Nemzeti Sport, 2020. szeptember (118. évfolyam, 245-259. szám)

2020-09-30 / 259. szám

114 I Sportmix RÖPLABDA INTERJÚ SZAKMÁRY GRÉTÁVAL Negyedszer is nagy öröm a német Szuperkupa-siker, ám MÉG KÜLÖNLEGESEBBÉ TESZI, hogy csapatkapitányként emelte magasba a trófeát. ROSKA EMESE BOGLÁRKA Különleges a negyedik? Az idény elején eleve nagy löke­­tet ad a trófea. Négyből negyedszer győztünk, ráadásul még boldogab­ban élem meg ezt a sikert, hiszen csapatkapitányként szereztük meg - kezdte Szakmáry Gréta, az SSC Palmberg Schwerin 28 éves ma­gyar válogatott ütője, aki az együt­tes első embereként, M pontjával a mezőny legeredményesebbjeként vezette sikerre a csapatot a Drez­da elleni német röplabda Szuperku­pa-mérkőzésen, így amióta Német­országban játszik, minden év elején örülhetett. Mennyiben más így a győzelem? A pályán ugyanúgy hajtottam, és buz­dítottam a többieket, mint korábban, ám valahogy mégis más. A nyomás nem különbözött, de nagyobb volt a felelősségem, mert átalakult a csa­pat, sok a fiatal játékos, akiknek nagy szükségük lehet a tapasztaltabbakra, a biztos pontokra. Szép utat tett meg, végtére is hol van már az, amikor két éve csak visszafogottan örülhetett a dia­dalnak, mert nem játszott... No igen, akkor a sérülésem miatt kies­tem a kezdő hatosból. Egy csapatspor­tolónak nehéz feldolgoznia, ha nem léphet pályára, de tudtam, hogy maga­­mért is dolgozom, hogy nem vehetem a telkemre, hiszen tisztában voltam a céljaimmal, mit akarok elérni, ezért még ke­ményebben edzettem. Ugyan a koronavírus mi­att idő előtt lezárult az előző idény, ám reme­kül teljesített a csapat, és nekem is jól ment. Pluszlöketet ad, hogy csapatkapitánnyá vá­lasztottak, példát aka­rok mutatni a fiatalok­nak. Beszédes vagyok a pályán, de akkor hiteles az ember, ha nemcsak mondja, meg is mutatja. Megkapta, amiért 2017-ben légióskar­rierbe vágott Németországban? Tán még többet is! Igaz, már hamarabb szerettem volna külföldre igazolni, de valahogy mindig másként hozta az élet, ugyanakkor nem bánok semmit. Na­gyon kedves városkába, ugyanakkor profi közegbe csöppentem. Ezért van az, hogy korábban Bé­késcsabáról két év után távozott, Schwerinben már a negyedik idé­nyét kezdi? Csak Gödöllőn töltöttem ennél több időt, öt évet, az egyetem miatt. Furcsa is belegondolni, hogy ez a negyedik évem, elment az idő. Mond­hatjuk, kicsit a kom­fortzónámon belül ma­radtam, a koronavírus miatt azonban nehe­zebben működött az átigazolás, ám eddig egyáltalán nem bánom, hogy itt maradtam. Egyébként amilyen a szezonkezdés, olyan lesz a folytatás? Roppant nehéz idény vár ránk. Új a csapat, ráadásul több ellen­felünkkel nem talál­koztunk, a Stuttgarttal nemhogy nem játszottunk, még felvételről sem láttuk. A Bajnokok Ligájában jó csoportbeosztást kaptunk, az olasz Busto Arsizio, a lengyel Rzeszów és egy selejtezős rivális lesz az el­lenfelünk. Az utazások miatt áldás vagy átok a nemzetközi porond? Szeretek a BL-ben játszani, de az biz­tos, hogy nem lesz egyszerű eljut­ni egymáshoz. A Szuperkupán is ta­pasztalhattuk, mennyire más most a