Nemzeti Sport, 2019. július (117. évfolyam, 176-190. szám)

2019-07-08 / 183. szám

1949 — Előre Rákosi Mátyással és Boleslaw Bieruttal a szocializmusért, a békéért! Barátverés Debrecenben játszotta első vidéki mérkőzését a magyar labdarúgó­válogatott. A politika felmagasztalta az eseményt -ezt a legjobban talán lengyel barátaink bánták, 8:2-es vereséget szenvedtek. A Népsport a Lengyelország elleni mérkőzés napján, 1949. július 10-én az első oldalon meleg hangú jegyzet­ben köszöntötte a két ország közötti találkozót („Üdvözöljük a debreceni válogatott mérkőzést!"). Többek között ezt írta: „Meghatva állunk e­ nagyfontos­ságú esemény előtt, amely - úgy érezzük - messze túlnő az egyszerű válogatott mérkőzések jelentőségén. A magyar népi demokrácia nagy győzelme ez! A magyar sport sok nagy győzelmet aratott a fel­­szabadulás után, és a sport területén is alátámasztotta az újjáépítés hitelét. (...) A debreceni válogatott mérkőzés - belső győzelem! Egy korszak lezárását és egy új korszak kezdetét jelenti. Történt már a vidék érdekében egy s más a magyar sportban. A Népsport hasábjain is egyre többet szerepelnek az országos problé­mák, a vidéki nagyvárosok és a kisfalvak sportjának kérdései. Új szellemet jelentett ez, hitelét azonban végül is a debreceni válogatott mérkőzés fémjelezte. Tudjuk jól, hogy a vidéki sport sok kérdését nem oldja meg egyedül egy válogatott mérkő­zés. A közöny, a maradiság, a tudatlan­ság elleni harc még teljes erővel folyik. A parasztság sportjának igazi megoldása még a jövő nagy feladatai közé tartozik. Ha majd a szövetkezeti mozgalom mind nagyobb elterjedtsége révén fokozatosan emelkedik a dolgozó parasztság életszín­vonala, kulturális igénye, akkor a sport is mind nagyobb részt foglal el az életben. Az MHK-mozgalomnak hatalmas tábo­rát kell megszervezni a vidéken, városok­ban, falvakban, tanyákon. A lehetőségek óriásiak. De már most mozog a föld, az országot egyre jobban elöntő kultúréhség a sport területén is megmutatkozik. A fel­szabadult, kinyílt szemű paraszt a sport iránt is kezd érdeklődni, mert egyre jobban érzi, hogy az is az övé, ahhoz is joga van. És éppen ebben az erjedő, pezsdülő társa­dalomban jelent a nagy cél érdekében ha­talmas segítséget a debreceni válogatott mérkőzés. Hatalmas fegyver ez a vidék sportjának felemeléséért! Hatalmas bizo­nyíték arra, hogy a vidék egyenjogúsítása nemcsak szóvirág, hanem eleven valóság! Hatalmas propagandalehetőség nemcsak Debrecen városa, hanem Debrecen egész környéke számára! De még ezen túl is: ennek a válogatott mérkőzésnek felrázó hatása az egész országban érvényesül. Most láthatják mindenütt, hogy Buda­pest egyeduralkodó szerepének vége, a nagy nemzetközi sportesemények elosz­tása ezentúl igazságosabb, méltányo­­sabb - országosabb lesz! Érdemes tehát a megfelelő sportlétesítményeket olyan színvonalra emelni, amelyek alkalmas­sá válnak nemzetközi mérkőzések meg­rendezésére. Ez a debreceni válogatott mérkőzés egyik legnagyobb eredménye." A címlapon egy rövidebb írás lengyel sportbarátainkat köszönti az első vi­déki válogatott meccs alkalmából: „Biztosak vagyunk benne, hogy ez a mér­kőzés tovább erősíti a magyar és a lengyel sport, a magyar és a lengyel nép közötti igaz barátságot! Előre Rákosi Mátyással és Boleslaw Bieruttal a lengyel és a ma­gyar dolgozó nép szétszakíthatatlan ba­rátságáért, a szocializmusért, a békéért!" Ha az ember a magyar és a lengyel pártvezér nevét együtt keresi a vi­lághálón, ne lepődjön meg. A Bierut által fémjelzett politika 1947 és 1952 között Lengyelország egyik legsöté­tebb időszakát jelentette. Erőszakos iparosítás, megfélemlítés, bebörtön­zések, az egyház megtörésére tett állandó kísérletek, a kommunizmus beszivárgása a hétköznapokba - mindez az emberek életének részé­vé vált. A helyzet Magyarországon kísértetiesen hasonló volt, mint a lengyeleknél. Nálunk Rákosi hajtotta végre minden zokszó nélkül a Kreml urainak parancsát, legyen az ÁVH, Recsk vagy éppen kuláklista. Azért válogatottunk szövetségi ka­pitánya, Sebes Gusztáv Örömök és csa­lódások című önéletrajzában megemlí­ti, a vidéki rendezés miatt a lengyelek előbb megsértődtek, leértékelésnek tartották, „de aztán a debreceniek olyan őszinte baráti szívélyességgel fogadták őket, annyira kedvükben jártak, hogy tel­jesen megbékültek". Jó magyar szokás szerint a Hortobágyon megismerhet­ték a puszta világát, megcsodálhatták a vágtató ménest, volt szalonnasütés is cigányzenével. Ez volt Sebes