Nemzeti Sport, 2019. október (117. évfolyam, 282-296. szám)

2019-10-16 / 282. szám

THURY Gábor 99 A JELENLEGI VÁLOGATOTTBAN KEVESEN VANNAK KÖZÜLÜK É­vtizedekkel ezelőtt nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget egy-egy utánpótlásszinten elért futballsikernek, ám miután ki voltunk és vagyunk éhezve, talán a kelleténél nagyobb figyelmet kap a fiatalok szereplése. A 2009-es egyiptomi U20-as világbajnokságon elért bronzérmet is ebből az as­pektusból érdemes vizsgálni, no meg úgy is, hová jutottak az akkori sikerkovácsok. S még valami: tisztában kell lennünk, hogy az eredményességet nem egy-egy utánpótlás-eseményen megnyert - vagy nem nyert - érem adja, hanem hogy a válo­gatottban néhány év múlva az egykori húszéveseké lesz-e a világ, vagy sem. Ez (lenne) az igazi siker fokmérője. Tíz évvel ezelőtt kiemelt figyelmet kapott Egervári Sándor válogatottja. A csapat akkori útját végigkísé­rő cikkünkben (20. oldal) az egyik nyilatkozó, a torna során a 11-esek garmadáját hárító, a Liverpool re­serve együttesében védő Gulácsi Péter azt is meg­említette, hogy klubjában a kapusedzője gratulált, más nem foglalkozott vele. A magyar közvélemény ugyanakkor lélegzet­visszafojtva leste az Egyiptomból érkező híreket. A nagy várakozás nem volt előzmény nélküli: egy évvel korábban a csehországi Eb meccseire autó­karavánok lódultak meg itthonról, az olaszok elleni plzeni elődöntőben több ezren buzdították Guláékat. Kiss Máté, Szabó János, Takács Péter. Három név a bronzérmes keret tagjai közül, de ha találós kér­désben hangzik el, kik ők, talán csak Szabó neve ugrik be. Ami a későbbi felnőttválogatottakat illeti, éppen egy csapatra való futballista került a nagyok közé. Hogy ez sok vagy kevés, döntsék el önök, én jó aránynak tartom, hiányérzet abban a tekintetben van bennem, hogy a jelenlegi válogatottban kevesen vannak közülük. Németh Krisztiánnak, Gulácsinak, Varga Rolandnak, Futács Márkénak és Kovácsik Ádámnak van reális esélye, hogy gyarapítsa vá­logatottságai számát - bár már ők sem lesznek fiatalabbak. Közülük Gulácsi a legkarakteresebb labdarúgó, Európa-klasszisunkat a Bundesliga leg­jobb kapusának is megválasztották. A csapat egyik legnagyobb tehetsége Németh volt, ő noha Eb­résztvevő, a „tehetsége alapján nagyobb karrierben reménykedhetett. Mégis, meccsek eldöntésére ké­pes, akárcsak a vele rendre remek játékkapcsolatot kialakító Koman Vladimir egykoron. A Sampdoriától kacskaringókkal Iránba kerülő középpályás karri­erjével kapcsolatban van leginkább hiányérzetem, hozzáteszem, egy U20-as vb csupán előszoba, mert az akkori reménységekből nagymenőkké érő fut­ballisták összeszámolásához elég a két kezünk. Ám tagadhatatlan: fontos állomás volt - kinek ezért, kinek azért. CT? n Válogatott: ha a magyar csapat nyer Walesben, kijut az Eb-re ONLINE KIADÁSUNKBAN ÍRTUNK ARRÓL, HOGY MIKÉNT JUTHAT EL LABDARÚGÓ-VÁLOGATOT­TUNK AZ EB-RE. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK, studyfy „Az azerieket itthon nem bírtuk megverni ezzel a csapattal, ennek ellenére a csodában bízva meg akarjuk verni az erősebb Walesi idegenben. ’ Platonex „A csoportunk amúgy hihetetlenül ki­egyenlített, és igenis büszkék lehetünk arra, hogy van esélyünk kijutni az Eb-re. Persze az igazi az volna, ha ki is jutnánk. Ennek kellene most mindent alárendelni, és éppen ezért nem volna szabad Wales előtt új Puskást avatni..." Deli „Van egy kis probléma az utolsó meccsel. Rossi ideje alatt valahogy idegenben nagyon nem megy. Egy esélyt látok, ha Wales elszáll a azeriek ellen idegenben, és mindegy lesz neki. Egyébként ki-ki meccsen kizárható, hogy megverjük őket." Izéhozé „ Már évek óta nem hiszek az aranylábú fo­cistáinkban. Ha esetleg továbbjutnak, illetve ha nem, egyik sem fog mély érzelmeket kiváltani belőlem." Shevchenko „Bosszankodjatok, hogy miért van még mindig esélyünk a továbbjutásra, és hazudj­átok azt, hogy nem győztük le Azerbajdzsánt, a szlovák meccs eredményét pedig tartsátok igazságosnak. Beszéljétek le a többieket is arról, hogy reményked­jenek, hiszen már rég eldőlt, ilyen helyzetben meg sem kéne tartani a találkozót, ti biztosan meg sem próbálnátok. 3,2,7..." 2019. október 16., szerda nemzetisport Itt van Amerika­ ­óta a számítástechnika vívmányai beszivárogtak a sportba, aztán pedig maguk alá gyűrték ezt a vi­lágot (is), új időszámítás kezdődött - elsősorban a profi szakágban. A kezdetektől voltak persze sportágak, amelyek a számok és a statisztikák bűvöletében éltek, a kosárlabdameccsek után izgalmas olvasmány a játékosok teljesítményét böngészgetni (pont, lepattanó, assziszt), és az úszók meg az atléták számára is stabil viszonyítási pon­tot jelent az aktuális világranglista, meg természetesen a világ-, Európa- és országos csúcsok gyűjteménye. Napjainkra azonban mintha kissé átpottyantunk volna a ló túlsó oldalára. „ Hajlamosak vagyunk fetisizálni azt a végeláthatatlan adattömeget, amely sportáganként, versenyenként és ver­senyzőkként ránk zúdul. Eleve fontos sportágak igyekeznek még fontosabbnak mutatni magukat statisztikai cunami­­jaikkal, s periférikusak próbálják szintén adatdömpinggel magasabb polcra fölhelyezni önnön magukat. A számsorok csócsálgatása persze nem rossz foglala­tosság, bár megvannak az árnyoldalai is. Az emelje fel (jel­képesen, persze!) a kezét, aki még nem akarta kisbabával széthasogatni a televíziós készülékét, amikor a mikrofon mögé ültetett „törpokos" (hajdanán: riporter) a találkozó legizgalmasabb pillanatában egy évtizedekkel korábbi, az adott meccs szempontjából teljességgel érdektelen, az internetről lelopott történetet, adatsort böfög vissza, csak mert nincs szíve a sarokba hajítani a kinyomatott papírkö­­tegét, s azzal foglalkozni, amire szerződött (kommentálás) - igaz, ebben az esetben a mérkőzésről szólna a közvetítés, s nem róla. A nyakunkba öntött adatok önmagukban ráadásul nem is elegendők. Ahogy egy hajdani sportszövetségi elnök szokta volt mondani, még „cukrozzák is a mézet”, így fordulhat elő, hogy egyetlen estén rekordok, sporttörténelmi események sokaságát tolják az arcunkba, amelyek többsége nagyjá­ból annyit ér, mint hogy „sosem végeztek el még ebben a kupaidényben ennyi bedobást egy perc alatt a jobb szélről, a tizenhatos vonalától három és fél-öt méterre", vagy hogy „barna-sárga-hupilita színű futócipőben ember még nem teljesítette gyorsabban a maratonit távot”. Az efféle őrü­let közepette nem könnyű kiszemezgetni az igazán fontos adatokat, dátumokat, eseményeket. Igaz, néha meg nem is olyan nehéz, s az adott sportág