Nemzeti Sport, 2017. október (115. évfolyam, 267-296. szám)
2017-10-01 / 267. szám
THURY Gábor szombati labdarúgó bajnoki fordulót követően felvetődik az emberben a kérdés: előny-e a hazai pálya? A hat mérkőzés egyikén sem nyert a pályaválasztó csapat, két döntetlen mellett négy vendéggyőzelem született. Jó, ebben a bajnokságban nem ritka, hogy az elöl álló együttesek azért sem érezhetik magukat otthon, mert nem a saját stadionjukban játszanak. A 11. fordulóban a Haladás Sopronban fogadta a Mezőkövesdet, a DVTK pedig Debrecenben a Videotont, más kérdés, hogy az őszi szezonban azért az érdekeltek hozzászokhattak a „semleges pályához” - de legalább A HAT MÉRKŐZÉS EGYIKÉN SEM NYERT A PÁLYAVÁLASZTÓ CSAPAT... van miért áldozatot hozni, ha az épülő új létesítményekre gondolunk. A szombathelyiek és diósgyőriek mellett a Vasas is „hontalan”, más kérdés, hogy a piros-kékek Kispesten úgy játszottak, mintha a Bozsik-stadion lenne az otthonuk. Az Újpest Megyeri úti mérkőzését a DVSC ellen több mint háromezer néző látta, de alighanem nem tévedek, ha azt állítom, hogy a Szusza Ferenc Stadion egyáltalán nem hasonlított forró katlanra, mint a régi szép (újpesti) időkben. Noha a mécsesen jobb volt a hangulat, mint a lila-fehérek zárt kapus mérkőzésein, korántsem lehet azt mondani, hogy a hazai szurkolók jelentik az együttes tizenkettedik emberét, mint korábban. Egyáltalán: ez manapság egyik futballcsapatunk drukkereire se jellemző „Történelmileg” alakult így az idők folyamán. Labdarúgásunk színvonalának viszszaesése maga után hozta a nézők elmaradását, a trend nehezen fordítható meg, az új stadionok csak részben csalogatják vissza a nézőket a lelátóra. A jelen állapotokra az a jellemző, hogy egy nagyrészt csendes, kisebb részben hangos drukkerekből álló úgynevezett szurkolótábor figyeli a mérkőzéseket - sajnos a létszám nem eget verő. Magyarországon abban a tekintetben nem jelent előnyt a hazai pálya, hogy az ellenfél remegő lábakkal fusson ki a találkozóra. Nagyon leegyszerűsítve: mivel a játéktér mindenütt ugyanolyan, a játékos csak azért érezheti magát idegenben, mert egész héten nem az ellenfél pályáján edzett. (Ez vélhetően a jövőben sem változik...) A szurkolás nem feltétlenül mennyiségi kérdés, de a kevés néző előtt lejátszott mérkőzéseknél kevés szomorúbb látvány van. Márpedig a hazai pálya akkor lesz hazai, ha a csapat drukkerei azzá teszik. Titkos fegyverek TEGNAPI SZÁMUNKBAN INTERJÚT KÖZÖLTÜNK BERND STORCKKAL, A KÉT VB-SELEJTEZŐRE KÉSZÜLŐ MAGYAR LABDARÚGÓ-VÁLOGATOTT SZÖVETSÉGI KAPITÁNYÁVAL. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. Oranyi „Az elmúlt 25 évben hányszor hangzott el a »jó úton járunk« mondat?! Sajnos mi mindig úton vagyunk, de sohasem érkezünk meg sehova. Ki hitte volna, hogy ma már visszasírunk egy Lisztest, Szabicsot, Tökölit, Fehér Csabát, Bognárt. Mára teljesen elfogytak a jegyzett légiósaink." béka 1001 béka „Tudtuk, hogy Svájc, Portugália erősebb, de a másik 3 kutyaütő a kalapjuk leggyengébb tagja volt. Szóval a MINIMÁLIS elvárás lett volna a 18 pont, és