Nemzeti Sport, 2018. szeptember (116. évfolyam, 237-251. szám)
2018-09-01 / 237. szám
VINCZE András úr most szólok, hogy NEM TUDOK JEGYET SZEREZNI! Eljött ugyanis a pillanat, amikor az összes egykor fiatal, de immár ősz hajú apa (sőt némelyikük már nagyapa), akivel valaha együtt vagy egymás ellen futballoztunk a olasz-bajnokikon, netán a szezonhangoló sörmeccseken, előkeresi a régi telefonszámomat, gondolván, ha valaki, akkor majd a focitudósító Vincze az utolsó pillanatban is szerez belépőt a Chelsea, ha nem a Chelsea, akkor a PAOK vagy ha a PAOK ellenire sem, akkor majd a BATE elleni Európa-liga-meccsre már tuti. Szép volt, rég volt, hajdanán valóban voltak tiszteletjegyek a kakasülők tetejére, de idejét sem tudom már, mikor tudtam bekönyörögni egy-egy régen látott (vagy talán soha nem is látott...) havert a pályára, úgyhogy innen is üzenem, hogy azok, akik a Mal Vidi Európa-liga-főtáblás hazai mérkőzéseit élőben szeretnék látni, máris kezdjék intézni maguknak a belépővásárlást. Annyit segíthetek, hogy leírom, a közzétett meccsidőpontok szerint szeptember 20-án jön a Groupama Arénába a BATE, november 8-án a PAOK, majd december 13-án a Chelsea. A magyar futball elérkezett a körülbelül négyévenként esedékes csodaidőszakához - ami nem kis fejtörés elé állíthatja a problémamumusokat, hiszen a kudarcot mindig könnyebb magyarázni, mint a bravúrt, a sikert... -, s hirtelen mindenkit érdekelni kezd a focink. Nem baj, így van ez rendjén, legyen társadalmi esemény a meccsre járás ősszel, sőt legyen az még télen, a hidegben is, ugyanis december közepéig garantálható, hogy a Vidi pályán lesz az Európa-ligában (s örökös futballrajongóként reménykedjünk abban, hogy februártól a legjobb harminckét csapat között a történet folytatása következhet). Beszédtéma lesz a labdarúgás, és már hallom a pályákról még a nehéz időszakokban is kikoptathatatlan fanatikusak hangját, hogy ilyenkor a szalonszurkolók is felbikkannak a pályákon. Hála az égnek, hogy ők is jönnek, mert velük együtt mindjárt érdekesebb, hangzatosabb lehet minden magyar bajnoki, ráadásul most olyan szépen illeszkednek az események, mint az ajtó a ke. chhhoz, hiszen szombaton Újpest-Honvéd, vasárnap Fradi-Vidi rangadó, elkezdi a Nemzek Ligája-sorozatot a válogatott, a jövő hét végén,a Futball éjszakáján kinyílnak a stadionok kapui a közönség előtt, és aztán jön a BATE - azaz minden úgy történhet, amiről mindig is írtunk, beszéltünk, álmodunk, van focink! Köszönhetően a Vidi BL-szereplésének, életünk fontos része lesz a futball - na, akkor végre kezdjünk is el szurkolni neki!És hogy el ne feledjem: Srácok, jegyet muszáj lesz ÍGY VAN EZ RENDJÉN, LEGYEN TÁRSADALMI ESEMÉNY A MECCSRE JÁRÁS. TEGNAP BESZÁMOLTUNK ARRÓL, HOGY KISORSOLTÁK A LABDARÚGÓ BAJNOKOK LIGÁJÁBAN A CSOPORTOKAT. AZ INTERNETES OLDALUNKRA ÉRKEZŐ KOMMENTÁROKBÓL VÁLOGATOTTUNK. SWdyUp „Előre látható volt, hogy az lesz a legdurvább csoport, amelybe a Liverpool kerül. A Napoli továbbjutásában senki sem hisz rajtam kívül? 