Nemzeti Sport, 2018. szeptember (116. évfolyam, 237-251. szám)

2018-09-01 / 237. szám

VINCZE András úr most szólok, hogy NEM TU­DOK JE­GYET SZE­REZ­NI! Eljött ugyanis a pillanat, amikor az összes egykor fiatal, de immár ősz hajú apa (sőt némelyikük már nagyapa), akivel valaha együtt vagy egymás ellen futballoztunk a olasz-bajnokikon, netán a szezon­hangoló sörmeccseken, előkeresi a régi telefonszá­momat, gondolván, ha valaki, akkor majd a focitu­dósító Vincze az utolsó pillanatban is szerez belépőt a Chelsea, ha nem a Chelsea, akkor a PAOK vagy ha a PAOK ellenire sem, akkor majd a BATE elleni Euró­­pa-liga-meccsre már tuti. Szép volt, rég volt, hajdanán valóban voltak tisztelet­­jegyek a kakasülők tetejére, de idejét sem tudom már, mikor tudtam bekö­nyörögni egy-egy ré­gen látott (vagy talán soha nem is látott...) havert a pályára, úgyhogy innen is üzenem, hogy azok, akik a Mal Vidi Európa-liga-főtáblás hazai mérkőzéseit élőben szeretnék látni, máris kezdjék intézni maguknak a belépővásárlást. Annyit segíthetek, hogy leírom, a közzétett meccsidőpontok szerint szeptember 20-án jön a Groupama Arénába a BATE, november 8-án­ a PAOK, majd december 13-án a Chelsea. A magyar futball elérkezett a körülbelül négyéven­ként esedékes csodaidőszakához - ami nem kis fejtörés elé állíthatja a problémamumusokat, hiszen a kudarcot mindig könnyebb magyarázni, mint a bra­vúrt, a sikert... -, s hirtelen mindenkit érdekelni kezd a focink. Nem baj, így van ez rendjén, legyen társadalmi ese­mény a meccsre járás ősszel, sőt legyen az még télen, a hidegben is, ugyanis december közepéig ga­rantálható, hogy a Vidi pályán lesz az Európa-ligában (s örökös futballrajongóként reménykedjünk abban, hogy februártól a legjobb harminckét csapat között a történet folytatása következhet). Beszédtéma lesz a labdarúgás, és már hallom a pályákról még a nehéz időszakokban is kikoptathatatlan fanatikusak hang­ját, hogy ilyenkor a szalonszurkolók is felbikkannak a pályákon. Hála az égnek, hogy ők is jönnek, mert velük együtt mindjárt érdekesebb, hangzatosabb lehet minden magyar bajnoki, ráadásul most olyan szépen illeszkednek az események, mint az ajtó a ke. chhhoz, hiszen szombaton Újpest-Honvéd, va­sárnap Fradi-Vidi rangadó, elkezdi a Nemz­ek Ligá­­ja-sorozatot a válogatott, a jövő hét végén,a Futball éjszakáján kinyílnak a stadionok kapui a közönség előtt, és aztán jön a BATE - azaz minden úgy történ­het, amiről mindig is írtunk, beszéltünk, álmodunk, van focink! Köszönhetően a Vidi BL-szereplésének, életünk fon­tos része lesz a futball - na, akkor végre kezdjünk is el szurkolni neki!­­És hogy el ne feledjem: Srácok, jegyet muszáj lesz ÍGY VAN EZ RENDJÉN, LEGYEN TÁRSADALMI ESEMÉNY A MECCSRE JÁRÁS. ­ TEGNAP BESZÁMOLTUNK ARRÓL, HOGY KISOR­SOLTÁK A LABDARÚGÓ BAJNOKOK LIGÁJÁBAN A CSOPORTOKAT. AZ INTERNETES OLDALUNKRA ÉRKEZŐ KOMMENTÁROKBÓL VÁLOGATOTTUNK. SWdyUp „Előre látható volt, hogy az lesz a legdurvább csoport, amelybe a Liverpool kerül. A Napoli tovább­jutásában senki sem hisz rajtam kívül? 