afelett a többi bravúr. Aztán hol is tartunk?" Guru „Úgy álmodozunk továbbjutásról minden alkalommal az utolsó matematikai szalmaszálig, hogy közben bravúrgyőzelmeknek kommunikáljuk az Andorra és Feröer elleni hazai győzelmet... ’ galencia „ Nem Storck miatt nincsenek meg a magyar játékosok erőnléti, mentális, taktikai alapjai. Nem Storck nevelte őket gyerekkoruktól kezdve... Nem Storck tehet arról hogy a magyar játékosok hosszú távon képtelenek folyamatosan jól teljesíteni, nem Storck tehet arról hogy az Eb után a játékosaink többsége elképesztően beképzelt lett." A szövetségi kapitány a sérülések, eltiltások ellenére is arra számít, hogyMB»S*A:«i!«Kfe.X^ de stabilan védekező csapatot lát a pályán Bázelben, és lapunknak azt is elmondta. 2017. október, vasárnap nemzetisport Jttk ■ MKk gtt&gk gk M Íftgj ALAPVONAL z első izlandi labdarúgó-bajnokságot már 1912-ben, az első válogatott mérkőzést csak 1930. július 29-én rendezték, az ellenfél Feröer volt idegenben, jégország fiai 1:0-ra nyertek. A labdarúgó-szövetség még később, 1947- ben alakult meg. A nemzeti csapat először az 1958-as vb kvalifikációjában indult - csoportjában pont nélkül az utolsó lett -, a világ- és az Európa-bajnokság selejtezőinek küzdelmeiben rendszeresen az 1970-es évek közepétől vesz részt. Az ezredfordulót követően egyre fejlődött a sportág, ma ott tart, hogy 22. Magyarország az 59. a világranglistán, s izlandi barátainknak arra is jó esélyük van, hogy egyenes ágon kijussanak a vb-re. Mi a titok, van egyáltalán titok? Gyorsan lelövöm a poént, nincs, ellenben van tudatos munka, eltökéltség és szervezettség. Ha az ember a sikerek mögé szeretne pillantani, első pillanatra bizony nagyon megdöbben a számok láttán. E gyönyörű országban csak mintegy 330 ezren élnek, alig többen, mint Heves megyében. Az időjárás zord, a tengerpart szeles, a víz hideg. Labdarúgásban, kézilabdában a világ legjobbjai között vannak, kosarasaik a mi fiainkhoz hasonlóan alanyi jogon vívták ki a részvételt a nemrég véget érő Eb-n. E három látványsportágban Magyarország szintjén állnak, imitt-amott feljebb is. Mindezt úgy, hogy a 16-35 év közötti férfiak összlétszáma hozzávetőleg alig több mint ötvenezer. Nálunk csaknem ennyi férfi születik évente. Nos, ha objektíven akarnánk összehasonlítani a teljesítményeket - bocsánat, hevesi barátaink - az Eger büszke városa köré csoportosuló, e három sportágban a megyét jól lefedő hálózatokból a piramiselv alapján kikerülő tehetségekből álló korosztályos és felnőttcsapatainknak kellene összecsapniuk Izland hasonszőrű legénységeivel. Nem mernék fix egyesre fogadni a mieinkre... Maradjunk azonban a legnépszerűbb sportágnál és a számoknál. Magyarország lakossága körülbelül 9 millió 800 ezer. Nálunk a legfrissebb adatok szerint 255 ezer igazolt labdarúgó van, a derék északiaknál mintegy 20 ezer. Itthon ez a teljes népesség 2,5, míg odaát 6 százaléka. Ha csak ebben elérnénk az izlandi szintet, versenyszerűen csaknem 350 ezerrel többen kergetnék a labdát hazánkban. Azonban a probléma nem ez, hiszen mennyi