Nemzeti Sport, 2019. július (117. évfolyam, 176-190. szám)
2019-07-08 / 183. szám
1949 — Előre Rákosi Mátyással és Boleslaw Bieruttal a szocializmusért, a békéért! Barátverés Debrecenben játszotta első vidéki mérkőzését a magyar labdarúgóválogatott. A politika felmagasztalta az eseményt -ezt a legjobban talán lengyel barátaink bánták, 8:2-es vereséget szenvedtek. A Népsport a Lengyelország elleni mérkőzés napján, 1949. július 10-én az első oldalon meleg hangú jegyzetben köszöntötte a két ország közötti találkozót („Üdvözöljük a debreceni válogatott mérkőzést!"). Többek között ezt írta: „Meghatva állunk e nagyfontosságú esemény előtt, amely - úgy érezzük - messze túlnő az egyszerű válogatott mérkőzések jelentőségén. A magyar népi demokrácia nagy győzelme ez! A magyar sport sok nagy győzelmet aratott a felszabadulás után, és a sport területén is alátámasztotta az újjáépítés hitelét. (...) A debreceni válogatott mérkőzés - belső győzelem! Egy korszak lezárását és egy új korszak kezdetét jelenti. Történt már a vidék érdekében egy s más a magyar sportban. A Népsport hasábjain is egyre többet szerepelnek az országos problémák, a vidéki nagyvárosok és a kisfalvak sportjának kérdései. Új szellemet jelentett ez, hitelét azonban végül is a debreceni válogatott mérkőzés fémjelezte. Tudjuk jól, hogy a vidéki sport sok kérdését nem oldja meg egyedül egy válogatott mérkőzés. A közöny, a maradiság, a tudatlanság elleni harc még teljes erővel folyik. A parasztság sportjának igazi megoldása még a jövő nagy feladatai közé tartozik. Ha majd a szövetkezeti mozgalom mind nagyobb elterjedtsége révén fokozatosan emelkedik a dolgozó parasztság életszínvonala, kulturális igénye, akkor a sport is mind nagyobb részt foglal el az életben. Az MHK-mozgalomnak hatalmas táborát kell megszervezni a vidéken, városokban, falvakban, tanyákon. A lehetőségek óriásiak. De már most mozog a föld, az országot egyre jobban elöntő kultúréhség a sport területén is megmutatkozik. A felszabadult, kinyílt szemű paraszt a sport iránt is kezd érdeklődni, mert egyre jobban érzi, hogy az is az övé, ahhoz is joga van. És éppen ebben az erjedő, pezsdülő társadalomban jelent a nagy cél érdekében hatalmas segítséget a debreceni válogatott mérkőzés. Hatalmas fegyver ez a vidék sportjának felemeléséért! Hatalmas bizonyíték arra, hogy a vidék egyenjogúsítása nemcsak szóvirág, hanem eleven valóság! Hatalmas propagandalehetőség nemcsak Debrecen városa, hanem Debrecen egész környéke számára! De még ezen túl is: ennek a válogatott mérkőzésnek felrázó hatása az egész országban érvényesül. Most láthatják mindenütt, hogy Budapest egyeduralkodó szerepének vége, a nagy nemzetközi sportesemények elosztása ezentúl igazságosabb, méltányosabb - országosabb lesz! Érdemes tehát a megfelelő sportlétesítményeket olyan színvonalra emelni, amelyek alkalmassá válnak nemzetközi mérkőzések megrendezésére. Ez a debreceni válogatott mérkőzés egyik legnagyobb eredménye." A címlapon egy rövidebb írás lengyel sportbarátainkat köszönti az első vidéki válogatott meccs alkalmából: „Biztosak vagyunk benne, hogy ez a mérkőzés tovább erősíti a magyar és a lengyel sport, a magyar és a lengyel nép közötti igaz barátságot! Előre Rákosi Mátyással és Boleslaw Bieruttal a lengyel és a magyar dolgozó nép szétszakíthatatlan barátságáért, a szocializmusért, a békéért!" Ha az ember a magyar és a lengyel pártvezér nevét együtt keresi a világhálón, ne lepődjön meg. A Bierut által fémjelzett politika 1947 és 1952 között Lengyelország egyik legsötétebb időszakát jelentette. Erőszakos iparosítás, megfélemlítés, bebörtönzések, az egyház megtörésére tett állandó kísérletek, a kommunizmus beszivárgása a hétköznapokba - mindez az emberek életének részévé vált. A helyzet Magyarországon kísértetiesen hasonló volt, mint a lengyeleknél. Nálunk Rákosi hajtotta végre minden zokszó nélkül a Kreml urainak parancsát, legyen az ÁVH, Recsk vagy éppen kuláklista. Azért válogatottunk szövetségi kapitánya, Sebes Gusztáv Örömök és csalódások című önéletrajzában megemlíti, a vidéki rendezés miatt a lengyelek előbb megsértődtek, leértékelésnek tartották, „de aztán a debreceniek olyan őszinte baráti szívélyességgel fogadták őket, annyira kedvükben jártak, hogy teljesen megbékültek". Jó magyar szokás szerint a Hortobágyon megismerhették a puszta világát, megcsodálhatták a vágtató ménest, volt szalonnasütés is cigányzenével. Ez volt Sebes