Nemzeti Sport, 2018. szeptember (116. évfolyam, 252-266. szám)
2018-09-16 / 252. szám
zerencsés napjait éli a magyar futball. A Vidi ott van az Európa-liga csoportkörében, a válogatott legyőzte a nála magasabban jegyzett görögöket, ráadásul olyan elánnal futballozott, amilyennel illendő, mi több, elvárható címeres mezben. Szombaton, a nyolcadik bajnoki fordulóban aztán egyrészt ki-ki meccs volt a Honvéd-Fradi (egy pont a két csapat között), másrészt befogadóképességével a Honvéd Hungária körúti albérlete ideális hangulatot teremtett a majdnem telt háznak. Hogy aztán negyedóra elteltével újabb esély szülessen egy jó meccshez, a Fradi-vezetés a remények szerint kiiktatta az óvatoskodást. A Honvéd játéka-AZTÁN KEZDTEK ból mindenkép- ESETLEGESSÉ VÁLNI Pen- És még a A SZÁNDÉKOK tempóval sem A PÁLYÁN. S 9°nd’ egy félórán át bizonyosan. Aztán lanyhult az iram, de még mindig intenzívebb volt, mint öt, tíz, húsz más meccsen a mi kis tucatbajnokságunkban. Aztán kezdtek esetlegessé válni a szándékok a pályán, a Fradi-támadásokat (ha akadtak) már nem segítette annyi gyors (szinte sprint) keresztmozgás, mint korábban, pedig ezeket látva már-már kezdte sejteni a kívülálló, hogy mit is ért Rebrov edző a korszerűség alatt. A Honvéd pedig az alkatomra várt, s hogy egyegy ziccer megadatott neki a Fradi-védekezés jóvoltából, bizonyította a tételt: vannak időhatárai a folyamatos összpontosításnak. Szünet után aztán azonnal a „helyükre” kerültek a dolgok. Hangulattal már csak a jó torkú drukkerek szolgáltak, a futballisták beleszürkültek az átlagba. Mármint az NB I- ébe. Minden esetlegessé vált, amibe persze az is beletartozott, hogy bármelyik csapat bármelyik játékosa talál egy gólt, hogy aztán a győztes örüljön, a vesztes bosszankodjon, a döntetlent mátyási igazsággá kiáltsák ki, s persze a duma a „nagy taktikai csatáról". A lényegre kíváncsiaknak meg maradnak emlékül a pontatlan passzok, az ügyetlen(ke) megmozdulások és a fizikai törvény: erő nélkül nincs gyorsulás, ha hiányzik a sebesség, előbb lelassul, majd megáll minden. A közhiedelem szerint a Honvéd-Fradi rangadó volt. Ha el is fogadom a rang összetételi előtagot, leszögezem: nincs ok az előléptetésre. A lefokozással azért még várjunk. Olyan szépen süt a nap. TEGNAP TUDÓSÍTOTTUNK A MAGYAR FÉRFI KOSÁRLABDA-VÁLOGATOTT HOLLANDOK ELLENI IDEGENBELI VB-SELEJTEZŐN ELÉRT 74-59-ES BRAVÚRGYŐZELMÉRŐL. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. bimmbamm „Óriási eredmény az otthon 100 százalékos hollandok legyőzése. Azért ott kikaptak az olaszok és a horvátok is!" Józsika „Különleges élmény volt, különösen a szerbek elleni mérkőzés függvényében." Winterfell „Nem lepne meg, ha a szerbek elleni barátságos meccsen Ivkovics ledumálta volna a rettenetes verést. Egy kis altatódal a hollandoknak. Békésen bóbiskoltak is a meccsen, de kirántottuk alóluk a matracot. Nagyon szép győzelem volt, gratula minden alkotónak." Komo „Kishitű voltam, szemernyi esélyt sem láttam a győzelemre." Vagasi Feri „Utálom a kosárlabdát, de ez a csapat megszeretteti velem." NCFC „Piros győzelme +ez a meccs - mindkettő felemelő élmény volt! Hajrá, magyarok!" sprenczt „Tartalékos csapat, nagy küzdés. Szerencsére a hollandok rosszul büntetőztek, de ez legyen az ő bajuk. Mintha tényleg azt hitték volna, hogy simán megvan a meccs, talán a 3. negyed közepén kezdett leesni nekik, de akkor már késő volt. Valószínűleg mi tényleg jobban felkészültünk belőlük. ’ Narancssziret ét rangos nemzetközi vízilabda torna is zajlik a héten, és a magyarok mindkettőn bejutottak a legjobb négy közé. Sőt, a berlini férfi világkupán a fináléba is, miközben a funchali, madeirai U19-es leány Európa-bajnokságon ma a bronz a tét. Itt a negyeddöntő hozott képtelen végkifejletet, a mieink ekkor 20-0-ra intézték el a franciákat. Ez az az eredmény, különösen komolynak hirdetett viadal egyenes kieséses szakaszában, amely igazán senkinek, semminek sem jó; a győztesnek, a