Nemzeti Sport, 2018. december (116. évfolyam, 326-340. szám)
2018-12-01 / 326. szám
zögezzük le előre: abból, hogy az egyéni világranglistán a legmagasabban jegyzett női és férfi teniszezőnk, Babos Tímea (59. a rangsorban) és Fucsovics Márton (36.) összeáll vegyes párost játszani, csak jó sülhet ki - még akkor is, ha az elképzelés nem hozza meg a várt eredményt. Noha az ezt bejelentő sajtótájékoztatót már csütörtökön megtartották, a hír hivatalosan pénteken látott napvilágot. A 21. századi információcunamiban merő véletlen, hogy valamelyik sajtóorgánum nem kotyogta ki a tényt korábban, a magam részéről nem javaslom, hogy a jövőben úgymond embargós legyen egy információ - jó hírrel ez pláne így van. A szolgálati közleményen túllépve fókuszáljunk a lényegre. A Babos, Fucsovics párosban rengeteg a potenciál - nagy kérdés, hogy az egyéni versenyek a két klasszis mennyi energiáját emésztik fel. Feltételezve, a ci irctnwirQ ^°9Y marad elég /H CULpUVILS, fl duó üj BABOS PÁROSBAN fejezetet nyithat RENGETEG a magyar tenisz A POTENCIÁL történetében. Eddig Grand Slam-versenyen az Asbóth József, Körmöczy Zsuzsa kettős érte el a legjobb eredményt, 1967-ben a Roland Garroson vegyes párosban a harmadik helyen végzett. Tágabb értelemben is jók vagyunk párosban, Taróczy Balázs (a svájci Heinz Günthardttal az oldalán) két GS-tornát nyert meg, emellett háromszoros vb-győztes. Ezzel el is érkeztünk napjainkhoz, ugyanis Babos a cseh Andrea Hlaváckovával 2017-ben ugyancsak világbajnok lett - arról nem beszélve, hogy az idei Australian Openen Kristina Mladenoviccsal párban megszerezte élete első Grand Slam-győzelmét, majd a vb-n is megvédte címét. Ezenfelül női párosban még három GS-fináléban volt érdekelve. S most jön a slusszpoén: 2015-ben és 2018-ban Wimbledonban, illetve Melbourne-ben vegyes párosban is a fináléba jutott. Babos Tímeát tehát az idén egy hajszál választotta el, hogy két GS- trófeával térjen haza! Fucsovics Márton pedig tavaly - öt év után újra párost játszva - a római challengerverseny döntőjébe jutott, mint ahogyan vállalta a párost az oroszok elleni sikeres Dk-találkozón is. Más kérdés, hogy a vegyes páros új kihívást jelent neki. Még ami Fucsovics és Babos párosjátéka mellett szól, hogy Asbóth és Körmöczy után újra „tiszta” magyar párosért lehet szorítani. Ebben az összefüggésben érdemes leginkább értelmezni, miért is állt össze az ászpár: a tokiói olimpián ebből még nagy eredmény is kisülhet. Még érmes helyezés is. TEGNAPI SZÁMUNKBAN TUDÓSÍTOTTUNK A BAH BORISZOV-MOL VIDI (2-0) LABDARÚGÓ EURÓPA-LIGA-CSOPORTMÉRKŐZÉSRŐL AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. hanskelsen „Szedett-vedett játékosokból ennyi jön ki, mert ennyi pénz van rájuk. Magyar utánpótlás kellene, sok jó fiatallal, akik 22-23 éves korukig itthon játszanak, és ezeket a meccseket egy-két kiegészítő légióssal lehoznák. Csak ilyen nincs, a magyar utánpótlás terméke (nem őt bántva) a fineszes Kovács, de látható, hogy súlytalan a legtöbb nemzetközi meccsén, sajnos. ” Schalkeran 1906 „Nem bírták el ezt a terhet, de majd amikor nem lesz ilyen nagy elvárás a győzelem, akkor sikerül. Nevezetesen megverik a Chelsea-ifit hazai pályán!" Miklosic „Nikolics védekezni megtanította a csapatot, de Scsepoviccsal hatalmasat betlizik hétről hétre, s nem tanul belőle. " pégi „Ezen a szinten már nem lehet meccset nyerni emberhátrányban (Scsepovics), pláne, ha a többiek is alamuszi nyuszi módjára futballoznak! A BATE semmi extrát sem mutatott, és az a legszomorúbb, hogy ez is elég volt!" viera „A Bate ellen azért nehéz játszani, mert ugyanazt játssza, mint a Vidi, csak elöl vannak neki pontos befejező játékosai." milyen mínusz? A Mol Vidi konkrétan és képletesen is megfázott Boriszovban, miközben a BATE kitartó szurkolói még úgy is dacoltak a kemény mínuszokkal, hogy nyilván nem ismerik az átkosban született magyar vicc végét: „Szergej !...a gyerek, nem fázik!" Harcoltak... *31 Borisztai keserű ismétlésre? j&iCTt', Sgá&ras *S‘L • fe ■■ SÍHA8AZM fOKUSZBAA