Nemzeti Sport, 2018. május (116. évfolyam, 131-145. szám)

2018-05-16 / 131. szám

THURY Gábor zerda este Olympique Marseille—Atlético Madrid Európa-liga-döntővel hangol a fut­ballvilág a május 26-i Bajnokok Ligája-finá­­léra. Ez a meccs a prológ a nagy előadáshoz. Persze ha onnan, a BL felől nézzük. Ahogyan Sir Alex Ferguson, a Manchester United korábbi legendás főnöke fogalmazott egy grimasz kí­séretében az El-mérkőzésekkel kapcsolatban, amikor csapatával kiesett a BL-ből: „Azok a meccsek, amelyeket csütörtökön játszanak?" Igen, onnan nézve ezek csupán azok a mécs­esek. Ám a dön-MAGYAR tőnek az®rt van CSAPAT MINDÖSSZE p,eszti~ KÉTSZERVOLT zse’.hely.fr- FŐTÁBLÁS. T'tSbak szemszögéből ez a második számú kupasoro­zat, a néhai Kupagyőztesek Európa-kupája és az UEFA-kupa zanzásított változata (az El az utóbbi hivatalos jogutóda), a BL-hez hasonlóan csoportkörös átiratban. Jó, annyira azért nem nézik le a kistestvért, a FIFA 25 milliárd dolláros projektjében meglesz a maga helye, négyesz­tendőnként az évenkénti győztes meghívást kap a klubvilágbajnokságra. Ha nem lenne ott, azzal Európa futballja leminősítené magát. Van azonban egy másik optikája is az El-nek: hol vagyunk mi, magyarok a második számú sorozatban? Sajnos sehol, s a jövő sem túl rózsás. Az Európa-ligának nevezett sorozat a 2009-2010-es idényben mutatkozott be, az az­óta eltelt időszakban magyar csapat mindösz­­sze kétszer volt főtáblás. 2010-ben a BL-sze­­replést követően Herczeg András irányításával a DVSC fért a csoportkörbe, majd 2012-ben a Videoton is kiharcolta ugyanezt - több mint fél évtized távlatából az öntörvényű edző, Paulo Sousa munkája is felértékelődik némiképp. S ha nem is szorosan az El-hez, de elődjéhez, az UEFA-kupa lebonyolításához tartozik, hogy a 2004-2005-ös kiírásban az előcsatározások után a sorozat történetében először csoportkör következett nyolc ötös csoporttal, egyfordulós körmérkőzéssel (minden csapat két-két hazai és idegenbeli mérkőzést játszott), s ebben az FTC is részt vehetett. Jóllehet csoportjából - a Lokihoz és a Vidihez hasonlóan - nem jutott tovább. Fél évtizeddel ezelőtt még úgy sóhajtottunk fel: bárcsak lenne csapatunk a BL vagy az El csoport­körében! Tavaly decemberben az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója, Orosz Pál úgy nyilatkozott, az Európa-liga csoportkörös szereplés már el­várható, de a BL anyagilag más kategória. Az El reálisabb cél, mint a BL - ez mégsem jelenti azt, hogy már realitás lenne. Összetenném a két kezem, ha az ősszel bár­melyik magyar együttes pályára lépne azokon a meccseken, „amelyeket csütörtökön játszanak". TEGNAPI SZÁMUNKBAN INTERJÚT KÖZÖLTÜNK SZA­LAI ÁDÁMMAL, A BUNDESLIGA-3. HOFFENHEIM LABDARÚGÓJÁVAL AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. MV99tripla „Sok sikert kívánok neki, remélem, a BL- csoportkörben is okoz majd gondokat az ellenfélnek. Remény az is, hogy néhány légiós stabil kezdő lesz nor­mális ligákban. Hátha nem kell katari, arab vagy kínai, amerikai bajnokságban keresni a válogatott magját.H­austin „Én is örülök Szalai sikerének. Ahogy Gulácsié­­nak is. Kár, hogy nem örülhetünk többnek, de legalább értékeljük ezt a kettőt. Sajnos a többi légiósunk messze elmarad tőlük, az itthoniak pedig fényévekre vannak. ” vh _pimpa „Milyen kulturáltan fogalmazta meg Ádám, hogy a többi magyar labdakergető egyszerűen túl »sö­tét« egy jegyzett bajnokság érdemi csapatához..." nemkeki „Ádám felismerte azt a fontos igazságot, hogy a futball csapatjáték, és egy jó csapatban kiegé­szítő embernek lenni, aki a megfelelő pillanatokban ott van, odaér, ugyanolyan fontos tehet, mint folyamatosan pályán lenni." R123 „A 189 meccs/A5 gól alapból sem rossz, de fi­gyelembe véve, hogy szerintem a meccsek felén csak csere volt, ebből - jaékperceket tekintve - kijön egy kb. 2 meccs/1 gól mutató, ami meg kimondottan jó." ­ Minden valódinak tűnik, a fojtás is rémisztő, de szinte imitálás az egész. Ennek ellenére a nézők nem halkan biztatták kedvenceiket, tűzbe jöttek az (ál)akciók láttán, s nagyon jól szórakoztak a BS-ben a legrangosabb pankrátorszövetség, a WWE gáláján. 