5-6 éve az Ar­senal, Dortmund, Marseille hármassal összejött egy 12-12-12-0 ponttábla, erre az idén is esélyt érzek." prohibidado77 „Szinte minden csoportban van 3 nagycsapat. Nincs előre lefutott 1-2. helyezett, bármelyik kieshet az El-be." Tomasenko30 „Több izgalom lesz a csoportkörben, mint az elmúlt években. Jó, hogy az ilyen Maribor, Zagreb, Ludogorec, Carabag, APOEL és társai bo­hóccsapatok nincsenek. Csak a Plzen meg a Crvena lóg ki, reméljük, nem lesznek pofozógépek. A világ első számú futballtornáján magas színvonalú és iz­galmas meccseket akar nézni az ember, nem gála­meccseket meg siralmas képességű csapatokat." NemMoby „Tavaly a Real halálcsoportból ment to­vább másodikként, és utána is végig rangos csapatok ellen küzdött. Végre egy könnyebb sorsolás." Rick „Az átszervezéssel sokat veszít a nemzetközi labdarúgás, csak a pénzes csapatok rúgnak labdá­ba. Mivel nincs magyar klub a mezőnyben, nekünk tök mindegy, ki nyer, az élet megy tovább, és vannak fontosabb dolgok is." ár hagyománynak mondható, hogy a külön­féle nemzetközi díjátadók után a kitüntetett Real Madrid-játékosok közösen fényképez­­kednek, s ilyenkor, igazi erődemonstráci­ót tartva, jelen van Florentino Pérez elnök is, de még a szervezésben segítő „háttérember" is olyan madridi nagyság, mint Emilio Butragueno. Nos, az UEFA csütör­töki, monacói díjátadója után úgy állhattak oda a madridi sztárok, hogy ezúttal minden poszt legjobbját ők adták a kapustól a csatárokig. Luka Modric személyében övék az Év játékosa, de még az elnöki különdíjjal kitüntetett David Beckham is oszlopos tagja volt egykor a Galak­tikusok néven történelemmé lett Real Madrid-korszak­­nak. A „családi” képre ő is odaállt olyan korábbi nagysá­gokkal együtt, mint Luis Figo vagy Roberto Carlos. Egyvalaki hiányzott csupán, éppen az, aki az utóbbi időben minden babért learatott az ilyen díjátadókon: a legjobb csatárnak igen, de az Év játékosának meg nem választott Cristiano Ronaldo. Aki, ha ő maga még nem is szólalt meg, most úgy viselkedik, dúl-fúl, mint a Csip­kerózsika keresztelőjére nem meghívott sértődött nagy­néni, jóllehet mindenki a helyszínre várta, a fotósa és az ügynöke is ott volt, s még néhány órával a díjátadó előtt az UEFA-tól mi, zsűritagok is azt a tájékoztatást kaptuk, hogy ott lesz az ünnepségen, végül nem jelent meg. S hogy mit gondol a végeredményről, az sejthető testvére, Katia Aveiro posztjából - egy infografikát osztott meg arról, hogy Ronaldo például mennyivel több gólt (15-1) lőtt és gólpasszt adott (3-1) a BL elmúlt idényében, mint Modric­­, valamint ügynöke, Jorge Mendes kifakadásá­­ból, aki nevetségesnek és szégyenletesnek nevezte a szavazás végeredményét. A Juventus annyit közölt, hogy Ronaldo „személyes okok miatt” hagyta ki a díjátadót, ami magyarul nyil­vánvalóan azt jelenti, hogy megsértődött, mert nem őt választották az Év játékosának. Más kérdés, hogy va­jon ki súgta meg neki a végeredményt az utolsó előtti pillanatokban, hiszen az is nyilvánvaló, kellett, hogy kapjon egy fülest, biztosra veszem, győztesként ott feszített volna a színpadon. Mendesék kritikája amúgy azért csúsztatás, mert amíg a posztonkénti szavazás kimondottan a BL-teljesítményt vette számításba (itt a csatárok között simán első lett a portugál világklasz­­szis), s legfeljebb tudat alatt befolyásolta a szavazókat a vb-szereplés, az Év játékosa-szavazást kimondottan úgy hirdették meg, hogy ebbe