Nemzeti Sport, 2018. szeptember (116. évfolyam, 252-266. szám)
2018-09-17 / 253. szám
Népsport 2018. szeptember 17., hétfő • A Nemzeti Sport retrómelléklete • 1948 — A válogatóbizottság tagjái csak a lemondásukban értettek egyet Sebes már a spájzban Nem lehet azt mondani, hogy a 70 évvel ezelőtti, 1948. szeptember 19-én Varsóban lejátszott és 6:2-es magyar győzelemmel végződő lengyel-magyar válogatott labdarúgómérkőzés korszakhatár lenne a honi futball történetében, ám tény: a Balkán-kupáért vívott mérkőzésre már Sebes Gusztáv állította össze a csapatot. Igaz, még nem egyedül. Sebes Gusztáv előbb egy hármas válogatóbizottság tagjaként kapta a megtisztelő feladatot a futballválogatott élén - 1948 hátralévő négy mérkőzésén még a testület (Sebes, Kompóti-Kléber Gábor, Mandik Béla) határozott - aztán 1949 áprilisában Prágában a csehszlovákok ellen már egyedül az ő kezében volt a marsallbot. Bizonyos szempontból azért korszakhatár volt az 1948. őszi lengyelmagyar, hiszen már nem Gallovich Tibor volt a szövetségi kapitány, a Magyarország-Románia, ugyancsak a Balkán-kupáért lejátszott találkozón, amelyet 9:0-ra nyert meg csapatunk, ült utoljára a kispadon. A második világháború befejezése után lett kapitány, s három év múlva távozott. Gallovich szívbetegsége miatt intett búcsút a kapitánykodásnak, nagy kérdés persze, hogy az egyre inkább képbe kerülő Sebes mellett-mögött mikor került volna egyébként is háttérbe. Gallovich kapitánysága történelmileg a második világháború és az úgynevezett fordulat időszaka közé esik, a szakember személyes tragédiája, hogy nem élhette meg az Aranycsapat első nagy sikerét, a Helsinkiben szerzett olimpiai aranyérmet. Gallowich ugyanis 1952. július 12-én elhunyt, s válogatottunk augusztus 2-án győzte le az ötkarikás játékok döntőjében 2:0-ra Jugoszláviát. S noha egy mécseset még várni kellett, hogy a klaszszikus értelemben vett Aranycsapat a pályán legyen, a helsinki döntőben játszó tizenegy csupán annyiban tért el a legendás együttestől, hogy Palotás Péter szerepelt Hidegkúti Nándor helyén a centerposzton, az „Öreg" pedig jobbszélső volt, Budai II László maradt ki. Hogy miért kell erről beszélni? Mert noha az Aranycsapat Sebes Gusztávhoz köthető, továbbá kétségtelen tény, hogy az együttest ilyenformán - ha szabad ezt mondani - Sebes menedzselte, de a kialakulásában óriási szerepet játszott Gallowich. Arra persze már sosem kapunk választ, mi lett volna, ha Magyarországon nem következik be a „fordulat", azaz a kommunisták hatalomátvétele, akkor is menetrendszerűen érkezik-e Sebes, nem tudni. Azt azonban nem szabad elhallgatni, hogy Gallowich nem szimpatizált a mindent behabzsoló hatalommal, az egykori kapus politikai nézetei szerint inkább szociáldemokrata volt. Az, hogy 1940-től a Vasas edzőjeként dolgozott, segíthette abban, hogy 1945-ben őt nevezték ki a válogatott élére - meg persze az is, hogy 1945 és 1947 között a Népsport egyik szerkesztője volt. De tekintsünk el ettől a feltételezéseket sugalló politikai kitérőtől. Gallovichnak 18 válogatott mérkőzése során 13 győzelem 1 döntetlen és 4 vereség volt a mérlege. Az osztrákok voltak a mumusai, a „sógoroktól" az ő idejében háromszor is vereséget szenvedtünk, negyedik alkalommal Olaszország győzte le a mieinket. Mondhatni, az ő esetében a vereségek vállalhatók, nem úgy, mint az albánok elleni döntetlen - igaz, ugyanazon a napon (1948. május 23- án) két válogatottunk is pályára lépett, a másik, az