2018. május 16., szerda nemző­sport és kép közé „szorultak be” az elmúlt napjaim. Az egyik mozgókép, adott pillanatban túlságo­san is mozgó. Bottal közlekedő idős férfi indult aggasztóan gyors ritmusban lefelé a lejtőn, mellette korban hozzá illő hölgy - minden bizonnyal a felesége -, aki meg is kérdezte: hová sietsz, drágám? Sehová, csak visz a lendület, válaszolt az úr, és mind­ketten kuncogtak hozzá egy sort. Fénykép a másik, a közösségi oldalon láttam, hat­hétéves gyerek szabadrúgást gyakorol a kaput for­mázó szőnyegporoló állvány előtt. A sorfalat egy bi­cikli testesíti meg, afölött-amellett igyekszik a kisfiú elcsavarni a labdát belső csüddel, ahogy azt minden bizonnyal a nagyoktól látta. Igazi lesifotó, a maga is futballista múltú apuka - jó ismerős amúgy - kap­ta le a reggeli pillanatot a fürdőszoba udvarra nyíló ablakából, nehogy megzavarja az ihletett pillanatot. Persze lehet még baja belőle, ha a srác szembesül a lelepleződéssel. Vagy lehet a kezdeti pillanatokat megörökítő dokumentum, amelyért világmagazinok licitálják majd felül egymást, ha a gyerekből híres futballista lesz. Két ilyen mozzanat között húzódik egy emberi élet, vonhatnánk le a sommás következtetést, de kár lenne ennyire leegyszerűsíteni. A két pillanat között ugyanis események beláthatatlan sora valószínűsít­hető, élményektől csalódásokig. A kisfiú kora reggeli gyakorlásának előéletét történetesen ismerem. Előző nap kedvenc csapata - amelynek amúgy ő is büszke palántája - hazai pályán váratlan vereséget szenve­dett. A kötődés szoros és egyértelmű, amit az is táplál, hogy a heti edzésmunka, odaadás alapján válogatják ki azokat a szerencséseket, akik a következő meccsen felvezetik majd a kedvenceket, illetve a mérkőzés alatt labdavisszaadó szolgálatot látnak el. A gyerek szomo­rú­ dühösen érkezett haza, majd rövid úton belerúgott az egyik ajtóba. Ezt azért a mégoly futballszerető apa sem hagyhatta szó igélkül, mire a gyerek kifakadt, de a bíró elcsalt egy gólt! Az igazságtalanság fölötti csalódást a lelátóbeli-vélemény mélyíthette traumává a srácban, de hát a játékvezető dönt a pályán, szólt a megnyugtatónak nem is, de életbölcseleti útmuta­tónak mindenképpen szánt atyai magyarázat. Azért is kell sokat gyakorolni, hogy a bíró ne tudjon annyi gólt elvenni, ahányat mi képesek vagyunk rúgni, hang­zott el bonuszként. Valahonnan innen eredeztethető a másnap reggeli gyakorlás, ha már aznap nem kellett iskolába menni. Persze a jó időben elhangzó, jól megfogalmazott tanácsok örök életre való kihatásáról biztosan min­denkinek akadna legalább egy története, de talán az ellenkezőjéről is. Ezért is - vagy elsősorban ezért - kü­lönlegesen fontos és felelősségteljes a kisgyerekekkel foglalkozó edzők, testnevelők feladata. Nem véletlen hát, hogy sokat taglalt a kérdés: milyen típusú embert látunk szívesebben gyermekeink mellett a játék alap­elemei elsajátításának és a szellemére való ráérzésnek ebben a kihagyhatatlan és nehezen pótolható periódu­sában. Ideális esetben természetesen olyat, aki minden mozdulatot képes tankönyvszerűen megmutatni, a hi­bákat kijavítani, miközben tanár bácsi, pótapa, idősebb haver, illetve példakép. Maradjunk azonban a földön, és könyveljük el, hogy kevesen akadnak, akik egyszerre képesek felmutatni a fentebb felsorolt erényeket. Marad hát a vagylagos­ság: nevelő vagy futballista kísérje inkább az első lé­péseket? A helyes lábtartás mintája a fontosabb, vagy a segítség a csapathoz tartozás, a másik elfogadása, önmagam elfogadtatása ugyancsak nélkülözhetetlen érzületének, tudásának elsajátításához? Hajlok arra, hogy utóbbi, miután a technikai csiszolódásra több fakultatív lehetőség is kínálkozik. Például hajnali gya­korlás a