Gusztáv ötödik mérkőzése a magyar csapat élén, egy vereség (Csehszlovákia: 2:5), egy győzelem (Ausztria: 6:1) és két döntetlen (Olaszország: 1:1, Svédország: 2:2) volt a mérlege. A debreceni találkozó előtt június 19-én Stockholmban született a svédek elleni döntetlen, 2:0-s magyar vezetést (Budai II László és Kocsis Sándor góljával) követően. Puskás Ferenc ezen a meccsen nem lépett volna pályára, mert a kapitány az olaszok ellen mutatott teljesítményében csalódott („egy igazi klaszszisjátékosnak nem szabad úgy játszani, ahogy ő az olaszok ellen "), ám Deák Ferenc sérülése miatt Sebes a 4. percben becserélte. A 2:2-es döntetlenből Sebes azt a következtetést vonta le, hogy „még ez a csapat sem az »igazi«." A lengyelek ellen a kapitány Lantos Mihály személyében még egy későbbi Aranycsapat-tagot avatott, a bal oldalról Balogh II Sándor átment a jobb oldalra. A kapitány eredetileg az Egresi Béla, Szusza Ferenc jobbszárnyat álmodta meg, a centerben Deák, a bal oldalon Puskás és Czibor rohamozta volna a lengyel kaput, de az újpesti gólgyáros megsérült, helyét a csepeli Keszthelyi Mihály foglalta el. Mindez csupán azért érdekes, mert Gdanskban a B-csapatok meccsén, Budai II és Kocsis alkotta a mieink jobbszárnyát. Szusza sérülése után felvetődött, hogy Kocka játsszon, ám Sebes nem hívta Debrecenbe a közben a Fradi már Lengyelországba elutazó jobbösszekötőjét. Sebes mintha úgy tett volna, hogy a gdanski mérkőzés legalább olyan fontos, mint a debreceni... Ami a lengyeleket illeti, Henryk Czernik csapatvezető szavaiból nem az derült ki, hogy meg lettek volna sértődve: „Mélységesen meghatott bennünket ez a baráti fogadtatás! Nagyon jólesett. Gondoltuk, hogy így lesz, de nem gondoltunk ilyen bensőséges, szeretetteljes fogadtatásra. Nagy emlék lesz ez nekünk." Lengyel barátaink egyébként a tisztes vereség reményében érkeztek. Mindeközben Ries István dr. igazságügy-miniszter, az MLSZ elnöke a találkozó előtt két nappal a Petőfi rádióban a labdarúgás időszerű kérdéseiről beszélt, a magyarlengyel kapcsán a mieinktől elvárta, hogy „harcoljanak lelkesen, de lovagiasan és baráti szellemben". A hortobágyi kiránduláson a magyarok is részt vettek, s „vidám nótaszóval mondtunk búcsút a hajdani, szikes, homokos sivatagból bő termést adó tájnak". A találkozót megelőzően a szakma kétgólos győzelmet várt, de a prágai kisiklásra utalva felhívta a figyelmet, hogy a játékosok „vigyázzanak, nehogy úrrá legyen rajtuk az elbizakodottság". Nem lett úrrá, a meccs előtt az ünnepi beszédekből még azt is megtudhattuk, hogy „a debreceni pályán azért is érdemes nagy mérkőzést rendezni, mert jó a közlekedése". A pályán is jó volt játékosaink „közlekedése", mert „klasszisfölénnyel győzött a magyar csapat". Sebes Gusztáv így értékelte a sikert: „A lengyelek nem voltak olyan nehéz ellenfelek, mint a svédek és az olaszok. Ezen a mérkőzésen jó játékunkat gólokra is fel tudtuk váltani." Az újonc Lantos boldog volt, hogy első válogatottsága után győzelemmel hagyta el a pályát, az átlagon felül teljesítő Lakat ezt emelte ki. „Én annak örülök, hogy az első vidéki válogatott mérkőzésen ilyen szépen játszott a magyar csapat." Az ellenfél csapatkapitánya, Tadeusz Piotr Parpan is dicsért minket: „Súlyos vereséget szenvedtünk. A magyar labdarúgás igen magas színvonalon áll." „Maga az eredmény eltörpül a debreceni sportesemény jelentősége mellett - mondta Hegyi Gyula államtitkár a Nagyerdőben rendezett találkozó utáni vacsorán, ám a lelkesedést nem követték tettek, a következő vidéki válogatott mérkőzésre 1974- ig kellett várni: március 31-én a magyar-bolgárt (3-1) Zalaegerszegen rendezték. Thury Gábor Az érdeklődésre nem lehetett panasz Debrecenben, 30 ezren a lelátókon, seregnyi gyerek a kapu mögött Szepesi György mikrofonja előtt (balról): Balogh II, Lakat Puskás és Czibor Emlékeztető Magyarország Lengyelország 8:2 (4:0) 1949. július 10., barátságos mérkőzés Debrecen, 30 ezer néző, vezette: Nemcovsky (csehszlovák) Magyarország: Henri - Balogh II, Börzsey, Lantos - Bozsik, Lakat - Egresi, Keszthelyi, Deák, Puskás, Czibor Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv Lengyelország: Bornsz (Rybicki, 81.) - Gedlek, Parpan, Barwinski - Lusz czyk, Brzozowski - Mámon, Gracz, Spodzieja, Kohut, Ochmanski Szövetségi kapitány: Mieczyslaw Szymkowiak Gólok: Deák (14., 45., 52., 61.), Egresi (20.), Puskás (35., 86.), Keszthelyi (49.), illetve Kohut (75.), Mámon (79.)