Nemzeti Sport, 2020. augusztus (118. évfolyam, 215-229. szám)

2020-08-16 / 215. szám

SZELI Mátyás történelem során számtalanszor láthattuk, hogy a világbirodalmak nem egyik napról a másikra omlanak össze, hanem évtizedek, évszázadok alatt. A diadaloktól elvakult uralkodó újabb csillogó szintet emeltet aranypalotájára, remélve, hogy az alapzaton végigfutó hajszálrepedéseket senki sem veszi észre. A Barcelona szétesése sem péntek este kezdődött, a Bayern Münchentől elszenvedett megalázó, 8-2-es vereség csupán egy éra szimbolikus végét jelenti. Legalábbis remélhetőleg, mert a jövő nyáron lekö­szönő Josep Maria Bartomeu klubelnök esetében nem lehetünk biztosak benne, hogy nem látszatintéz­kedésekkel próbálja lecsendesíteni kritikusait - saját felelősségéről legalábbis nem beszélt péntek este, noha korábban a BL favoritjának tartotta együttesét. Az igazgatóság hétfői ülésén meglátjuk, milyenek lesznek az első, drasztikusnak ígért lépések. Az nem meglepő, hogy Quique Setién A BARCELONA vezetőedzői menesz­ SZÉTESÉSE SEM A sajtóhírek szerint AiSz­áras KIZUUUU I­I. távozhat, de ezzel legfeljebb ragtapasszal próbálják eltakarni a csontig hatoló vágást. A Barca legutóbbi BL-győzelme (2015) óta több mint egymilliárd eurót költött erősítésre, és egyetlen olyan futballistát sem szerződtetett, akiből korszakos klubnagyság lett. Ez az a vezetőség, amelynek egyik tagja hetekkel a Lionel Messi utódjának tartott Neymar távozása előtt azt mondta, kétszáz százalék, hogy a brazil marad, majd elszórta az érte kapott 222 millió eurót. Ez az a vezetőség, amely a láthatóan öregedő csapatot nem fiatalítja, hanem a huszonhárom éves Arthurt a harmincéves Miralem Pjanicra cseréli. Ezt az ügyletet azért kellett július elsejéig nyélbe ütni, hogy a hatal­mas bérköltséget nyögő egyesület ne zárja mínusszal a pénzügyi évet, mert az ESPN szerint ebben az eset­ben az igazgatótanács egyre sűrűbben változó tagjai személyesen viselték volna a veszteségek egy részét. Szóval, ez volt a fő szempont, nem a csapat helyzete. No nem mintha a játékosokat nem terhelné fele­lősség. Fájdalmas döntéseket is kell hozni, néhány veterántól el kell köszönni, vagy bízni abban, hogy Xavihoz vagy Andrés Iniestához hasonlóan maguk látják be, noha bérelt helyük lenne, itt az ideje távozni. A média és a szurkolók egyetértenek az újjáépítés szükségességével, vélhetően a vezetőség egy részében is meglenne az erre irányuló szándék (már csak saját pozíciójának megmentése érdekében), a legfontosabb kérdés mégis az, hogy megvan-e kellő türelem. A klub egyáltalán nem volt sikertelen a 2015-ös BL-győzelem óta, hiszen három-három bajnoki címet és Spanyol Kupát nyert, de el kell fogadni, a gyökeres változtatások, egy korszakváltás hosszú távon eredményre vezethet. Ennek persze a közeljövőben remélt sikeresség láthatja kárát. És még nem tudjuk, mi jár Lionel Messi fejében... TEGNAPI SZÁMUNKBAN TUDÓSÍTOTTUNK A BAYERN MÜNCHEN KIÜTÉSES GYŐZELMÉRŐL (8-2) A LABDARÚGÓ BL-NEGYEDDÖNTŐBEN A BARCELONA ELLEN. AZ INTERNETES PORTÁ­LUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK, míndorokkebayern „Hatalmas gratuláció a Csa­patnak, csodálatos volt!" P.Maldini „Pedig múlt héten még egyesek mennyire lesajnálták a német focit... Jelen pillanatban meg az elődöntőben négyből kettő német, egyet pedig német edző vezet." Kockaill „Gratulálok a Bayern csapatának! Eddig is tudtuk, hogy jó, de most felülmúlt min­den képzeletet. Ugyanakkor a Barnáról tudtuk, hogy nem élete formájában játszik, de alulmúlt minden várakozást. Mármint a Barca-szurkolók várakozását! Bízzunk benne, hogy új korszak kezdődik, amelyik idővel ismét sok örömöt tartogat számunkra! Hajrá, Barca!" andrad53 „Vidalnak igaza lett. A Barca tényleg nem Bundesliga-csapat." K­oduna „A Bayern egész meccsen letámadott, a Barcelona meg érdekes területvédekezést alkal­­­mazva egy helyben totyogott, és mintha bójákat kerülgetnének, rohangáltak a Bayern játékosai, és a végére a Barca fáradt el." cuKORNÉLKül „Davies nálam a meccs embere, félelmetes volt, ahogyan részt vett mind a védeke­zésben, mind a támadásban, mindenkit lefutott."­ ­ A Paks-Újpest mérkőzésen váratlanul beinduló locsolórendszer némi fejtörést okozott a rendezőknek, így aztán az egyik labdaszedő fiú a maga módján igyekezett megoldást találni a problémára. TUMBÁSZ Hédi 2020. augusztus 16., vasárnap nemzet­isport Hely a tetőn labdarúgó Bajnokok Ligája egymást követő négy napon Lisszabonban zajló egymeccses ne­gyeddöntői számos különleges, sőt esetenként rendkívüli élményt kínálnak. Szerdán a többiekhez képest „szegénylegény" Atalanta vagánysága és a hosszabbítás perceiben a Paris Saint-Germain fordí­tása az anticipált vesztes és győztes teóriájának ékes bizonyítékát adta. Pénteken a Bayern München kozmi­kus futballal, nyolc góllal rendezte át világképünket és abban áldozata, a Barcelona helyét. E sorok írásakor, szombat délelőtt még nem tudni, mit tartogat az esti Manchester City—Lyon összecsapás, de a Real Madrid és a Juventus sorsának beteljesítőitől bármi kitelik. Nálam eddig mégis a csütörtöki RB Leipzig—Atlético Madrid mérkőzésé a pálma, egyvalami, illetve egyvalaki, Gulácsi Péter miatt. A magyar válogatott kapusa a mos­tani sorozatban csapata mind a kilenc BL-találkozóját végigvédte, a csoportelsőségben, majd az egyenes kieséses szakaszban is kulcsszerepet vállalt. Ez persze csak szófordulat, szokás szerint az hárult rá. A nyolcad­­döntő Tottenham elleni oda-visszájában és az Atlético Madrid elleni „egyfelvonásoson" 270 perc alatt egyetlen gólt kapott, azt is tizenegyesből. Még azt sem állíthatjuk, hogy elképesztő bravúrokat halmozott - inkább „csak” védett. Az őt jellemző racionalitással, előrelátással, a játékhelyzetek olvasásával, elővételezésével. Ezért van szüksége a kollégáknál jóval kevesebb bűvészmu­tatványra, jobbára ott várja a labdát, ahová érkezik. A negyeddöntő elején Yannick Carrasco például keményen odaszúrt egy löketet a rövid sarokra. Láttunk már ilyen­ből gólt, nem is egyet. Olyat is, hogy a hosszú oldalról átszálló kapus lélegzetelállító röppálya után landolva üti ki a lövést. Gulácsi ehelyett jobbra dőlt, és üzemszerűen hárított. Mint aki tudja, mi következik. Egy tavalyi, hosz­­szas beszélgetésünk alapján úgy sejtem, tudta is. Azt fejtegette, hogy mivel fizikailag már mindenki képes tartani a tempót, és