Nemzeti Sport, 2018. július (116. évfolyam, 176-190. szám)
2018-07-01 / 176. szám
SOMOGYI Zsolt magyar futballközegben talán fel sem fogható a teher, amely Lionel Messi vállát nyomja: győzelemre kellene vezetni Argentínát! Hiszen ő a legjobb a világon (mondják sokan), de minden meccsen ez a kérdés: elég lehet ő? Zárójelbe lehet-e tenni annyi Aranylabdát, BL- sikert, spanyol bajnoki címet, ha a vb vége újra és újra bukás? Argentína 1993 óta nem nyert trófeát. Az eltelt huszonöt év során volt egy vb-döntő, két Konföderációs Kupa-finálé, négy Copa América-döntő, s ez mind sírással zárult - véletlen lenne? És elviselhető-e a nyomás, ha az ember mást sem hall, de hát Diego Maradona 1986-ban vb-címig vezette a nélküle erős, de semmiképp sem kiemelkedő csapatát? Mióta megy az összehasonlítás? Tudomásom szerint Lionel Messi egyszer sem reagált, pedig mondhatta volna: rendben, igaz, Diego világbajnok, de a legnagyszerűbb győzelem mindenre feljogosít? Feledtet minden, drogmámorban végigőrjöngött vagy éppen borgőzben átszunyókált délutánt, mentesít-e az erkölcsi normák betartása alól? Messi vagy Maradona legyen egy mai tinédzser példaképe? A válaszadást befolyásolja-e, melyikük világbajnok? Mindenre válasz a győzelem? Lionel Messit figyelte szombaton is mindenki - mint mindig, ezt megszokhatta. Láttuk, ahogy korábban gondterhelten a homlokát vakargatta a Himnusz alatt, ahogy a második félidő előtt maga köré gyűjtötte társait, hogy lelkesítse őket, és persze azt is, amint a sportszárát bámulta vagy a semmibe révedt a tekintete, amikor tudta, itt a vége, idén sem sikerül... Próbálta cipelni, elbírni ezt a terhet, szeretett volna vezér lenni, miközben arra is ügyelt, hogy egyetlen gesztusa se árulja el: ezekkel hogy nyerjek? Miért kell mindig „ügyetlenekkel" csatába indulnom? Ez jó eséllyel átsuhanhatott az agyán, amikor olyan lyukas volt az argentin védelem, mint a halászháló. Lionel Messi 1987-ben született, a vb alatt lett harmincegy éves, a következő vb idején már betölti a harmincötöt, jó esély van rá, hogy sohasem lesz világbajnok. Minden terhet ő sem bír el - kiderült, hogy ő is csak ember. MINDEN TERHETŐ SEM BÍR EL - KIDERÜLT, HOGY Ő IS CSAK EMBER. jMm'! TEGNAPI SZÁMUNKBAN EXKLUZÍV INTERJÚT KÖZÖLTÜNK FABRIZIO RAVANELLIVEL, A JUVENTUS ÉS AZ OLASZ LABDARÚGÓ-VÁLOGATOTT KORÁBBI CSATÁRÁVAL, AKI EGY ITÁLIAI FOCITÁBOR NAGYKÖVETEKÉNT JÁRT BUDAPESTEN. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. Bulvár Bea? „Már Ventura kinevezése is óriási hiba volt, mivel semmilyen nemzetközi tapasztalata nem volt, de akkor is csak ő vállalta. Utána Mancini volt az egyetlen komoly edző, aki elvállalta. Nagy bajok vannak az olasz fociban, nincsenek sztárok, mint régen, nélkülük pedig tényleg csak a kijutás lehet a cél, a legjobb nyolcba kerülés is csak álom." paradigma.Szerintem nincs nagy válság náluk, az új generáció, főleg a fiatal támadók, nagyon jók lesznek. Eltaktikáztak/-bénáztak egy párharcot a svédek ellen, akikről most láthatjuk, hogy milyen erősek.. Ebből nem érdemes nagy drámát csinálni, mert az még jobban visszavetné őket." Fredison_3 „»A római BL-döntőben éles szögből szerzett gólja egy generáció ikonikus pillanata volt. Egy ismerősöm saját bevallása szerint még a szerelmi gyönyör csúcsán is arra a gólra szokott gondolni.« Van, aki meg Gemmill góljára a hollandok ellen." (A skót játékos az 1978-as világbajnokságon cselsorozat után talált a kapuba - a szerk.) INNEN INDULT S Az Isten háza múzeumot abban a Buenos Aires-i épületben alakították ki, ahol Diego Maradona meglehetősen puritán körülmények között élt, amikor még az Argentinos Juniors futballistája volt. A válogatott szombati kiesése után esély sincs rá, hogy a maiak közül bárki is elhomályosítsa az El Pibe de Oro (az Aranyifjú) dicsőségét Argentínában. w:»& * Csaközön németek futball-világbajnoki szereplésének véget vető dél-koreai csapást követően Mexikóvárosban ujjongó szurkolók rohamozták meg az ázsiai ország nagykövetségét. Az emberek azt ordibálták az épületben tartózkodóknak, hogy „Korea a testvérünk, már ti is mexikóiak vagytok". Egy idő után a nagykövet és a főkonzul csatlakozott