Nemzeti Sport, 2018. június (116. évfolyam, 161-175. szám)

2018-06-16 / 161. szám

THURY Gábor z nso.hu oldalunkon zajló szavazásunk a labda­­rúgó-vb létszámának 32 csapatról 68-ra növe­lésével kapcsolatos, a FIFA döntésének (a 2026-os vb-n 68 válogatott lép pályára) ismeretében egy pes­ti kiszólás jut eszembe: cukrozzák a mézet. Holott szakmai szempontból semmi esetre sem indokolt, mert már a 32 együttes is sok. Nem mondom, eddig nézhető a vb, ám ne feledjük, csak két napon vagyunk túl. A 68 csapat nyilván minden szinten nagyobb pia­cot gerjeszt, a mézesmadzag persze az, hogy olyan országok válogatottjai is kijuthatnak a vb-re, ame­lyek most nincsenek ott. Tiszta sor, ez már minket is érint, remek, növeljék meg a létszámot, mert akkor ott leszünk (lehetünk). Ez vonzza a szurkoló­inkat - plusz a többi MÁR A 32 15 országétakik CSAPATOS VB IS nemcsak a magyar A BAJNOKOK LIGÁJA vonatkozású mecs-FŐTÁBLÁJÁT IDÉZI. “ekre mennenek kiváncsiak, hanem a többi csoport találkozóit is figyelemmel kísérik - tévén legalábbis - már csak azért is, hogy tovább­jutás esetén melyik válogatott jöhet ellenfélül, mert ugyebár a szurkoló telhetetlen. A mérkőzéseket a helyszínen élvezni szándékozókról most ne is be­széljünk, mert ez a vendéglátók mézét cukrozza - értsd, a bevételét növeli. Azon azért töprengjünk el, hogy ezen a vb-n sem a jó meccsek lesznek többségben, ki merem jelen­teni, a csoportküzdelmek - az utolsó, a továbbju­tás szempontjából sorsdöntő fordulót leszámítva - a háttértévézés szintjén kezelhetők. Elvan mel­lettük az ember, átfutja a sajtót, tesz-vesz, ha van valami érdekes, megnézi az ismétlést, az aztán meg abszolút nem érdekli, hogy a tévétársaságok hatalmas vagyont szurkolnak le a közvetítésért, 68 válogatott részvétele esetén az összeg végén álló nullák száma még több. De hát minden a pénz, a globalizáció istene. Nem számít, hogy az eddig cirka egy hónappal szem­ben megnő a vb időtartama, a klubkötelezettsé­gek következtében eleve kilúgozott játékosok még nagyobb terhelésnek lesznek kitéve. Már a 32 csapatos vb is a Bajnokok Ligája főtábláját idézi: borítékolhatók a továbbjutó csapatok, az igazi küzdelmek az egyenes, kieséses rendszer­ben kezdődnek, de a tudáskülönbség miatt ott sem mind al­áshegyre menők, legfeljebb a nyolc között. De a késői szakaszban is érhetik az em­bert meglepetések, nagy meccseket vár, aztán a hegyek egeret szülnek (lásd: Real Madrid-Bayern München BL-elődöntő). „Már ez a 32 csapat is sok, inkább csökkenteni kellene az induló csapatok számát” választ ik­szelném be, jó, ez egyfajta visszalépés lenne. De a felvetés okafogyott, a nagyurak már döntöttek: megy ez majd 68 csapattal is. Megy, de minek cukrozni a mézet? TEGNAP TUDÓSÍTOTTUNK A FUTBALL-VB NYITÓ MECCSÉRŐL, AZ OROSZORSZÁG-SZAÚD-ARÁ­­BIA (5-0) TALÁLKOZÓRÓL AZ INTERNETES POR­TÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. Moltamu* „Ha ez egy spanyol vagy brazil 5-ös lett volna (...) szépségdíjas gólokkal, már azt olvashat­nánk, hogy a vb címre bejelentkeztek a győztesek. De most, hogy az oroszok előzetesen csak le voltak sajnálva, hümmögés van." fotesdrukker „Ato, valahogy így kellene játszanunk nekünk is, szerintem ezzel már mindenki elégedett volna. Ezek a fiatal orosz gyerekek sehol sem sztá­rok, sokadik szürke csapatokban játszanak, de be tudnak rúgni egy szabadot, ki tudnak használni egy helyzetet." Minimac „Azzal értek egyet, hogy legyen ott minden kontinens »krémje«, még ha az ázsiai negyediknél jobb az európai huszonnegyedik, akkor is. Azért vi­lágbajnokság." eatCR7 „Cserisev iszonyatosan tehetségesnek tű­nik, az első góljánál az a felperdítés és a második gólja egyenesen álom." Ttade 19 40 .A FIFA ezt a meccset látva elgondolkod­hatna azon, hogy érdemes-e bővíteni." CsekOSS „Kétségtelen, nem tökéletes az elosztás, de inkább ez, mint a jelenlegi BL-rendszer, amelyben a gazdaságilag gyengébbek tudatos elsorvasztása/ kiszorítása zajlik." 2018. június 16., szombat minamtísport Imák és indulók sodálom, hogy még senki sem rukkolt ki a nemzeti himnuszok betiltásának, beszünteté­sének ötletével. Azt hittem, bizonyos fórumo­kon legalább a labdarúgó-világbajnokság rajtja előtt felvetődik ez. Hiszen minden meccs felvezetése­ként lejátszódik ugyanaz a jelenet: felsorakozik a két csapat, felcsendül a jól - vagy kevésbé - ismert dallam, a gyepen kétszer tizenegy játékos, a lelátón ki tudja, hány ezer néző énekel szívre tett kézzel, átszellemült arccal valami olyasmit, amire a harmadik évezredben a „píszí” véleményalkotók saját értékrendjük szerint könnyedén rásüthetik: ez bizony tömény nacionalizmus, sovinizmus, kirekesztés, uszítás. Csakhogy a himnuszok nem tegnap, nem is tegnap­előtt keletkeztek, hanem többségükben abban a korban, amikor a népek nemzetekké váltak, elkezdték ekként azonosítani önmagukat, gyakran másokkal, idegen ura­ikkal, vetélytársaikkal, ellenségeikkel, esetleg szom­szédaikkal szemben. Amikor az országban, a városban, a faluban elegendő volt körbehordozni a lobogót, a fér­fiak tömegei önként, valóban dalolva álltak a zászló alá, és indultak a csatába. Például a magyar futballválogatott első szövetségi kapitánya, Gillemot Ferenc is. Természetesen nem a re­formkorban vagy a szabadságharcban, hanem az első világháborúban. 1916 őszén, a román betörés hírére je­lentkezett a dél-erdélyi frontra, és Petrozsény térségében halt hősi halált. Fegyvereit ugyancsak a „nagy háborúban” elesett sógorairól nevezte el, és így biztatta őket valamint magát: „Rajta, Pista!", „Tüzelj, Miklós!”. Főhadnagyi rang­ban éppen rohamra vezette fiait, amikor a végzetes lövést kapta. Holttestét két napon át vitték hordágyon a katonái, hogy tisztességesen eltemethessék. Visszatérve eredeti témánkhoz, a himnuszok nagy része ebben az érában és közhangulatban fogant - igaz, jellemzően inkább a XIX. században ezért némelyikük szövege, üzenete manapság valóban idegenül, olykor egyenesen riasztóan hat. Durva, de közérthető egysze­rűsítéssel, a globális hatalmak nemzeti énekei leginkább azt hirdetik, hogy ők a legnagyobbak, a legdicsőbbek, az örök győztesek, a szabadság, a legbecsesebb emberi eszmények őrzői, letéteményesei. A kisebbek inkább az előbbiek iránti vágyaikat fogalmazzák meg, nem ritkán hozzátéve, hogy aki ebbéli