Nemzeti Sport, 2018. december (116. évfolyam, 326-340. szám)

2018-12-01 / 326. szám

zögezzük le előre: abból, hogy az egyéni vi­lágranglistán a legmagasabban jegyzett női és férfi teniszezőnk, Babos Tímea (59. a rangsor­ban) és Fucsovics Márton (36.) összeáll vegyes párost játszani, csak jó sülhet ki - még akkor is, ha az elképzelés nem hozza meg a várt ered­ményt. Noha az ezt bejelentő sajtótájékoztatót már csütörtökön megtartották, a hír hivatalosan pénteken látott napvilágot. A 21. századi infor­­mációcunamiban merő véletlen, hogy valamelyik sajtóorgánum nem kotyogta ki a tényt korábban, a magam részéről nem javaslom, hogy a jövőben úgymond embargós legyen egy információ - jó hírrel ez pláne így van. A szolgálati közleményen túllépve fókuszáljunk a lényegre. A Babos, Fucsovics párosban rengeteg a potenciál - nagy kérdés, hogy az egyéni verse­nyek a két klasszis mennyi energiáját emésztik fel. Feltételezve, a ci irctnwirQ ^°9Y marad elég /H CULpUVILS, fl duó üj BABOS PÁROSBAN fejezetet nyithat RENGETEG a magyar tenisz A POTENCIÁL­ történetében. Eddig Grand Slam-versenyen az Asbóth József, Körmöczy Zsu­zsa kettős érte el a legjobb eredményt, 1967-ben a Roland Garroson vegyes párosban a harmadik helyen végzett. Tágabb értelemben is jók va­gyunk párosban, Taróczy Balázs (a svájci Heinz Günthardttal az oldalán) két GS-tornát nyert meg, emellett háromszoros vb-győztes. Ezzel el is érkeztünk napjainkhoz, ugyanis Babos a cseh Andrea Hlaváckovával 2017-ben ugyancsak vi­lágbajnok lett - arról nem beszélve, hogy az idei Australian Openen Kristina Mladenoviccsal párban megszerezte élete első Grand Slam-győ­­zelmét, majd a vb-n is megvédte címét. Ezenfelül női párosban még három GS-fináléban volt érde­kelve. S most jön a slusszpoén: 2015-ben és 2018-ban Wimbledonban, illetve Melbourne-ben vegyes párosban is a fináléba jutott. Babos Tímeát tehát az idén egy hajszál választotta el, hogy két GS- trófeával térjen haza! Fucsovics Márton pedig tavaly - öt év után újra párost játszva - a római challengerverseny döntőjébe jutott, mint ahogyan vállalta a párost az oroszok elleni sikeres Dk-ta­­lálkozón is. Más kérdés, hogy a vegyes páros új kihívást jelent neki. Még ami Fucsovics és Babos párosjátéka mellett szól, hogy Asbóth és Kör­möczy után újra „tiszta” magyar párosért lehet szorítani. Ebben az összefüggésben érdemes leginkább értelmezni, miért is állt össze az ászpár: a tokiói olimpián ebből még nagy eredmény is kisülhet. Még érmes helyezés is. TEGNAPI SZÁMUNKBAN TUDÓSÍTOTTUNK A BAH BORISZOV-MOL VIDI (2-0) LABDARÚGÓ EURÓPA-LIGA-CSOPORTMÉRKŐZÉSRŐL AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉ­NYEKBŐL IDÉZÜNK. hanskelsen „Szedett-vedett játékosokból ennyi jön ki, mert ennyi pénz van rájuk. Magyar után­pótlás kellene, sok jó fiatallal, akik 22-23 éves korukig itthon játszanak, és ezeket a meccseket egy-két kiegészítő légióssal lehoznák. Csak ilyen nincs, a magyar utánpótlás terméke (nem őt bánt­va) a fineszes Kovács, de látható, hogy súlytalan a legtöbb nemzetközi meccsén, sajnos. ” Schalkeran 1906 „Nem bírták el ezt a terhet, de majd amikor nem lesz ilyen nagy elvárás a győze­lem, akkor sikerül. Nevezetesen megverik a Chel­­sea-ifit hazai pályán!" Miklosic „Nikolics védekezni megtanította a csa­patot, de Scsepoviccsal hatalmasat betlizik hétről hétre, s nem tanul belőle. " pégi „Ezen a szinten már nem lehet meccset nyerni emberhátrányban (Scsepovics), pláne, ha a többiek is alamuszi nyuszi módjára futballoznak! A BATE semmi extrát sem mutatott, és az a legszo­morúbb, hogy ez is elég volt!" viera „A Bate ellen azért nehéz játszani, mert ugyanazt játssza, mint a Vidi, csak elöl vannak neki pontos befejező játékosai." milyen mínusz? A Mol Vidi konkrétan és képletesen is megfázott Boriszovban, miközben a BATE kitartó szurkolói még úgy is dacoltak a kemény mínuszokkal, hogy nyilván nem ismerik az átkosban született magyar vicc végét: „Szergej !...a gyerek, nem fázik!" Harcoltak... *31 Borisztai keserű ismétlésre? j&iCTt', Sgá&ras *S‘L • fe ■■ SÍHA8AZM fOKUSZBAA A SZOBA UJDORSABAi SZABÓ Miklós 3 december 1., szombat nemzetisport ­­n . Mitől rettegtek P­ app László, az ökölvívás történetének egyik legnagyobb zsenije 1956. december 1-jén - a Szózat szerzőjének születésnapján - szerezte meg harmadik olimpiai aranyérmét. Túl volt a harmincon, mindent elért, amit amatőrként elérhetett, s akkor, a forradalom leverése utáni zűrzavaros hónapban sporthistóriai csoda történt. A berendezkedő, az élet­revalóságát embertelen sortüzekkel is bizonyító párt - hogy a Rákosi-féle gyakorlattól való elhatárolódását érzékeltesse - Papp profi szerződésére is óvatlanul rá­bólintott. Nem vagyok biztos benne, hogy ezt akár fél év múlva is megtette volna. Az egyezség megköttetett, a versenyző 1957. május­júniusban három győzelmet aratott, ám hogy a hatal­mában egyre magabiztosabb - példátlan megtorlásba kezdő - politikai vezetőség „csapdába lépett”, muszáj volt idejekorán felismernie. Kétfrontos játszmába fogott tehát. Egy ma is megnézhető, átlátszó dramaturgiájú játékfilmet forgattak a népszerű öklözővel a főszerep­ben, ami a melbourne-i olimpia előtti utat imitálta lé­nyegében - Nehéz kesztyűk volt a címe miközben a győzelmekről néhány sorban tudósították az olvasót a sportlap negyedik-ötödik oldalán. Egy követendő - a vereség után talpra álló - mintát akartak a néző szájába rágni, oly módon, hogy a minta - a napi valóságban - azért mégse legyen jelen igazán. Vélem, a politika megbánta a korábban célszerűnek tetsző döntést, a történet egyre kínosabbá lett, 1962 nyarára egészen biztosan. Apró jel volt, hogy a Képes Sport 1962. április 26-i „posta" rovatában ezt üzenték egy levelező szurkolónak: „Ami [...] Papp Lászlót ille­ti, meg kell mondanunk: [...] jobban örülnénk, ha olyan derék [...] amatőr ökölvívókat nevelne fel idehaza, mint amilyen nagyszerű sportember ő maga”. Mit ad Isten, Papp - a dán Christensent megverve - Európa-bajnok lett május 16-án, jó nagy gondot okozva a honi vezetőségnek. A diadalról apró hírben tudósította a sportlap a népet a negyedik oldalon, s megjelentek az aggódó „kommentek” is, amelyeknek az érvrendszere évtizedekig nem változott. Féltettük a hírnevét, féltette az edzője is, mondta Gáspár Sándor, a szakszervezeti vezér még 2001-ben is, s „nem politikai döntés" volt a leállítása, tette hozzá hazug módon, ahogy a 62 és 66 közti cikkek is hazudtak persze. Olyan dolog történt ugyanis, amivel nem tudtak mit kezdeni. A mérkőzésre, amelyen a címet Papp megsze­rezte, két nap múlva - május 18-án - reagáltak már, s jó fél évszázad múltán is tanulságos olvasni a sorokat. A sportvezetőség „az Eb visszavágó mérkőzésein túl nem látja helyesnek Papp Lászlónak mint profi ökölvívónak a szerepeltetését", mondta a szöveg, meg azt is, hogy a hivatal a „Titkárság” álláspontját tudomásul veszi és egyetért vele. Az MSZMP Központi Bizottságának Titkár­ságáról volt szó persze, ahol a sportért felelős embert a korábban a belügyet is őrző Biszku Bélának hívták akkoriban. Az ő akarata nélkül a sporthivatal elnöke és helyettese - Egri Gyula és Kutas István - levegőt sem vehetett szabadon. Volt-e utasítás, nem tudom, de - csodák csodájára - a média is óvni kezdte a további küzdelemtől a bajnokot. Jobb lenne abbahagyni, mert a vébémeccs nagyon kockázatos, így beszélt Vitray Ta­más (az Eb-csata volt az egyetlen, amit a magyar néző is láthatott) rögvest a találkozó után, a Képes Sportban - Levél Lacihoz! - meg Peterdi Pál féltette a friss Európa­­elsőt. „Tízmillió szív sajdulna meg, ha egyszer elbuknál a farkasszemű fiúk csapásai alatt [...] S az évek [...] ugye nem állnak meg, Laci?” S köszönjük a diadalt, de egy ró­mai aranynak jobban örültünk volna, írta a 12. oldalon. AGGÓDÓ VEZETŐINK NEM A VERESÉGTŐL, HANEM PAPP LÁSZLÓ GYŐZELMÉTŐL FÉLTEK! NEM »KOCKÁZTATHATTAK« TEHÁT­ EGYSZERŰBB VOLT LETILTANI ŐT. Elhiszem, ha muszáj, hogy Peterdi vagy Vitray hitte is, amit írt, mondott akkor, ám az, hogy a versenyzőt 62 májusától „le kellett állítani", egyértelmű nekem. Csak a „hogyannal”, a döntés adagolásával akadt