a tömeghez, és a videofelvételek tanúsága szerint együtt tequilázott a mámoros mexikóiakkal. A poharazgatás végül össznépi dalolásba torkollt, a követségi dolgozók közösen énekelték a drukkerekkel a Cielito lindo című mexikói népdalt. Jekatyerinburgban, ahol a koreai-német csoportmeccsel egy időben a mexikóiak elvéreztek Svédország ellen, ám a vereség ellenére a nyolcaddöntőbe jutottak - hála a koreai bravúrnak -, a stadionból kitóduló mexikói szurkolók dél-koreaiakra vadásztak, s akit nyakon csíptek, az nem úszta meg a csóközönt és a levegőbe dobálást. Talán még soha nem volt olyan szoros a mexikói és a dél-koreai nép barátsága, mint ezekben a napokban. S talán még sohasem jelent meg annyi kárörvendő hozzászólás a közösségi médiában, mint amennyi szerda este óta elöntötte az internetes oldalakat. Persze nem kell másoknak sót szórni a sebbe, Németország enélkül is sokkos állapotban van a futballtörténelmi blamázs után. „Nincsenek szavak” - szó szerint ugyanezzel a címmel jelent meg négy esztendeje a Bild, mégis micsoda különbség! Akkor a brazilok 7-1-es kiütésén ámult a világ, most meg a csoportutolsókénti hazakuhogáson. S hogy milyen trauma érte a németeket, jelzi: a kölni Express első oldalán az igencsak áthallásos „Der Untergang", azaz „A bukás” fősorral jelent meg - ez a címe az Adolf Hitler életének utolsó tizenkét napját, s egyúttal a Harmadik Birodalom végső porba hullását bemutató, 2002-es német-olasz-osztrák filmdrámának is. Mindez persze bulvárfogás, s bár a Nationalelf teljesítményének reális elemzéséhez még idő kell, az kockázatmentesen kijelenthető, hogy az oroszországi katasztrófa nem dönti romba az erős alapokon építkező német labdarúgást. A pánikhangulat eluralkodását megelőzendő Reinhard Grindel, a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) elnöke és Oliver Bierhoff csapatmenedzser is azt hangoztatta, hogy a DFB azt szeretné, ha Joachim Löw vezetné ki a gödörből a nemzeti együttest. A posztján egy hónapja 2022-ig megerősített 58 éves tréner viszont időt kért, s nem ok nélkül. Megbillent a fején a korona: immár nem csupán a német futball történetének egyik legfényesebb diadala, a 2010-es vb-nyerés, hanem az egyik legfájdalmasabb kudarca is a nevéhez fűződik. No és elporladt egy, a német válogatotthoz kapcsolódó mítosz is. „Turniermannschaft" - egészen mostanáig így emlegették a német nemzeti együttest, utalva arra, hogy az előzményektől függetlenül a nagy világversenyekre mindig összekapja magát. S valóban, 1938 óta nem fordult elő, hogy Németország a világbajnokság első körében elhulljon (Franciaországban nyolcvan éve a nyolcaddöntővel rajtoltak a küzdelmek, a németek 6:1-re végeztek Svájccal, majd a megismételt találkozón 3:2-re kikaptak). Ami az előzményeket illeti, ez alkalommal biztató és intő jelekből is akadt jó néhány. A négy évvel ezelőtti vb-diadalt követően generációváltás kezdődött, az alapemberek közül a csapatkapitány Philipp Lahm, majd az örökébe lépő Bastian Schweinsteiger, valamint a vb-történelem legeredményesebb futballistája, Miroslav Klose és a Nationalelf egyik szellemi irányítója, Per Mertesacker elköszönt a válogatottól. A négy „Führungsspieler", azaz vezér kiesése okán a keretet menthetetlenül át kellett alakítani, s nem könnyítette meg Löw dolgát, hogy Emre Can, Lars Stindl és Serge Gnabry bevetése sérülés miatt eleve szóba sem kerülhetett. Ráadásul Marco Reus, Mats Hummels meg Manuel Neuer is sokat kihagyott a világbajnokság előtti időszakban. Orosz földön is érte néhány előre nem kalkulálható csapás a társulatot, ilyen volt Jerome Boateng kiállítása, Hummels nyakicsigolya-sérülése és Sebastian Rudy orrtörése. EZ PERSZE ELMARADT, ÁM A NÉMET SAJTÓ SZERINT A FUTBALLVÁLOGATOTT az identitáskérdéstől FÜGGETLENÜL IS KLIKKEKRE SZAKADT Az előzmények ismeretében érthető értetlenkedés fogadta, miért nem épített jobban a tavaly Konföderációs Kupát nyerő „B-válogatottra”: a Dél-Korea ellen térdre hulló gárda kezdő tizenegyében csupán négy olyan labdarúgó kapott helyet, aki ott volt a múlt év júliusában Chilét Szentpéterváron 1-0-ra legyőző alakulatban is. De nem számított „jogi kapitány" a 