Nemzeti Sport, 2020. május (118. évfolyam, 125-139. szám)
2020-05-21 / 129. szám
110 I Vízilabda LAKNER GÁBOR Megfellebbezhetetlen szaktekintélyeket kértünk fel, hogy nevezzék meg minden idők tíz legjobb magyar vízilabdázóját a Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet és az Origó közös játékán. A tizenegy tagú zsűri döntött, íme „A pólósok pólósa” szavazás A—10. helyezettje, azaz heten a legjobbak közül 10. Molnár Endre (29 pont). A közmegegyezés szerint valaha volt legjobb magyar kapus kacskaringós úton jutott el a pólóig, a kapuba pedig saját bevallása szerint véletlenül került. Ekkor azonban csodálatos és hosszú pályafutás vette kezdetét: 1966 és 1980 között védett a magyar válogatottban, minden jelentős trófeát megnyert, olimpiáról négy (egy-egy arany és ezüst, két bronz), világbajnokságról három (egy arany, két ezüst), Eb-ről két érme van (mindkettő arany). Elképesztő lábtempója szó szerint a mezőny fölé emelte, kvalitásairól mindent elmond, hogy kapus létére idehaza ötször is megválasztották az év vízilabdázójának. Montreal olimpiai bajnoka visszavonulása után edzőnek állt, három bajnoki cím, egy-egy BEK- és KEK-döntő jelzi, hogy a parton sem adott alább a színvonalból. 8. Kárpáti György és Biros Péter (34-34 pont). A két egyaránt háromszoros olimpiai bajnok között holtverseny alakult ki. Kárpáti György minden idők legfiatalabb magyar pólós olimpiai bajnoka, az 1952-es helsinki játékok megnyerésekor 17 éves volt. Nem sorozatban triplázott, az 1956-os melbourne-i siker után 1960-ban Rómában bronzérmes lett a csapattal, hogy aztán 1964-ben Tokióban egy felejthetetlen, 5:2-es szovjetverés után (amikor Dömötör nem lőtt, hanem ejtett) harmadszor is aranyat akasszanak a nyakába. Nyert három Eb-t a válogatottal és öt bajnoki címet egyetlen klubjával, a Ferencvárossal - pólóban, mert négyet úszásban isszerzett. Az apró termetű, villámgyors és minden helyzetben a legjobb megoldást választó legenda Gyarmati Dezső szövetségi kapitány segítőjeként is nyert olimpiát, 1976-ban Montrealban. A Nemzet Sportolója, az ötvenes évek aranygenerációjának utolsó élő tagja. A sokáig kézilabdázó Biros Péter valahogy úgy robbant be a vízilabdázás elitjébe, mint Kárpáti majd' ötven évvel azelőtt. Igaz, „Fácán" valóságos veterán volt Kárpátihoz képest az első világversenyén, hiszen az 1999-es firenzei Európa-bajnokság idején már 23 is elmúlt. „Biros-fehér-zöld aranyérem" - hirdette a Nemzeti Sport címlapja, miután a modern kor egyik legnagyobb meccsén a válogatott újonca öt góllal vette ki a részét a horvátok 15-12-es legyőzéséből. Onnantól kirobbanthatatlan volt Kemény Dénes korszakos csapatából, részese a sydneyi, az athéni és a pekingi olimpiai győzelemnek, nyert vb-t, világkupát és két világligát is - meg egyszer annak elődjét, az Európai Nemzetek Ligáját. BL- és LEN-kupa-győztes, és annyiszor lett magyar bajnok, ahányszor*$M#1 vízilabdázójának választották, ötször. 7. Kiss Gergely (38 pont)@# újabb háromszoros olimpiai bajnok, és nem árulunk el nagy titkot, ha leírjuk: lesz még ilyen a listán... Sydneyben gólkirályként három, Athénban négy találatot szerzett az olimpiai döntőben, utóbbi talán a legnagyobb meccse volt a válogatottban a sok kiváló közül. És azért még a pekingi fináléban is pöttyintett egyet a félelmetes bal kézzel megáldott pólós - legalábbis a vízben, mert azon kívül mindent jobbal csinál. Mintegy mellékesen nyert két-két Eb-t és világligát, egyszeres világbajnok és világkupagyőztes. Öt bajnoki cím és három BL-győzelem után 2019 nyarán telt házas gálán búcsúzott el szeretett sportágától a Duna Arénában - hogy aztán a nemrég lezáruló, csonka idényben háromszor még medencébe ugorjon a Honvéddal az ob I-ben, és biztos kézzel a felsőházba lője csapatát. Negyvenkét évesen... 