Nemzeti Sport, 2019. május (117. évfolyam, 131-146. szám)

2019-05-23 / 138. szám

is ELJÖTT A PILLANAT, HOGY A MAGYAR JÁTÉKOSOK­NAK FUTNIUK KELL A LÉGIÓSOK UTÁN.­zerszer leírtuk már: a magyar futball akkor lép­het előre, ha olyan légiósok játszanak a bajnok­ságban, akik a teljesítményükkel túlszárnyalják a magyar srácokat. Az óhaj teljesült, ugyanis lapunk bajnokság végi, szokásos rangsorában két külföldi, a Ferencváros alapembere, az uruguayi Fernando Gorriarán, valamint a kieséstől a tavaszi jobb sze­replésnek köszönhetően megmenekülő Kisvárda bravúrkapusa, a brazil Felipe lett az első. A tudósító kollégákkal a teljes idényen átívelő vitánk volt arról, hogy egy vergődő futballt játszó csapat kapuját őrző játékos értékelése során mi­lyen szempontokat érdemes figyelembe venni. Magam a legendás Zsiborás Gábor (ő egykoron az FTC és MTK kapusa volt) vélekedését osztom, miszerint a kapusok osztályozása a legigazság­talanabb, ugyanis a gyepen nem az számít, hogy a gólvonal előtt álló futballista milyen parádésan nyújtózkodva üti a léc fölé vagy az alapvonalon kí­vülre a lasztit, hanem az az egyetlen bravúr, amely­­lyel mondjuk pontot vagy pontokat ment, illetve szerez a csa­patnak. Csak­hogy egyetlen védéssel a kapus gya­korta nullás érdemjegyet kap (mintha semmi más dolga nem lett volna a meccsen), holott az a hárítás az eredményt te­kintve 7-est vagy akár 10-est is érhetne. Szóval, e tekintetben a mindvégig kiesés ellen küzdő Kis­várában a gyenge védekezés miatt látványos vé­désekre „kényszerített" brazilnak nagyobb esélye volt a sok lövés, sok védés marketingje miatt jó­nak tenni, mint a Zsiborás-elmélet szerint - és ezt vallom én is - egy jó, stabil, felkészült, koncent­ráltan védő kapusnak a mögöttünk hagyott hóna­pok során. A Mol Vidi kapuját őrző Kovácsik Ádám ráadásul az Európa-ligában is helytállt (igaz, ez az NB I-es produkció­s osztályzás szempontjából nem osztott, nem szorzott) - és itt kanyarodok vissza a magyar futballisták, légiósok témaköré­re: nálam lényeges szempont (persze osztályzá­son kívül), hogy a fehérvári játékosban van a fut­­ballunk jövője, és nem a kétségkívül szimpatikus, sőt jó fej brazilban. Túl sok hely nem maradt már Fernando Gonta­­rán értékelésére, de igazából m­rts is is mit ragozni az ő történetén, ugyanis az uruguayi támadó kö­zéppályás futballja ékes példája annak, hogy az erőnlét, a sebesség, a mentális felkészültség, a passzhatékonyság kiket jellemez a modern fut­­ ballban - a profikat. Ami lényeges: eljött a pillanat, hogy a magyar játékosoknak futniuk kell a légiósok után - és talán nem is olyan nagy baj ez...­ ­ VINCZE András­ ! TEGNAP KÖZÖLTÜK A HÍRT, HOGY 70 ÉVES KO­RÁBAN ELHUNYT NIKI LAUDA, A FORMULA-1 LEGENDÁJA. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK, sazzal „A Formula-1 zsenije, a legnagyobb vissza­térő. Nyugodj békében, Niki!’’ Bubika78 „Kicsit megsirattam, ahogy utánanéz­tem, hogy a Bild, a Le Monde (a robot, azt írják, bár jó értelemben), a Guardian, a Times főoldalon mél­tatja. Ő Ausztria Puskása." Cranberries „Azon nagyon ritka pilóták közé tarto­zott, akik kíméletlenül őszinték, racionálisak, nála a megjátszás szóba sem jöhetett. Emellett viszont volt egy rá jellemző száraz humora is. Soha fel nem adó küzdése példaértékű volt. ” onlyunited „Gyermekkorom nagy hőse. Elképesz­tő akaraterejű ember volt, hatalmas küzdő, igazi gladiátor." vanhalen „Miatta tettem F1-rajongó, ezen belül a lovacskás csapat szurkolója is. Láttam a balese­tét, és néhányan, akik szurkoltunk neki, remegve vártuk a híreket, hogy túléli-e. ’ bebeto07 „Nagyon bírom az őszinte, racionális, nem megjátszós embereket, ő pedig azon kevesek egyike volt." utas49 „Miatta szereltem plusz tv-antennát, hogy fogni tudjam a Graz 2-t." RGB7 „Az autóversenyzés egyik utolsó mohikánja, elképesztő tudással és alázattal." Betölthetetlen űr ^. ■■MH Tsvatyi tudóafuti««* után Mtfó nt» |H~ti ^‘ * w hftvemwnkortiMn RWntiYT. .. «UOA. a FormJa-l *Ukf*. aki teMrintMortM^ytc 