A SZOBA UJDORSABAi SZABÓ Miklós 3 december 1., szombat nemzetisport n . Mitől rettegtek P app László, az ökölvívás történetének egyik legnagyobb zsenije 1956. december 1-jén - a Szózat szerzőjének születésnapján - szerezte meg harmadik olimpiai aranyérmét. Túl volt a harmincon, mindent elért, amit amatőrként elérhetett, s akkor, a forradalom leverése utáni zűrzavaros hónapban sporthistóriai csoda történt. A berendezkedő, az életrevalóságát embertelen sortüzekkel is bizonyító párt - hogy a Rákosi-féle gyakorlattól való elhatárolódását érzékeltesse - Papp profi szerződésére is óvatlanul rábólintott. Nem vagyok biztos benne, hogy ezt akár fél év múlva is megtette volna. Az egyezség megköttetett, a versenyző 1957. májusjúniusban három győzelmet aratott, ám hogy a hatalmában egyre magabiztosabb - példátlan megtorlásba kezdő - politikai vezetőség „csapdába lépett”, muszáj volt idejekorán felismernie. Kétfrontos játszmába fogott tehát. Egy ma is megnézhető, átlátszó dramaturgiájú játékfilmet forgattak a népszerű öklözővel a főszerepben, ami a melbourne-i olimpia előtti utat imitálta lényegében - Nehéz kesztyűk volt a címe miközben a győzelmekről néhány sorban tudósították az olvasót a sportlap negyedik-ötödik oldalán. Egy követendő - a vereség után talpra álló - mintát akartak a néző szájába rágni, oly módon, hogy a minta - a napi valóságban - azért mégse legyen jelen igazán. Vélem, a politika megbánta a korábban célszerűnek tetsző döntést, a történet egyre kínosabbá lett, 1962 nyarára egészen biztosan. Apró jel volt, hogy a Képes Sport 1962. április 26-i „posta" rovatában ezt üzenték egy levelező szurkolónak: „Ami [...] Papp Lászlót illeti, meg kell mondanunk: [...] jobban örülnénk, ha olyan derék [...] amatőr ökölvívókat nevelne fel idehaza, mint amilyen nagyszerű sportember ő maga”. Mit ad Isten, Papp - a dán Christensent megverve - Európa-bajnok lett május 16-án, jó nagy gondot okozva a honi vezetőségnek. A diadalról apró hírben tudósította a sportlap a népet a negyedik oldalon, s megjelentek az aggódó „kommentek” is, amelyeknek az érvrendszere évtizedekig nem változott. Féltettük a hírnevét, féltette az edzője is, mondta Gáspár Sándor, a szakszervezeti vezér még 2001-ben is, s „nem politikai döntés" volt a leállítása, tette hozzá hazug módon, ahogy a 62 és 66 közti cikkek is hazudtak persze. Olyan dolog történt ugyanis, amivel nem tudtak mit kezdeni. A mérkőzésre, amelyen a címet Papp megszerezte, két nap múlva - május 18-án - reagáltak már, s jó fél évszázad múltán is tanulságos olvasni a sorokat. A sportvezetőség „az Eb visszavágó mérkőzésein túl nem látja helyesnek Papp Lászlónak mint profi ökölvívónak a szerepeltetését", mondta a szöveg, meg azt is, hogy a hivatal a „Titkárság” álláspontját tudomásul veszi és egyetért vele. Az MSZMP Központi Bizottságának Titkárságáról volt szó persze, ahol a sportért felelős embert a korábban a belügyet is őrző Biszku Bélának hívták akkoriban. Az ő akarata nélkül a sporthivatal elnöke és helyettese - Egri Gyula és Kutas István - levegőt sem vehetett szabadon. Volt-e utasítás, nem tudom, de - csodák csodájára - a média is óvni kezdte a további küzdelemtől a bajnokot. Jobb lenne abbahagyni, mert a vébémeccs nagyon kockázatos, így beszélt Vitray Tamás (az Eb-csata volt az egyetlen, amit a magyar néző is láthatott) rögvest a találkozó után, a Képes Sportban - Levél Lacihoz! - meg Peterdi Pál féltette a friss Európaelsőt. „Tízmillió szív sajdulna meg, ha egyszer elbuknál a farkasszemű fiúk csapásai alatt [...] S az évek [...] ugye nem állnak meg, Laci?” S köszönjük a diadalt, de egy római aranynak jobban örültünk volna, írta a 12. oldalon. AGGÓDÓ VEZETŐINK NEM A VERESÉGTŐL, HANEM PAPP LÁSZLÓ GYŐZELMÉTŐL FÉLTEK! NEM »KOCKÁZTATHATTAK« TEHÁT EGYSZERŰBB VOLT LETILTANI ŐT. Elhiszem, ha muszáj, hogy Peterdi vagy Vitray hitte is, amit írt, mondott akkor, ám az, hogy a versenyzőt 62 májusától „le kellett állítani", egyértelmű nekem. Csak a „hogyannal”, a döntés adagolásával akadt