helyzet. Furcsa volt úgy pályára fut­ni, hogy egyetlen schwerini szurkoló sem biztathatott minket a helyszínen, holott tízen-húszan még külföldre is elkísérnek minket. A drezdai aréná­ba is beférnének háromezren, ehe­lyett hat-nyolcszázan lehettek. Tudjuk, hogy otthonról követik a meccset, ám azért így más, még akkor is, ha ki tu­dom zárni a szurkolókat, amikor kell, csak a társakig, a stábtagokig terjed a saját kis buborékom. A Bundesliga ar­ról ismert, hogy tényleg mindenütt telt ház van, most jobb híján magunkénak kell éreznünk az ellenfél szurkolóit is. Mik a távlati tervei? Nyilván nem mostanság akarom ab­bahagyni a röplabdát, néhány évig még szeretnék játszani. Tervezgetünk a menedzseremmel, Costantino Tan­­tarellivel, ám ez a jövő zenéje. Azért az álmaiban továbbra is Olaszország szerepel? Egyértelműen. Ugyanakkor nem mindegy, hogy az A1 -ben melyik csa­patban játszol. Már nem vagyok fia­tal röplabdázó, nem működik, hogy eligazolok egy kisebb együttesbe, és felépítem magam. A legjobbak aján­latáról álmodom. 9­9 PLUSZLÖKE­TET AD, HOGY CSAPATKAPI­TÁNNYÁ VÁLASZ­TOTTAK. PÉLDÁT AKAROK MUTAT­NI A FIATALOK­NAK. BESZÉDES VAGYOK A PÁ­LYÁN, DE AKKOR HITELES AZ EM­BER, HA NEM­CSAK MONDJA, MEG IS MUTATJA. FOTÓ: IMAGE IMAGES/SCHREYER Érem egymásnak A Szuperkupa-mérkőzés is megmutatta, mennyire más lett a világ a legutóbbi három sikerhez képest. Ugyan az szokás, hogy a győztes klub vezetője adja át a kupát, ám az érmet nem, most mégis gyakorla­tilag egymásnak adták oda a játékosok, nem sportági elöljárótól kapták meg. A kézfogás, pacsi természete­sen elmaradt, Szakmáry csapatkapitányként is csak az öklét érintette össze a játékvezetőkkel, a labdaszedők kesztyűben dolgoztak, a székeket szettenként fertőt­lenítették. A schwerini szurkolók azért megtalálták a módját, hogy biztassák a csapatot, az induláskor a vá­rosból kifele menet dobszóval engedték őket útjukra, míg hazatérve vasárnap este zászlólengetéssel, csil­lagszórókkal köszöntötték a győztest. VÍZILABDA BEM­ MAGYAR KUPA, FÉRFIAK Az utolsó tánc ,­a Zalánki Gergő július közepén nem szenved súlyos sérülést egy ártalmatlan szituációban, Kál­lay Márkot nem láttuk volna többet az FTC-Telekom csapatában pólóz­ni. Azonban a szerencsétlen esetet követően a zöld-fehérek úgy döntöt­tek, mégis meghosszabbítják a már civil pályafutására készülő balkezes játékos lejáró szerződését, elvégre nála jobb beugrót nem is kívánhat­tak volna. Az utolsó táncra készülő Kállay így aktív részese volt az FTC sorozatban harmadik Magyar Kupa-győzelmé­nek, mi több, három másodperccel a vége előtt ő mentette szétlövésre a Szolnok elleni finálét - az ötmé­teresekben aztán szokás szerint a zöld-fehérek voltak a jobbak. „Így lett kerek a történet - mondta a 30 éves Kállay Márk, aki pályafutása vége felé járva min­dent megnyert a Ferencvárossal. - Már a búcsúzkodásnál tartottam a Fradiban, aztán az élet úgy hoz­ta, hogy mégis maradtam. Az ak­kor készített interjú közlését elna­polták a klubban, most frissíteni is kell, méghozzá kizárólag pozi­tívumokkal. Felemelő érzés volt a Margitszigeten