erősebb együttes 2:1-re legyőzte Csehszlovákiát. Érdekesség, hogy a csehszlovákok elleni hazai meccset követően Sebes nyilatkozott, Gallowich a tiranai csapat játékát értékelte. Válogatottunk 1948-ban első mécsesét április 22-én vívta Svájc ellen (7:4), ekkor Sebes már a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke volt. S azt se hallgassuk el, hogy „A 7:4 után" címmel a három szakemberből álló későbbi válogatóbizottság egyik tagja, Kompóti-Kléber Gábor írt elemzést a sportlapban. Utolsó meccsét követően Gallowich így értékelt: „Elégedett voltam és boldog lennék, ha a csatársor balszélén is az lenne a helyzet, mint a jobboldalon. Nem szabad, hogy elkapassuk magunkat ettől a győzelemtől. Dolgozni kell tovább és tanulni. Nem lehet megállni, mert haladni kell." A szövetségi kapitány ezen a találkozón Mészáros József és Kocsis Sándor személyében két újoncot avatott. Gallowich elmondta, a Deák Ferenc helyén játszó, a meccsen két gólt szerző „Dodó" titkos jelöltje, Kocsist pedig nagy tehetségnek tartja. A kispesti Mészáros aztán nem lett többször válogatott, Kocsis viszont 75 alkalommal húzhatta magára nemzeti csapat mezét. A Népsport 1948. augusztus 24-én számolt be a válogatott élén bekövetkező változásról ,,Válogatóbizottság a beteg Gallowich helyett" címmel, a cikk beszámolt a trió kinevezéséről a lengyelek elleni mérkőzésre. Ekkor csupán egy találkozóról volt szó, aztán négy lett belőle. Némiképp furcsa, hogy a triumvirátus mellett Bukovi Márton megbízást kapott „a szövetségi edzői teendők ellátására a lengyel-magyar mérkőzésre". Az azért nyilvánvaló volt Sebes volt az első az egyenlők között, Örömök és csalódások című önéletrajzában ő már az osztrák meccs előtt „elvtársi" többest említett annak kapcsán, hogyan állították össze az Ausztria elleni csapatot. Az a meccs még májusban volt... S ugyan a visszaemlékezésben felfedezhetők pontatlanságok, elképzelhető, hogy Gallowich hallgatólagosan „gyámság" alá került. Sebes a MOB élére való kinevezése kapcsán nem rejtette véka alá: „Én valójában csak a labdarúgáshoz értettem." De még egy gondolat erejéig kanyarodjunk vissza Gallowich munkásságához. Az Aranycsapat tagjai közül Puskás Ferenc 1945 augusztusában nála lett először válogatott, szeptemberben már Hidegkútit is betette a legjobbak közé, 1947-ben Bozsik József is kiérdemelte nála a bizalmat. Még ebben az évben lehetőséget kapott Grosics Gyula, de 1947 augusztusában az albánok ellen Zakariás József is válogatott lett, majd a románok elleni 9:0-s siker során kétgólos Kocsis Sándor is. Ez hat futballista az Aranycsapatból, s még csak 1948 júniusát írtuk. Hogy a bizottságban valóban Sebes volt a primus inter pares, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szeptember 2-án a csepeli ifik elleni edzőmeccsre ő állította össze a kezdőcsapatot, s adta ki az ukázt: „A cél az összeszoktatás és mozgás." A meccs előtti kedden ő hirdette ki az összeállítást, Grosics, Deák, Hidegkúti és Tóth III Mátyás beállítását formájukkal indokolta, Puskás lábfején viszont eltörött egy csont, nem léphetett pályára Varsóban. A Népsport elemezte, hogy mit várhatunk a lengyel fővárosban, „csatársorunk Puskás nélkül is kitűnő, védelmünk is jó, sok múlik a két fedezeten a nagy mérkőzésen ", írta. Bozsikról és Zakariásról ez állt: „A két magyar fedezet nagy tudású, de sokszor könnyelműsködik, és ha történetesen nagy az ellenfél nyomása, akkor a védőmunkájuk nem kifogástalan." A 