Nemzeti Sport, 2018. június (116. évfolyam, 146-160. szám)

2018-06-01 / 146. szám

mmmmilsport 2018. június 1., péntek EMLÉKEZÉS Kovács Ferenc Stadiont! A nyolcvannégy éves korában szerdán elhunyt Kovács Ferencre, a Videoton tiszteletbeli elnökére, legendás edzőjére KOLLÉGÁINK MELLETT EGYKORI PÁLYA- ÉS EDZŐTÁRSAI emlékeznek. ŐRI B. PÉTER E­lőször nagyon megijedtem. Ilyen szigorú ember! Leforráz­va álltam az ostravai szálloda éttermében. „Az újságírók sem késhetnek!” Szöszmötöltem a szobámban, s mire leértem, a játékosok, a stáb­tagok, a vezetők már mind ott ültek az asztalok körül. Valamit nagyon halkan elrebegtem magyarázatként, elnézést kértem, s pironkodva he­lyet foglaltam. Kovács Ferenc - mert ő szólt rám - a későbbiekben nem éreztette velem, hogy hibáztam. Csapatánál rend, fegyelem volt. Szigorúsága tekintélyt parancsolt, ugyanakkor rendkívül készséges, szívélyes em­bert ismertem meg benne. Az ostravai volt a harmadik tú­rám a Videotonnal 1986 nyarán az Intertotó-kupában. A csapat a ha­todik meccsére készült, oda-vissza legyőzte a Göteborgot és a Linzet, Fehérváron a Vitkovicét, s ha a nem túl szép cseh iparvárosban is nyer, a sorozatot százszázalékos teljesítménnyel zárja. Bödör László egy évtizeden át volt Kovács Ferenc csapattársa az MTK-ban. Megkeresésünkre a 86 esztendős korábbi csatár így em­lékezett vissza rá, aki mindig több volt egy csapattársnál: „Tíz évig, 1956 és 1966 között játszottunk együtt az MTK-ban, és mindig mindenhol együtt voltunk. Egy­más mellett ültünk a buszon, egy szó-Akkoriban a Képes Sport mun­katársa voltam, s a főnökök úgy döntöttek: a székesfehérvári együt­tes meccseiről tudósítsak. Jobban örültem volna a Fradinak, de visz­­szagondolva a történtekre: bravó, vezetők, és köszönöm! „Kovács Ferenc vezetőedző - írtam anno a KS-ben - a meccs előtti taktikai ér­tekezleten Rokonlelkek bábán laktunk, még az új Hideg­kúti Nándor Stadionban is mindig egymás mellett szurkoltunk a VIP- páholyban. Ahogy a múlt pénteken is, amikor még semmi sem jelezte előre a tragédiát. Családilag is ösz­­szejártunk, voltunk közösen nya­ralni a Balatonnál is. Nagyon közeli barátom volt, amit nem mindenkiről mondhatok el az akkori, egyébként kimondottan összetartó MTK-ból. Rokonlelkek voltunk, a szeme­többet beszélt a jövőről, mint a záró mérkőzésről. Arról szólt, hogy olyan lehetőség előtt állnak, amelyet bűn lenne kihagyni. Európa-szerte fel­tűnést keltene, ha százszázalékos teljesítménnyel tudnák befejezni az Intertotó-sorozatot. S ha így lesz, ez a tény az elkövetkező időben na­gyon sokat jelenthet nekik.” Remek jósnak bizonyult a szak­vezető. A Videoton Vitkovicében is diadalmaskodott 3-2-re, a mezőny egyedüli csa­pataként mind a hat találkozón győzött. Ez a siker a nagy UEFA-kupa-mene­­telést hozta meg neki. Szerencsém volt, a már emlí­tett főnökök a Vidit abban a sorozatban is „rám bízták". A Partizan elleni cso­dameccs után ezt írtam: „Többen azt hitték, káprázik a sze­mük. Jól van, biztosan jól van? Nem­­yiségünk sok ponton összeért. Nem is tudnék kiemelni egyetlen közös emléket sem, mert egy év­tizedig tulajdonképpen ugyanazok az élmények érték, mint engem. A legszebb ezek közül nyilván a KEK- döntős szereplés a Sporting ellen. Borzalmasan érintett a halálhíre. Egy ideje már én vagyok a legidő­sebb MTK-futballista, és szörnyű látni, ahogy évről évre elmennek a nálam fiatalabbak." kellene odamenni, megkérdezni, kell-e segítség? Nem, nem. Csak hát amikor nagyon nagy dolgok történnek, hajlamosak vagyunk másképpen