Nemzeti Sport, 2018. október (116. évfolyam, 282-296. szám)

2018-10-18 / 284. szám

emzetisport 2018. október 18., csütörtök VÁLOGATOTT INTERJÚ DÁRDAI PÁLÓL Előre az úton Dárdai Palkó a német 1120-as, míg öccse, Márton az U17-es nemzeti csapatban lépett pályára, de édesapjuk állítja, a jövő szempontjából EZ MÉG NEM JELENT SEMMIT. DIETSCH TIBOR egnagyobb gyermeke, Pál edden csapatkapitányként lépett­ályára Németország U20-as álogatottjában, középső fia, zártán múlt szombaton az U17-es álogatott tagjaként élhette át gyanezt. Ez előrevetíti, hogy elnőttkorukban a német váloga­tóban játszanak majd k­i az égvilágon semmit sem­­tít előre - felelte a Nemzeti Sport édeklődésére a fiúk fesapja, a Hertha BSC ■zetőedzője, a korábbi 1-szeres magyar alogatott labdarúgó D­árdai Pál. - Tudom, ez lesz téma Magyar­ságon, de hogy szinte legyek, nem sem, miért. S azért nem értem, mert ég gyerekekről van szó, akikről azt ■m lehet biztosan kijelenteni, hogy amoly futballisták lesznek. Jó úton isadnak, ez nem vitás, Palkó már Hertha első keretéhez tartozik, ahol az U17-es csapat kapitánya, én anban még várnék a merészebb jelentésekkel.­arco Rossi viszont nemrég szölte, ifjabb Dárdai Pálról sem­iképp nem szeretne lemondani magyar válogatott. Olyannyira is, hogy Michael Borisszai azt tervezték, meghívják az U21-es válogatott két utolsó Európa­­bajnoki selejtezőjére, ám - a szövetségi kapitányt idézve - Palkó még nem döntötte el, hogy a magyar vagy a német válogatottat szeretné-e erősíteni. Ebben az ügyben egyeztettem Marco Rossival, és abban maradtunk, a fej­lődése érdekében hagyunk a fiamnak időt ennek megfontolására. Ha a fiai azzal állnának ön elé, apa, német vagy magyar váloga­tottak legyünk, mit felelne? Semmit. Egyrészt azért, mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a kérdés egyelőre nem aktuális, másrészt azért, mert ha egyszer mégis aktuálissá válik, nekik kell dönteniük. Egy biztos, most nagyon jó helyen és nagyon jó kezek­ben vannak. Mindkettejüket szeretik az edzők, mindkettejükben maximálisan megbíznak­­ a Herthában és a válo­gatottban egyaránt. Marci a klubjában középpályást, a válogatottban belső védőt játszik, ez is a tanulási folyamat része. Irigylem a higgadtságát. Amíg nincs miért aggódni, minek ag­gódjak? Időről időre előkerül a téma, én elmondom, hogy a döntés a gyere­kek kezében van, egy darabig csönd honol, aztán kezdődik minden elölről. Jó, most annyi fejlemény van, hogy mindketten csapatkapitányként játszottak a korosztályos válogatottban, de a hangsúly a kor­­osztályoson van. Amíg nem érdemlik ki, hogy felnőttválogatottak legyenek, kár minden szóért. Akkor arról beszéljen, hogyan élte meg, hogy szombaton Dárdai Már­ton vezetésével vonult ki a német U17-es válogatott a játéktérre? Büszke voltam rá. Ennyi? Nem kell ezt túllihegni. Jó érzés volt látni a fiamat, az is tetszett, hogy menet közben átállította a fejét. A Düsseldorftól mintegy harminc kilo­méterre található wülfrathi pálya nem volt olyan jó minőségű, amilyenhez a Hertha edzőközpontjában hozzászo­kott, emiatt a mérkőzés elején akadt egy-két olyan megmozdulása, amitől megállt bennem az ütő, de hamar alkalmazkodott a körülményekhez, és onnantól fogva nem volt gond. Modellalkat volt korábban is, mondo­gattam is neki, ha már olyan jóképű, mint David Beckham, tanuljon meg szabadrúgásokat lőni, és akkor bármi lehet belőle. Erre ő fogta magát, kirakta a kiskaput