Nemzeti Sport, 2019. február (117. évfolyam, 46-58. szám)

2019-02-16 / 46. szám

SOMOGYI Zsolt­ almosi Péter odacsúszott. Oda is rúgott. Nem is egyszer. Beszámoltunk róla, hogy a 39 éves, 35-szörös válogatott védőt a kiesés ellen küzdő Haladás kitette a keretből. „Halmosi Péter a Haladás szerda délelőt­ti edzésén az egymás közötti játék során több alkalommal is veszélyeztette egyik játékostársa testi épségét, és többszöri figyelmeztetés után is sportszerűtlenül viselkedett” - áll a klub által kiadott közleményben. A hírek szerint a rutinos futballista a légiós Funsho Bamgboye ellen lépett fel többször is a durvaságot súroló módon, és verbális incidens is követte az esetet. Több kérdés is adódik ilyenkor: a szinte kilátástalan helyzetbe sodródó csapatnál (tizenkét pontra távolodott el a bentmaradást érő 10. helytől) érthetően nagy a feszültség, de bizto­san ez a lépés hozza el a nyugalmat? Egy másik, hogy vannak országok, ahol a város szülötte, a klubért mindenre kész válogatott játékos és a nála húsz évvel fiatalabb lé­giós vitájában nem az előbbi húzza a rövi­­debbet - azt is hozzá kell tenni, hogy Halmosi Pétert sem menti fel minden tette alól a klubhoz való megkérdőjelezhetetlenül erős kötődése. Ami izgalmasabb: ki döntött így? Az edző? A klubvezető? A tulajdonos? Egyáltalán: ki irányít Szombathelyen? Merthogy hosszabb ideje lassan, de biztosan csúszik az NB II felé az együttes, az tisztán látható, és néhány elkapko­dott döntés is lehet ennek a magyarázata. Mást ne mondjunk: az egy éve még megmentőnek tartott, a Fradit, a Vidit legyőző Michal Hipp említette, az öltözőbe lépve olyan új játékosokkal találkozott, akiket nem ismert és biztosan nem kért - aztán pedig játszatta őket. Visszatérve a napi történésekhez: Halmosi Péter sohasem volt könnyű eset, ha valami nem tetszik neki, nehezen marad csendben, ok nélkül aligha „fenyítené" a nála sokkal fiatalabbat. Amúgy is... Nálunk eleve nem divat keményen edzeni (a dur­vaságot nem szabad eltűrni, ez igaz), nem köny­­nyű megállapítani, hol húzódik a határozottság és a brutalitás közötti határvonal. Talán Szombathe­lyen nem is ez a fontos, sokkal inkább a kiesés elleni, lassan kilátástalanná váló harc okozta idegfeszültség. Halmosi Péter odacsúszott, megbűnhődik érte. Az Ajax-Real meccsen debütált a BL- ben a videobíró - áll is miatta a bál... A VIDEOBÍRÓ BEMUTATKOZÁSA A BL-BEN TO­VÁBBRA IS MEGOSZTJA A SZURKOLÓKAT, AZ UEFA VÉDI A RENDSZERT. A NETES PORTÁ­LUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. Gascoigne 18 „Én továbbra is VAR-ellenes va­gyok. Az Olasz Kupában az Inter-Lazio meccsen 5 perc alatt két rossz ítélet is született, pedig mindkettőt visszanézték. Illetve egy csomó olyan helyzet van, amit meg sem néznek. Amíg nincs erre szisztéma, hogy mikor mennyi helyzetet néznek meg, illetve milyen szituációkat nézhet­nek meg, mindezt lehetőleg arra terelve, hogy a visszanézés igénye ne csak a játékvezetőtőtől jöhessen, hanem mondjuk, az edzőtől/csapatka­pitánytól (az amerikai foci mintájára), addig én ezt ugyanúgy egy, a labdarúgást negatív irányba befolyásoló eszköznek tartom." bebeto07 „Teljesen egyértelmű, hogy jó a VAR! Csak a begyepesedett vének szerint, húha, elveszi a varázst, a gólörömöt, meg ezek a hülyeségek... Kicsit valóban csiszolni kell még, de az egyik leg­jobb újítás a fociban, ami létezik!" fifty_fifty „Korábban én nagyon videobíró-elle­­nes voltam, de a világbajnokság és most a Bajno­kok Ligája meggyőzött, hogy jelentősen csökkenti a nagyobb fajsúlyú játékvezetői hibák számát. ”­­ A HALADÁS 15 CSÚSZIK, KÉRDÉS, LESZ-E ENNEK VALAHA FELELŐSE. 