viselkedni, mint álta­lában. Novath ment el a bal szélen, pará­désan adott középre, s a lehető legjobbkor érkező Szabó a hálóba lőtt. 4—0! Ez nem lehet igaz, ez valami varázs­lat. Most nézzünk csak oda! Szinte hihetetlen! A mindig nyugodt, kimért mes­teredző, Kovács Ferenc úgy örült, hogy felugrott a kispadról. Az ős­fehérváriak szerint ez legalább ak­kora szenzáció, mint hogy 5-0-ra nyert a Vidi.” A kiváló szakember nemcsak a futballhoz értett, kedvenc csapatáért hosszú utazásokat is vállalt. „Kis túlzással, Kovács Ferenc a foci kilométergyűjtője. Már ami­kor az angolokat megfigyelte, sem utazott keveset, de most, hogy a jugoszláv együttest nézte meg... Csütörtökön indult Szarvasra. Ott töltötte az éjszakát, pénteken Bé­késcsaba volt az egyik állomás, majd a mérkőzés után kocsiba ült, és szombat hajnalban ért Belgrádba. A jugoszláv fővárosban egyik barát­ja vette át a volánt, majd Mosztarba sietett, ez újabb 500 kilométer, ahol a helyi gárdával játszott a Zseljez­­nicsar. A találkozó után vissza Belgrádba, ismét átvette a kormányt, s vasárnap délben már egykori csapatát nézte a Hungária körúton. Hétfőn pedig edzést tartott Fehér­­várott." Egy ország rajongott a fehérvári klubért, a já­tékosokért­­ és Kovács Ferencért. A hatalmas sikerek, a PSG, a Parti­zan, a Manchester ki­ejtése után a döntőbe jutásért a Zseljezni­­csar következett. Az első, fehérvári meccset 3-1- re nyerte meg a Videoton. A visszavágó előtt készített KL-interjú­­ban arra a kérdésemre, hogy „Most jó edzőnek lenni?”, így vá­laszolt: „Nagyon jó. Pedig nem is olyan régen még mi és a futballisták voltunk mindenki céltáblái, ró­lunk viccelt a fél ország, széthúzás, veszekedés jellemezte a sportágat. Emlékszem, amikor szövetségi kapitány voltam, nagyon sok játékos és NB I­ben dolgozó mester kifejezetten el­lenünk szurkolt. Most meg? Amikor a Manchester United kiverése utáni bajnokin a Megyeri úton a kispadhoz mentem, a mindig kritikus újpesti kö­zönség nagy tapssal fogadott. Békés­csabán is lelkesen éljeneztek minket, s tudom, hogy itthon bárhol forduljanak meg a válogatott és a Vidi tagjai, minde­nütt szeretettel várják őket.” Tudni kell, anno nemcsak a Vidi menetelt, hanem Mezey György ve­zetésével a válogatott is a vb-selej­tezőben. A Videoton a döntőben ugyan ösz­­szesítésben kikapott a Real Madrid­tól, a spanyol fővárosban az azóta elhunyt Májer Lajos góljával 1-0-ra győzött. Nemsokára átadják az új Sóstói Stadiont. Ahogy a szemközti oldalon található olvasói véleményekben is szerepel, jó lenne, ha az új arénát Kovács Ferencről neveznék el. S ezt már én teszem hozzá, az egyik klubszobát pedig a madridi hősről, Májer Lajosról. S ha a megnyitóra eljönne a Real Madrid is...! Feri bácsi az égi kispadról örömében biztosan felugrana. 9­9 A MAN­CHESTER UNITED KIVERÉSE UTÁNI BAJNOKIN A MIN­DIG KRITIKUS ÚJ­PESTI KÖZÖNSÉG NAGY TAPSSAL FOGADOTT.­­ Kovács Ferenc FOTÓ: SZABÓ MIKLÓS Labdarúgás I­I I Beszélgetés a mesteredzővel Utolsó interjúinak egyikét tavaly októberben, az Echo Tv Célfotó című műsorában adta Kovács Ferenc, a Videoton tiszteletbeli elnö­ke, akivel Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője beszél­getett. A videó megtekinthető az nso.hu -n és az Echo Tv internetes oldalán. A műsort szombaton 22.35-től az Echo Tv-n újra program­jára tűzi. Nem húzódott a háttérbe A korábbi szövetségi kapitány, Gellei Imre a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémián állt vele szoros munkakapcsolatban, amikor ő szakmai igazgató, Kovács Ferenc pedig