a kert egyik végé­be, átvonult a másikba, és naponta kétszáz lövést betekert ballal. Korábban azt is mond­ta a fiai kapcsán, hogy a tanulás fontosabb, mint a futball. Ez még mindig igaz? A tanulást egy másodper­cig nem hanyagolhatják el. Hozzáteszem, erre nemcsak mi ügyelünk, hanem mások is. Marciék például úgy utaztak el a válogatott tíznapos összetartásá­ra, hogy két pedagógus is velük tartott. Ezen a szinten amúgy sem az eredmény a lényeg. Nemrég azt újságolta, hogy legkisebb fia, Bence hogyan lett gólkirály egy rangos tor­nán, ezekben a napokban a má­sik két Dárdai legényről szólnak a hírek. Nem zavarja, hogy lassacskán háttérbe szorul? Én jól elvagyok azzal is, ha edzés után hazamegyek, és megeszem a feleségem fantasztikus vadasát. Vagy egy jó töltött káposztát. Annak megvan az az előnye is, hogy a srácok nem szeretik, így több marad nekem. De azért ha néhanap meg­verjük a Bayernt, még rólam is írnak. (A teljes interjút a nemzetisport.hu oldalon olvashatják.)­­­­ AMÍG nem ÉRDEMLIK KI, HOGY FELNŐTT­VÁLOGATOTTAK LEGYENEK, KÁR MINDEN SZÓÉRT. DUNASZERDAHELY JÁTÉKOSSORS Egy a sok közül szlovák bajnokság második he­lyén álló DAC labdarúgója, Erik Macinda a cseh bajnok Viktoria Szenben folytatja pályafutását. A­ényszerű távozás előzménye, hogy támadó néhány hete kikerült a­unaszerdahelyi keretből, miután­zeptember végén, a Szenicén elért -1-es győzelem utáni nyilatkoza­tán kifejtette, hogy nézeteltérése imádt Peter Hyballával, a csapat­ezetőedzőjével. „Ha sikeresen átesik az orvosi vizsgálatokon, semmi sem akadá­lyozhatja meg az átigazolásban, a klubok ugyanis megegyeztek egy­mással - jelentette ki Világi Oszkár, a DAC tulajdonosa a szlovák Sport napilapnak - Ez a játékosnak és a klubnak is jó. Habár az ősz végéig nem léphet pályá­ra, szerettem volna, ha már ez idő alatt új klubjával ké­szülhet." A pozsonyi Sport szerint Erik Pacinda vélhetően a cseh bajnok Plzenbe igazol. Az ügyről csaknem egy hete írtunk, amikor a Zla­­té Moravce (Aranyosma­rót) ellen 3-1-re nyert a DAC, vagyis sorozatban harmadik bajnokiján győzött (összességében pedig már a hetediknél tart, s a válogatott mérkőzések miatti szünet után a második helyről várja a folytatást). Kalmár Zsolt, Vida Kristopher és Vida Máté együttesénél azonban az ered­ményesség mellett a mellőzött csa­patkapitány, valamint házi gólkirály Erik Pacinda sorsa is érdekelte a közvé­leményt. „Fontosnak tartom, hogy fel­vázoljam a futball­ról alkotott elképzelésem, amelyet Németországból hoztam - jelen­tette ki újságírói kérdésre a német Peter Hyballa vezetőedző. -A DAC- nak huszonkét-huszonöt játékosa van, célunk, hogy igazi csapatot, remek közösséget gyúrjunk össze. Van­nak fegyelmezett játékosaink, mint például Vida Máté, de vannak olyanok is, akik vizsgáztatnak, tesztelnek bennünket. Jellemző rájuk, hogy problémát jelent nekik, ha a kis­­padon ülnek. Sokat dolgozunk ve­lük, beszélgetünk, és egyénileg is megpróbáljuk felkészíteni őket. A DAC fantasztikus klub, senki sem ér itt többet, mint maga a klub. Ha valaki ezt másképp gondolja a játékosok közül, le kell állítani. Nem azért vagyunk, hogy rúgni tanítsuk a futballistákat, hanem hogy bizonyos értékeket közve­títsünk nekik. Ha valaki úgy hiszi, többet ér, mint a klub, nincs helye közöttünk." A fegyelmezetlenséget Peter Hy­balla jelezte Világi Oszkár tulajdonos­nak és Jan Van Daele sportigazgató­nak is, a vezetőség pedig tiszteletben