2019. május 23., csütörtök nemi sport Fehér csodatini­ ­ tagadás, a jezsuita kulcsszóra való rákere­­séskor a világháló ma még jóval több talá­latot dob elő Loyolai Szent Ignác nevével, de néhány görgetés után már a Matthew Boling név is felbukkan. Érthető és helyénvaló módon, teszem hozzá sürgősen, hiszen utóbbi egyelőre töredékét sem helyezte arra a bizonyos asztalra annak, ami a jezsuita rend alapítójához fűződik. Még akkor sem, ha az emlí­tett fiatalembernek az elsősorban lelkigyakorlatokkal, neveléssel, oktatással, szociális és egyéb lelkipásztori tevékenységgel, no meg a médiával foglalkozó katoli­kus rendhez fűződő kapcsolatának intenzitása bizonyára meghaladja a hozzá hasonló, 19. életévük küszöbén lévő középiskolások átlagszintjét. Mivel számtalan eszközzel és módon lehet szolgálni az Urat, Matthew-ról az is bát­ran kijelenthető, hogy nem csak úgy él bele a világba. Például 9.98 másodperc alatt futja a száz métert - még ha viharos hátszél által segítve is ami nem csak az ő zsenge korához képest tekinthető különleges szolgálat­nak. Nem utolsósorban iskolája, a houstoni Stroke Jesuit nagyobb dicsőségére, amelynek írzöld mezét általa a fél világ megismerhette. A szerte a világban működő csaknem 3500 intézményt tömörítő jezsuita oktatási rendszer egyik legismertebb növendéke nem az első, aki tinédzserként áttöri a tíz másodperces bűvös határt az atlétika királykategóriájá­ban. Honfitársa, Trayvon Bromell csaknem öt éve, nem egészen 19 évesen repesztett 9.97-et egészen „legális" szélkörülmények között. Sőt, még abban sem úttörő, hogy ő lenne az első fehér bőrű ember, aki képes erre a bravúrra, hiszen a francia Christophe Lemaitre alig húsz­évesen 9.98 másodperc alatt ért célba. No igen, merthogy Boling fehér bőrű, és ez ebben a műfajban már-már paralimpiai kategória. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy középiskolás atlétáról eddig még nemigen beszéltek annyit Amerikában, mint róla. A jövő vágtázó szupersztárja utáni eszeveszett keresgé­lésben már több alkalommal és sok helyen vélték meg­találni a sportág következő uralkodóját, több tinédzserre rásütötték, hogy a jamaicai világcsúcstartónál, Usain Boltnál is gyorsabb lehet százon, egyelőre azonban min­denki a reménységből a bizonyosság dimenziójába való átlépés folyamatával küzd. Boling persze nem az égből pottyant, a szőke, göndör hajú, az atlétika szinte vala­mennyi területén extra produkciókra képesnek tetsző texasi srác évek óta remek korosztályos eredményekkel tartja ébren a személye iránti érdeklődést. A köztudatba azonban igazából idén robbant be, és ma már a szak­emberek a sportok királynőjének amerikai megmentőjét látják benne. Tegyük azért hozzá, hogy bár a gyors fehér fiú - a címkét minden rasszista felhang nélkül aggatták rá - eredményei rendkívül jók, azért korántsem példa nél­küliek. Ha egy afroamerikai atléta produkálna hasonló számokat, sokkal kisebb lenne a felhajtás. Boling tavaly egy villanás erejéig már megmutatta magát, a tampe­­rei U20-as vb-n részese volt a 4x400-as amerikai váltó ezüstszerzésének. Az idei dohai világbajnokságon nem nagyon látják a helyét a felnőttválogatottban, még a to­kiói olimpia is meglehetősen meredek vállalásnak tűnik, a jövő évi U20-as nairobi vb viszont egészen magasra pozicionálhatja őt. Egyelőre inkább azért szorítanak az amerikai sprinterdominancia visszaszerzéséről álmo­dozók, hogy Matthew szabályos körülmények között is mihamarább képes legyen 10 másodperc alatti ered­ményre a rövidebbik vágtaszámban. A korábbi olimpiai ezüstérmes sprinter, Ato Boldon szerint minden a legna­gyobb rendben van, a fiatalok többnyire úgy kerülnek 10 másodperc alá, hogy először nagy hátszél segítségével lépik át a küszöböt. Azaz Boling is képes lehet egy „ren­des” százasra, amellyel végleg a jegyzett sprinterek közé kerülhet. NO MEG BOLINGÉRT 15, HISZEN A SPORTÁGNAK HATALMAS SZÜKSÉGE VAN AZ OLYAN PÉLDÁKRA, AMELYEK CÁFOLTÁK AZT A MEGLEHETŐSEN LEHANGOLÓ TÉZIST, MELY