mintha a nagy egyéniségek is visszaszorulnának, emellett a futballnak nincsenek előre begyakorolt figurái, az a meghatározó, hogy az adott meccsszituációban ki milyen döntést hoz. A hajdani extravagáns, „őrült” kapusoknak leáldozott, most fel kell készülni az adott momentumra, felmérni, hova érkezik a csatár, mi a megfelelő testhelyzet. Konkrét arányt említve úgy fogalmazott, a plusz tizenöt százaléknak, a védésnek is rendben kell lennie, de a lehető legegy­szerűbben szólva: a megfelelő pillanatban a megfelelő dolgot kell csinálni, és nem többet. Ha ez nem sikerül, akkor jöhet a bravúr. Vagy a gól. Ez az elemzés a stúdióban ülő, értékelésből élő szakér­tőnek is dicséretére válna, csakhogy e szavak a Bundesliga, így nem túlzás, Európa egy legjobb kapusától származnak. Akinek a teljesítménye ötvözi az elmélet és a gyakorlat tökéletes egységét. Csak így juthatott el idáig, az üzenete pedig: ezzel el is lehet jutni a csúcsra. Ha a sportoló élet­formának tekinti a hivatását, ha nem érzi úgy, hogy mindent tud, vagy tud annyit, amennyi bőven elég. Kedden, az RB Leipzig-Paris Saint-Germain mérkő­zésen Gulácsi Péter lesz az első magyar labdarúgó, aki BL-elődöntőben játszhat. Illetve beszállhat a sérüléséből visszatérő Willi Orbán is, de ő mégiscsak Kaiserlautern­­ben született, majd ért labdarúgóvá, és a PSG kispadján ott ül Lőw Zsolt másodedző. Mindkettejük története kimeríthetné ezt az egész publicisztikát, ha nem lenne Gulácsi. De van. Azt se feledjük, hogy ha a BL-ben nem is, elődjében, a BEK-ben hasonló magasságban jártak az Aranycsapat klasszisai, Puskás, Kocsis és Czibor mad­ridi, illetve barcelonai hőstetteikkel, sőt a Vasas a Real Madriddal (1958), a Győr a Benficával (1965), az Újpesti Dózsa a Bayern Münchennel (1978) vívott BEK-elődöntőt. Csakhogy dicső elődeink a magyar labdarúgás akkori GULÁCSIT EGYELŐRE NINCS, AMI KÍSÉRTSE. AGYKONTROLLTAN­­FOLYAMOT VÉGZETT, A GYERMEKKORI MATEKVERSENY GYŐZTESE MÁIG PALLÉROZZA AZ EL­MÉJÉT. (...) KEDDEN VÉDENI FOG A BL ELŐDÖNTŐJÉBEN, szintjéről, a hat-hétezer méteren kiépített „alaptáborból” jutottak fel a világ tetejére, Gulácsi viszont völgyből vagy inkább mélyföldről indult. A legkilátástalanabb hazai futballnihilben, az 1990-es évek közepén ötévesen a BVSC-ben kezdett. Ahogy idézi, mire, mondjuk, labdaszedőként felfogta volna, mit jelent egy első osztályú felnőttcsapat, a klub tönkrement. Addigra azonban már minden elrendeltetett. Hateszten­dősen kapuskesztyűt kért és kapott a születésnapjára, már ekkor megtetszett neki, hogy előtte történik minden, átlátja, kontrollálja az egész pályát és a mérkőzést. Hogy ő az utolsó, aki még helyrehozhatja a társak hibáit, az ő bakija viszont menthetetlen, jóvátehetetlen. Ezért sem meglepő, hogy a kapusok „agyasak”, egészen más felelősségi szint az övék. Maradva a héten Lisszabonban látottaknál, Neymar például gyermeteg módon packázott el lehetőségeket, végül mégis a mennybe ment. Azt is kevesen képesek fel­idézni, hogy az 1950-es vb-döntőben micsoda ziccereket rontottak el aranylábú fiaink - messze nem csak Tóth II. tanulságos visszanézni -, szegény Grosics Gyulát bezzeg élete végéig kísértették a bekapott gólok, a