kertben, ami, mint kiderült, egyben kitűnő gondűző is. I­tt AZ IMMÁR NYILVÁNOSAN »LELEPLEZETT« KISFIÚ MAGA A MEGTESTESÜLT PÉLDA. NEM ALVÁSRESTANCIÁJÁT IGYEKSZIK PÓTOLNI A SZABADNAPJÁN, HANEM SZABADRÚGÁST GYAKOROL A HARMATOS FÚVÓN. A „hajnali" minták ugyanakkor betegségmegelőző injekcióként is remekül fungálhatnak azok számára, akiket a korai hatások és a későbbi sikerek a gyepen tartanak. A pályaív ugyanis csak igen ritka esetekben töretlen, az akadályok pedig egészen váratlan helyeken tornyosulhatnak. Ezeket a családtagok is emelhetik, még ha a legjobb szándék által vezérelten is. Ilyenkor például az egykori futballisták csemetéi egészen furcsa helyzetben találhatják magukat. Egyrészt nyilván akkor, amikor rádöbbennek, milyen messzire terjed az apuka árnyéka, s úgy érzik, talán sohasem lesznek képesek kinőni alóla. Ifjabb Albert Flóriánnak bizonyára lenne mesélnivalója erről az állapotról. Másrészt akkor - és ezt az állapotot szinte valamennyi kamasz szülőjének volt alkalma megtapasztalni­­, amikor a gyermekéért mindenre (is) képes szülő ügybuzgalma, érdekérvénye­sítő törekvése kínos a fiatal számára. Tudják, amikor az otthon még bújós srác az utcán már nem engedi, hogy megfogják a kezét. Anyu, ez annyira ciki... Az olyan, egészen szélsőséges esetekről nem is be­szélve, amilyenre nemrég akadt példa a román labda­rúgásban. A kilencvenes évek nagy játékosa, az azóta a tehetséggondozásban is korszakosat alkotó, jelentős részt a saját akadémiáján felnevelt játékosokkal 2017- ben felnőttbajnoki címig jutó Gheorghe Hagiból rob­bant elő az apatigris. A Viitorul Constanta tulajdonosa kirohanásában kendőzetlenül kérte számon Cosmin Contra szövetségi kapitánytól, miért nem hívta meg a fiát a Chile, majd Finnország válogatottja elleni meccs­re készülő keretbe. Ifjabb Hagiről, Janisról tudni kell, hogy nem csupán a nagy apuka fia, hanem saját ha­táskörben is tehetséges tizenkilenc éves futballista. A Fiorentina „neveldéjében" töltötte az elmúlt éveket, de mivel Stefano Pioli csapatába eddig legfeljebb percek­re fért be, az apuka hazarendelte, hogy a román első osztályban szokja a csatazajt. El is döntött már egy­­két­ meccset, ennek ellenére Contra nem számol még vele. Idősebb Haginál pedig a tévé nyilvánossága előtt szakadt el a cérna, amelyet azóta is csak annyira sike­rült összebogozni, hogy a felek megegyeztek: hasonló esetekben a továbbiakban privátban egyeztetnek. Az éremnek persze ebben az esetben is létezik másik oldala: miért kellene elszenvednie egy gyereknek az apja érdemei nyomán keletkező, úgymond jóérzésből fakadó diszkriminációt? Nyilván speciális esetek ezek, de bizonyos jelenségek általánosítására egyértelműen alkalmasak. Visszatérve a kezdő képhez: a túlzott lendület nem minden esetben segít a haladásban. Ha már nem bír­ják az inaiak, akkor valóban csak óvatosan, hiszen sé­rülés lehet belőle, ami bizonyos koron túl már nehezen gyógyul. De csínján a lendülettel akkor is, ha túlteng az emberben, ha úgy érzi, a benne dolgozó svung mindenre megoldást kínál, legyen az egy palánk átugrása, vagy önmagukban kétségbevonhatatlan megvalósításokra való hivatkozással megtámogatott, erőből történő ér­dekérvényesítés. Hiszen a bennünk tomboló erő áldásos és káros hatást egyformán képes kiváltani, és sokszor kínos következményekkel fenyeget. Az immár nyilvánosan „leleplezett" kisfiú maga a meg­testesült példa. Nem alvásrestanciáját igyekszik pótolni a szabadnapján, hanem szabadrú­gást gyakorol a harmatos füvön. Körülötte legtöbbek számára bizonyára szokványos reggel in­­fr­ao Tr dúlt, talán senkinek sem tűnt fel i­tt a labda suppogó hangja. Egyszer viszont hatalmas gól lesz a­­ , mostani gyermeteg pró­bálkozásokból. Vagy ha nem, egyszerűen csak egy egész ember, aki tudja: néha rajtunk múlik csupán, hogy­­ megelőzzük az igazságtalan bírói ítéleteket. Amikor a bicikli a sorfal És higgyék el, ez sem kevés. CSINTA Samu

Next