Nemzeti Sport, 2019. október (117. évfolyam, 267-281. szám)

2019-10-01 / 267. szám

THURY Gábor SAJ­ÁT JOGON LEGALÁBB EGY PONTOT KELL SZEREZNI.­e tagadjuk, némiképp kényszer szülte ezt a keretet, mert Baráth Botond és Nagy Ádám hiányzása miatt Marco Rossinak át kell alakítania a Horvátország ellen pályára lépő csapatot. Ebből a szempontból teljesen világos Tamás Krisztián beválogatása. A szövetségi kapitány úgy okoskodhat, hogy Kádár Tamás a balhátvéd pozícióból behúzódik az egyik belső védő helyére, a bal oldalon pedig a ZTE-ben az utóbbi időben rendszeresen játszó bekk kap­hat lehetőséget. Ezzel a köze­pébe is vág­tunk, noha vallom, hogy nekünk le kel­lett volna győzni a szlovákokat, most tényleg sorsdöntő mérkőzés következik az Eb-selej­tezőben. A világbajnoki ezüstérmes Horvát­ország az ellenfél Splitben október 10-én. Ezzel párhuzamosan Szlovákia-Wales talál­kozót rendeznek, s ha mi kikapunk, továbbá a szlovákok nyernek, akkor mivel a magyar­szlovák összevetésben északi szomszédunk az egymás elleni eredmények alapján jobban áll, kimondhatjuk, elúszott a hajó. Magyarán nekünk saját jogon legalább egy pontot kell szerezni úgy, hogy a házigazdáknak - éppen a tőlünk elszenvedett budapesti vereség miatt is - ugyancsak létfontosságú hazai meccseik megnyerése. Tamás Krisztián beválogatásánál Feczesin Róbert meghívása talán nagyobb vitát kavar, de Csank János egyik korábbi mondan­dóját idézném, amelyben még szövetségi ka­pitányként elmondta, azzal nincs baj, ha a köz­vélemény egy-két labdarúgó beválogatásával nem ért egyet, a gond azzal van, ha legalább öt helyen eltér a kapitány és a szurkolók véle­ménye. Márpedig ez a keret a jelen pillanatban a legerősebb, az újpestiek 11-szeres váloga­tottja, a legjobbak között legutóbb 2011-ben játszó játékügyes Feczesin meghívója arra enged következtetni, hogy ha úgy adódik, akár Szalai Ádám, sőt Sallai Roland helyén is pályá­ra léphet, ugyanis Rossi a horvátok ellen nem feltétlenül számít a Freiburg támadójára. Persze ahány szurkoló, annyi észrevétel, a leg­fontosabb, hogy pontot kell(ene) kicsikarnunk. A kapitány úgy fogalmazott, ha a horvátok úgy játszanak, ahogy tudnak, nagyon nehéz lesz akár egy pontot is szereznünk ellenük. Nos, ezzel egyet kell értenünk, ezt viszont a fut­­balltörténeti tapasztalatok mondatják velem, hogy ha a magyar csapat valahol ikszért lépett pályára, abból nem sok jó sült ki. Más kérdés, hogy Rossi nem ezt mondta, azt viszont hozzá­tette, alázattal lehet esélyünk. Ez legyen most a kulcsszó! Tetszik, nem tet­szik, a sorsdöntő meccsekhez alázat kell. TEGNAP TUDÓSÍTOTTUNK A FERENCVÁROS-KIS­­VÁRDA (1-0) ML­­-ES LABDARÚGÓMECCSRŐL AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉREEŐ VÉLEMÉ­NYEKBŐL IDÉZÜNK. tcrinséé „Kicsit furcsállom a sok negatív fel­hangot. A bajnokságot behúzták, az El-csoportba bejutottak, ott a favorit otthonában nyomtak egy X-et. Most pedig egy halasztott meccsel vannak hátrányban az elsőtől. A Várdának pedig a hely­zeteket kellett volna berúgni, mert ez nem műköri, hogy pontozzanak." Pacman „A Várda jól védekezett, és három óriási ziccert hibázott. Ha nincs az »öreg« lövése a vé­gén...! Ezzel a mozzanattal volt jobb a Fradi, egyéb­ként az egész meccs a Várda tervei szerint alakult." A Maldini a Pacman, a Várda nem focizni pró­bált, hanem ölni a focit, pontosabban védekezni és a középpályán lecsorgó labdákból helyzeteket kialakítani. Ez összesen háromszor sikerült nekik a meccsen, miközben nyolc-kilenc emberrel vé­dekeztek 20 méterre a kaputól. Ezen a meccsen a Fradi próbált focizni, mint ahogy általában. Leand­ro tudatos csere (tehát nem sérülés) következtében került a pályára, részben azért is, hogy a lecsorgó­­kat összeszedje és újra támadást indítson vagy ka­pura lőjön. Ne nekünk kelljen már megmagyarázni, hogy miért lőttünk győztes gólt..." 2019. október 1., kedd membettsport Rózsaszín és fekete Palermo futballcsapata finoman szólva sem­ tartozik a sztárgárdák közé, még olasz szinten sem. Sohasem nyert élvonalbeli bajnokságot vagy kupát, sikertelensége ellenére mégis viszonylag