esélyünk van rá, hogy a hiányzó 350 ezerben tizenötször annyi jó játékos lesz, mint az alig 20 ezerben a kis szigeten? Alig kezdődött el az új évezred, Izland a 2004-es Ebselejtezőben öt ponttal gyűjtött csak kevesebbet az akkor is pokolian erős, csoportgyőztes Németországnál, a kontinensviadal évének augusztusában groupamányi telt házas meccsen 2-0-ra tángálta el Olaszország legjobbjait. Évtized múltán a derék vízi nép focistáit nem könnyű pótselejtezős meccseken Horvátország ütötte el a vb-részvételtől. Ilyen előzmények után aztán senki sem lepődött meg, amikor az izlandi labdarúgók kijutottak a 2016-os Európa-bajnokságra, s a csoportból velünk együtt tovább is kerültek az egyenes kieséses szakaszba, ahol Angliát búcsúztatva a legjobb nyolc csapat közé meneteltek. Az izlandi első osztályú futballbajnokságban tizenkét csapat szerepel, kilenc Reykjavíkból, a fővárosból és mindössze három vidékről. A legtöbb klub stadionjában 700-1500 ülőhely van, a meccsek jó része csaknem telt házas (a válogatott otthonául szolgáló Laugardalsvöllur aréna kapacitása 9800). A nagyobb együttesek - FH, KR, Stjarnan, Breidablik - szurkolói végigéneklik a rangadókat. A mérkőzéseken nem lehet rendőrt látni, és biztonsági őrből is csak néhányat. Motozás sincs, a huliganizmus, a szurkolói balhé ismeretlen arrafelé. AZ IZLANDI ELSŐ OSZTÁLYÚ FUTBALLBAJNOKSÁGBAN TIZENKÉT CSAPAT SZEREPEL. A MÉRKŐZÉSEKEN NEM LEHET RENDŐRT LÁTNI, ÉS BIZTONSÁGI ŐRBŐL IS CSAK NÉHÁNYAT MOTOZÁS SINCS. A HULIGANIZMUS, A SZURKOLÓI BALHÉ ISMERETLEN ARRAFELÉ Igaz, hogy Izlandon kevesen laknak, de nem mondható, hogy kevesen futballoznak. Akureyriben, az egyik vidéki városban (18 ezer lakos) két másodosztályú csapat található, a KA-ban és a volt NB I-es kapust, Matus Sándort felvonultató Thórban egyaránt négy-ötszáz gyerek rúgja a labdát. A 33 ezer lakosú Kupavogurban egy első - Breidablik - és egy másodosztályú - HK - klub van. Nézzünk egy példát az utánpótlásra: a HK 09- es együttesének minden edzésén 45-50 fiú vesz részt négy-öt trénerrel. A gyakorlást fedett, műfüves, nagypályás csarnokban tartják. A pálya másik oldalán a£ U9-es lányok - 35-40 gyerekkel, három-négy szakemberrel - gyakorolnak. A városban kétszer-háromszor annyi fiatalt látni a Breidablik mezében vagy melegítőjében, mint a HK-éban; el lehet képzelni, hogy a nagyobb egyesület U9-es csapatának edzésén hány ifjú focista lehet. Tehát a piramis alja, a létszám rendben. Ahogy vélelmezhetően rend van a mindössze 28 ezer lelkes Hafnarfjördur városának klubjánál is, valahol az izlandi focipiramis teteje felé. Körülbelül tízezerrel többen laknak ott, mint Zsóry fürdő és Kamilla fürdő két NB I-es csapatának városában, azaz Mezőkövesden és Balmazújvárosban, kicsit kevesebben, mint Szekszárdon. A csapat tavaly aranyérmes lett. Az idén a Bajnokok Ligájában egy körrel többet ment, mint a hajdan szebb napokat (is) látott Bp. Honvéd, s ugyanabban a szakaszban intett „istenhozzádot" az Európa-ligának, mint a Videoton. Megnéztem: a transfermarkt.de szerint a kispesti játékosok értéke 7.55, a