Nemzeti Sport, 2018. szeptember (116. évfolyam, 252-266. szám)

2018-09-16 / 252. szám

zerencsés napjait éli a magyar futball. A Vidi ott van az Európa-liga csoport­körében, a válogatott legyőzte a nála maga­sabban jegyzett görögöket, ráadásul olyan elánnal futballozott, amilyennel illendő, mi több, elvárható címeres mezben. Szombaton, a nyolcadik bajnoki fordulóban aztán egyrészt ki-ki meccs volt a Honvéd-Fradi (egy pont a két csapat között), másrészt befogadóképes­ségével a Honvéd Hungária körúti albérlete ideális hangulatot teremtett a majdnem telt háznak. Hogy aztán negyedóra elteltével újabb esély szülessen egy jó meccshez, a Fradi-vezetés a remények szerint kiiktatta az óvatoskodást. A Honvéd játéka-AZTÁN KEZDTEK ból mindenkép- ESETLEGESSÉ VÁLNI Pen- És még a A SZÁNDÉKOK tempóval sem A PÁLYÁN. S 9°nd’ egy félórán át bizo­nyosan. Aztán lanyhult az iram, de még mindig intenzívebb volt, mint öt, tíz, húsz más meccsen a mi kis tucatbajnokságunkban. Aztán kezdtek esetlegessé válni a szándékok a pályán, a Fradi-támadásokat (ha akadtak) már nem segítette annyi gyors (szinte sprint) keresztmozgás, mint korábban, pedig ezeket látva már-már kezdte sejteni a kívülálló, hogy mit is ért Rebrov edző a korszerűség alatt. A Honvéd pedig az alkatomra várt, s hogy egy­­egy ziccer megadatott neki a Fradi-védekezés jóvoltából, bizonyította a tételt: vannak időha­tárai a folyamatos összpontosításnak. Szünet után aztán azonnal a „helyükre” ke­rültek a dolgok. Hangulattal már csak a jó torkú drukkerek szolgáltak, a futballisták beleszürkültek az átlagba. Mármint az NB I- ébe. Minden esetlegessé vált, amibe persze az is beletartozott, hogy bármelyik csapat bármelyik játékosa talál egy gólt, hogy aztán a győztes örüljön, a vesztes bosszankodjon, a döntetlent mátyási igazsággá kiáltsák ki, s persze a duma a „nagy taktikai csatáról". A lényegre kíváncsiaknak meg maradnak em­lékül a pontatlan passzok, az ügyetlen(ke) megmozdulások és a fizikai törvény: erő nélkül nincs gyorsulás, ha hiányzik a sebes­ség, előbb lelassul, majd megáll minden. A közhiedelem szerint a Honvéd-Fradi rang­adó volt. Ha el is fogadom a rang összetételi előtagot, leszögezem: nincs ok az előlépte­tésre. A lefokozással azért még várjunk. Olyan szépen süt a nap. TEGNAP TUDÓSÍTOTTUNK A MAGYAR FÉRFI KO­­SÁRLABDA-VÁLOGATOTT HOLLANDOK ELLENI IDEGENBELI VB-SELEJTEZŐN ELÉRT 74-59-ES BRAVÚRGYŐZELMÉRŐL. AZ INTERNETES PORTÁ­LUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. bimmbamm „Óriási eredmény az otthon 100 szá­zalékos hollandok legyőzése. Azért ott kikaptak az olaszok és a horvátok is!" Józsi­ka „Különleges élmény volt, különösen a szer­­bek elleni mérkőzés függvényében." Winterfell „Nem lepne meg, ha a szerbek elleni ba­rátságos meccsen Ivkovics ledumálta volna a rette­netes verést. Egy kis altatódal a hollandoknak. Béké­sen bóbiskoltak is a meccsen, de kirántottuk alóluk a matracot. Nagyon szép győzelem volt, gratula minden alkotónak." Komo „Kishitű voltam, szemernyi esélyt sem láttam a győzelemre." Vagasi Feri „Utálom a kosárlabdát, de ez a csapat megszeretteti velem." NCFC „Piros győzelme +ez a meccs - mindkettő fel­emelő élmény volt! Hajrá, magyarok!" sprenczt „Tartalékos csapat, nagy küzdés. Szeren­csére a hollandok rosszul büntetőztek, de ez legyen az ő bajuk. Mintha tényleg azt hitték volna, hogy simán megvan a meccs, talán a 3. negyed közepén kezdett leesni nekik, de akkor már késő volt. Valószínűleg mi tényleg jobban felkészültünk belőlük. ’ Narancsszi­ret ét rangos nemzetközi vízilabda torna is zajlik a héten, és a magyarok mindkettőn bejutottak a legjobb négy közé. Sőt, a berlini férfi világku­pán a fináléba is, miközben a funchali, madeirai U19-es leány Európa-bajnokságon ma a bronz a tét. Itt a negyeddöntő hozott képtelen végkifejletet, a mieink ekkor 20-0-ra intézték el a franciákat. Ez az az eredmény, különösen komolynak hirdetett via­dal egyenes kieséses szakaszában, amely igazán senkinek, semminek sem