népszerű egyesület, egy kimutatás szerint a tizenket­tedik legkedveltebb Olaszországban, de világszerte vannak szimpatizánsai. Nyilván táplálják ezt a vonzal­mat a rabul ejtő szicíliai nyaralások emlékei, a nagy maffiafilmek vadromantikája, a régi totószelvényeken visszatérően felbukkanó, misztikus hangzású neve, vagy a világ egyik legszebb fekvésű stadionja, az égbe nyúló sziklák lábánál megbúvó Renzo Barbera. Vagy az, hogy az elmúlt másfél-két évtizedben olyan futballisták indultak el onnan a világhírnév felé, mint Edinson Cavani, Paulo Dybala, Javier Pastore, Luca Toni vagy éppen a 2006-os világbajnok válogatott há­rom tagja, Andrea Barzagli, Fabio Grosso és Cristian Zaccardo. És olyan is akad, aki azért szereti a délo­lasz csapatokat, mert ha a foci nem is megy tartósan jól arrafelé, műsor mindig van. Engem mindez, így együtt vonz a rózsaszín­ feke­tékhez, és bár nem állítom, hogy a kedvenc csapa­tom, de benne van abban a hatban, amelynek lehető­ség szerint mindig megnézem a meccsét, és ha nincs rá mód, akkor az összeállítást és a találkozó össze­foglalóját. Hogy úgy mondjam, a szívemen viselem a sorsát. Az idei nyári holt­szezonban, amikor Neymar, Ga­reth Bale, Paul Pogba vagy éppen Eden Hazard átiga­zolási mizériája uralta a futballhíreket, a nagy mé­diazajban talán kevesek ingerküszöbét érte el, hogy az US Palermo júliusban megszűnt. Egyszerűen nincs többé, kimúlt. A csapatnak még az olasz viszonyok között is kirívó kálváriája nem tanulság nélküli, és sorstragédiájában felbukkan a mai olasz futball minden szerkezeti és szervezeti problémája. Az alapdilemma Palermóban is az volt, ami Itália-szerte máshol is mind gyakrab­ban felüti a fejét: hogyan tudja tartani a lépést az im­már a globális nagytőke által uralt labdarúgóvilágban egy olyan ország, amelyben évszázadokon át az volt a szokás, hogy egyes módos családok birtokoltak akár egész városállamokat (lásd Mediciek, Borgiák, Sforzák), és amelyben a futballklubok is jellemzően családi vállalkozásként működnek? Olaszország állt ellen legtovább a nemzetközi trendek kényszerének, de azért mind több bástyája dől le az ázsiai vagy ame­rikai tőkenyomás hatására. Sokan gondolták úgy, hogy Palermóban is az a fejlődés gátja, hogy a klubot 2002 óta birtokló és öntörvényűen irányító Maurizio Zamparini (aki a 2002 és 2017 közötti másfél évtizedben negyven­szer váltott edzőt, 29 különböző trénert „elfogyaszt­va") nem hajlandó megválni a klubtól, amivel teret engedhetne a nagytőkének. Miután 2017-ben távo­zott, akkor derült ki, hogy diktatórikus uralma alatt legalább viszonylag rend volt a Palermo háza táján, mert ami utána jött, felért egy sáskajárással. Hogy mást ne mondjunk: 2017 és 2019 között hét elnök követte egymást... Előbb egy angol-amerikai cég­csoport vásárolta meg a klubot, a főnök pedig a feje búbjától a lábujja hegyéig széttetovált, exhibicionis­ta italo-amerikai Paul Baccaglini lett, akiről persze hamar kiderült, hogy éppen olyan alkalmatlan, mint amilyennek kinéz. Az időközben a Serie B-be visszacsúszó klubnál tavaly különböző zűrös jogi machinációk zajlottak, amelyek keretében névleg adták át a Palermót meg nem nevezett befektetői csoportoknak, de úgy tet­szett, megnyugtatóan rendeződnek a dolgok, ami­kor az idén április végén bejelentették, hogy nem a AZ 1900 ÓTA LÉTEZŐ PALERMÓI FUTBALL MEGHALT, MAJD MOST SSD PALERMO NÉVEN ÉLEDT ÚJJÁ ÖNNÖN ROMJAIN. A MŰSOR MEGY TOVÁBB, SENKI SEM UNATKOZIK. SZICÍLIA - ÉN ÍGY SZERETLEK, beharangozott amerikai York Capital Management lesz a végleges vevő, hanem az Arkus Network nevű olasz turisztikai cég, amely megvásárolta a tulaj­donjog száz százalékát. A jövő derűsnek ígérkezett: a csapat a másodosztály harmadik helyén végzett, így a feljutásért játszhatott osztályozót. Vagyis csak játszhatott volna, mert közben könyvelési szabály­talanságok miatt vádat emeltek Zamparini és több munkatársa ellen, emiatt pedig a többi Serie B-beli klub a Palermo harmadosztályba történő visszasoro­­lását követelte, amire meg is volt a reális esély. Az Arkus Network önnön érdekérvényesítő képességét