5-6 éve az Arsenal, Dortmund, Marseille hármassal összejött egy 12-12-12-0 ponttábla, erre az idén is esélyt érzek." prohibidado77 „Szinte minden csoportban van 3 nagycsapat. Nincs előre lefutott 1-2. helyezett, bármelyik kieshet az El-be." Tomasenko30 „Több izgalom lesz a csoportkörben, mint az elmúlt években. Jó, hogy az ilyen Maribor, Zagreb, Ludogorec, Carabag, APOEL és társai bohóccsapatok nincsenek. Csak a Plzen meg a Crvena lóg ki, reméljük, nem lesznek pofozógépek. A világ első számú futballtornáján magas színvonalú és izgalmas meccseket akar nézni az ember, nem gálameccseket meg siralmas képességű csapatokat." NemMoby „Tavaly a Real halálcsoportból ment tovább másodikként, és utána is végig rangos csapatok ellen küzdött. Végre egy könnyebb sorsolás." Rick „Az átszervezéssel sokat veszít a nemzetközi labdarúgás, csak a pénzes csapatok rúgnak labdába. Mivel nincs magyar klub a mezőnyben, nekünk tök mindegy, ki nyer, az élet megy tovább, és vannak fontosabb dolgok is." ár hagyománynak mondható, hogy a különféle nemzetközi díjátadók után a kitüntetett Real Madrid-játékosok közösen fényképezkednek, s ilyenkor, igazi erődemonstrációt tartva, jelen van Florentino Pérez elnök is, de még a szervezésben segítő „háttérember" is olyan madridi nagyság, mint Emilio Butragueno. Nos, az UEFA csütörtöki, monacói díjátadója után úgy állhattak oda a madridi sztárok, hogy ezúttal minden poszt legjobbját ők adták a kapustól a csatárokig. Luka Modric személyében övék az Év játékosa, de még az elnöki különdíjjal kitüntetett David Beckham is oszlopos tagja volt egykor a Galaktikusok néven történelemmé lett Real Madrid-korszaknak. A „családi” képre ő is odaállt olyan korábbi nagyságokkal együtt, mint Luis Figo vagy Roberto Carlos. Egyvalaki hiányzott csupán, éppen az, aki az utóbbi időben minden babért learatott az ilyen díjátadókon: a legjobb csatárnak igen, de az Év játékosának meg nem választott Cristiano Ronaldo. Aki, ha ő maga még nem is szólalt meg, most úgy viselkedik, dúl-fúl, mint a Csipkerózsika keresztelőjére nem meghívott sértődött nagynéni, jóllehet mindenki a helyszínre várta, a fotósa és az ügynöke is ott volt, s még néhány órával a díjátadó előtt az UEFA-tól mi, zsűritagok is azt a tájékoztatást kaptuk, hogy ott lesz az ünnepségen, végül nem jelent meg. S hogy mit gondol a végeredményről, az sejthető testvére, Katia Aveiro posztjából - egy infografikát osztott meg arról, hogy Ronaldo például mennyivel több gólt (15-1) lőtt és gólpasszt adott (3-1) a BL elmúlt idényében, mint Modric, valamint ügynöke, Jorge Mendes kifakadásából, aki nevetségesnek és szégyenletesnek nevezte a szavazás végeredményét. A Juventus annyit közölt, hogy Ronaldo „személyes okok miatt” hagyta ki a díjátadót, ami magyarul nyilvánvalóan azt jelenti, hogy megsértődött, mert nem őt választották az Év játékosának. Más kérdés, hogy vajon ki súgta meg neki a végeredményt az utolsó előtti pillanatokban, hiszen az is nyilvánvaló, kellett, hogy kapjon egy fülest, biztosra veszem, győztesként ott feszített volna a színpadon. Mendesék kritikája amúgy azért csúsztatás, mert amíg a posztonkénti szavazás kimondottan a BL-teljesítményt vette számításba (itt a csatárok között simán első lett a portugál világklaszszis), s legfeljebb tudat alatt befolyásolta a szavazókat a vb-szereplés, az Év játékosa-szavazást kimondottan úgy hirdették meg, hogy ebbe