törekvéseikben megakadá­lyozná őket, annak jaj. Az Egyesült Államok himnusza a britek elleni, 1812- es háború idején íródott, a szerzőt egy erőd ágyúzása ihlette meg többek között e sorokra: „Oh, mondd, a csillagokkal borított lobogó még ott lobog-e a szabad­ság országa és a bátrak hona felett?” Természetesen a másik pólus, az orosz sem adhatja alább: „Oroszor­szág a mi szent államunk, Oroszország a mi szeretett országunk. Erős akarat, hatalmas dicsőség a tiéd, örök időkre." A dallam, mint közismert, megegyezik a hajdani szovjet változatéval - a közakarat és Vlagyimir Putyin 2000-ben hozta vissza -, a szöveget pedig ugyanaz a Szergej Mihalkov dolgozta át, aki 1966-ben, még Sztálin utasítására, az eredetit megalkotta. A britek az Úr ál­dását kérik uralkodójukra, győzelmeket, boldogságot és diadalt kívánva neki, a francia himnusz történetét min­denki ismeri, és bár a forradalom megítélése napjainkra jelentősen módosult, a Marseillaise egy fikarcnyit sem. A labdarúgó vagy bármely más válogatott ezért 2018- ban is fennhangon énekel a vérben ázó, rút zászlóról és a zsarnok vad, bősz­­ölni kész rab hadáról. A német him­nusz egy évszázada még a Monarchiáé volt, ezt kezdték el játszani első olimpiai bajnokunknak, Hajós Alfrédnak is 1896-ban Athénban, míg le nem pisszegték. Joseph Haydn műve aztán germán fennhatóság alá került, ám az 1933-1965 között érvényes „Deutschland, Deutsch­land über alles” felütést a hitleri tizenkét évvel együtt legszívesebben törölné a német emlékezet. /4 MI HIMNUSZUNK INKÁBB FOHÁSZ, NEMZETI IMÁDSÁG. MEGSZENTELT HELYEKEN, HELYZETEKBEN TÖKÉLETESEN ALKALMAS ARRA, HOGY ÁHÍTATTAL ITASSA ÁT HALLGATÓIT. SPORTESEMÉNYEK ELŐTT VISZONT NEM KIFEJEZETTEN KELTI AZT A GERJEDELMET, AMITŐL A JÁTÉKOS RÖGVEST NEKIUGRIK A VETÉLYTÁRS TORKÁNAK, m­­iként a spanyol is a Franco-korszakban használt verset. Azóta ezért csupán a zenekari változat dívik, bár a régi, énekes verzió is fellelhető még. Az egyik magyar kézilabdacsapat lelkes szervezőjének sajnos ezt sikerült előbányásznia, amikor János Károly király leánya, Cristi­na tiszteletét tette hazánkban, elkísérve a Barcelonában játszó jegyesét, Inaki Urdangarint. A katalánok eleve zokon vették a kedves figyelmességnek szánt spanyol indulót, a szöveg hallatán pedig az infánsnőt kerülgette a rosszullét. Péntek este, az oroszországi vb ibériai rang­adóján persze nem követték el ezt a bakit, de a portugál himnusz ugyanúgy szólt, mint megszületésekor, 1890- ben, a britek elleni, afrikai gyarmati konfliktus kapcsán: „Fegyverbe, fegyverbe! Hazánkért harcolunk. Az ágyúk ellen menetelünk, menetelünk!" Tegnap szerencsére már csak spanyol „bombák” jöhettek szóba, e sorok írásakor, kora délután még nem tudni, hány robbant belőlük. A 2016-os franciaországi Eb-hez és az osztrák himnusz­hoz fűződő kedves emlékünk, hogy a sógorok szurkolóinak nagy része himnuszuk egyik sorát hirdette az egyenpólóján - Heimat großer Söhne, azaz nagy fiúk hazája -, de 2-0-s győzelmünk után erősen fakulni kezdett a felirat. Némely­ es más szomszédunk himnusza közvetlenebb kapcsolatban áll velünk. Érthetően, hiszen a románok és a szlovákok is