ünnepelte, amiért a Palermo végül csak húszpontos büntetést kapott, s emiatt a harmadikról a 11. hely­re esett vissza, és bár ezáltal lemaradt a playoffról, legalább maradhatott a Serie B-ben. Legalábbis úgy tűnt. Csakhogy a június 20-i határidőig nem érkez­tek be a szövetséghez a Serie B-induláshoz szük­séges anyagi fedezetet igazoló banki bizonylatok. A vezetők ekkor még tartottak egy sajtótájékoztatót, amelyben bizonygatták, hogy ők időben elfaxolták a papírokat, biztos valami technikai hiba történhetett, de ezt már egyre kevesebb szurkoló és játékos hitte el. Három nappal később Alessandro Albanese elnök bejelentette, hogy csődközeli állapot van, és rajta kívül az Arkus Network egyetlen vezetője sincs már a városban - a díszes társaság aztán Rómából vi­­deoüzenetben jelentkezett be, ígérve, hogy mindent megoldanak, csak bízzanak bennük. Erre nem került sor, július 5-én az illetékesek megállapították, hogy a Palermo nem felelt meg a feltételeknek, ez pedig a klub felszámolásával járt, a játékosok szabadon igazolhatókká váltak. Leoluca Orlando polgármester még aznap bejelen­tette, gondoskodik róla, ne maradjon futballcsapat nélkül a város, és pályázatot írt ki július 23-i határ­idővel egy új, átláthatóan működő klub megalapítá­sához, amelynek az önkormányzat ingyen használat­ba adja a stadiont. Ekkor már sokan szívesen látták volna újra tulajdonosként Zamparinit, csakhogy őt a bíróság öt évre eltiltotta minden sporttevékenység­től. Pályázott viszont boldog-boldogtalan, volt köztük arab, kínai, svájci cég is, továbbá Massimo Ferrero, a Sampdoria elnöke. Végül a lokálpatrióta Dario Mirri vezette Hera Hora társaság alapíthatott Palermóban új futballklubot, amely a szabályok szerint az amatőr ligában, az ötödosztálynak megfelelő Serie D­­-cso­­portjában kezdhette meg útját e földi világban új, SSD Palermo néven. A rózsaszín-fekete klubszínek meg­maradtak, a logó módosult kissé, de továbbra is ott van benne fő motívumként a sas, és új klubhimnusz született. A régi játékosok közül egyedül a saját ne­velésű, 28 éves Andrea Accardi maradt, a szeptember elsejei bajnoki rajt előtt néhány napjuk volt a vezetők­nek összeszedni egy keretre való futballistát. Edzőt találni sem volt könnyű, öt tréner kinevezését is már biztosra mondták a lapok, mire a hatodik, Rosario Pergolizzi lett a befutó. Az új tulajdonos remek ötlete volt, hogy augusztus 26-ára meghirdették az LSD Palermo-„Palermo-legen­­dák" gálameccset, amely révén a régi sztárok segítsé­gével próbáltak kis pénzt gyűjteni az újdonsült egyesü­letnek, és pillanatok alatt el is kelt húszezer belépőjegy. Ott voltak a meghívottak között Luca Tonitől Josip Ilicicig a közelmúlt kedvencei, Fabrizio Miccoli például megha­tóan fejezte ki, mennyire boldog, hogy újra pályára lép­het Palermo-mezben. Csakhogy az ő meghívása azonnal megosztotta a várost a régi Falcone-ügy miatt. Hat éve ugyanis azért kellett távoznia Palermóból, mert hang­­felvétel bizonyította, hogy szidalmazta Giovanni Falcone bírót, a szicíliai maffiaellenes harc legendás alakját, akit 1992-ben gyilkoltak meg, továbbá SIM-kártyákat adott az ismert maffiavezér, Antonino Lauricella fiának, Sal­­vatorénak. Érkezésének hallatán Falcone özvegye kö­zölte, hogy nem megy el a gálameccsre, erre Orlando polgármester is lemondta részvételét. Miccoli már a városban volt, nem tehették meg, hogy kihagyják, de a hetedik percben lecserélték, és amikor lement, a sta­dion egyik fele éljenezte, a másik kifütyülte. A varázs­latosnak induló gálameccs bizarr estévé alakult át. Minden megy tehát tovább, ahogy mennie kell. Az 1900 óta létező,palermói futball meg­halt, majd feltámadt. Ahogy először 1920- ban, majd 1921 -ben, aztán 1987-ben. Most SSD Palermo néven éledt újjá önnön romjain. A műsor megy to­vább, senki sem unatkozik. Szicília - én így szeretlek. BODNÁR d­e Nem kell megijedni, a világranglista-vezető szerb Novak Djokovics nem váltott sportágat, csak a tokiói ATP- tenisztorna előtt ellátogatott egy helyi szumóklubba, ahol beállt „táncolni" a nehéz fiúk közé. NOVAK DJOKOVICS

Next