beleszámít minden, amit az európai vagy legalább európai klubnál alkalmazás­ban lévő játékosok az egész idényben elértek bemu­tattak Vagyis nem a BL legjobbját, hanem Európa álta­lában vett legjobb 2017—2018-as futballistája kellett megválasztani. Luka Modric pedig­­ azon túl,hogy ha nem is Cristianóéval egyenértékű, de hatalmas szere­pet játszott a Madrid tizenharmadik BL-győzelmében - az oroszországi világbajnokságon önmagához, a horvát csapat esélyeihez és Ronaldóhoz képest is ha­talmas sikert ért el. Kétségtelenül ez döntött a javára a voksoláson, amelyen az előző idény harminckét BL-, negyvennyolc El-főtáblás csapatának vezetőedzői, és az ötvenöt UEFA-tagállamból egy-egy újságíró sza­vazott, hármas listát megadva. Modric vb-szereplése döntött tehát - és talán még valami. Ugyanis miközben sokat beszélünk arról, hogy hány mezvásárlót, klikkelést, Facebook-követőt jelent a Juventusnak Cristiano Ronaldo megszerzése, arról kevesebb szó esik, hogy mennyit csökkent Cristiano népszerűsége a Real Madrid elhagyásával. Egyre termé­szetesebbnek vesszük - a Bosman-szabály bevezetése óta -, hogy a pénz, az irányítás, a befolyás, a futball­­üzlet súlypontja a kluboktól fokozatosan a játékosok­ ARRÓL KEVESEBB SZÓ ESIK, HOGY MENNYIT CSÖKKENT CRISTIANO NÉPSZERŰSÉGE A REAL MADRID ELHAGYÁSÁVAL. hoz és az ügynökökhöz kerül át, de ha van még olyan egyesület, amely képes feltartóztatni ezt a folyamatot, az éppen a legszebb bernabéui hagyományokat követő, Florentino Pérez által vezetett, három éve ismét folya­matosan Európa trónján ülő Real Madrid. Amely például megengedhette magának azt a luxust, ami régen - de csak régen! - még minden NB II-es csapatnál is magá­tól értetődő volt, ám mára alig valaki teheti meg a profi futballban, az elmúlt éveket nagyjából azonos kerettel és kezdőcsapattal játszotta végig. Nem akarok össze­esküvés-elméletet gyártani, de ahogyan Modriccsal kapcsolatban a pompás vb-meccsek jelentették a leg­frissebb benyomást a szavazóknak, Ronaldo esetében a voksolás augusztus 3-i lezárása előtt három héttel bejelentett Juventus-szerződés árnyalta a képet. Már­pedig hiába tartozik a Juve is a legnagyobb klubok szűk elitjébe, az elmúlt öt évben négyszer a BL-győztes Real Madridhoz képest óhatatlanul némi visszalépést jelent a váltás, s ezt legfeljebb azzal cáfolhatná meg a csapat és Ronaldo, ha együtt megnyernék a következő egy-két év valamelyikében a BL-trófeát. Amikor Östreicher Emil, a magyar elnöki tanácsadó és technikai vezető 1963-ban elhagyta az akkor már ötszörös Eb-győztes Real Madridot, hogy hatalmas fizetésért ugyancsak Torinóba szerződjön, a legendás klubelnök, Santiago Bernabéu azt mondta neki, barát­ként búcsúzik el tőle, s nem felejti el, amit a csapatért tett, de tudnia kell: aki egyszer hátat fordít a klubnak, annak nincs többé visszaút. Hiába bánta meg már az idény vége előtt Östreichez, hogy a Torinóhoz (igen, ő a Juve helyi riválisától kapott visszautasíthatatlan ajánla­tot) szerződött, és hiába szeretett volna később többször is visszatérni, az elnök nem viccelt, a zseniális magyar menedzser nem dolgozhatott többé „a világ legjobb klubjának” (így „csak” a Schalke CA, az Espanyol, a Va­lencia és a magyar válogatott technikai