beleszámít minden, amit az európai vagy legalább európai klubnál alkalmazásban lévő játékosok az egész idényben elértek bemutattak Vagyis nem a BL legjobbját, hanem Európa általában vett legjobb 2017—2018-as futballistája kellett megválasztani. Luka Modric pedig azon túl,hogy ha nem is Cristianóéval egyenértékű, de hatalmas szerepet játszott a Madrid tizenharmadik BL-győzelmében - az oroszországi világbajnokságon önmagához, a horvát csapat esélyeihez és Ronaldóhoz képest is hatalmas sikert ért el. Kétségtelenül ez döntött a javára a voksoláson, amelyen az előző idény harminckét BL-, negyvennyolc El-főtáblás csapatának vezetőedzői, és az ötvenöt UEFA-tagállamból egy-egy újságíró szavazott, hármas listát megadva. Modric vb-szereplése döntött tehát - és talán még valami. Ugyanis miközben sokat beszélünk arról, hogy hány mezvásárlót, klikkelést, Facebook-követőt jelent a Juventusnak Cristiano Ronaldo megszerzése, arról kevesebb szó esik, hogy mennyit csökkent Cristiano népszerűsége a Real Madrid elhagyásával. Egyre természetesebbnek vesszük - a Bosman-szabály bevezetése óta -, hogy a pénz, az irányítás, a befolyás, a futballüzlet súlypontja a kluboktól fokozatosan a játékosok ARRÓL KEVESEBB SZÓ ESIK, HOGY MENNYIT CSÖKKENT CRISTIANO NÉPSZERŰSÉGE A REAL MADRID ELHAGYÁSÁVAL. hoz és az ügynökökhöz kerül át, de ha van még olyan egyesület, amely képes feltartóztatni ezt a folyamatot, az éppen a legszebb bernabéui hagyományokat követő, Florentino Pérez által vezetett, három éve ismét folyamatosan Európa trónján ülő Real Madrid. Amely például megengedhette magának azt a luxust, ami régen - de csak régen! - még minden NB II-es csapatnál is magától értetődő volt, ám mára alig valaki teheti meg a profi futballban, az elmúlt éveket nagyjából azonos kerettel és kezdőcsapattal játszotta végig. Nem akarok összeesküvés-elméletet gyártani, de ahogyan Modriccsal kapcsolatban a pompás vb-meccsek jelentették a legfrissebb benyomást a szavazóknak, Ronaldo esetében a voksolás augusztus 3-i lezárása előtt három héttel bejelentett Juventus-szerződés árnyalta a képet. Márpedig hiába tartozik a Juve is a legnagyobb klubok szűk elitjébe, az elmúlt öt évben négyszer a BL-győztes Real Madridhoz képest óhatatlanul némi visszalépést jelent a váltás, s ezt legfeljebb azzal cáfolhatná meg a csapat és Ronaldo, ha együtt megnyernék a következő egy-két év valamelyikében a BL-trófeát. Amikor Östreicher Emil, a magyar elnöki tanácsadó és technikai vezető 1963-ban elhagyta az akkor már ötszörös Eb-győztes Real Madridot, hogy hatalmas fizetésért ugyancsak Torinóba szerződjön, a legendás klubelnök, Santiago Bernabéu azt mondta neki, barátként búcsúzik el tőle, s nem felejti el, amit a csapatért tett, de tudnia kell: aki egyszer hátat fordít a klubnak, annak nincs többé visszaút. Hiába bánta meg már az idény vége előtt Östreichez, hogy a Torinóhoz (igen, ő a Juve helyi riválisától kapott visszautasíthatatlan ajánlatot) szerződött, és hiába szeretett volna később többször is visszatérni, az elnök nem viccelt, a zseniális magyar menedzser nem dolgozhatott többé „a világ legjobb klubjának” (így „csak” a Schalke CA, az Espanyol, a Valencia és a magyar válogatott