Nemzeti Sport, 2018. július (116. évfolyam, 176-190. szám)

2018-07-09 / 184. szám

II • 2018. július 9., hétfő­n A Nemzeti Sport retrómelléklete Népsport 1938 — Ezüstöt érő bronz a kézilabda-világbajnokságon Ámultak és dühöngtek A magyar férfi kézilabda-válogatott bronzérmet nyert nyolcvan éve a nagypályás kézilabda­világbajnokságon, ami méltánylandó bravúr. Értékét első látásra valamelyest azonban csökkenti, hogy a második helyezett Svájc 23:0-ra veszítette el a házigazda németek elleni döntőt. Milyen lehetett akkor a harmadik? - adódik a kérdés, de a válasz egyértelmű: jobb, mint a második. Hajdan elképesztő lebonyolítási rend­szereket agyaltak ki a különféle világ­­versenyeken. Az 1938-as nagypályás kézilabda-vb tíz résztvevőjét például két csoportba sorolták, a négyes felső ágra Németország, Csehszlovákia, Magyar­­ország és Dánia, a hatos alsóra Svájc, Lengyelország, Románia, Luxemburg, Svédország és Hollandia került. Már az is nehezen érthető, hogy a tízes mezőnyt miért négy-hat arányban osztották ketté, az viszont minden elemi észszerűséget nélkülözött, hogy az aranyéremért az első és a második kaszt első helyezettje, a bronzért pedig a két második mérkőz­hetett. Igaz, a németek toronymagas esé­lyét semmiféle szisztéma nem ingathatta meg, a második helyért viszont a mieink és a dánok küzdhettek volna, ám már a rajtnál nyilvánvaló volt, hogy közülük a jobbik legfeljebb a harmadik helyre fut­hat majd be. Így kalkulált Kovács Ernő szövetségi edző is, aki a Sporthírlap riporterének kérdésére még egyáltalán nem ködösített úgy, mint kései, dicső utódai, a dánok elleni meccs előtt kijelentette: „Az első mérkőzésen győzelmet várok, a németek ellen tisztességes ellenállást. Aztán minden erőnk­kel belemegyünk a harmadik helyért folyó küzdelembe. Őszintén bevallom, kicsit félek a védelmünktől. A kapuból hiányzik Kubai, de bízom abban, hogy Mérai jól fogja őt helyet­tesíteni. Ha a védelmünk nem mond csődöt, a németek ellen is megálljuk a helyünket." Tippje minden egyes részletében bejött, kivéve a nyitó meccs első tizenkét percét, amikor 4:0-ra elhúztak a dánok. Onnan­tól viszont a Sporthírlap tudósítása sze­rint „hála a diktált pokoli iramnak és Mérai káprázatos védésének, mégis megnyertük első mérkőzésünket. Alig fújja le a mérkőzést a játékvezetői közönség betódul a pályára és kapusunkat, Mérait a vállára kapva viszi az öltözőbe." A vége 10:6 lett­­ ide. Még hogy nem ismétlődik a törté­nelem! Férfi kézilabda-válogatottunk majdnem hét évtizeddel később, szintén németországi vb-n, 2007-ben, Kidben, ugyancsak a dánok ellen, megint csak mí­nusz négy gólról fordítva ért el korszakos bravúrt, és akkor is kapusunkat (Nenad Puljezevicset) hozsannázták. Mint 1938- ban a skandinávok trénere, Taggers Pet­­ terson: „Nem hittem volna, hogy kikapunk. Az első negyedórában a magyarok sehol sem voltak. Elismerem azonban, hogy a második félidő nagyobbik felében önök voltak az urak a pályán. Kapusuk szenzációs." A németek ellen bezzeg talán Kubai és Mérai együtt is kevés lett volna. Két év­vel korábban, a berlini olimpián a házi­gazdák 22:0-ra intézték el fiainkat, ezért a vb-n éppen ma nyolcvan éve, 1938. júli­us 9-én, Berlinben a tartalékok játszották, mondván, úgy sincs esély, pihenjenek a legjobbak. Csakhogy a „fakó" az első félidőben mindenki döbbenetére csu­pán 5:3-as hátrányba került, és végered­ményként is megúszta 14:3-as veréssel. A Der Montag cmű lap bosszankodva írt a „magyarok egyoldalú és dühítő védeke­ző taktikájáról", a Nemzeti Sport azonban természetesen másként látta: „A taktika az első félidőben teljesen bevált, a magyar védelem szinte lövéshez sem engedte jutni a világ legjobb támadósorát, a három előretolt magyar csatár pedig ördöngös cselezéseivel szinte megszédítette a német védelmet. A világ legjobb kézilabdázóinak több mint egy félidőre volt szükségük arra, hogy rájöjjenek e taktika ellenszerére.” Ami a svédek elleni bronzmeccsre alapjaiban átalakult, hiszen a mieink favoritként, ezért támadólag léptek fel. Az északiak az alsóházi rangadón 5:2- re kaptak ki Svájctól, így lettek azon az ágon másodikok; ennek az eredmény­nek a jelentőségét számunkra az adta meg hogy a magyarok 10:2-re intézték el a svédeket, így utóbb joggal állították, hogy a svájciak helyett nekik lett volna ott a helyük a döntőben. A finálé 23:0-s végeredménye ezt még nyilvánvalób­bá tette. Küldöttségünk azonban nem ezen sopánkodott, inkább a megszerzett bronzéremnek örült. Például bizonyos Sztójay Döme berlini magyar nagykö­vet is, akiről sokan tudják, hogy az 1944. márciusi német megszállás után a bu­dapesti bábkormány miniszterelnöke lett, amiért 1946-ban háborús bűnösként kivégezték, az ellenben kevéssé közis­mert, hogy a Délvidéken, Dimitrije Szto­­jakovicsként látta meg a napvilágot. A vb után persze már büszke Sztójayként mondta: „Örülök, hogy alkalmam volt látni a magyar csapat kiváló játékát. A svédek is szépen küzdöttek." Méghozzá a korabeli tudósítások sze­­ rint a berlini Olimpiai Stadion 35 ezer né­­ zője előtt, amit azért fogadtunk némi fenn­tartással. Miként talán azt is, hogy a német világbajnokokat 400 000 játékosból, 30 000 csapatból válogathatták ki. A Nemzeti Sport átfogó értékelése viszont nyolcán Kis- és nagypályások 1938-ban Németországban két férfi kézilabda-világbajnokság is zajlott, mai értékrendünk szerint azt gondolhatnánk, ezek közül a terem-vb volt a rangosabb. Pedig éppen ellenkezőleg: arra az eseményre nyolc évtizede még a szó átvitt értelmében is tökéletesen illett a „kispályás" jelző. Szó se róla, nem kerítettek túl nagy feneket az eseménynek, mindössze négy együttes részvételével kétnapos körmérkőzést zavartak le február 5-én és 6-án. Ebből adódóan az egyik napon mindenkinek kétszer kell játszania, bár vérbeli tétmérkőzés is mindössze kettő akadt. Az első helyről a Német­ország-Ausztria (5:4), a harmadikról a Svédország-Dánia (2:1) párharc dön­tött. A nagypályás vb-n ellenben tízen indultak, és így zártak: 1. Németország, 2. Svájc, 3. Magyarország, 4. Svédország, 5. Románia, 6. Csehszlovákia, 7. Lengyelország, 8. Dánia, 9. Hollandia, 10. Luxemburg. Németország tehát egy évben két férfi kézilabda világbajnoki címet nyert, a részvételt illetően pedig dupláztak még a svédek és a dánok. Ezt egészen 1966-ig bárki megtehette, teremben és szabad téren addig párhuzamosan rendeztek vb-t. Ám a nagypályások ekkor feladták, náluk a hetedik világbajnokság volt az utolsó. Ezekből hatot a németek nyertek meg - egyet, 1963-ban az NDK -, egyet a svédek. A kispályás vb ellenben napjainkban is fénykorát éli - és remélhetőleg ezt még elmondhatjuk majd a magyar válogatottról is. W­­ill Pedig nem is találkoztak... 