Nemzeti Sport, 2017. október (115. évfolyam, 267-296. szám)

2017-10-01 / 267. szám

THURY Gábor szombati labdarúgó bajnoki fordulót követő­en felvetődik az emberben a kérdés: előny-e a hazai pálya? A hat mérkőzés egyikén sem nyert a pályaválasztó csapat, két döntetlen mellett négy vendéggyőzelem született. Jó, ebben a bajnokságban nem ritka, hogy az elöl álló együttesek azért sem érezhetik magukat otthon, mert nem a saját stadionjukban játszanak. A 11. fordulóban a Haladás Sopronban fogadta a Mezőkövesdet, a DVTK pedig Debrecenben a Vi­deotont, más kérdés, hogy az őszi szezonban azért az érdekeltek hozzászokhattak a „semleges pályá­hoz” - de legalább A HAT MÉR­KŐZÉS EGYIKÉN SEM NYERT A PÁLYAVÁLASZTÓ CSAPAT... van miért áldozatot hozni, ha az épülő új létesítmények­re gondolunk. A szombathelyiek és diósgyőriek mellett a Vasas is „honta­lan”, más kérdés, hogy a piros-kékek Kispesten úgy játszottak, mintha a Bozsik-stadion lenne az otthonuk. Az Újpest Megyeri úti mérkőzését a DVSC el­len több mint háromezer néző látta, de alighanem nem tévedek, ha azt állítom, hogy a Szusza Ferenc Stadion egyáltalán nem hasonlított forró katlanra, mint a régi szép (újpesti) időkben. Noha a mécs­esen jobb volt a hangulat, mint a lila-fehérek zárt kapus mérkőzésein, korántsem lehet azt mon­dani, hogy a hazai szurkolók jelentik az együttes tizenkettedik emberét, mint korábban. Egyáltalán: ez manapság egyik futballcsapatunk drukkereire se jellemző „Történelmileg” alakult így az idők folyamán. Labdarúgásunk színvonalának visz­­szaesése maga után hozta a nézők elmaradását, a trend nehezen fordítható meg, az új stadionok csak részben csalogatják vissza a nézőket a le­látóra. A jelen állapotokra az a jellemző, hogy egy nagyrészt csendes, kisebb részben hangos druk­kerekből álló úgynevezett szurkolótábor figyeli a mérkőzéseket - sajnos a létszám nem eget verő. Magyarországon abban a tekintetben nem je­lent előnyt a hazai pálya, hogy az ellenfél remegő lábakkal fusson ki a találkozóra. Nagyon leegy­szerűsítve: mivel a játéktér mindenütt ugyanolyan, a játékos csak azért érezheti magát idegenben, mert egész héten nem az ellenfél pályáján edzett. (Ez vélhetően a jövőben sem változik...) A szurkolás nem feltétlenül mennyiségi kér­dés, de a kevés néző előtt lejátszott mérkőzések­nél kevés szomorúbb látvány van. Márpedig a ha­zai pálya akkor lesz hazai, ha a csapat drukkerei azzá teszik. ­ Titkos fegyverek TEGNAPI SZÁMUNKBAN INTERJÚT KÖZÖLTÜNK BERND STORCKKAL, A KÉT VB-SELEJTEZŐRE KÉSZÜLŐ MAGYAR LABDARÚGÓ-VÁLOGATOTT SZÖ­VETSÉGI KAPITÁNYÁVAL. AZ INTERNETES PORTÁ­LUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. Oranyi „Az elmúlt 25 évben hányszor hangzott el a »jó úton járunk« mondat?! Sajnos mi mindig úton vagyunk, de sohasem érkezünk meg sehova. Ki hitte volna, hogy ma már visszasírunk egy Lisztest, Szabicsot, Tökölit, Fehér Csabát, Bognárt. Mára teljesen elfogytak a jegyzett légiósaink." béka 1001 béka „Tudtuk, hogy Svájc, Portugá­lia erősebb, de a másik 3 kutyaütő a kalapjuk leggyengébb tagja volt. Szóval a MINIMÁLIS elvárás lett volna