2017 nyarán U21-es Európa-bajnokságot nyerő együttes tagjaira sem - abból a csapatból egyetlen ifjú titán sem került be a vb-keretbe. Pedig 2010-ben még Löw volt az, aki bátran mély vízbe dobta a 2009-ben az U21 -es Eb-n diadalmaskodó gárdából Sami Khedirát, Mesut Özilt, Neuert és Boatenget, s velük bronzérmet szereztek a németek. Inkább visszanyúlt a régi embereihez, a The Sith angol bulvárlap gyilkos kritikája szerint a tréner jobban turkálta az orrát, mint ahogy összeválogatta csapatát... Pedig a tesztmeccsek, az Ausztriától elszenvedett 2-1-es vereség és a szaúdiak elleni kínkeserves 2-1-es győzelem, nem is beszélve a két hónappal ezelőtti, spanyolok (1-1) és brazilok (0-1, ezzel tört meg,a 22 meccses veretlenségi sorozat) elleni felkészülési találkozókról, már jelezték, valami nem gömbölyű a FIFA-világranglista éllovasánál. Ám a kapitány azzal nyugtatta a közvéleményt, hogy a vb-re kiegyenesedik a csapat. Tévedett, Hummels szerint 2017 őszén játszották az eddigi utolsó jó meccsüket... A nyitányon Mexikótól elszenvedett vereség után Löw felforgatta a csapatot, Khedirát és Özilt a kispadra száműzte, de a svédek ellen így is jókora szerencse kellett a ráadásban kiharcolt győzelemhez. Aztán jött a koreaiak elleni sorsdöntő csata öt változtatással, s megint Khedirával és Özillel a kezdő tizenegyben - a végeredmény ismert... Apropó, Özil. Német részről igyekeztek minél kevesebb szót ejteni Ilkay Gündogan és Özil nagy vihart kavaró magánakciójáról, noha utólag Khedira is elismerte, hogy a csapaton belül felbolygatta a kedélyeket az ügy. A két török gyökerű, Angliában légióskodó futballista májusban Londonban lelkesen fotózkodott az emberi jogokat súlyosan sértő politikája miatt élesen bírált török államelnökkel, sőt dedikált mezzel is meglepte Recep Tayyip Erdogant - Gündogan még a „Nagy tisztelettel az elnökömnek" szöveget is ráírta a dresszére. Németországban leginkább ez korbácsolta fel az indulatokat. Amikor 2010 októberében Angela Merkel a törökök elleni 3-0-s sikert követően a német öltözőben parolázott Özillel, a futballszövetség akkori elnöke, Theo Zwanziger „irritálónak” minősítette a kancellár akcióját, s azt mondta, nem éppen ideális egy mérkőzés utánra időzíteni az efféle politikai PR-t. Utódja, Reinhard Grindel sem tehetett mást, mint hogy elhatárolódott a Gündogan, Özil duótól, mondván, „a futball és a DFB olyan értékeket hordoz, amelyeket Erdogan úr nem képvisel eléggé”. Ezzel azonban nem lehetett tüzet oltani, a bevándorlásellenes párt, az egyre erősödő Alternative für Deutschland egyenesen azt követelte, hogy a kritikák kereszttüzébe kerülő két labdarúgót tegyék ki a keretből. Ez persze elmaradt, ám a német sajtó szerint a válogatott az identitáskérdéstől függetlenül is klikkekre szakadt. Az egyik frakciót éppen Özil, valamint Khedira, Boateng és Julian Draxler alkotta, velük szemben állt a „bajor banda”, Neuer, Hummels, Thomas Müller és Toni Kroos. Előbbiek felrótták, hogy a „bajorok” élénkebben is lobbizhattak volna Löwnél haverjuk, a sokak megdöbbenésére mellőzött Manchester City-légiós, Leroy Sané érdekében. Müllert a kiesést követően szembesítették is e pletykával. A Bayern csatára ravaszul a múltba menetelt, elismerve, hogy a 2012-es Eb-n az olaszok ellen 2 1-re elvesztett elődöntőben „nem volt tökéletes a kémia” a csapaton belül. Azt azonban cáfolta, hogy Oroszországban is a széthúzás lett volna az úr. „Most egyet hátra kell lépnünk, hogy lendületet vegyünk a következő feladathoz, mert nincs megállás" - tette hozzá a Bayern csatára. Akár marad Löw a 2020- as Európa-bajnokság selejtezőjére (a Kicker felmérése alapján ezt legfeljebb a szurkolók 20 százaléka óhajtja), akár jön helyette Jürgen Klopp, Arsene Wenger, Julian Nagelsmann vagy éppen Zinedine Zidane - az ő nevük forog a médiában - a németek a kontinensbajnoki kvalifikációnak annak tudatában lesznek kénytelenek nekivágni, hogy Gary Lineker módosította unalomig idézett mondását: „A labdarúgás egyszerű játék. Huszonkét ember kerget egy labdát kilencven percen át, és a végén immár nem mindig a németek nyernek. A korábbi verzió a múlté." S. TÓTH János sport