vesztesnek, legfőképpen a sportágnak sem. Azt gondolhatjuk, hogy egy 20-0- ra eltángált csapatnak nem is érdemes melegített vízzel feltölteni a medencét - ennél azonban még jóval nagyobb áldozatokra is képesek a menthetetlen kétbalkezesekért a sportág, az egyetemes sport döntéshozói. Például ara, hogy a párhuzamosan futó felnőtt férfi vb-n tizenegyesre szűkítsék a mérkőzésekre nevezhető játékoskereteket. A két torna, a két helyszín, Berlin és Funchal, a két ügy között nehezen fedezhető fel a közvetlen összefüggés, éppen ezért érdemes megfontolt lépésekkel körüljárni. Kezdve onnan, hogy bár a világkupára tizenhármas keretek utazhattak, az egyes összecsapásokon csak tizenegy pólós vethető be és a helyzet a 2020-as tokiói olimpiára tovább romlik, hiszen az eddigi tizenhárommal szemben Japánba már eleve csak tizenegyen kelhetnek útra. Először is szögezzük le: hetes kezdőcsapat esetén tizenegy játékossal végiggürcölni egy teljes világversenyt istenkísértés és szakmai nonszensz. Ha levesszük a két kapust, marad kilenc mezőnyember, azaz három csere. Az egyik megsérülhet vagy megbetegedhet, a másikat eltilthatják, a harmadik formán kívülre kerülhet, és az edzőnek már tépelődnie sem kell az összeállításon. Aki él és mozog, annak vízben a helye, végkimerülésig, az utolsó lélegzetvételig. A másik lehetőség, hogy egyetlen kapus kerül be a tizenegybe. Kemény Ferenc utánpótlás-kapitány egyszer vállalta ezt a kockázatot, az 1995-ös, franciaországi junior-vb-n, és amikor emiatt kérdőre vontam, a helyzetre és a rá jellemző stílusban felelte: pólókapus ritkán sérül meg, és Pelle Balázs annyival jobb mindenkinél, hogy ha csak el nem üti a komp, úgysem cserélné le, egyszer sem. Fecsó bácsinak ott és akkor szerencséje és igaza volt. Pellét nem ütötte el a komp, végig és jól védett, a magyar csapat vb-t nyert. De ha Kemény Dénes felnőttkapitánynak kellett volna hasonló „öncsonkítást" végrehajtania, talán Sydneyben és Pekingben sem nyernek olimpiai aranyat a fiai, mert mind kétszer az elődöntő kritikus fázisában cserélt kapust, és bejött neki. Persze ő még 13 játékosra építhette a stratégiát és a taktikát - más kérdés, hogy az egyes mérkőzéseken nem feltétlenül küldte be mindegyiküket -, szemben az utódok „tizenegyesével". A faramuci, szakmailag szinte megoldhatatlan szituációt éppen Kemény egyik javaslata jelzi leghívebben: Tokióban azzal lephetnénk meg a vetélytársakat, ha lenne olyan mezőnyjátékosunk, akinek van kapusmúltja, vagy fordítva, kapusunk, aki elfogadhatót nyújt a mezőnyben. Vészkapus 2020-ban, és nem a Kis-Dunán, az egymás közti örömpólóban, hanem az olimpián? Na ne! Riasztóan hangzik, de Kemény Dénes természetesen tudja, mit beszél. Különleges és őrült problémához különleges és őrült megoldás passzol. Mindez azonban így, önmagában nem lenne publicisztikai téma e hasábokon, az extrém helyzetet kiváltó ok miatt válhat csak azzá. Ez pedig a női vízilabda és sport számszerű egyenjogúsításának folyamatos és eltökélt, sokszor görcsös igénye. A férfipóló ősidők óta olimpiai sportág, a női szakág ellenben 2000-ben csatlakozott az ötkarikás programhoz, kezdetben hat, majd 2006-tól nyolc csapattal. Ami a „píszí” sportdiplomácia szerint tarthatatlan, hiszen a férfiak mezőnye tizenkettes. Az olimpia versenyzői létszáma viszont elérte a felső határt, a vízilabda sem terjeszkedhet tovább, ezért a női csapatok száma kizárólag a férfiak rovására változhat. Vagy úgy, hogy a nevezhető kereteket megnyirbálják. A FÉRFIPÓLÓ ŐSIDŐK ÓTA OLIMPIAI SPORTÁG, A NŐI SZAKÁG ELLENBEN 2000-BEN CSATLAKOZOTT AZ ÖTKARIKÁS PROGRAMHOZ, KEZDETBEN HAT, MAJD 2004-TŐL NYOLC CSAPATTAL, AMI A »PÍSZÍ« SPORTDIPLOMÁCIA SZERINT TARTHATATLAN, HISZEN A FÉRFIAK MEZŐNYE TIZENKETTES. A döntéshozók ez utóbbi mellett határoztak. 