kimondott és inkább kimondatlan szemrehányások. Miként később a sors- és poszttársakat, Szentmihályit, Geleit, Bicskeit, Gujdárt, Mészárost és a többi kiválóságot. Gulácsit egyelőre nincs, ami kísértse. És nemcsak azért, mert nem az a típus, agykontrolltanfolyamot végzett, a gyermekkori matekverseny győztese máig pallérozza az elméjét, ehhez mentáltrénert is igénybe vesz. Természe­tesen neki is akadtak nehéz pillanatai, periódusai. Amikor tizenhét évesen nekivágott Angliának, a Liverpoolnál világsztárokkal edzett, akik egy-egy rossz mozdulata után értetlenkedve néztek rá, a szemükben az volt, mit keres „ez" itt? Négyszer adták kölcsön, a Championshipben folyamatos légiriadó és test test elleni küzdelem volt a kapuja előtt. Ő mindezt a tanulási, érési folyamat részének tekintette, találkozásunkkor lecsupaszított logikával így beszélt erről: „Ezt később a Salzburgnál, a Lipcsénél hasznosítani tudtam, mert készen álltam a kihívásokra. Amikor még nem így volt, nem kaptam meg az esélyt, mondhatom, szerencsémre, mert ha nem éltem volna vele, elfelejtenek. A mai fociban már nincsenek harmadik, negyedik esélyek. Én nem tettem csodákat, csak dolgoz­tam, szerettem edzeni, csendben maradtam, és tudtam, ha jönni fog az az egyetlen esély, azzal élnem kell. Faiirtak érzem, ahol tartok, megdolgoztam érte.” Kezdve onnan, az iskolában azért figyelt az órákon, hogy délután minél kevesebbet kelljen tanulnia, azzal foglalkozhasson, amit szeret. Alig várta az esti BL-közvetítéseket, de szünetben általában aludni ment, hogy másnap pihenten ébredjen. Azt mondja, nem tett csodát. Látványosakat, egyszerieket, a pillanatnak szó­lókat valóban nem. Nem hozsannáztak neki, a zuglói kocsmákban és lelátókon nem járta híre, hogy a kör­nyéken kapuszseni nevelkedik. A fapados, tönk szélén billegő BVSC-ből azonban eljutott Liverpoolba, majd a Bundesliga élcsapatába, alapembere a BL-elődöntős Lipcsének. Mi ez, ha nem csoda? Ha létezik olyan, hosszú távú, életműcsoda. Ötévesen még a Real Madridba vágyott, később, már az MTK-ban úgy módosított: szeretne egy eu­rópai topbajnokság csapatának első számú kapusa lenni. Többen bizonyára megmosolyogták. Hibáztak, de mentsük fel őket. Mert összességében hihetetlen Gulácsi Péter tör­ténete, igaz, egyes elemeiben, hétköznapi történéseiben nagyon is hihető és követhető. Ez lehet az első számú biztatás, a fő üzenet az 1990-es évek BVSC-telepénél sokkal kedvezőbb körülmények között cseperedő futball­­palántáknak. Hogy semmi sem lehetetlen, semmire sem kell eleve születni. Na jó, szinte semmire. Mert elismerem, azt hiszem, Puskásnak, Pelének, Maradonának, Messinek mégis születni kell. De Cristiano Ronaldónak talán már nem. Azzá válni is lehet. Persze milliók m­egynek. Érdemes onnan kezdeni, hogy a sok felesleges kütyü és hívság helyett­ kapuskesztyűt vagy labdát kérünk születésnapra, kará­­csonyra Mint régen. Azon a Magyarországon, amelyet egykor Futballának is becéz­tünk. Ahol a mindenünk volt­­ a foci. Amelynek szerencsére vannak még kései­b­-­i származottai, hírmondói. Egyikük kedden védeni fog a BL elődöntőjében. És nem alussza már át a második félidőt. BALLAI Attila V­­UflL I

Next