rajongótábora egy ember­ként érez rá, hogy olyan pillanatok szemtanúja lehet, ame­­­­lyek tényleg kiérdemlik a „historikus” jelzőt. Valami ilyesmi történt 2019. október 12-én Budapesten is, amikor a magyar amerikaifutball-válogatott történe­te első hazai tétmérkőzését, B-csoportos Európa-bajnoki csoportmeccsét vívta az Új Hidegkúti Nándor Stadionban. Töredelmesen bevallom, sejtelmem sincs, hogy az MTK és az Aranycsapat legendája hallott-e harangozni az amerikai futballról. Ahogy azt sem tudom, látta-e valaha a sportág bármely meccsét vagy csak töredéknyi részletét. Ám a nya­kamat teszem rá: eszébe nem jutott, hogy a nevét viselő létesítmény egy napon az amerikai futball egyik magyaror­szági fészkévé lesz. Pedig ez történt. Amerikai futball, Európa-bajnokság. Jó kis párosítás, magas labda a mémgyártó „humorharoldoknak”. A sportág itthoni szerelmeseinek viszont megvalósult álom. Nem volt könnyű szülés, a nemzetközi szövetség, az IFAF illetékesei alaposan megkínlódtak a feladattal, mire végre életre hívták a kontinensviadal aktuális változatát. Amely tizenkettő plusz ötös megoszlásban immár tizenhét nemzetnek ad lehető­séget arra, hogy válogatott szinten bekapcsolódjon a konti­nentális körforgásba. A magyar együttes az alsóházba kapott besorolást - mondhatni természetesen, különös tekintettel ara, hogy csapatunk első és eddig egyetlen Európa-bajnoki selejtezős próbálkozása (még 2015-ben) fölöttébb kellemet­len, 56-0-s vereséggel zárult Szerbia ellen Belgrádban.­­ 11 EZ A MECCS VISSZAHOZOTT VALAMIT A SPORT ARANYKORÁBÓL, AMIKOR AZ EMBEREK MÉG TÉNYLEG SZÓRAKOZNI, IZGULNI, DRUKKOLNI JÁRTAK KI A PÁLYÁKRA. Azóta azonban más dimenzióba lépett a sportág mife­lénk is, még ha a fejlődés nem is rakétasebességű, s nem is töretlen. Manapság már a három osztályt átfogó felnőtt­bajnokság mellett U19-es és U17-es versenysorozatunk is van. Székesfehérváron megépült az első, kizárólag amerikai futballra használható szabványos pálya, a válogatott tavaly elkönyvelhette az első nemzetközi tornagyőzelmét a Három nemzet kupájában, s a jelek szerint igazi sasfészekké alakí­totta a Hungária körutat. S talán álljunk meg egy szóra: az MTK a magyar sport egyik tradicionális egyesülete, 1888-ban alapították. E száz­harmincegy esztendő alatt a honi sport egyik bástyájává erősödött (egy kevéssé boldog korszakban kénytelen-kel­letlen még viselte is a Bástya nevet...), és Halmay Zoltántól a Liu fivérekig csak olimpiai aranyéremből harmincötöt nyert a nemzetnek. Vívás, kajak-kenu, ökölvívás, labdarúgás, sakk - tényleg csak néhány kiragadott sportág, amelyek története elképzelhetetlen lenne a kék-fehér színek képvi­selői nélkül. A klubvezetőség azonban nem csupán a régi idők dicsősége előtt tiszteleg, nem csupán a múlt nagyjait tartja becsben: a XXI. század MTK-ját is építi. Nemcsak elsőként alapított Magyarországon e-sport­­szakosztályt, hanem a versenyzőknek immár saját otthont is teremtett az MTK Budapest Esport Aréna minapi átadásá­val. S noha amerikaifutball-szekciója (még) nincs az egye­sületnek, így is príma partnere a sportágnak: készséggel ad otthont a sisakos focisták legfontosabb rendezvényei­nek. Hiszen nemcsak a válogatott vívja a meccseit a Hun­gária körúton, hanem ott rendezték legutóbb az élvonal­­­beli