technikai vezetője volt később). Családtagból kívülálló lett Madridban. Ezt a finom, de határozottan létező - bár a szó talán kissé erős - kiközösítést érezheti, és érezte volna még inkább a helyszínen Cristiano Ronaldo is, aki ráadásul nem bírta (volna) elviselni, hogy gratulálnia kelljen az Év játékosának, aki nem ő. Csakhogy ezzel a cselekedetével éppen egykori csapatával és csapattársával szemben volt tiszteletlen, mert igenis növelte volna a díj értékét, ha maga Cristiano is gratulál hozzá - ez esetben örömmel látták volna őt is a közös fotón. Sokan érzik azonban úgy, hogy az a Ronaldo, aki ötszörös aranylabdásként és minden rekord megdöntőjeként joggal várta el a szakma, a sajtó, a szurkolók és a riválisok elismerését és csodálatát, most képtelen emelt fejjel és a történtekhez jó képet vágva elviselni, hogy nem őt tartják a legjobbnak. Igen, lehet, hogy sok új hívet toboroz a Juventusnak a csatár kivételes egyénisége, de sok madridista inkább választja a kedvenc klubját, ha már döntenie kell kettejük, a Real és Cristiano között. Márpedig úgy tűnik, a most harminchárom éves világsztár minden megtesz azért, hogy elmérgesedjen a viszonya a klubbal (az Instagramon Modricot még követi, a Realt viszont már nem...), amelyet a nyilvánosság előtt még azok sem igen szoktak kritizálni, akiknek talán több okuk lett volna rá, mint például a Pérez első elnöksége idején Madridból távozó (tulajdonképpen eltávolított) Vicente del Bosque vagy Claude Makeleie... Mert a régi felfogás szerint mindig a klub az első, s az egyéni érdek csak utána következik. Madridban ugyan némi tudathasadást és értékválságot jelentett, amikor José Mourinho sokszor helyezte a saját önérzetét a madridizmus szempontjai és hagyományos értékei elé, de egyre inkább az ezekhez való visszatérés jellemzi a közben történelmi sikereket elérő klubot. Amely már a diadalmenetet szakvezetőként vezető Zinédine Zidane személyében is a volt Real-játékosok közül választott magának vezetőedzőt az első és a második csapathoz is. Ez egykor szintén alapszabály volt Bernabéunál, s most Julen Lopetegui esetében is él tovább a hagyomány. Mert bár a rendszerből őrült pénzeket kiszippantó futballisták és ügynökeik bizony már sok helyütt átvették az irányítást, a Real Madrid egyelőre még erősebb brandnek tűnik a „Cristiano Ronaldo-márkánál". Félek ugyanakkor, hogy nemigen létezik vagy legalábbis nem sok klub van még a világon, amely ugyanezt elmondhatja magáról. A Real Madrid különgépén viszont immár Luka Modric volt a legnagyobb sztár, nem elfeledve a többiek, köztük a csapatkapitány Sergio Ramos díjazását. Kérdés, hogy Ronaldo szóba került-e egyáltalán a hazaúton, s ha igen, miként... Viszont mielőtt azt gondolnák, csak magyarázom a bizonyítványom, fontos leszögeznem azt is, hogy én magam csak a második helyen szavaztam Modricra, a győztes nálam Ronaldo volt. SZÖLLŐSI György 'ON/ Real Modric 2018. szeptember 1., szombat nemigi sport Bemutatkozott az ausztrál első osztályban szereplő Central Coast Mariners futballcsapatában Usain Bolt. Az olimpiai bajnok jamaicai atléta egy félprofikból álló gárda elleni edzőmeccsen lépett pályára csereként, s időnként bizony még zavarta a labda.