1938. július. Az újpestiek új ver­senyuszodája csakugyan gyönyörű látványt nyújtott. A lelátó majd' meg­telt a nézősereggel, amelynek jelen­tős részét - ahogy a Nemzeti Sport fogalmazott - a fürdőző nép adta ki. Az UTE úszógárdájában duzzadt a bizonyítási vágy a szép, impozáns, új uszodától, ezért mindent megtettek, hogy rekorddal ünnepeljék a meg­nyitását. Erőfeszítéseiket siker koronázta: a verseny második számában, a négyszer 200 méteres váltóban az UTE stafétája megjavította a BEAC fennálló rekord­ját. Körösi István, az UTE harmadik embere már tizenöt méterre növelte csapata előnyét, és 2:18.4 percet úszva a legjobb kétszázas időt érte el. Lengyel Árpád következett, végezetül Csik Fe­renc különösebb remény nélkül indult az újpesti Gróf Ödön után. Ami a 100 méteres gyorsúszást illeti: Csik Ferenc (59.8 másodperc) legyőzte a svéd Björn Borgot (1:00.6). Bár az eredmény szerint honfitár­sunk jobbnak bizonyult, a verseny­ben nem találkozott vetélytársával. Az úszók két időfutamban indultak, mivel Csik Ferenc fáradt volt a rossz beosztású kétszázastól, és nem akart elindulni százon. „Egyenlő feltételek mellett mindig versenyzem - mondta. - De azt az előnyt nem adhatom meg a pihent Borgnak, hogy kevéssel az erős két­százas úszás után álljak ki ellene." A második futamban nagy megle­petésre mégis rajthoz állt Csik Ferenc, és mert a verseny időfutam volt, a BEAC úszója így még beleszólt a ver­senybe - sőt el is döntötte. Voleszek Gábor A kézilabda világbajnokság döntője Remekül játszott a magyar kézi­labda csapat Magyarország—Svédország 10:2 (4:2) auSSIS?rsuakm­­ ­ Az 1988. évi kézilabda világbajnoks­í­ságot Németország rendezte. Tíz­­ nem­et küldte el válogatott csapatát, hogy megkezdjenek a dicenger címért. A tíz résztvevő csapatot a rende­zőség két csoportba sorsolta. A felső ágba négy csapat: Németország, Csehszlovákia, Magyarország és­­ Dánia jutott. Csütörtökön, július­­ 7-én játszották le az első fordulót. ; Lipcsében: Németort­zúg—Ctfhtzluvá­­■ kui ti :o, Dessauban: Magyar­­ország—Dánia 10-1. A két győztes szombaton Berlinben játszott: Német­­ország—Magyarország 0­­,1, így tehát a felső ágból Németország játszik az első helyért és Magyar­­ország a harmadik helyért. Az alsó csoportba hat nemzet csapata került: Svájc,­­AUutzdhim&K, Románia, Luxemburg, Svédország és Hollandia. Itt először selejtező mér­­kázásokat játszottak. Ezeket Magde­­burgben látották meg: Romáim— Kur­tntb­trg 12 :a, Svédország—Hol­lrundia H­ b. Ezután került sor rá első fordulóra. Weissefels-Saale: Svája— Irttgod­ország 2:$, Magdeburgban ugyanekkor Svédország legyőzte Romániát. Szombaton Berlinben a két nyertes mérkőzött: Svájc—Svéd­ország Stt. Ebből az ágból Svájc játszik az első helyért (Németország Acien) és Svédország a harmadik helyért (Magyarország ellen). A vasárnapi két mérkőzésről, Németország—Svájc az első helyért, Magyarország—Svédország a harma­dik helyért, az alábbi toelefonjelenté­sünk számol be: Berlin, július 10. Már-már valahogyan rendbe­­jötek a sérültek és így ezzel a csapttal vehettük fel a küzdelmet . Míray — Benda, Kü­rt­hy — Kutasi, Rákosi, Sidó — Chirdlki, Szolori, Mátyási-Kolláro vitt, Ta­­káét, Dobot. Fergeteges rohamokka­ kezd a magyar csapat. A svédek hét em­berrel védekeznek. A 6. percben már bent van az dleő gól: Mátyási dobta. 