nyerni, ráadásul éppen azon a mérkőzésen, amely előtt Benedek Tiborról emlékezett meg a vízilabda-társdalom. Ne­kem ez volt a karrierem vége, szép lezárást kaptam, még ha nem is én voltam a kupadöntő főszereplője, hanem a Ferencváros, nekem csak egy külön sztorim volt benne. Örü­lök, hogy ennyi mindent megnyer­tünk ezekkel a srácokkal, mert nagyon jó emberek - ezért is tud­tunk mindig győzni. A Fradi a he­lyén van, és a helyén is marad még sokáig." Kállay Márk lőtt már bajnoki cí­met érő ötméterest a Ferencváros­ban, ezúttal ha nem is ő döntött, újabb fontos gólt szerzett, amely nélkül a zöld-fehérek nem nyerhet­ték volna meg sorozatban a tizedik trófeájukat. „Három balkezessel álltunk fel az utolsó támadáshoz az időké­rést követően - elevenítette fel a döntetlent érő gólt a válogatott szél­ső. - Az volt Varga Zsolt kérése, hogy a balkezesek kanyarodjanak feljebb, így kerültem be középre. Janisz Fundulisz észrevette, hogy nincs előttem blokk, meglátszott, én meg éreztem, hogy kevés az idő, nekem kell ellőnöm a labdát. Mindenki láthatta, mennyire örül­tem, hogy bement." Na igen, a gólöröm közben forrt a víz Kállay körül, akivel kapcsolatban már csak az a kérdés, mit hoz neki a jövő. „Úgy érzem, nemcsak a Fradi, hanem én is a helyemen leszek -mondta a búcsúzó balkezes. - Nagy biztonsággal kijelenthetem, hogy Svájcba igazolok, ahol már elkezdek dolgozni is. Persze az élet kiszámít­hatatlan, mindig hoz valami újat. A szakmai fejlődésem miatt folytatom Svájcban, vegyész-biomérnök diplo­mám van, ez a terület mindig is ér­dekelt, ezért is szeretnék minél több tapasztalatot gyűjteni, és mellette még játszani egy ideig. Kíváncsian várom a folytatást." Kállay tehát megy, de a zöld-fe­hérek két sérült játékosa, Varga Dénes és Zalánki Gergő már a csa­pattal együtt ünnepelte a kupagyő­zelmet, így valószínűleg hamarosan visszatérőknek is örülhetnek a fe­rencvárosi szimpatizánsok. L. G. Kállay Márk BEUGRÓKÉNT MEGTETTE A MAGÁÉT, aktív részese volt a sikernek, nélküle nem nyerte volna meg a Magyar Kupát a Ferencváros együttese. Wmm Kállay Márk szépen köszönt el a Ferencvárostól FOTÓ: MTI/KOVÁCS TAMÁS Életmű fair play díj Megható találkozásra került sor a 2019-ben elhunyt olimpiai bajnok vízilabdázó, Dömö­tör Zoltán solymári lakásán. Kamuti Jenő, a Nemzetközi Fair play Bizottság elnöke a Ma­gyar Olimpiai Bizottság képviseletében adott át posztumusz „Életmű fair play díjat" igazoló ok­levelet az úszóként is Európa-bajnok Dömötör Zoltán - a tokiói vízilabda olimpiai bajnoki címet biztossá tevő gól szerzője - kitüntetést átvevő feleségének, Ellynek. Kamuti Jenő hangsúlyozta, hogy a kitüntetés a feleségnek is szól, hiszen az ő támogatása nélkül Dömötör Zoltán nem tudta volna kivéte­lesen sikeres versenyzői pályáját befutni. A fe­lesége biztosította hátországra is szükség volt a kiemelkedően eredményes edzői tevékenysé­géhez is, amelynek során a KSI vízilabda-szak­osztályában húsz év alatt nyolc olimpiai bajno­kot nevelt fel munkatársaival együttműködve. J. K. 2020. szeptember 30., szerda wemaeaftsport

Next