6. Sárosi László (39 pont). A sportos családból származó klaszszis (hogy mást ne említsünk, a vb-ezüstérmes labdarúgó, Sárosi György unokaöccse) az 1976-os montreali olimpián ért fel a csúcsra, addigra már volt egy bronzérme az 1968-as mexikóvárosi és egy ezüstérme az 1972-es müncheni játékokról. Szép ívet írt le a pályája tehát a tereként nyert egy-egy arany- és ezüstériTO®WKtPfSő i,Eflftra-bajnokságon is. A montreali olimpiai bajnok csapat motorja, szíve és esze volt egy személyben, nem feltétlenül a góljaival tűnt ki (arra voltak mások), hanem virtuozitásával. A győzelem után vissza is vonult a válogatottságtól, de egészen 1980-ig pólózott magas szinten. Egyetlen csapatban, az Újpesti Dózsában játszott, emiatt nyerhetett meglepően kevés, mindössze egy bajnoki címet. 5. Szívós István (50 pont). Egy újabb montreali olimpiai bajnok, a dinasztia középső tagja, édesapja, idősebb Szívós István kétszeres olimpiai bajnok, míg fia, a nemrég visszavonuló Szívós Márton világbajnok. Tizennyolc évesen már válogatott volt, 325 mécseset játszott a nemzeti csapatban, négy olimpián rettegtek lövéseitől a kapusok. Éppen az aranyéremmel záruló montreali játékokon pólózott kevésbé gólerősen, de elképesztő mezőnymunkájával és pazar védekezésével kiemelkedett a csapatból - nemcsak 202 centiméteres magasságának köszönhetően. Olimpiáról volt még egy ezüstje és két bronza, vb-ről egy aranya és két ezüstje, míg Eb-ről épp fordítva két aranya és egy ezüstje, nyert világkupát és kilenc bajnoki címet... Korszakos egyéniség volt, edzőként, sportvezetőként is dolgozott. 2019. november 10-én, 71 évesen hunyt el. 4. Benedek Tibor (51 pont). Nála többet senki sem dolgozott azért, hogy világklasszis vízilabdázó lehessen, márpedig az lett. Addig gyakorolt, amíg Magyarországon és Olaszországban is ünnepelt sztár lett, pályáját többek között három olimpiai bajnoki cím, egy-egy világ- és 6jjffljüíliyi aranyérem az BL- győzelem és két országban összesen tizenhárom bajnoki cím szegélyezi. Karrierjét egy méltatlan doppingvád és egy szívritmuszavar sem volt képes megtörni. A balkezes kiválóság ikonikus alakja volt a Kemény-érának, aztán előbb segítője, majd utóda lett a kapitánynak. Edzőként világbajnoki címig vezette a magyar válogatottat, legutóbb pedig az UVSE- ben nevelte ki a jövő válogatottjának gerincét, mielőtt „minden vízilabdázással kapcsolatos tevékenységtől" visszavonult volna. (Következik: az 1-3. helyezettek bemutatása) ■L BEMUTATJUK „A pólósok pólósa” szavazás legjobbjait - de a dobogósok kilétét egyelőre fedje jótékony homály. ,fOTÓ: NEMZETI SPORT ■ÉMÉiilMÉlii Benedek Tibor és Kiss Gergely ” három olimpiát nyert együtt, a Pólósok pólósa szavazáson mindketten befértek a top 10-be A pólósok PÓLÓSA ORIGO rovar Nemzet INTERJÚ MARKOVITS LÁSZLÓVAL Vissza az elitbe Nem vagyok ugrálós típus, húsz évet töltöttem a Fradiban, tízet a Honvédban, az OSC-ben is hoszszú távú építkezésbe kezdtem. Aztán egyszer csak tényként közölték velünk, hogy megszűnt a szakosztály, ennek tudatában fogadtam el a Vasas ajánlatát, abban is bízva, hogy így értékes játékosokat menthetek meg. A végül megmenekülő OSC-től azóta sem keresett senki. Ennyit a múltról, a jövőről pedig annyit, hogy a Vasas fiataljai roppant tehetségesek, meghatározhatják a magyar vízilabda következő éveit, de nyilván sokat kell dolgozni. Az új igazolások alapot adhatnak ama, hogy ütőképes, a hagyományokhoz méltó együttes alakuljon ki a következő évben. Új csapatot kell építeni, ám ilyenben volt már részem, nem is egyszer. A módszereimen nem változtatok, nagyképűség nélkül mondhatom, talán nem is kell, hiszen az OSC-vel mindössze másfél év alatt egészen magasra jutottunk. Továbbra is a rend és a fegyelem az alapelvem. VAD ' *Lajos a Vasas edzője A Vasas elnöke szerint az új támogató érkezésével megnyílt a lehetőség, hogy már jövőre JELENTŐSEN ELŐRELÉPJENEK. Régen övezte ekkora érdeklődés a Vasas vízilabda-szakosztályát: milyen visszatérni a rivaldafénybe? Mozgalmas heteken