jó; a győztesnek, a vesztesnek, legfőkép­pen a sportágnak sem. Azt gondolhatjuk, hogy egy 20-0- ra eltángált csapatnak nem is érdemes melegített vízzel feltölteni a medencét - ennél azonban még jóval nagyobb áldozatokra is képesek a menthetetlen kétbalkezesekért a sportág, az egyetemes sport döntéshozói. Például ara, hogy a párhuzamosan futó felnőtt férfi vb-n tizenegyesre szűkítsék a mérkőzésekre nevezhető játékoskereteket. A két torna, a két helyszín, Berlin és Funchal, a két ügy között nehezen fedezhető fel a közvetlen összefüggés, éppen ezért érdemes megfontolt lépésekkel körüljárni. Kezdve on­nan, hogy bár a világkupára tizenhármas keretek utazhattak, az egyes összecsapásokon csak tizenegy pólós vethető be­­ és a helyzet a 2020-as tokiói olimpiára tovább romlik, hiszen az eddigi tizenhárommal szemben Japánba már eleve csak tizenegyen kelhetnek útra. Először is szögezzük le: hetes kezdőcsapat esetén ti­zenegy játékossal végiggürcölni egy teljes világversenyt istenkísértés és szakmai nonszensz. Ha levesszük a két kapust, marad kilenc mezőnyember, azaz három csere. Az egyik megsérülhet vagy megbetegedhet, a másikat eltilthatják, a harmadik formán kívülre kerülhet, és az edzőnek már tépelődnie sem kell az összeállításon. Aki él és mozog, annak vízben a helye, végkimerülésig, az utolsó lélegzetvételig. A másik lehetőség, hogy egyetlen kapus kerül be a tizenegybe. Kemény Ferenc utánpótlás-kapi­tány egyszer vállalta ezt a kockázatot, az 1995-ös, fran­ciaországi junior-vb-n, és amikor emiatt kérdőre vontam, a helyzetre és a rá jellemző stílusban felelte: pólókapus ritkán sérül meg, és Pelle Balázs annyival jobb mindenki­nél, hogy ha csak el nem üti a komp, úgysem cserélné le, egyszer sem. Fecsó bácsinak ott és akkor szerencséje és igaza volt. Pellét nem ütötte el a komp, végig és jól védett, a magyar csapat vb-t nyert. De ha Kemény Dénes felnőttkapitánynak kellett volna hasonló „öncsonkítást" végrehajtania, talán Sydneyben és Pekingben sem nyernek olimpiai aranyat a fiai, mert mind­ kétszer az elődöntő kritikus fázisában cserélt kapust, és bejött neki. Persze ő még 13 játékosra építhette a stratégiát és a taktikát - más kérdés, hogy az egyes mérkőzéseken nem feltétlenül küldte be mindegyiküket -, szemben az utódok „tizenegyesével". A faramuci, szakmailag szinte megoldhatatlan szituációt éppen Kemény egyik javaslata jelzi leghívebben: Tokióban azzal lephetnénk meg a vetély­­társakat, ha lenne olyan mezőnyjátékosunk, akinek van ka­pusmúltja, vagy fordítva, kapusunk, aki elfogadhatót nyújt a mezőnyben. Vészkapus 2020-ban, és nem a Kis-Dunán, az egymás közti örömpólóban, hanem az olimpián? Na ne! Riasztóan hangzik, de Kemény Dénes természetesen tudja, mit beszél. Különleges és őrült problémához különleges és őrült meg­oldás passzol. Mindez azonban így, önmagában nem lenne publicisztikai téma e hasábokon, az extrém helyzetet kiváltó ok miatt válhat csak azzá. Ez pedig a női vízilabda és sport számszerű egyenjogúsí­tásának folyamatos és eltökélt, sokszor görcsös igénye. A férfipóló ősidők óta olimpiai sportág, a női szakág ellenben 2000-ben csatlakozott az ötkarikás programhoz, kezdet­ben hat, majd 2006-tól nyolc csapattal. Ami a „píszí” sport­diplomácia szerint tarthatatlan, hiszen a férfiak mezőnye tizenkettes. Az olimpia versenyzői létszáma viszont elérte a felső határt, a vízilabda sem terjeszkedhet tovább, ezért a női csapatok száma kizárólag a férfiak rovására változhat. Vagy úgy, hogy a nevezhető kereteket megnyirbálják. A FÉRFIPÓLÓ ŐSIDŐK ÓTA OLIMPIAI SPORTÁG, A NŐI SZAKÁG ELLENBEN 2000-BEN CSATLAKOZOTT AZ ÖTKARIKÁS PROGRAMHOZ, KEZDETBEN HAT, MAJD 2004-TŐL NYOLC CSAPATTAL, AMI A »PÍSZÍ« SPORTDIPLOMÁCIA SZERINT TARTHATATLAN, HISZEN A FÉRFIAK MEZŐNYE TIZENKETTES. A döntéshozók ez utóbbi mellett határoztak. 