probléma. Egri Gyula egy szintén az évi - már a Papp­ pal való „el­beszélgetés” után született - feljegyzésében ötletet is adott. „Ha minden kísérlet eredménytelen marad, ad­minisztratív úton tiltsuk meg további, hivatásos ökölví­vóként való működését", majd­­ egy bolsevik az „elvi” következtetést is mindig levonja! - hozzátette, hogy az agitációs és propagandamunkában a „professzionalista sport elleni felvilágosító munkának” nagyobb teret kell biztosítani. Az idézett dokumentumok a bajnok fia „Édesapám, Papp Laci” című könyvében olvashatók, de ha a korabeli sajtóra figyelünk, látható, hogy a „felvilágosító munká­ban” nem is tett hiány. Tanácstalanság akadhatott, ám ahogy a vébécímmeccs elkerülhetetlenné vált, lendítet­tek a gépezeten. A Népsport 1966. január 26. és február 11. között Tudósítások a profiboksz rejtelmes világából címmel nyolcrészes(!) sorozatot közölt. A szerző - Ardai Aladár - a maffiáról, a csalásokról, a kíméletlen kenyér­harcról, az éhező „négerekről” mindent elmondott, amit elmondhatott, s az utolsó rész zárlatában Papp ügyét is szóba hozta persze. Európainak Amerikában nincs esélye, fejtegette, így aztán a mi fiunknak sem lehet. „Rejtelmes, távoli, idegen világ”, ez „maradjon is csak minél távolabb, messzebb tőlünk", ezek voltak az utolsó szavak. „A profi boksz világa tőlünk idegen, nem tudjuk befo­gadni" - ezt meg Kéri János írta ugyanott április 12-én, s Pappot az ő mérhetetlen szeretetéről biztosító cikke végén egyenesen a gyermekére apellált: „Magunk is azt mondjuk, mit a kilencéves Lacika fia: Kisöreg! Vigyázz magadra, különösen arra az eper orrodra!" Az indokok nem voltak változatosak: a profizmus az ördögtől való, óriási a veszély, Papp Lacira szükség van idehaza, tanítsa inkább a fiatalokat, csak a lényegről nem beszéltek nyilvánosan. Azt, hogy e példa másokat inspirálva kényes hivatkozási alap lehet, Egri feljegyzé­se említette csak, s ő volt az is, akinek eljárt a szája egyszer. Amikor a bajnok feleségével az 1966. október 9-i, Leahy elleni - utolsóvá lett - meccset követően be­szélt, előbb a család „kapzsiságát” emlegette föl, majd az „adu ászt" is kidobta óvatlanul: „Zsóka! A Szovjetuni­óban sincsen profizmus!" Hát igen, ez volt a lényeg! A történet - amikor a vébécímmeccs jött volna - Bonn Ottó sportszövetségi osztályvezető feljegyzésével ért véget egyértelműen 1966. november 20-án. „Közöl­tem Papp Lászlóval, hogy profi ökölvívói pályafutását a jövőben nem folytathatja." Hozzátette, hogy a döntést „Biszku elvtárs" már közölte a versenyzővel korábban is. Mikor volt Biszku „közlése”, nem tudható, tán akkor, midőn Papp november közepén Bécsből néhány napra hazatért. Az év végén - útlevele december 31 -én lejárt - végleg hazajött, s a dokumentumot nem is kapta vissza jó ideig. Ha tetszik, Biszku mondta ki az utolsó szót. Vélemé­nyét csupán Kádár János írhatta volna felül, ám ő nem akarta „felülírni”, ez nyilvánvaló. Papp 1965 augusztu­sában hes­zá írt levelét továbbküldte Egrinek, ő meg Ku­tasnak, aki személyesen is neheztelt az öklözőre 1955, a nyugat-berlini Eb óta. A kör bezárult. Tudom, a szurkoló egy felelőst szeretne látni, aki helyett ha más van „helyzetben”, talán lehetséges lett volna a világbajnoki cím. Állítom: ott, akkor, abban a rendben nem volt lehetséges! Az a rendszer, ha önmagát komolyan vette, nem engedhette meg, hogy Magyaror- or­szágnak profi ökölvívó-világbajnoka legyen! Kommuni­­kálhatatlan, tudathasadásos jelenség lett volna számára ez, a „nagy testvér” várható rosszallását nem is emle­getve. Kádár, akinek az 1966. október 16-én - az utolsó meccset követő héten - hatalomra kerülő Brezsnyevtől jó oka volt tartani amúgy is, ő számára jelentéktelen ügy­ben nem akart frontot nyitni, ez biztos. Aggódó vezetőink nem a vereségtől, hanem Papp László győzelmétől féltek! Nem „kockáztat­hattak” tehát! Egyszerűbb volt letiltani őt, ám aki pellengérre állítható egyetlen felelőst akar mindenáron, az ennek a csodaembernek az életét is megkeserí­tő rendszert mente­geti öntudatlanul. N. PÁL József

Next