vagyunk túl, bevallom, kicsit már elszoktam a vízilabdaelitet övező kiemelt figyelemtől, beleértve minden pozitívumát és árnyoldalát - mondta Markovits László, a Vasas SC elnöke. - Ahogy szokták mondani, minden jó, ha a vége jó: a Vasas új névadó szponzorral és jóval erősebb kerettel vág neki a következő idénynek. Mennyire érte váratlanul az OSC- től távozó A-Híd Zrt. megjelenése a Vasas mellett? Abból a szempontból nem ért váratlanul, hogy a Teva és az Uniqa távozása óta folyamatosan keressük a lehetőségét, hogy tőkeerős partnereket találjunk a felnőtt vízilabdacsapatunkhoz az évtizedek óta hűséges Plaket mellett. Apáthy Endrével régóta korrekt viszonyt ápolok, örültem a megkeresésének. Ahogy utaltam rá, az A-Híd váltása okozott némi feszültséget vízilabdaberkeken belül, de végül mindenki megtalálta a számítását, így a kezdeti rossz érzések nyugvópontra kerültek. Az más kérdés, hogy anno, amikor a Vasas volt a csúcson, majd hirtelen elveszítettük a szponzorainkat, nekünk nem volt olyan szerencsénk, hogy rögtön segítő kezet nyújtsanak. Pedig az évtizedes eredményeinkkel, illetve az olyan legendáinkkal, mint például Faragó Tamás, erre mi is rászolgáltunk volna, így ha szomorúan is, de az utóbbi években tudomásul kellett vennünk, hogy amikor nincs támogató, akkor meg kell elégedni a szerényebb eredményekkel. Ennyire egyszerű a képlet? Mi a mértéktartás hívei vagyunk, addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér. Elnökként én vállaltam azt is, esetleg kevésbé leszek népszerű egyes szurkolók körében, mint hogy olyan hógolyót görgessünk magunk előtt, amely lavinává válva utóbb mindent betemet. Jelentős tartozások felhalmozásával és szükségtelen kockázatok árán érhettünk volna el jobb eredményeket, de sosem mentünk ebbe az irányba. Ennek köszönhető, hogy a koronavírus-járvány és a bajnokság törlése ellenére sem csökkentettük a fizetését a 2019—2020-as keret játékosainak, és amit ígértünk, még ilyen helyzetben is be tudtuk tartani. 2020. május 21., csütörtök mmnxmisport Válogatott érkezők Az már korábban eldőlt, hogy a következő idényben A-Híd VasasPlaket néven szereplő csapat vezetőedzője az OSC-től érkező Vad Lajos lesz, munkáját Mátéfalvy Csaba és Bóbis Máté segíti. Marad a két kapus, Csorna Kristóf és Korom Dániel, a 2007 óta a Vasasban játszó Takács Bálint, a remek (fél)idényt záró Sélley-Rauscher Domonkos, az ígéretes fiatalok közül pedig Bóbis Botond, Simon Henrik és Pardi Bende. Érkezik Szolnokról a válogatott Bátori Bence és Szatmári Kristóf, Miskolcról Vadovics Viktor, az UVSE-ből Korbács Gábor, néhány hónapos franciaországi kitérő után hazajön Bedő Krisztián, az OSC-ből pedig három légiós követi mesterét: a két olimpiai bajnok szerb pólós, Braniszlav Mitrovics és Szava Randjelovics leigazolása mellett a korábbi közönségkedvenc, a montenegrói Drasko Brguljan tér vissza a Vasashoz. Tehát hat válogatott pólóssal erősített a csapat. Most, hogy lett főtámogató, mennyire volt könnyű vagy nehéz megerősíteni a csapatot? Az A-Híd csatlakozásával megnyílt a lehetőség, hogy olyan keretet állítsunk össze, amely már a következő idényben képes jelentősen előrelépni, olyan koncepcióval, amely hosszú távra alapoz. A kitűzött célt elértük, ütőképes és fiatal csapat jött létre, amelyet rendkívül felkészült szakemberek irányítanak. Az eddig a Vasasban szereplő játékosokkal mi a helyzet? Több ígéretes játékosunkat megtartottuk, de mivel a következő idénnyel kapcsolatos tárgyalások és szóbeli megegyezések után érkezett az új szponzor, és ezzel együtt változtak a szakmai célok, végül nem mindenkinek lett helye. Ebben a helyzetben is mindenki esetében nyílt és korrekt módon jártunk el, senkit sem hagytunk az út szélén, és megnyugtatóan rendeződött minden játékos helyzete. Innentől elindul a hosszas felkészülés, és remélem, a szurkolóinknak sok örömet szerez a csapat az új idényben. L. G.