tiszteletbeli elnök volt. „Az ő csapatán nőttem fel, az 1966-ben KEK-döntős MTK-t bálvá­nyoztam gyerekkoromban - mondja Gellei Imre. - Kivételes ember volt, aki mindig kitartott az elvei mellett. Gerincességével, tisztessé­gével, karakánságával egy egész edzőgenerációnak mutatott példát. Hihetetlen érzéke volt a játék olvasásához, a taktikához és a szakma pedagógiai részéhez is. A szó klasszikus értelmében mesteredző volt. Különleges volt benne, hogy tiszteletbeli elnökként sem húzódott a háttérbe, hanem határozottan belefolyt a napi ügyekbe. Nagyon sokat tett azért, hogy Gyurcsó Ádám és Szol­noki Roland az akadémiáról odakerüljön a Videotonhoz, vagy például Steinheisler László pályáját is gondoskodó figyelemmel terelgette.” Elképesztő erőnlét A Videoton 1984—85-ös nagy UEFA-kupa-menetelése idején Hartyáni Gábor volt a pályaedzője. „Nagyon mellbe vágott a halálhíre, hiszen vasárnap még együtt ünne­peltük a Videoton bajnoki címét - mondja a 70 esztendős szakember. - A hetvenes évek elején Székesfehérváron a játékosa voltam, így futballis­taként, majd edzőként is rengeteget tanultam tőle. Minden tekintetben a mentorom volt, csodáltam őt, a házassággal kapcsolatos ügyeket épp­úgy meg lehetett beszélni vele, mint a szakmai dolgokat. A menetelés az UEFA-kupában máig a legcsodálatosabb közös történetünk: akkori ellen­feleink közül a Real Madrid, a Manchester United és a Paris Saint-Ger­­main manapság is a világ közvetlen élvonalához tartozik. A Manchester Uniteddel akkoriban nagyon kevés csapat tudta felvenni a tempót Európában, elképesztő, hogy erőnlétileg is egyen­rangúak tudtunk lenni az angolokkal. Feri bácsi érdeme volt mindenekelőtt, hogy fizikailag és mentálisan is ilyen erős csapatunk volt akkoriban.” Mindenki egyenrangú Kovács Ferenc 1992-ben Magyar Kupát nyert az Újpest vezetőedzője­ként, a Vác elleni döntő hosszabbításában Eszenyi Dénes szerezte a mérkőzés egyetlen gólját. „Ha valaki szakmailag olyan magas szintet képvisel, mint Kovács Feri bácsi, akkor elképzelhető, milyen nagyra tartom, amikor azt mon­dom: emberként még nagyobb a szememben - mondta lapunknak a 12-szeres válogatott csatár. - A kupadöntőt Békéscsabán rendezték, fantasztikus volt a hangulat, teljesen megtelt a stadion - elképesztő élmény volt, különösen nekem, hiszen győztes gólt szereztem. Feri bácsinál volt egy magja a csapatnak, amelyre alapvetően számított, de nála egyszerűen nem léteztek kiegészítő emberek, mindenkit egyenrangúként kezelt, még az alig-alig szerepeltetett cserejátékosokat is. Néhány napja az MTK-Kisvárda meccsen összefutottam vele, váltottunk néhány szót, felidéztük kicsit a régi szép időket - hihetetlen, hogy most meg búcsúznunk kell tőle.” Nincs titok A Magyar Televízióban Gulyás László közvetítette csaknem az ösz­­szes UEFA-kupa-mérkőzését a Kovács Ferenc vezette Videotonnak. „Jó munkaviszonyba kerültünk - idézi fel jó harminc évvel ezelőtti em­lékeit a most már elsősorban rádióriporterként ismert Gulyás László. - Az európai kupameccsek előtt mindig bementem hozzá, és mindent elmondott a csapatról, amit tudni érdemes. Elmondhatta, mert tudta, hogy amit közölt velem, azt nem hallja vissza senkitől. Óriási élmény volt végigkövetni őt és csapatát azon az úton, amely egészen a madridi Bernabéu-stadionig vezetett. Érdekes, hogy augusztus­ban éppen vele beszélgettem volna a sorozatomban, már egyeztettünk, be volt ütemezve a műsortervbe. Senki sem gondolta volna, hogy erre a felvételre már nem kerülhet sor, olyan jó formában volt.” B. Z.

Next