Ferencvárosé 13.7, a Videotoné 11.7 millió euró, a kisvároska legénységéé csupán 2.68 millió euró. A BL-ben a csoportkörbe jutó szlovén Maribor, míg az El-csoportkörbe jutás nagy tétű meccsén a méltán híres portugál Braga búcsúztatta úgy, hogy az izlandi 2-1-es „portugál" siker után a Hafnarfjördur még a 80. percben 2-1-re vezetett Portugáliában. S miért az idézőjel? A Braga meccsre nevezett 18-as keretében hat portugál kapott helyet, a nyolc brazil mellett két szerb, egy montenegrói és egy egyiptomi (a sérültek listáján egy-egy spanyol, kolumbiai és brazil volt(!), míg az ellenfélnél 12 izlandi és a feröeri kapus mellett Maliból, Skóciából, Horvátországból és Franciaországból érkeztek légiósok. Edzőjük is izlandi. Összefoglalva: a szigetországbeli klub továbbjutott a kupákban, alapvetően (az imént egy példával megvilágított) saját utánpótlásából kikerülő játékosokra építve, mint a saját focistáira építő magyar bajnok. Ismert labdarúgók tekintetében Eidur Gudjohnsen kérdés nélkül a közelmúlt legnagyobb izlandi futballistája, 1978-ban született, többek között a Chelsea és a Barcelona játékosa is volt. Gylfi Sigurdsson az Everton, Emil Hallfredsson az Udinese, Birkir Bjarnason az Aston Villa, Áron Gunnarsson a Cardiff City, Johann Berg Gudmundsson a Burnley, Alfred Finnbogason az Augsburg csapatát erősíti. A feléért mit nem adnánk! Az utánpótlás-nevelésnek három fontos eleme van. Képzés, kiválasztás, tehetséggondozás. Ha a sorrendet az élet időnként Izlandon fel is cseréli, ők nagy valószínűséggel minden ponton, minden részletre figyelnek, valószínűleg támogatási rendszerükben a minőség és a mennyiség aránya szorosan összefügg, ezért lehet például, hogy ily kevés igazolt labdarúgóval ilyen eredményeket érnek el, hogy egy negyvenes létszámú gyerekcsapattal négy edző foglalkozik, hiszen turkókorban mindenre és mindenkire odafigyelve kell megtalálniuk a kevés közt is a legjobbakat. Ott valószínű nem darab, darab, egységár egy U9-es gyerek. Nincs tehát titok Izlandon. Mennyiség, minőség, elkötelezettség, részletekig menően kitalált rendszer. Ez mind-mind másolható, azonbaan a mentalítás, a tenni akarás, a sikeréhség, az akarat nem tanítható. Ha pedig ez így van, még szomorúbb a kép. Mindenesetre Izlandtól tanulni kell, tanulni lehet. Ma már a Liszt Ferenc repülőtérről hetente kétszer van járat a szigetországba. Gépre, magyar, érdemes talán egy látogatást tenni izlandi barátainknál, akár egy megye focikorifeusainak is. Érdemes meglesni, mit lehet kezdeni 20 ezer körüli igazolt futballistával. Vigyázó szemetek Izlandra vessétek! KISS Antal : amiSm Jh4 ami mm mm mm, írnia, mm msj ROSSZ AZ, AK! ROSSZRA ! GONDOL ! Hm mm... Izé... Szóval a képet látva először is tisztázni akartuk, hogy a Monaco-Montpellier bajnokin fotózták. Ez fontos. Miként azt is jó tudni, hogy balra Radamel Falcao, jobbra pedig Pedro Mendes látható - már amennyi látszik belőlük. S hogy mi történik éppen? Nos, maradjunk annyiban, ez nem mindennapos jelenet egy átlagos francia bajnokiról... ftr„ „ ^ REUTERS \I \i S § 111 Ii