2016-ban Rióban 12 férfi- és 8 női válogatott szerepelt egyaránt 13 játékossal, ez 260 játékos. Tokióban a hölgyek már 10 csa­patot indíthatnak, ez összesen 22 együttes, de csak 11-11 pólóssal, ami 262 pólós, és ha majd mindkét nem beáll 12- re, az 26-szor 11, 266, még mindig tűréshatáron belüli. A lényeg, hogy korunk követelményeinek a parton megfelel a sportág, az edzők feje és a játékosok tüdeje meg hadd pukkadjon szét. Ellenérv lehetne, hogy hajdani olimpiai diadalaink alkal­mával rendre tizenegy bajnokot avattak, de a mostani 32 perccel szemben akkoriban még csak 20 perc volt a tiszta játékidő, ráadásul 1970 előtt a támadásokat sem szorítot­ták időkorlátok közé, úgyhogy ez inkább a passzív romanti­ka kategóriája, hagyhatjuk. Azt bezzeg kötelező mérlegre tenni, mit nyer a póló sportszakmai szempontból e reformmal. Itt jön a képbe a bevezetőben említett funchali U19-es Eb-negyeddöntő, amelyben lányaink 20-0-ra taroltak. Témánk szempontjá­ból azonban ezúttal az releváns, hogy a húszgólos verést kapó franciák is befértek a legjobb nyolc közé. Nem eről­tetett asszociáció, hogy miattuk kell Berlinben a magyar és a többi férfigárdának tizenegy játékossal küszködnie. Ha a júliusi barcelonai felnőtt Eb-t idézzük, hasonló a kép. A női csoportmeccsek során a horvátok 21-1-es, a törökök 32-5-ös, a németek 27-2-es, az izraeliek 21-2-es pofonokba néztek bele, és vigyázat, ez a tizenkettes elit. Sőt, a nyolc között is 22-2-vel zárult a holland-német parti. Tisztán kivehető, hogy Európában hat országban pólóz­nak komolyan a nők (a magyar mellett a holland, az orosz, az olasz, a spanyol és a görög válogatott értékelhető), a tengerentúlról csatlakoznak az amerikaiak, a kanadaiak, az ausztrálok. Ennyi, kilenc csapat. Több nem volt, egy ideig bi­zonnyal nem is lesz. A tokiói tízes mezőnybe bejönnek még a házigazda japánok, a kilenc nagy ki sem tud maradni, ha csak Afrika nem tart igényt a maga kvótájára, de nem szokott. Az­tán következhet majd a tizenkettes bővítés, nem is vitás. Ez persze nem vízilabdás sajátosság. Annak idején a női kardcsapatok versenyének beiktatásakor, 2008-ban Pe­kingben a „százszor" magasabb színvonalú női párbajtőr és férfi tőr lett a kárvallott, de Tokióra legalább megszűnik a rotáció. Kajak-kenuban 2020-ban a női kenusok 200 egyes­ben és 500 kettesben lapátolhatnak majd, a férfi 200 kenu egyes és 500 kajak kettes kiesésével sikerül a versenyzői létszámot mindkét nemben 123-ra bűvészkedni. Az érin­tett sportágak egy-egy egyenes beszédű szakértőjét azért érdemes megkérdezni róla, a többi műfajjal összevetve mi a véleményük a női kardról és kenuról. A női ökölvívás is megindult a maga hódító útján, Tokióra két új súlycsoportja üdvére törölnek két férfit, de a 286 induló aránya még így is 206:80 lesz, ami némelyek szemében bizonyára vérlázító. Kevesebben nehezményezik - konkrétan senki -, hogy ritmikus gimnasztikában és szinkronúszásban kizárólag hölgyek versenyezhetnek, összesen éppen kétszázan. Nem is értem, legalább a tréfa kedvéért miért nem veti fel va­laki a férfi műúszó- vagy kéziszercsapatok részvételének lehetőségét. Jobb, ha megállunk itt, a poénkodás szintjén, én is ezt tettem egy európai kézilabdás fórumon. Megróttak azért, mert a magyar szó- tÉ® vétség kilenctagú elnökségében min-­­­­dössze két hölgy ül, mire azt találtam me­i felelni, mi is éreztük, hogy Pálinger Katalin és Radulovics Bojana ke­ vés lesz, de fájdalom, más nem , jelölte magát, ezért az utcáról megpróbáltunk két további járókelőt becipelni, ám sajnos ■ , nem sikerült. Nem arattam osztatlan sikert. Tudom, ezzel az írással­­ sem fogok, azonban ha csak egy férfi műúszó­vagy kéziszercsapat ösz­­szeáll, már megérte. 9NMMMMMMMRR9I­I '■ ID ! Vész esetére vágy egy vészkapust! BALLAI Attila 2018. szeptember 16. vasárnap nemzetisport Jó, bárki mondhatja, hogy ehhez minimum kell egy csónak, evező és víz, de ne legyünk maximalisták. A kínai futballbajnokságban szereplő Sanghaj SIPG brazil játékosainak gólöröme - jobbról: Hulk, Oscar és Elkeson - azt bizonyítja, hogy ezek nélkül is előre lehet jutni, nem csoda, hogy egy kínai csapattársuk is csatlakozott a mókához.

Next