a 18 pont, és afelett a többi bravúr. Aztán hol is tartunk?" Guru „Úgy álmodozunk továbbjutásról minden alkalommal az utolsó matematikai szalmaszálig, hogy közben bravúrgyőzelmeknek kommunikáljuk az Andorra és Feröer elleni hazai győzelmet... ’ galencia „ Nem Storck miatt nincsenek meg a magyar játékosok erőnléti, mentális, taktikai alapjai. Nem Storck nevelte őket gyerekkoruktól kezdve... Nem Storck tehet arról hogy a magyar já­tékosok hosszú távon képtelenek folyamatosan jól teljesíteni, nem Storck tehet arról hogy az Eb után a játékosaink többsége elképesztően beképzelt lett." A szövetségi kapitány a sérülések, eltiltások ellenére is arra­­ számít, hogyMB»S*A:«i!«Kfe.X^ de stabilan védekező csapatot lát a pályán Bázelben, és lapunknak azt is elmondta. 2017. október­­, vasárnap nemzetisport Jttk ■ MKk gtt&gk gk M Íft­gj ALAPVONAL z első izlandi labdarúgó-bajnokságot már 1912-ben, az első válogatott mérkőzést csak 1930. július 29-én rendezték, az ellenfél Feröer volt idegenben, jégország fiai 1:0-ra nyertek. A labdarúgó-szövetség még később, 1947- ben alakult meg. A nemzeti csapat először az 1958-as vb kvalifikációjában indult - csoportjában pont nélkül az utolsó lett -, a világ- és az Európa-bajnokság selej­tezőinek küzdelmeiben rendszeresen az 1970-es évek közepétől vesz részt. Az ezredfordulót követően egyre fejlődött a sportág, ma ott tart, hogy 22.­­ Magyaror­szág az 59.­­ a világranglistán, s izlandi barátainknak arra is jó esélyük van, hogy egyenes ágon kijussanak a vb-re. Mi a titok, van egyáltalán titok? Gyorsan lelövöm a poént, nincs, ellenben van tuda­tos munka, eltökéltség és szervezettség. Ha az ember a sikerek mögé szeretne pillantani, első pillanatra bizony nagyon megdöbben a számok láttán. E gyönyörű ország­ban csak mintegy 330 ezren élnek, alig többen, mint He­ves megyében. Az időjárás zord, a tengerpart szeles, a víz hideg. Labdarúgásban, kézilabdában a világ legjobb­jai között vannak, kosarasaik a mi fiainkhoz hasonlóan alanyi jogon vívták ki a részvételt a nemrég véget érő Eb-n. E három látványsportágban Magyarország szint­jén állnak, imitt-amott feljebb is. Mindezt úgy, hogy a 16-35 év közötti férfiak összlétszáma hozzávetőleg alig több mint ötvenezer. Nálunk csaknem ennyi férfi születik évente. Nos, ha objektíven akarnánk összehasonlítani a teljesítményeket - bocsánat, hevesi barátaink - az Eger büszke városa köré csoportosuló, e három sportágban a megyét jól lefedő hálózatokból a piramiselv alapján kikerülő tehetségekből álló korosztályos és felnőttcsa­patainknak kellene összecsapniuk Izland hasonszőrű legénységeivel. Nem mernék fix egyesre fogadni a mie­inkre... Maradjunk azonban a legnépszerűbb sportágnál és a számoknál. Magyarország lakossága körülbelül 9 millió 800 ezer. Nálunk a legfrissebb adatok szerint 255 ezer igazolt labdarúgó van, a derék északiaknál mint­egy 20 ezer. Itthon ez a teljes népesség 2,5, míg odaát 6 százaléka. Ha csak ebben elérnénk az izlandi szintet, versenyszerűen csaknem 350 ezerrel többen kergetnék a labdát hazánkban. Azonban a probléma nem ez, hiszen mennyi