tartotta az edző döntését, s megvált a csapatkapitánytól. Rövid időn belül Erik Pacinda a második tapasztalt játékos, aki távozik a DAC-tól, au­gusztus vége óta Marin Ljubicic sem Dunaszerdahelyen futballozik - ő már a Slovan játékosa. Munkatársunktól Hiába volt a DAC legeredményesebb labdarúgója a vezetőedzővel összetűzésbe kerülő Erik Pacinda, FEGYELMEZETLENSÉGE MIATT TÁVOZIK. TI MOSATOTT TARTALOM DIÁKSPORT ELISMERÉS Élenjáró tanulók Negyvenkilencedik alkalommal adták át az Élen a tanulásban, élen a sportban kitüntető címet az isko­lában és a versenypályán egyaránt kiemelkedően teljesítő fővárosi fi­ataloknak. Az idén először az őket segítő iskolákat is díjazták. B­udapest főváros önkormányzata 1969 óta részesíti elismerésben azokat a fővárosi fiatalokat, akik az is­kolapadban és a sportpályán is kiemel­kedően teljesítenek. Az idén negyven­egy fiatal vehette az Élen a tanulásban, élen a sportban nevű díjat, közülük hu­szonkét általános iskolás, tizenhárom középiskolás vagy gimnazista, valamint hat olyan sportoló, aki már felsőfokú tanulmányait végzi. Ebben az évben újítással jelent­kezett az önkormányzat, amely a sportolók mellett azokat az oktatási intézményeket is jutalmazta, amelyek hozzájárultak a fiatalok sikereihez. Szalay-Bobrovniczky Alexandra fő­polgármester-helyettes az ünnepélyes díjátadón elmondta, azért gondoltak erre, mert az iskolák kellő rugalmas­sággal támogatják növendékeiket a kiteljesedésben. Az iskolák sportszer­csomagot kaptak, amelyet a testneve­lési órákon hasznosíthatnak. Az első csomagot a Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnáziumnak adták át az önkormányzat képviselői, akiknek választása azért esett a II. ke­rületi intézményre, mert az intézmény két tanulója is kiérdemelte az elisme­rést. A kajakozó Kaya Deniz Rómeó és a triatlonozó Horváth Karolina Helga a keddi iskolai ünnepségen társai előtt beszélt sportsikereiről. „Nehéz összeegyeztetni a tanulást és az élsportot, de aki elég elszántan csinálja, annak sikerülhet, úgyhogy tegyetek ti is így!"- mondta az ifjúsá­gi Európa-bajnoki ezüstérmes Horváth Karolina iskolatársainak. Az ünnepség résztvevőinek jelentős része ugyanebben a cipőben jár, az intézményben összesen 380 igazolt sportoló tanul, köztük 35 korosztályos válogatott versenyző. Az iskolában nem csupán üres szólam a sportolók pályafutásának támogatása, a tantes­tület kiemelt figyelmet fordít rájuk. „A magántanulókat mentorprog­rammal segítjük, mindegyiküket kijelölt tanár segíti. Ő tartja a kap­csolatot az edzőkkel és a szülőkkel, továbbá segíti a diákot a vizsgákra történő felkészülésben. Akik a ha­gyományos módon tanulnak, azokat az első és az utolsó órákról elenged­jük a reggeli és délutáni edzésekre, hozzájárulunk az edzőtáborozások­hoz és versenyekhez, és segítséget nyújtunk a tananyag pótlásában is - mondta Polgár Anikó, az iskola igaz­gatója, aki az elismerésről is beszélt. - Nagy büszkeség, hogy két tanu­lónk is kiérdemelte a díjat, az pedig most történik meg először, hogy az oktatási intézményt is megemlítik, sőt jutalmazzák ennek kapcsán. A sportszereknek egészen biztosan jó hasznát veszik a gyerekek." A következő napokban a többi olyan fővárosi iskolába is megérkezik az ajándékcsomag, amelyben valamelyik idei díjazott tanul. Kaya Deniz Rómeó amellett, hogy kiválóan kajakozik, iskolai kötelezettségeit sem hanyagolja fotó: Dömötör Csaba Labdarúgás I­I I

Next