a történelmi Magyarország keretein belül eszméltek nem­zeti tudatukra, és ennek gátját a többségi nációban látták. Ezért nem árt tudni, hogy egy magyar-román meccs előtt az ellenfél játékosai és hívei napjainkban is többek között ezt zengik: „Ébredj fel, ó, román, ébredj halotti álmodból, / Melybe süllyesztettek barbár zsarnokok! / Most vagy soha, teremts magadnak eljövendő sorsot, / Melynek kegyetlen ellenséged is meghajolni fog!” Csoda-e, ha ezek után való­színűleg mi kapjuk az első gólt? A szlovák himnusz másfél évszázada még egyértel­műbben üzent, hiszen egy demonstráció során keletke­zett: Lőcsén tüntettek a Ludovít Stúr (róla kapta Párkány a szlovák nevét, jelesül Stúrovo) elleni magyar hatósági eljárás miatt, így aztán nem kérdés, hogy az „Állítsuk meg őket, testvérek, a szlovákok felélednek”, vagy az „Ez a mi Szlovákiánk eddig mélyen aludt.­­ De a menny­dörgő villámok felkelésre ösztönzik" sorok hajdan kire, mire céloztak. E dal aztán a csehszlovák himnusz má­sodik része lett, míg a két ország szét nem szakadt. Az utolsó közös csapat az 1992-es litvániai női kézilabda­­-világbajnokságon szerepelt, de hogy valójában meny­nyire volt közös, arról a mieink elleni meccs előtt a him­nusz árulkodott leghívebben, hiszen a csehek csak az első, a szlovákok kizárólag a második felét énekelték. A mi himnuszunk inkább fohász, nemzeti imádság. Megszentelt helyeken, helyzetekben tökéletesen al­kalmas arra, hogy áhítattal itassa át hallgatóit. Sport­­események előtt viszont nem kifejezetten kelti azt a gerjedelmet, amitől a játékos rögvest nekiugrik a ve­­télytárs torkának. Ráadásul a dallamvezetése, a ritmu­sa, a hangtávolságai miatt roppant nehezen énekelhető, derék szurkolótáboraink sajnos nem ritkán kerékbe is törik. Érthetően, hiszen miközben Erkel zeneműve mél­tóságteljesen hömpölyög, a drukker és a sportoló már vágtatna, mint a harci mén. Kölcsey magasztos verse sem az indulatok fészke, ezzel együtt a szovjetek elleni, 1977-es budapesti labdarúgó-világbajnoki selejtezőn 2-1-re győztes klasszisaink azt vallják, döbbenetesen hatott rájuk, hogy a korábban megszokott instrumentá­lis verzió helyett egyszer csak az zúgott fel a hangszóró­ból, hogy „Isten, áldd meg a magyart". Érdekes, izgalmas, bár pontosan soha meg nem vála­szolható kérdés, hogy egy nemzeti him­nusz milyen ösztönzést ad az adott csapatnak, válogatottnak, sporto­lónak, legalábbis a mérkőzés, a verseny első perceiben. Mert aztán természetesen nem ez dönt. Bár ki tudja, annak idején Gal­­lowich Tibor, a második világháború utáni futball­­kapitányunk sem véletle­nül szavalt az öltözőben Ady-verset a fiúknak. Manapság ez persze el­képzelhetetlen, és nem csak azért, mert kül­honból jött mestereink nem is hallottak Ady Endréről. BALLAI Attila A fáraók idején valószínűleg az Egyiptomi Birodalom válogatottja nyerte volna meg a meccset, ám anno még sem futball-labda, sem­­vb nem volt, Uruguayról nem is beszélve. A korhű ruhába öltözött és a jelmez nélküli szurkolók arcáról a találkozó végén lefagyott a mosoly, ugyanis kedvenceik a hajrában kapott góllal veszítettek Jekatyerinburgban. REUTERS

Next