Nemzeti Sport, 2020. május (118. évfolyam, 125-139. szám)

2020-05-21 / 129. szám

110 I Vízilabda LAKNER GÁBOR M­egfellebbezhetetlen szakte­kintélyeket kértünk fel, hogy nevezzék meg minden idők tíz legjobb magyar vízilabdázóját a Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet és az Origó közös játékán. A tizenegy tagú zsűri döntött, íme „A pólósok pó­lósa” szavazás A—10. helyezettje, azaz heten a legjobbak közül­ 10. Molnár Endre (29 pont). A közmegegyezés szerint valaha volt legjobb magyar ka­pus kacskaringós úton jutott el a pó­lóig, a kapuba pedig saját bevallása sze­rint véletlenül került. Ekkor azonban csodálatos és hosszú pályafutás vette kezdetét: 1966 és 1980 között védett a ma­gyar válogatottban, minden jelentős trófeát megnyert, olimpiáról négy (egy-egy arany és ezüst, két bronz), világbajnokságról három (egy arany, két ezüst), Eb-ről két érme van (mind­kettő arany). Elképesztő lábtempója szó szerint a mezőny fölé emelte, kvalitásairól mindent elmond, hogy kapus létére idehaza ötször is meg­választották az év vízilabdázójának. Montreal olimpiai bajnoka visszavo­nulása után edzőnek állt, három baj­noki cím, egy-egy BEK- és KEK-döntő jelzi, hogy a parton sem adott alább a színvonalból. 8. Kárpáti György és Biros Péter (34-34 pont). A két egyaránt háromszoros olimpiai bajnok között holtverseny alakult ki. Kárpáti György minden idők legfi­atalabb magyar pólós olimpiai bajnoka, az 1952-es helsinki játékok megnye­résekor 17 éves volt. Nem sorozatban triplázott, az 1956-os melbourne-i siker után 1960-ban Ró­mában bronzérmes lett a csapattal, hogy aztán 1964-ben Toki­óban egy felejthetetlen, 5:2-es szovjet­verés után (amikor Dömötör nem lőtt, hanem ejtett) harmadszor is aranyat akasszanak a nyakába. Nyert három Eb-t a válogatottal és öt bajnoki címet egyetlen klubjával, a Ferencvárossal - pólóban, mert négyet úszásban is­­szerzett. Az apró termetű, villámgyors és minden helyzetben a legjobb megol­dást választó legenda Gyarmati Dezső szövetségi kapitány segítőjeként is nyert olimpiát, 1976-ban Montrealban. A Nemzet Sportolója, az ötvenes évek aranygenerációjának utolsó élő tagja. A sokáig kézilabdázó Biros Péter valahogy úgy robbant be a vízilabdázás elitjébe, mint Kárpáti majd' ötven évvel azelőtt. Igaz, „Fácán" valóságos veterán volt Kárpátihoz képest az első világver­senyén, hiszen az 1999-es fi­renzei Európa-bajnokság idején már 23 is elmúlt. „Biros-fe­­hér-zöld aranyérem" - hir­dette a Nemzeti Sport cím­lapja, miután a modern kor­­ egyik legnagyobb meccsén a válogatott újonca öt góllal vette ki a részét a horvátok 15-12-es legyőzéséből. Onnantól kirobbanthatatlan volt Kemény Dénes korszakos csapatából, részese a sydneyi, az athéni és a pekingi olimpiai győ­zelemnek, nyert vb-t, világkupát és két világligát is - meg egyszer annak előd­jét, az Európai Nemzetek Ligáját. BL- és LEN-kupa-győztes, és annyiszor lett magyar bajnok, ahányszor*$M#1 vízilabdázójának választották, ötször. 7. Kiss Gergely (38 pont)@# újabb háromszoros olimpiai bajnok, és nem árulunk el nagy titkot, ha leírjuk: lesz még ilyen a listán... Sydneyben gólkirályként három, Athénban négy találatot szerzett az olimpiai döntőben, utóbbi talán a legnagyobb meccse volt a válogatottban a sok kiváló közül. És azért még a pekingi fináléban is pöt­­­tyintett egyet a félelmetes bal kézzel megáldott pólós - legalábbis a vízben, mert azon kívül mindent jobbal csinál. Mintegy mellékesen nyert két-két Eb-t és világligát, egyszeres világbajnok és világkupagyőztes. Öt bajnoki cím és három BL-győzelem után 2019 nyarán telt házas gálán búcsúzott el szeretett sportágától a Duna Arénában - hogy aztán a nemrég lezáruló, csonka idényben háromszor még medencébe ugorjon a Honvéddal az ob I-ben, és biztos kézzel a felsőházba lője csapa­tát. Negyvenkét évesen... 