bajnokság fináléját is. S lám, a játéktér gyepszőnyege nem semmisült meg - újfent kiderült, hogy az efféle rio­gatások és kifogások a létesítménygazdák részéről ócska blöffök. A XIV. Hungarian Bowlon ugyan akadt néhány üres szék a stadionban, de egyrészt azt a meccset júliusban, a legnagyobb kánikulában rendezték, másrészt - korábban elképzelhetetlen módon - a bajnoki szuperdöntőbe nem jutott be budapesti klub, sőt az egyik főszereplő az uk­rán Kijev Capitals volt. A múlt szombati magyar-spanyol B-csoportos Európa-bajnoki csoporttalálkozóra viszont elővételben szétkapkodták a belépőket, 5200-an voltunk a lelátókon. Illetve hadd pontosítsak: ennyien szurkoltak a lelátókon! Mert ez a meccs visszahozott valamit a sport aranykorából, amikor az emberek még tényleg szórakozni, izgulni, drukkolni jártak ki a pályákra, amikor nem a másik megsemmisítése, megalázása, ócsárolása volt az aktuális üzenet. Férfias játékra, becsületes győzelemre törekedtek a felek, s ehhez remek partnerre leltek a publikumban. Félreértések elkerülése végett, ha nem is tömegesen, de voltak a lelátón spanyol szurkolók, s felbukkantak spa­nyol zászlók is, ám ez senki szemét sem csípte, senkiből sem hozta elő a vérnősző barmot. Egyáltalán: az a fajta multikulti jelent meg a stadion körül és aztán bent a léte­sítményben, amely örömteli, sőt még kívánatos is. Igen, békésen megfért egymással egyazon szurkolón a magyar amerikaifutball-válogatott meze meg a New England Pat­riots baseballsapkája. Ahogy felbukkant a lelátón meg­annyi, Brady, Gronkowski, Roethlisberger s még számos NFL-csillag - már ami a dresszüket illeti, persze. Sőt im­már vannak és gyarapodnak a magyar klub- és válogatott merchandisingáruk is, talán érdemes lett volna összeszá­molni, hány néző viselte szombat délután a nemzeti csapat zöld színű trikóját. A spanyolok kiütése (24-7), az irányító Bencsics Márk futott touchdownja, amely a magyar válogatott első pontját (s mindjárt hat pontját) hozta a sportág első hazai rendezésű tétmeccsén - nos, mindez valóban és méltán kiérdemli a történelmi jelzőt. Az az 5200 ember, aki a helyszínen lát­ta a találkozót, s mindazok, akik a Digi Sport közvetítését követték, újabb mérföldkőhöz kísérték el Magyarországon az amerikai futballt. Amely egyelőre az amatőr korszakát éli mifelénk, de amelyet nem lehet már egyetlen könnyed mozdulattal lepöccinteni a sportágak terepasztalról. Garancia erre az a sok-sok karikás szemű amerikaifoci­­fan, aki szembe jött szombat délután a Hungária körúton, a stadion környékén és bent a nézőtéren, s akik ilyen ábrázattal járkálnak majd egészen jövő februárig, a Super Bowl befejezéséig. Ám vegyük észre: nekik már nem csak az a buli, ha az NFL-meccsnapokon otthon vagy a szerencsére egyre gyarapodó számú sportkocsmákban leülhetnek a tévékészü­lékek elé, hogy akár a hajnali órákban is vé­gig nézzék a Sport Tv tengerentúli meccs­közvetítéseit - ők már ünnepként élik meg a sportág hazai eseményeit is. Úgyhogy: hajrá, amerikai foci, hajrá, magyarok! S. TÓTH János Los Angelesben a malacok akadályfutó-versenyén is szurkolhattak a nézők az amerikai farmerek hagyományos, immár 85. alkalommal megrendezett fesztiválján. A résztvevők is jól jártak, hiszen addig sem lett belőlük kolbász.

Next