SZERINT AZ ATLÉTIKAI SZÁMOK TÖBBSÉGÉT A GENETIKA ÉS A FENNVALÓ ELSŐSORBAN A SZÍNES BŐRŰ EMBEREKRE SZABTA. Örök kérdés persze, hogy hová lesz a tüneményes te­hetségű fiatalok többsége. Tekintélyes terjedelmű szak­­irodalom tárgyalja az ifjúsági korból a felnőttmezőnybe való átmenet keserveit és buktatóit, mi szorítkozzunk egyfajta sommázásra. Statisztikai adatok igazolják, hogy a húsz-huszonöt évvel ezelőttiekhez képest a mai fiatalok átlagban 4,5 centivel magasabbak, s a fizikai érésük is jelentősen felgyorsult. Szakemberek szerint elsősorban e két tényező magyarázza az ifjúsági kor­osztályban jóval gyakoribb csúcsjavításokat, amelyek juniorkorban jelentősen megfogyatkoznak, a felnőttek között pedig egészen ritkává válnak. A szokásos „me­netrend" betartásához természetesen nagyban hozzá­járul a sérülésmentesség, a megfelelő felkészülési, sportorvoslási és regenerációs feltételek megléte, és nem utolsósorban az egymásra találás egy jó edzővel. Ennek az ideálisnak tekintett „vegyületnek" a reményé­ben a magyar atlétikai utánpótlás is biztató tavaszt tudhat a háta mögött, a fedett pályás eredmények szép nyári terméssel biztatnak. A következő felsorolás a tel­jesség igénye nélkül, de mindenképpen ünnepi szán­dékkal igyekszik mindezt alátámasztani. A februárban Ostravában nagy szenzációt keltő női 4x400-as váltó - amely 3:38.30 perces felnőttcsúcsot ért el - három utánpótláskorú versenyzőt is felvonultatott. Egyikük, a mindössze 16 éves Kőszegi Míra 200 méteren 24.29-re javította a korosztályos „tető alatti” rekordot, a sza­badtéri idényt pedig 23.95-ös idővel kezdte, ami 15 századdal jobb a kilencéves rekordnál. Takács Boglár­ka 7.43 másodpercre faragta a 60 méter legjobb hazai junioreredményét, majd 24.08-ra a 200 méterét. A fiúk mezőnyében 60 méter gáton Nagy Richárd előbb beállí­totta a 2013 óta érvényes 7.83-as ifjúsági csúcsot, majd Pap Márk három századot karcsúsított az időeredmé­nyen. A Belgiumban élő 17 éves versenyző szabadtéren is remek rajtot vett, 100 méteres síkfutásban 10.71- et ért el, holott ő elsősorban gátfutó, a síkfutás neki egyfajta kiegészítés. Róla egyébként azt tartja ifjabb Tonhauser István, a világbajnoki bronzérmes gátas Baji Balázs edzője, hogy számára semmi sem lehetetlen. Remélhetőleg e vélemény ösztönzőleg hat, nem pedig teherként nehezedik a fiatalember vállára. Nekünk is van hát kikért szorítanunk, és nem csak a dobószámokban, ahogyan azt évekig elfogadni kénysze­rültünk. No meg Bolingért is, hiszen a sportágnak hatalmas szüksége van az olyan példákra, amelyek cáfolják azt a meglehetősen lehangoló tézist, mely szerint az atlétikai számok többségét a genetika és a Fennvaló elsősorban a színes bőrű emberekre szabta. Legutóbbi teljesít­ményei nyomán a texasi srác a médiaérdeklődés kö­zéppontjába került, az ESPN sportcsatorna High Noon műsora is vele foglalkozott, a rádiók sportadásaiban is képes volt magának helyet szorítani a hajrához közelí­tő NBA-sorozat szolgáltatta hírdömpingben. A lassan rocksztár státuszba emelkedő versenyzőnek több mint 16 ezer Twitter-követője van, a verőfényből pedig az atlétikára is jut. A következő fogas kérdés az lehet, vajon melyik számot választja majd Boling, és melyik mellett döntenek a következő alma mater, a Georgia Egyetem edzői. Amikor ugyanis ösztöndíjat ajánlottak neki, még 400-as futóként számoltak vele, de a százas eredményei vagy akár a 801 cen­timéteres távolugró­ eredmé­­nye alapján ezt még érdemes lesz átgondolni. A Strake Jesuitban töltött évek során Boling minden bi­zonnyal egy életre megta­nulta a jezsuiták js mondatát: „Mindent Isten nagyobb dicső­ségére!”, illetve „A hit szolgálata és az igazságosság­­ előmozdítása". E tekintetben talán a későbbi­ekben sem lesz szüksége külö­nösebb változta­tásra. CSINTA Samu Az UAE Team Emirates ke­rékpárosa, az olasz Valerio Conti az összetett éllova­sának járó rózsaszín trikó mellé egy rúzsfoltot is kapott emlékbe a Giro d'Italia tizedik szakaszát követően.

Next