Gusztáv ötödik mér­kőzése a magyar csapat élén, egy ve­reség (Csehszlovákia: 2:5), egy győ­zelem (Ausztria: 6:1) és két döntetlen (Olaszország: 1:1, Svédország: 2:2) volt a mérlege. A debreceni találkozó előtt június 19-én Stockholmban szü­letett a svédek elleni döntetlen, 2:0-s magyar vezetést (Budai II László és Kocsis Sándor góljával) követően. Puskás Ferenc ezen a meccsen nem lépett volna pályára, mert a kapitány az olaszok ellen mutatott teljesít­ményében csalódott („egy igazi klasz­­szisjátékosnak nem szabad úgy játszani, ahogy ő az olaszok ellen "), ám Deák Fe­renc sérülése miatt Sebes a 4. perc­ben becserélte. A 2:2-es döntetlenből Sebes azt a következtetést vonta le, hogy „még ez a csapat sem az »igazi«." A lengyelek ellen a kapitány Lantos Mihály személyében még egy későb­bi Aranycsapat-tagot avatott, a bal oldalról Balogh II Sándor átment a jobb oldalra. A kapitány eredetileg az Egresi Béla, Szusza Ferenc jobbszár­nyat álmodta meg, a centerben Deák, a bal oldalon Puskás és Czibor roha­mozta volna a lengyel kaput, de az újpesti gólgyáros megsérült, helyét a csepeli Keszthelyi Mihály foglalta el. Mindez csupán azért érdekes, mert Gdanskban a B-csapatok meccsén, Budai II és Kocsis alkotta a mieink jobbszárnyát. Szusza sérülése után felvetődött, hogy Kocka játsszon, ám Sebes nem hívta Debrecenbe a köz­ben a Fradi már Lengyelországba el­utazó jobbösszekötőjét. Sebes mintha úgy tett volna, hogy a gdanski mér­kőzés legalább olyan fontos, mint a debreceni... Ami a lengyeleket illeti, Henryk Czernik csapatvezető szavaiból nem az derült ki, hogy meg lettek volna sértődve: „Mélységesen meghatott ben­nünket ez a baráti fogadtatás! Nagyon jólesett. Gondoltuk, hogy így lesz, de nem gondoltunk ilyen bensőséges, sze­retetteljes fogadtatásra. Nagy emlék lesz ez nekünk." Lengyel barátaink egyéb­ként a tisztes vereség reményében érkeztek. Mindeközben Ries István dr. igazságügy-miniszter, az MLSZ elnöke a találkozó előtt két nappal a Petőfi rádióban a labdarúgás idő­szerű kérdéseiről beszélt, a magyar­lengyel kapcsán a mieinktől elvárta, hogy „harcoljanak lelkesen, de lovagia­­san és baráti szellemben". A hortobágyi kiránduláson a magyarok is részt vettek, s „vidám nótaszóval mondtunk búcsút a hajdani, szikes, homokos siva­tagból bő termést adó tájnak". A találkozót megelőzően a szakma kétgólos győzelmet várt, de a prágai kisiklásra utalva felhívta a figyelmet, hogy a játékosok „vigyázzanak, ne­hogy úrrá legyen rajtuk az elbizakodott­ság". Nem lett úrrá, a meccs előtt az ünnepi beszédekből még azt is meg­tudhattuk, hogy „a debreceni pályán azért is érdemes nagy mérkőzést rendez­ni, mert jó a közlekedése". A pályán is jó volt játékosaink „közlekedése", mert „klasszisfölénnyel győzött a magyar csa­pat". Sebes Gusztáv így értékelte a sikert: „A lengyelek nem voltak olyan nehéz ellenfelek, mint a svédek és az ola­szok. Ezen a mérkőzésen jó játékunkat gólokra is fel tudtuk váltani." Az újonc Lantos boldog volt, hogy első válo­gatottsága után győzelemmel hagyta el a pályát, az átlagon felül teljesítő Lakat ezt emelte ki. „Én annak örülök, hogy az első vidéki válogatott mérkőzésen ilyen szépen játszott a magyar csapat." Az ellenfél csapatkapitánya, Tadeusz Piotr Parpan is dicsért minket: „Sú­lyos vereséget szenvedtünk. A magyar labdarúgás igen magas színvonalon áll." „Maga az eredmény eltörpül a deb­receni sportesemény jelentősége mellett - mondta Hegyi Gyula államtitkár a Nagyerdőben rendezett találko­zó utáni vacsorán, ám a lelkesedést nem követték tettek, a következő vidéki válogatott mérkőzésre 1974- ig kellett várni: március 31-én a ma­gyar-bolgárt (3-1) Zalaegerszegen rendezték. Thury Gábor Az érdeklődésre nem lehetett panasz Debrecenben, 30 ezren a lelátókon, seregnyi gyerek a kapu mögött Szepesi György mikrofonja előtt (balról): Balogh II, Lakat Puskás és Czibor Emlékeztető Magyarország Lengyelország 8:2 (4:0) 1949. július 10., barátságos mérkőzés Debrecen, 30 ezer néző, vezette: Nemcovsky (csehszlovák) Magyarország: Henri - Balogh II, Börzsey, Lantos - Bozsik, Lakat - Eg­resi, Keszthelyi, Deák, Puskás, Czi­bor Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv Lengyelország: Born­sz (Rybicki, 81.) - Gedlek, Parpan, Barwinski - Lusz­­­ czyk, Brzozowski - Mámon, Gracz, Spodzieja, Kohut, Ochmanski Szövetségi kapitány: Mieczyslaw Szymkowiak Gólok: Deák (14., 45., 52., 61.), Egre­si (20.), Puskás (35., 86.), Keszthelyi (49.), illetve Kohut (75.), Mámon (79.)

Next