6. Sárosi László (39 pont). A sportos családból származó klasz­­szis (hogy mást ne említsünk, a vb-ezüstérmes labdarúgó, Sárosi György unokaöccse) az 1976-os montreali olimpián ért fel a csúcsra, addigra már volt egy bronzérme az 1968-as mexikóvárosi és egy ezüst­érme az 1972-es müncheni játékok­ról. Szép ívet írt le a pályája tehát a tereként nyert egy-egy arany- és ezüstériTO®WKtPfSő i,Eflftr­a-baj­­nokságon is. A montreali olimpiai bajnok csapat motorja, szíve és esze volt egy személy­ben, nem feltétlenül a góljaival tűnt ki (arra voltak mások), hanem virtuozitá­sával. A győzelem után vissza is vonult a válogatott­ságtól, de egészen 1980-ig pólózott magas szinten. Egyetlen csapatban, az Újpesti Dózsában játszott, emiatt nyerhetett meglepően kevés, min­dössze egy bajnoki címet. 5. Szívós István (50 pont). Egy újabb montreali olimpiai bajnok, a di­nasztia középső tagja, édesapja, idő­sebb Szívós István kétszeres olimpiai bajnok, míg fia, a nemrég visszavonuló Szívós Márton világbajnok. Tizennyolc évesen már válogatott volt, 325 mécs­eset játszott a nemzeti csapatban, négy olimpián rettegtek lövéseitől a kapusok. Éppen az aranyéremmel záruló montreali játékokon pólózott kevésbé gólerősen, de elképesztő me­zőnymunkájával és pazar védekezésével kiemelkedett a csapatból - nemcsak 202 centiméteres magasságának köszönhetően. Olimpiáról volt még egy ezüstje és két bronza, vb-ről egy aranya és két ezüstje, míg Eb-ről épp fordítva­­ két aranya és egy ezüstje, nyert világkupát és kilenc bajnoki címet... Korszakos egyéniség volt, edzőként, sportvezetőként is dolgozott. 2019. no­vember 10-én, 71 évesen hunyt el. 4. Benedek Tibor (51 pont). Nála többet senki sem dolgozott azért, hogy világklasszis vízilabdázó le­hessen, márpedig az lett. Addig gyakorolt, amíg Magyarországon és Olaszországban is ünnepelt sztár lett, pályáját többek között három olimpiai bajnoki cím, egy-egy világ- és 6­­jjffljüíliy­i aranyérem az BL- győzelem és két országban összesen tizenhárom bajnoki cím szegélyezi. Karrierjét egy méltatlan doppingvád és egy szívritmuszavar sem volt ké­pes megtörni. A balkezes kiválóság ikonikus alakja volt a Kemény-érá­nak, aztán előbb segítője, majd utóda lett a kapitánynak. Edzőként világ­­bajnoki címig vezette a magyar vá­logatottat, legutóbb pedig az UVSE- ben nevelte ki a jövő válogatottjának gerincét, mielőtt „minden vízilabdá­­zással kapcsolatos tevékenységtől" visszavonult volna. (Következik: az 1-3. helyezettek bemutatása) ■L BEMUTATJUK „A pólósok pólósa” szavazás legjobbjait - de a dobogósok kilétét egyelőre fedje jótékony homály. ,fOTÓ: NEMZETI SPORT ■ÉMÉiilMÉlii Benedek Tibor és Kiss Gergely ” három olimpiát nyert együtt, a Pólósok pólósa szavazáson mindketten befértek a top 10-be A pólósok PÓLÓSA ORIGO rovar Nemzet INTERJÚ MARKOVITS LÁSZLÓVAL Vissza az elitbe Nem vagyok ugrálós típus, húsz évet töltöttem a Fradiban, tízet a Honvédban, az OSC-ben is hosz­­szú távú építkezésbe kezdtem. Aztán egyszer csak tényként közölték velünk, hogy megszűnt a szakosztály, ennek tudatában fogadtam el a Vasas ajánlatát, abban is bízva, hogy így értékes játékosokat menthetek meg. A végül megmenekülő OSC-től azóta sem keresett senki. Ennyit a múltról, a jövőről pedig annyit, hogy a Vasas fiataljai roppant te­hetségesek, meghatározhatják a magyar vízilabda következő éveit, de nyilván sokat kell dolgozni. Az új igazolások alapot adhatnak ama, hogy ütőképes, a hagyomá­nyokhoz méltó együttes alakuljon ki a következő évben. Új csapatot kell építeni, ám ilyenben volt már részem, nem is egyszer. A módszereimen nem változtatok, nagyképűség nélkül mondha­tom, talán nem is kell, hiszen az OSC-vel mindössze másfél év alatt egészen magasra jutottunk. Továbbra is a rend és a fegyelem az alapelvem. VAD ' *­­­Lajos a Vasas edzője A Vasas elnöke szerint az új támogató érkezésével megnyílt a lehetőség, hogy már jövőre JELENTŐSEN ELŐRELÉPJENEK. Régen övezte ekkora érdeklődés a Vasas vízilabda-szakosztályát: milyen visszatérni a rivaldafény­be? Mozgalmas