2019. február 15., szombat nemzeti s­port Báj, erő, jós­ záztíz éve, 1909 februárjában született Simon Böske, az első magyar szépségki­rálynő, egyben az első Miss Európa, mind­ül­ két címét kilencven esztendeje, 1929-ben szerezte. Nézem a csinos pofiját, nyúlánk termetét a fennmaradt, megfakult fotókópiákon, őszintén és pestiesen szólva nem annyira az esetem, az akkori kontinentális mezőnyből a lengyel és a francia hölgy is jobban tetszik. Ám az én szerény véleményem, íz­lésem egyáltalán nem kisebbíti a keszthelyi körorvos lányának érdemeit, a zsűri döntése alapján ő nyert, s tényleg szép, azért nálam is felfért volna a dobogóra. A szépség megítélése mindig is a „szubjektum misztikumának” számított, a korszakonként változó ideáloktól sem lehet elvonatkoztatni, maradjunk ab­ban, hogy a véleményezés során, saját ízlés ide vagy oda, mindenképpen alapvető objektív ismérvek men­tén lehet és kell mozogni. S mi a helyzet a sport te­rületén, ott mi a szép? Szoktak beszélni szép akciók­ról, amelyek persze leginkább akkor tetszetősek, ha egyben hatékonyak is, gól vagy pont lesz a végük sportágtól függően. Ebből a szempontból a gólszép­ségverseny igen érdekes műfaj, itt a záróakkord min­denképpen katartikus, kérdés, mennyire számít az odáig vezető út (lásd akció), a tét, az ellenfél minősé­ge, a körülmények és még számos további tényező. Mindez az MA Sport­­ az Év Sportolója Gálán ki­hirdetett, 2018-ra vonatkozó Év gólja versengés kapcsán jutott az eszembe, mert egyes ismérvek kiemelésével más-más győztest lehetett volna hir­detni. Az akció szépsége alapján egyértelműen Sallai Roland a görögök elleni Nemzetek Ligája-találkozón lett találata a nyerő,­ ott lábról lábra, illetve fejről fejre szállt a labda hosszú másodpercekig, míg meg nem pihent a hellén hálóban. Az ellenfél minősége, továb­bá a tét Loic Nego - illetve csütörtöki honosításával már Nego Loic - bombája mellett szól, hiszen egy nagynevű sztárgárdának, az angol Chelsea-nek lőt­te, amivel sikerült kivívni a bravúros döntetlent (igaz, végül ez sem ért továbbjutást az Európa-liga egyenes kiesés szakaszába). Ha a méret a lényeg, nem vitás, Hegedűs János (Puskás Akadémia) hatvanméteres emelése a Ferencváros elleni NB I-es bajnokin az első, ha a csavarás technikája, akkor pedig a deb­receni Bódi Ádám szögletből elért találata a Paks kárára. Az egyenjogúság jegyében az MTK-s ameri­kai hölgy, Kayla Capuzzo tekerésének is itt a helye, szintúgy a teremből a futsalos Dróth Zoltán bravúros „rabonázásának”. Elárulom, jómagam utóbbira szavaztam, mert ta­lán ennek a legnehezebb a technikai megvalósítása - a játékos a támaszkodó lába külső oldalán guruló, pattogó vagy álló labdát a másik lábával úgy rúgja el, hogy átnyúl a labdához közelebbi lába mögött. S itt nem öncélú bohóckodásról volt szó, hanem arról, hogy Dróth a bravúros átvétel után így bombázta a labdát hajszálpontosan a pipába. A véleményem azért kerülhetett be a sorba, mert ebben a kategóriában a többivel ellentétben közönségszavazás döntött, még­pedig­­ Sigér Dávid javára! S valóban, nagyszerű gól volt az is, amelyet a Ferencváros fiatal középpályása az MTK-nak vágott, még a díjátadó újpesti legenda, Fazekas László is megjegyezte az ősi rivális klub já­tékosának: „Ez tényleg szép gól volt!” A GÓLSZÉPSÉGVERSENY IGEN ÉRDEKES MŰFAJ, ITT A ZÁRÓAKKORD MINDENKÉPPEN KATARTIKUS, KÉRDÉS, MENNYIRE SZÁMÍT AZ ODÁIG VEZETŐ ÚT (LÁSD AKCIÓ), A TÉT, AZ ELLENFÉL MINŐSÉGE, A KÖRÜLMÉNYEK ÉS MÉG SZÁMOS TOVÁBBI TÉNYEZŐ. A lényeg viszont az, hogy az általam felsorolt té­nyezők egyike sem „nyert", helyette a sok szép közül egyszerűen csak az lett a legszebb, amelyre a leg­több voks érkezett, nagyrészt bizonyára csapatszim­pátia alapján is. Méltatlannak mégsem nevezném a végeredményt, sőt. Érdekes egyébként e díj „törzs­­fejlődése” is. A FourFourTwo magazin magyar kiadá­sa alapította 2011-ben, innentől 2015-ig egy tíztagú zsűri döntött, 2016-tól viszont az MLSZ szakmai bi­zottsága határozott meg egy tízes listát, s ennek a tagjaira lehetett szavazni bárkinek internetes úton; az év sportolója gálára már csak a legjobb hármat hív­ják meg. Mondani sem kell, hogy ez a módszer riift ér előnyös: a futballszövetség a maga ismérvei, késztee­­tései, megfontolásai szerint állíthatja össze a válasz­tékot (nők, futsal, tét, ahogy említettem már), viszont a nyílt voksolás felfokozottabb érdeklődést generál, közzé és közössé teszi a döntést. A két legyet egy csapásra klasszikus esete. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA Pus­kás-díjánál hasonló a korábban többször változó metódus. Egy neves csatárokból álló bizottság állítja össze a tízes listát, amelyre a szurkolók szavazhat­nak a FIFA hivatalos honlapján. A gálán a legjobb há­romból csak a győztest hirdetik ki, a sorrendet nem. Nemcsak a gól szépsége fontos, hanem a jelentősége is, ezért a minimumkövetelmény, hogy legalább él­vonalbeli bajnoki mérkőzésen kell esnie. Ezek után érdekes megnézni a 2009-es indulás óta a nyertese­ket s a gólok paramétereit: Cristiano Ronaldo (még manchesteriként a Porto elleni BL-meccsen), Hamit Altintop (a török-kazah Eb-selejtezőn), Neymar (a Santos-Flamengo brazil bajnokin), a szlovák Miros­lav Stoch (a Fenerbahce-Genclerbirligi török bajno­kin), Zlatan Ibrahimovic (a svéd-angol felkészülési találkozón), James Rodriguez (a Kolumbia-Uruguay vb-derbin), a brazil Wendell Lira (Goia tartomány pontvadászatában), a malajziai Mohd Faiz Subri (ma­láj bajnokin), Olivier Giroud (az Arsenal-Crystal Pala­ce Premier League-összecsapáson), Mohamed Sza­­lah (a Liverpool-Everton derbin). A tíz győztesből hét klasszis, de legalábbis neves játékos, mondhatjuk, az ismertség, a személyes szimpátia (is) elvihette feléjük a szurkolók voksait. A legfontosabb viszont nekünk, magyaroknak mindenképpen az, hogy leghíresebb labdarúgónk, Puskás Ferenc nevét a nemzetközi szö­vetség e méltán népszerű díja tovább öregbíti. Persze az sem lenne utolsó, ha végre egy honfitársunk góljá­ra is voksolhatnánk Öcsi bácsi neve alatt. Az év sportolója választáson nyilván nem az a lé­nyeg, hogy valaki „szépen” nyerjen, s itt nem szur­kolói, hanem az 1958-as premier óta szakmaiinak szánt) a szavazás, legutóbb a Magyar Sportújságírók Szövetsége 139 tagja tette meg a tétjeit. Vita mindig van, először arról, hogy az MSÚSZ elnöksége kiket vesz fel a kategóriák tízes listájára (csak néhány éve ez a rendszer, korábban bárkire lehetett szavazni), majd a legjobb három ismeretében a végeredmény­ről. A 2018-as győztesekről nem ezeken a hasábokon értekezünk, ám annyi mindenképpen megjegyzendő - még ha időnként valaki másképp is érzi -, hogy nin­csenek vesztesek. A szépség persze ezúttal is megje­lenik, legfőképp a Nemzeti Színház-beli nagyszabású gálán részt vevő csinos hölgyek toalettjében. S ha már sport és szépség, nem hagyhatjuk ki a modern kori olimpizmus atyja, a francia Pierre de Cou­­bertin ide vágó versszakát az Óda a sporthoz című köl­teményéből: „A szépség vagy te, Sport! / a testeket te formálod nemessé, / elűzöl romboló vad szenvedélye­ket, / acéllá edzel lankadatlanul. / Lábak, karok, tör­zsek összhangja és / tetszetős ütem tőled való. / Bájt és erőt te fűzöl együvé, / szilárddá és rugalmassá te tessz.” Aki nem vak, annak a mondanivaló viszonylag nyilvánvaló, az izmos, harmonikus test látványa nem­től füigyetlenül valakivel igézőbb, mint a hájas lottyad­­té, itt nem lehet vita. Coubertin viszont vitt egy kis „huncutságot” a történetbe azzal, hogy Georges Hohrod és Martin Eschbach álnéven adta be a művét az 1912-es stockholmi olimpia szellemi versengésére, amelyen a rossz nyelvek szerint magát zsűrizte egy szerény aranyéremmel. Azt hiszem, nincs az az „igazságtalan" gólszépség­verseny vagy év sportoló­ja szavazás, amelynek a győzelme ne lenne meg­­érdemeltebb ennél. Nem beszélve Simon Böske 1929-es sikereiről. DEÁK Zsigmond Csollány Szilveszter olimpiai bajnok tornász a Nemzeti Színház légterében, Trokán Nóra színésznő fehér lovon a színpadon, miközben Rúzsa Magdi Tejút című számát énekelte az M4 Sport - Az Év Sportolója Gála fináléjában. TUMBÁSZ Hédi

Next