2016-ban Rióban 12 férfi- és 8 női válogatott szerepelt egyaránt 13 játékossal, ez 260 játékos. Tokióban a hölgyek már 10 csapatot indíthatnak, ez összesen 22 együttes, de csak 11-11 pólóssal, ami 262 pólós, és ha majd mindkét nem beáll 12- re, az 26-szor 11, 266, még mindig tűréshatáron belüli. A lényeg, hogy korunk követelményeinek a parton megfelel a sportág, az edzők feje és a játékosok tüdeje meg hadd pukkadjon szét. Ellenérv lehetne, hogy hajdani olimpiai diadalaink alkalmával rendre tizenegy bajnokot avattak, de a mostani 32 perccel szemben akkoriban még csak 20 perc volt a tiszta játékidő, ráadásul 1970 előtt a támadásokat sem szorították időkorlátok közé, úgyhogy ez inkább a passzív romantika kategóriája, hagyhatjuk. Azt bezzeg kötelező mérlegre tenni, mit nyer a póló sportszakmai szempontból e reformmal. Itt jön a képbe a bevezetőben említett funchali U19-es Eb-negyeddöntő, amelyben lányaink 20-0-ra taroltak. Témánk szempontjából azonban ezúttal az releváns, hogy a húszgólos verést kapó franciák is befértek a legjobb nyolc közé. Nem erőltetett asszociáció, hogy miattuk kell Berlinben a magyar és a többi férfigárdának tizenegy játékossal küszködnie. Ha a júliusi barcelonai felnőtt Eb-t idézzük, hasonló a kép. A női csoportmeccsek során a horvátok 21-1-es, a törökök 32-5-ös, a németek 27-2-es, az izraeliek 21-2-es pofonokba néztek bele, és vigyázat, ez a tizenkettes elit. Sőt, a nyolc között is 22-2-vel zárult a holland-német parti. Tisztán kivehető, hogy Európában hat országban pólóznak komolyan a nők (a magyar mellett a holland, az orosz, az olasz, a spanyol és a görög válogatott értékelhető), a tengerentúlról csatlakoznak az amerikaiak, a kanadaiak, az ausztrálok. Ennyi, kilenc csapat. Több nem volt, egy ideig bizonnyal nem is lesz. A tokiói tízes mezőnybe bejönnek még a házigazda japánok, a kilenc nagy ki sem tud maradni, ha csak Afrika nem tart igényt a maga kvótájára, de nem szokott. Aztán következhet majd a tizenkettes bővítés, nem is vitás. Ez persze nem vízilabdás sajátosság. Annak idején a női kardcsapatok versenyének beiktatásakor, 2008-ban Pekingben a „százszor" magasabb színvonalú női párbajtőr és férfi tőr lett a kárvallott, de Tokióra legalább megszűnik a rotáció. Kajak-kenuban 2020-ban a női kenusok 200 egyesben és 500 kettesben lapátolhatnak majd, a férfi 200 kenu egyes és 500 kajak kettes kiesésével sikerül a versenyzői létszámot mindkét nemben 123-ra bűvészkedni. Az érintett sportágak egy-egy egyenes beszédű szakértőjét azért érdemes megkérdezni róla, a többi műfajjal összevetve mi a véleményük a női kardról és kenuról. A női ökölvívás is megindult a maga hódító útján, Tokióra két új súlycsoportja üdvére törölnek két férfit, de a 286 induló aránya még így is 206:80 lesz, ami némelyek szemében bizonyára vérlázító. Kevesebben nehezményezik - konkrétan senki -, hogy ritmikus gimnasztikában és szinkronúszásban kizárólag hölgyek versenyezhetnek, összesen éppen kétszázan. Nem is értem, legalább a tréfa kedvéért miért nem veti fel valaki a férfi műúszó- vagy kéziszercsapatok részvételének lehetőségét. Jobb, ha megállunk itt, a poénkodás szintjén, én is ezt tettem egy európai kézilabdás fórumon. Megróttak azért, mert a magyar szó- tÉ® vétség kilenctagú elnökségében min-dössze két hölgy ül, mire azt találtam mei felelni, mi is éreztük, hogy Pálinger Katalin és Radulovics Bojana ke vés lesz, de fájdalom, más nem , jelölte magát, ezért az utcáról megpróbáltunk két további járókelőt becipelni, ám sajnos ■ , nem sikerült. Nem arattam osztatlan sikert. Tudom, ezzel az írással sem fogok, azonban ha csak egy férfi műúszóvagy kéziszercsapat öszszeáll, már megérte. 9NMMMMMMMRR9II '■ ID ! Vész esetére vágy egy vészkapust! BALLAI Attila 2018. szeptember 16. vasárnap nemzetisport Jó, bárki mondhatja, hogy ehhez minimum kell egy csónak, evező és víz, de ne legyünk maximalisták. A kínai futballbajnokságban szereplő Sanghaj SIPG brazil játékosainak gólöröme - jobbról: Hulk, Oscar és Elkeson - azt bizonyítja, hogy ezek nélkül is előre lehet jutni, nem csoda, hogy egy kínai csapattársuk is csatlakozott a mókához.