heteken vagyunk túl, bevallom, kicsit már elszoktam a vízilabdaelitet övező kiemelt figyelemtől, beleértve minden po­zitívumát és árnyoldalát - mondta Markovits László, a Vasas SC elnöke. - Ahogy szokták mondani, minden jó, ha a vége jó: a Vasas új névadó szponzorral és jóval erősebb kerettel vág neki a követke­ző idénynek. Mennyire érte váratlanul az OSC- től távozó A-Híd Zrt. megjelenése a Vasas mellett? Abból a szempontból nem ért váratlanul, hogy a Teva és az Uniqa távozása óta fo­lyamatosan keressük a lehetőségét, hogy tő­keerős partnereket találjunk a felnőtt vízilabdacsapatunkhoz az évtizedek óta hűséges Plaket mellett. Apáthy Endrével régóta korrekt viszonyt ápolok, örültem a megkeresé­sének. Ahogy utaltam rá, az A-Híd váltása okozott némi feszült­séget vízilabdaberkeken belül, de végül mindenki megtalálta a szá­mítását, így a kezdeti rossz ér­zések nyug­vópontra kerül­tek. Az más kér­dés, hogy anno, amikor a Vasas volt a csúcson, majd hirtelen elveszítettük a szponzo­rainkat, nekünk nem volt olyan szerencsénk, hogy rögtön segítő kezet nyújtsanak. Pedig az évtizedes eredményeinkkel, illetve az olyan legendáinkkal, mint például Faragó Tamás, erre mi is rá­szolgáltunk volna, így ha szomorúan is, de az utóbbi években tudomásul kellett vennünk, hogy amikor nincs támogató, akkor meg kell elégedni a szerényebb eredményekkel. Ennyire egyszerű a képlet? Mi a mértéktartás hívei vagyunk, addig nyújtózkodunk, amíg a taka­rónk ér. Elnökként én vállaltam azt is, esetleg kevésbé leszek népszerű egyes szurkolók körében, mint hogy olyan hógolyót görgessünk magunk előtt, amely lavinává válva utóbb mindent betemet. Jelentős tartozá­sok felhalmozásával és szükségte­len kockázatok árán érhettünk volna el jobb eredményeket, de sosem mentünk ebbe az irányba. Ennek köszönhető, hogy a koronavírus-jár­­vány és a bajnokság törlése ellenére sem csökkentettük a fizetését a 2019—2020-as keret játékosainak, és amit ígértünk, még ilyen helyzet­ben is be tudtuk tartani. 2020. május 21., csütörtök mmnxmisport Válogatott érkezők Az már korábban eldőlt, hogy a következő idényben A-Híd VasasPla­­ket néven szereplő csapat vezetőedzője az OSC-től érkező Vad Lajos lesz, munkáját Mátéfalvy Csaba és Bóbis Máté segíti. Marad a két ka­pus, Csorna Kristóf és Korom Dániel, a 2007 óta a Vasasban játszó Takács Bálint, a remek (fél)idényt záró Sélley-Rauscher Domonkos, az ígéretes fiatalok közül pedig Bóbis Botond, Simon Henrik és Pardi Bende. Érkezik Szolnokról a válogatott Bátori Bence és Szatmári Kris­tóf, Miskolcról Vadovics Viktor, az UVSE-ből Korbács Gábor, néhány hónapos franciaországi kitérő után hazajön Bedő Krisztián, az OSC-ből pedig három légiós követi mesterét: a két olimpiai bajnok szerb pólós, Braniszlav Mitrovics és Szava Randjelovics leigazolása mellett a korábbi közönségkedvenc, a montenegrói Drasko Brguljan tér vissza a Vasashoz. Tehát hat válogatott pólóssal erősített a csapat. Most, hogy lett főtámogató, mennyire volt könnyű vagy nehéz megerősíteni a csapatot? Az A-Híd csatlakozásával megnyílt a lehetőség, hogy olyan keretet állítsunk össze, amely már a kö­vetkező idényben képes jelentősen előrelépni, olyan koncepcióval, amely hosszú távra alapoz. A kitűzött célt elértük, ütőképes és fiatal csapat jött létre, amelyet rendkívül felkészült szakemberek irányítanak. Az eddig a Vasasban szereplő játékosokkal mi a helyzet? Több ígéretes játékosunkat megtar­tottuk, de mivel a következő idénnyel kapcsolatos tárgyalások és szóbeli megegyezések után érkezett az új szponzor, és ezzel együtt változtak a szakmai célok, végül nem minden­kinek lett helye. Ebben a helyzetben is mindenki esetében nyílt és korrekt módon jártunk el, senkit sem hagy­tunk az út szélén, és megnyugtatóan rendeződött minden játékos helyzete. Innentől elindul a hosszas felkészü­lés, és remélem, a szurkolóinknak sok örömet szerez a csapat az új idényben. L. G.

Next