1:0. Takáét húsz méteres bombája jut ezután a svédek há­lójába. 1:0. Ezután Ták­áét, majd Mátyási lövése csattan a kapufán. A svéd Andersson szerencsésebb, ő a hláóba alá­r­u­l. A svéd év távolából is hordoz aktuális üzenetet: „A tüneményes tudású német csapat technika és gyorsaság terén a játékszint legmagasabb fokát is elérte. Taktikai téren a magyar csapat szereplése bizonyult a legnagyobb jelentősé­gűnek! Kézilabdázóink aligha tudják követni a németeket az áldozatkészségnek és céltudatos­ságnak ezen az útján. Ez azonban nem jelenti azt, hogy feladják a legmagasabb színvonalra fejlődés reményét. Éppen a német-magyar mérkőzés lefolyása mutatta meg azt, hogy ké­zilabdázóink sok olyan kiváló tulajdonsággal rendelkeznek, amelyeket semmiféle anyagi erő­feszítés nem pótolhat." Az ügyünkben elfogulatlan német lap, a BZ am Mittag is azt írta, „ha az elért ered­ő tl son követi a magyarok pékláb­­­ját é is a kapufát találja el. Most­­ újabb magyar kapufasorozat kö­vetkezik: Dobos, Mát­yázi, majd ismét Dobos labdája kerül a lécre. Cik­ali bombája végül bemegy, 3:1. Azután Mátyási szabaddo­bása jelenti a negyedik gólt. Thoren javít. 1:1. A végén Tokáéz dob megint kapufát. A második félidőben hengerel a magyar csapat. Mátyási egy­ből vágja be az ötödet gólt, 3:2. Újra Mátyási eredménye­, 6:2. Három perc sem telt el és máris 7:2 az eredmény. Most Dobot a gólörő. Nagy fölényben játszik a magyar csapat, a védelem pedig biztosan veri vissza a szórványos svéd tá­madásokat. A 8. percben Doboz szabaddobásából Mátyási vágja be a hálóba a labdát, 8:2. Azután újra Mátyási két szabaddobás jut a hálóba, 10:2. A svédek most durva játékba fognak, így próbál­ják gól nékül megfázni a hátra­lévő időt. Ez sikerül is, viazotrt a közönség kifütyüli őket. A magyar csatart minden részé­ben jobb volt ezen­felénél. Olyan kiválóan játszott ezúttal a magyar együtt­, hogy sokkal nehezebb ellen­felet is kétvállra fektetett volna. Egyénileg Kutasi volt a csapat legjobbja, mellette Móron, Mátyási és Cziráki érdemel még dicséretet. Nyilatkozatok: Sztoja Döme, magyar követ: Örülök, hogy alkalmam volt látni a magyar csapat kiváló játékát. A svédek is szépen küzdöttek. Ritter von Halt a német atléti­kai szövetség elnöke: Feltűnt az a pompás küzdőszellem, amit a ma­gyar csapat produkált. Kovács Ernő, a magyar kapi­tány: Kár, hogy csak a harmadik helyért játszottunk. Ezzel a játék­kal a svédeknél jobb csapatot is megvertünk volna. Nillton: Jobbak voltak a ma­gyarok, menyek alapján állítanák fel a sorrendet, akkor a magyar csapatot a svájciak elé kellene sorol­nunk. ", így Kovács Ernő kapitány is joggal mondhatta: „Kár, hogy csak a harmadik he­lyért játszottunk. Ezzel a játékkal a svédeknél jobb csapatot is megvertünk volna." Pedig ha tudta volna, hogy a követ­kező - igaz, tíz évvel később, 1948-ban rendezett - nagypályás vb-n a svédek, a dánok és a svájciak állnak a dobogón, a magyar fiúk pedig soha többet egyetlen érmet sem nyernek, majd csak terem­ben, valószínűleg jobban megbecsüli e bronzot. Ballai Attila 35.000 néző. Vezette: A Nemzeti Sport lelkesedésében döntővé léptette elő a bronzmeccset

Next