vezetője volt ké­sőbb). Családtagból kívülálló lett Madridban. Ezt a finom, de határozottan létező - bár a szó talán kissé erős - kiközösítést érezheti, és érezte volna még inkább a helyszínen Cristiano Ronaldo is, aki ráadásul nem bírta (volna) elviselni, hogy gratulálnia kelljen az Év játékosának, aki nem ő. Csakhogy ezzel a csele­kedetével éppen egykori csapatával és csapattársával szemben volt tiszteletlen, mert igenis növelte volna a díj értékét, ha maga Cristiano is gratulál hozzá - ez esetben örömmel látták volna őt is a közös fotón. So­kan érzik azonban úgy, hogy az a Ronaldo, aki ötszö­rös aranylabdásként és minden rekord megdöntője­­ként joggal várta el a szakma, a sajtó, a szurkolók és a riválisok elismerését és csodálatát, most képtelen emelt fejjel és a történtekhez jó képet vágva elvisel­ni, hogy nem őt tartják a legjobbnak. Igen, lehet, hogy sok új hívet toboroz a Juventusnak a csatár kivételes egyénisége, de sok madridista inkább választja a ked­venc klubját, ha már döntenie kell kettejük, a Real és Cristiano között. Márpedig úgy tűnik, a most harminc­­három éves világsztár minden megtesz azért, hogy elmérgesedjen a viszonya a klubbal (az Instagramon Modricot még követi, a Realt viszont már nem...), ame­lyet a nyilvánosság előtt még azok sem igen szoktak kritizálni, akiknek talán több okuk lett volna rá, mint például a Pérez első elnöksége idején Madridból tá­vozó (tulajdonképpen eltávolított) Vicente del Bosque vagy Claude Makeleie... Mert a régi felfogás szerint mindig a klub az első, s az egyéni érdek csak utána következik. Madridban ugyan némi tudathasadást és értékválságot jelentett, amikor José Mourinho sokszor helyezte a saját önérzetét a madridizmus szempontjai és hagyományos értékei elé, de egyre inkább az ezekhez való visszatérés jellemzi a közben történelmi sikereket elérő klubot. Amely már a diadalmenetet szakvezetőként vezető Zinédine Zidane személyében is a volt Real-játékosok közül választott magának vezetőedzőt az első és a második csapathoz is. Ez egykor szintén alapszabály volt Bernabéunál, s most Julen Lopetegui esetében is él tovább a hagyomány. Mert bár a rendszerből őrült pénzeket kiszippantó fut­ballisták és ügynökeik bizony már sok helyütt átvették az irányítást, a Real Madrid egyelőre még erősebb brandnek tűnik a „Cristiano Ronaldo-márkánál". Félek ugyanakkor, hogy nemigen létezik vagy legalábbis nem sok klub van még a világon, amely ugyanezt elmond­hatja magáról. A Real Madrid külön­­gépén viszont immár Luka Modric volt a legnagyobb sztár, nem elfeledve a többiek, köztük a csapatkapitány Ser­gio Ramos díjazását. Kérdés, hogy Ronaldo szóba ke­rült-e egyáltalán a haza­­úton, s ha igen, miként... Viszont mielőtt azt gondolnák, csak ma­gyarázom a bizonyít­ványom, fontos leszö­geznem azt is, hogy én magam csak a máso­dik helyen szavaztam Modricra, a győztes nálam Ronaldo­­ volt. SZÖLLŐSI György 'ON/ Real Modric 2018. szeptember 1., szombat nemigi sport Bemutatkozott az ausztrál első osztályban szereplő Central Coast Mariners futballcsapatában Usain Bolt. Az olimpiai bajnok jamaicai atléta egy félprofikból álló gárda elleni edzőmeccsen lépett pályára csereként, s időnként bizony még zavarta a labda.

Next