esélyünk van rá, hogy a hiányzó 350 ezerben ti­zenötször annyi jó játékos lesz, mint az alig 20 ezerben a kis szigeten? Alig kezdődött el az új évezred, Izland a 2004-es Eb­selejtezőben öt ponttal gyűjtött csak kevesebbet az­ ak­kor is pokolian erős, csoportgyőztes Németországnál, a kontinensviadal évének augusztusában groupamányi telt házas meccsen 2-0-ra tángálta el Olaszország leg­jobbjait. Évtized múltán a derék vízi nép focistáit nem könnyű pótselejtezős meccseken Horvátország ütötte el a vb-részvételtől. Ilyen előzmények után aztán senki sem lepődött meg, amikor az izlandi labdarúgók kiju­tottak a 2016-os Európa-bajnokságra, s a csoportból velünk együtt tovább is kerültek az egyenes kieséses szakaszba, ahol Angliát búcsúztatva a legjobb nyolc csapat közé meneteltek. Az izlandi első osztályú futballbajnokságban tizenkét csapat szerepel, kilenc Reykjavíkból, a fővárosból és mindössze három vidékről. A legtöbb klub stadionjában 700-1500 ülőhely van, a meccsek jó része csaknem telt házas (a válogatott otthonául szolgáló Laugardalsvöllur aréna kapacitása 9800). A nagyobb együttesek - FH, KR, Stjarnan, Breidablik - szurkolói végigéneklik a rangadó­kat. A mérkőzéseken nem lehet rendőrt látni, és bizton­sági őrből is csak néhányat. Motozás sincs, a huliganiz­mus, a szurkolói balhé ismeretlen arrafelé. AZ IZLANDI ELSŐ OSZ­TÁLYÚ FUTBALLBAJNOKSÁGBAN TIZENKÉT CSAPAT SZEREPEL. A MÉRKŐZÉSEKEN NEM LEHET RENDŐRT LÁTNI, ÉS BIZTONSÁGI ŐRBŐL IS CSAK NÉHÁNYAT MO­TOZÁS SINCS. A HULIGANIZMUS, A SZURKOLÓI BALHÉ ISMERETLEN ARRAFELÉ Igaz, hogy Izlandon kevesen laknak, de nem mond­ható, hogy kevesen futballoznak. Akureyriben, az egyik vidéki városban (18 ezer lakos) két másodosztályú csa­pat található, a KA-ban és a volt NB I-es kapust, Ma­tus Sándort felvonultató Thórban egyaránt négy-ötszáz gyerek rúgja a labdát. A 33 ezer lakosú Kupavogurban egy első - Breidablik - és egy másodosztályú - HK - klub van. Nézzünk egy példát az utánpótlásra: a HK 09- es együttesének minden edzésén 45-50 fiú vesz részt négy-öt trénerrel. A gyakorlást fedett, műfüves, nagypá­lyás csarnokban tartják. A pálya másik oldalán a£ U9-es lányok - 35-40 gyerekkel, három-négy szakemberrel - gyakorolnak. A városban kétszer-háromszor annyi fia­talt látni a Breidablik mezében vagy melegítőjében, mint a HK-éban; el lehet képzelni, hogy a nagyobb egyesület U9-es csapatának edzésén hány ifjú focista lehet. Tehát a piramis alja, a létszám rendben. Ahogy vélelmezhető­en rend van a mindössze 28 ezer lelkes Hafnarfjördur városának klubjánál is, valahol az izlandi focipiramis teteje felé. Körülbelül tízezerrel többen laknak ott, mint Zsóry fürdő és Kamilla fürdő két NB I-es csapatának városában, azaz Mezőkövesden és Balmazújvárosban, kicsit kevesebben, mint Szekszárdon. A csapat tavaly aranyérmes lett. Az idén a Bajnokok Ligájában egy körrel többet ment, mint a hajdan szebb napokat (is) látott Bp. Honvéd, s ugyanabban a szakaszban intett „istenhozzá­­dot" az Európa-ligának, mint a Videoton. Megnéztem: a transfermarkt.de szerint a kispesti játékosok értéke 7.55, a