probléma. Egri Gyula egy szintén az évi - már a Papp pal való „elbeszélgetés” után született - feljegyzésében ötletet is adott. „Ha minden kísérlet eredménytelen marad, adminisztratív úton tiltsuk meg további, hivatásos ökölvívóként való működését", majd egy bolsevik az „elvi” következtetést is mindig levonja! - hozzátette, hogy az agitációs és propagandamunkában a „professzionalista sport elleni felvilágosító munkának” nagyobb teret kell biztosítani. Az idézett dokumentumok a bajnok fia „Édesapám, Papp Laci” című könyvében olvashatók, de ha a korabeli sajtóra figyelünk, látható, hogy a „felvilágosító munkában” nem is tett hiány. Tanácstalanság akadhatott, ám ahogy a vébécímmeccs elkerülhetetlenné vált, lendítettek a gépezeten. A Népsport 1966. január 26. és február 11. között Tudósítások a profiboksz rejtelmes világából címmel nyolcrészes(!) sorozatot közölt. A szerző - Ardai Aladár - a maffiáról, a csalásokról, a kíméletlen kenyérharcról, az éhező „négerekről” mindent elmondott, amit elmondhatott, s az utolsó rész zárlatában Papp ügyét is szóba hozta persze. Európainak Amerikában nincs esélye, fejtegette, így aztán a mi fiunknak sem lehet. „Rejtelmes, távoli, idegen világ”, ez „maradjon is csak minél távolabb, messzebb tőlünk", ezek voltak az utolsó szavak. „A profi boksz világa tőlünk idegen, nem tudjuk befogadni" - ezt meg Kéri János írta ugyanott április 12-én, s Pappot az ő mérhetetlen szeretetéről biztosító cikke végén egyenesen a gyermekére apellált: „Magunk is azt mondjuk, mit a kilencéves Lacika fia: Kisöreg! Vigyázz magadra, különösen arra az eper orrodra!" Az indokok nem voltak változatosak: a profizmus az ördögtől való, óriási a veszély, Papp Lacira szükség van idehaza, tanítsa inkább a fiatalokat, csak a lényegről nem beszéltek nyilvánosan. Azt, hogy e példa másokat inspirálva kényes hivatkozási alap lehet, Egri feljegyzése említette csak, s ő volt az is, akinek eljárt a szája egyszer. Amikor a bajnok feleségével az 1966. október 9-i, Leahy elleni - utolsóvá lett - meccset követően beszélt, előbb a család „kapzsiságát” emlegette föl, majd az „adu ászt" is kidobta óvatlanul: „Zsóka! A Szovjetunióban sincsen profizmus!" Hát igen, ez volt a lényeg! A történet - amikor a vébécímmeccs jött volna - Bonn Ottó sportszövetségi osztályvezető feljegyzésével ért véget egyértelműen 1966. november 20-án. „Közöltem Papp Lászlóval, hogy profi ökölvívói pályafutását a jövőben nem folytathatja." Hozzátette, hogy a döntést „Biszku elvtárs" már közölte a versenyzővel korábban is. Mikor volt Biszku „közlése”, nem tudható, tán akkor, midőn Papp november közepén Bécsből néhány napra hazatért. Az év végén - útlevele december 31 -én lejárt - végleg hazajött, s a dokumentumot nem is kapta vissza jó ideig. Ha tetszik, Biszku mondta ki az utolsó szót. Véleményét csupán Kádár János írhatta volna felül, ám ő nem akarta „felülírni”, ez nyilvánvaló. Papp 1965 augusztusában heszá írt levelét továbbküldte Egrinek, ő meg Kutasnak, aki személyesen is neheztelt az öklözőre 1955, a nyugat-berlini Eb óta. A kör bezárult. Tudom, a szurkoló egy felelőst szeretne látni, aki helyett ha más van „helyzetben”, talán lehetséges lett volna a világbajnoki cím. Állítom: ott, akkor, abban a rendben nem volt lehetséges! Az a rendszer, ha önmagát komolyan vette, nem engedhette meg, hogy Magyaror- országnak profi ökölvívó-világbajnoka legyen! Kommunikálhatatlan, tudathasadásos jelenség lett volna számára ez, a „nagy testvér” várható rosszallását nem is emlegetve. Kádár, akinek az 1966. október 16-én - az utolsó meccset követő héten - hatalomra kerülő Brezsnyevtől jó oka volt tartani amúgy is, ő számára jelentéktelen ügyben nem akart frontot nyitni, ez biztos. Aggódó vezetőink nem a vereségtől, hanem Papp László győzelmétől féltek! Nem „kockáztathattak” tehát! Egyszerűbb volt letiltani őt, ám aki pellengérre állítható egyetlen felelőst akar mindenáron, az ennek a csodaembernek az életét is megkeserítő rendszert mentegeti öntudatlanul. N. PÁL József