6:2-es győzelmet követően azt írta a sportlap, hogy Bozsik a kezdeti gyengélkedés után „a magyar csapat egyik legjobb embere volt, (...) Zakariás nem maradt el Bozsiktól". Alfus, a házigazdák szövetségi kapitánya elismerte: „Nagyszerű formában van a magyar csapat." A találkozót követően a hazaiak szakvezetőjét le is váltották Az akkoriban éppen a lengyeleknél edzősködő Fogl Károly boldogan mondta a találkozó után: „Ez az igazi magyar futball, sírtam az örömtől, amikor néztem a fiúkat." Ne kerteljünk: ez a csapat Puskás nélkül is félelmetesen erős volt, a későbbi Aranycsapatból Kocsis a B-válogatottban, Czibor az ifjúsági válogatottban lépett pályára ezen a hétvégén. Ami viszont a vezetőséget illeti: közös lónak túrós a háta. Sebes önéletrajzi könyvében így írt: „Az MLSZ válogató bizottságának három tagja között az összhang inkább gyöngült, mint javult. (...) Hiába fűzte a válogató bizottság tagjait több évtizedes barátság egymáshoz, a nézeteltérések most már csak egyetlen pontban oldódtak fel: közös megegyezéssel mondtunk le megbízatásunkról. Igaz, hogy két barátom utóbb gyakran segített a munkában." De Sebes Gusztáv kinevezése már nem tartozik a varsói lengyel-magyar történetéhez. Thury Gábor Sebes Gusztáv Varsóban - a későbbi Aranycsapat kapitánya elégedett figyeli, hogy simán nyer a bizottság csapata Mandik Béla, Kompóti-Kléber Gábor és Sebes Gusztáv - nem egy felé néznek 1968. szeptember. Kétségkívül nem volt annyi indulója a IX. kerékpáros Mecsek Kupának, mint például a nyolcadiknak és a hetediknek volt, ám a sportértékét mégsem lehetett vitatni. Már az a körülmény is sokatmondó volt, hogy az első „etapban", a 81 kilométeres hármas csapatversenyben az útvonal csúcsát három perccel megjavító magyar siker született. A jó képességű NSZK-beli, finn és NDK-beli kerékpárosok mindent elkövettek, hogy lépést tartsanak a hazai együttesekkel, de ez nemcsak nekik, hanem a lengyel, valamint a bolgár versenyzőknek sem sikerült. Ebben a három napban és az öt szakaszban nem hagyták magukat a magyar versenyzők, akik nem a különféle és gyakorta használt sportszerűtlen fogásokat alkalmazták taktikaként, hanem a kemény és okos küzdelmet. Pécs ismét megmutatta, hogy erős fellegvára a honi kerékpársportnak. Ezt nemcsak a kiváló rendezés igazolta, hanem az is, hogy Rajnai Györgynek, a Pécsi Spartacus versenyzőjének nem akadt legyőzője. A verseny második napján nagyot „biciklizett" a komlói hegyekben, megszökött teljesen egyedül, s előnyét végig sikerült megtartania. A változatos versenyműsort lényegében olimpiai és világbajnoki számok alkották. Ezzel kapcsolatban elégedetten fejtette ki véleményét Tóth István, a szervezőbizottság titkára: „Mi nemcsak versenyt kívánunk rendezni, hanem az egész kerékpársportot segíteni kívánjuk. Jövőre a jubileumot minden eddiginél nagyobb szabású versennyel ünnepelnénk." V. G. Emlékeztető Lengyelország-Magyarország 2:6 (1:3) 1948. szeptember 19., Balkán-kupamérkőzés Varsó, 40 ezer néző, vezette: Vicek (csehszlovák) Magyarország: Grosics - Rudas, Börzsey, Balogh II - Bozsik, Zakariás - Egresi, Szusza, Deák, Hidegkúti, Tóth III Válogatóbizottság: Kompóti-Kléber Gábor, Mandik Béla, Sebes Gusztáv Lengyelország: Janik - Janduda, Parpan, Barwinski - Wasko, Szczurek - Bobula, Gracz, Kohut, Cieslik, Kubicki Szövetségi kapitány: Zygmunt Alfus Gólok: Kohut (35.), Cieslik (66.), illetve Bozsik (19.), Hidegkúti (25., 82.), Szusza (30.), Deák (67.), Tóth (68.)