Ferencvárosé 13.7, a Videotoné 11.7 millió euró, a kisvároska legénységéé csupán 2.68 millió euró. A BL-ben a csoportkörbe jutó szlovén Maribor, míg az El-csoportkörbe jutás nagy tétű meccsén a méltán híres portugál Braga búcsúztatta úgy, hogy az izlandi 2-1-es „portugál" siker után a Hafnarfjördur még a 80. percben 2-1-re vezetett Portugáliában. S miért az idézőjel? A Braga meccsre nevezett 18-as keretében hat portugál kapott helyet, a nyolc brazil mellett két szerb, egy montenegrói és egy egyiptomi (a sérültek listáján egy-egy spanyol, kolumbiai és brazil volt(!), míg az ellenfélnél 12 izlandi és a feröeri kapus mellett Maliból, Skóciából, Horvátországból és Franciaország­ból érkeztek légiósok. Edzőjük is izlandi. Összefoglal­va: a szigetországbeli klub tovább­jutott a kupákban, alapvetően (az imént egy példával megvilágított) saját utánpótlásából kikerülő játékosokra építve, mint a sa­ját focistáira építő magyar bajnok. Ismert labdarúgók tekintetében Eidur Gudjohnsen kérdés nélkül a közel­múlt legnagyobb izlandi futballistája, 1978-ban szüle­tett, többek között a Chelsea és a Barcelona játékosa is volt. Gylfi Sigurdsson az Everton, Emil Hallfredsson az Udinese, Birkir Bjarnason az Aston Villa, Áron Gun­­narsson a Cardiff City, Johann Berg Gudmundsson a Burnley, Alfred Finnbogason az Augsburg csapatát erősíti. A feléért mit nem adnánk! Az utánpótlás-nevelésnek három fontos eleme van. Képzés, kiválasztás, tehetséggondozás. Ha a sorrendet az élet időnként Izlandon fel is cseréli, ők nagy valószínűséggel minden ponton, minden rész­letre figyelnek, valószínűleg támogatási rendsze­rükben a minőség és a mennyiség aránya szorosan összefügg, ezért lehet például, hogy ily kevés iga­zolt labdarúgóval ilyen eredményeket érnek el, hogy egy negyvenes létszámú gyerekcsapattal négy edző foglalkozik, hiszen turkókorban mindenre és min­denkire odafigyelve kell megtalálniuk a kevés közt is a legjobbakat. Ott valószínű nem darab, darab, egy­ségár egy U9-es gyerek. Nincs tehát titok Izlandon. Mennyiség, minőség, elkötelezettség, részletekig menően kitalált rendszer. Ez mind-mind másolha­tó, azonbaan a mentalítás, a tenni akarás, a sikeréhség, az akarat nem tanítható. Ha pedig ez így van, még szomorúbb a kép. Mindenesetre Izlandtól tanulni­­ kell, tanulni lehet. Ma már a Liszt Ferenc repülőtér­ről hetente kétszer van járat a szigetországba. Gépre, magyar, érdemes talán egy látogatást ten­ni izlandi barátainknál, akár egy megye fociko­rifeusainak is. Érdemes meglesni, mit lehet kez­deni 20 ezer körüli iga­zolt futballistával. Vigyázó szemetek Izlandra vessétek! KISS Antal : amiSm Jh4 ami mm mm mm, írnia, mm msj ROSSZ AZ,­­ AK! ROSSZRA ! GONDOL ! Hm mm... Izé... Szóval a képet látva először is tisztázni akartuk, hogy a Monaco-Montpellier bajnokin fotózták. Ez fontos. Miként azt is jó tudni, hogy balra Radamel Falcao, jobbra pedig Pedro Mendes látható - már amennyi látszik belőlük. S hogy mi történik éppen? Nos, maradjunk annyiban, ez nem mindennapos jelenet egy átlagos francia bajnokiról... ftr„­­ „ ^ REUTERS \I \i S § 1­1­1 I­i

Next