Nemzeti Sport, 2021. március (119. évfolyam, 73-88. szám)

2021-03-22 / 79. szám

Népsport 2021. március 22., hétfő • A Nemzeti Sport retrómelléklete • BBS 1941 • Belgrádi döntetlen két héttel a német megszállás előtt Csodálatos a sport Jugoszlávia körül épp összecsaptak a világpolitika hullámai, amikor 1941. március 23-án még Belgrádban barátságos meccset játszott labdarúgó-válogatottja a mieinkkel Két hét múlva Németország megszállta az országot... Jugoszláviában 1941 tavaszán fel­gyorsultak az események. A Horthy Magyarországával 1940 decemberé­ben kötött örökbaráti egyezményt február 27-én ratifikálta a magyar országgyűlés, március 26-án viszont egy angolbarát katonai puccs meg­döntötte a tengelyhatalmakhoz húzó addigi Cvetkovics-kormányt, amire Hitler Jugoszlávia megszállásáról ha­tározott. Ám mielőtt április 6-án erre sor került volna, idehaza a nyomás alatt összeroppanó Teleki Pál ma­gyar miniszterelnök öngyilkosságba menekült. Egy héttel később kikiál­tották a Független Horvát Államot, Jugoszlávia szétesett, és 11-én a ma­gyar hadsereg is elérkezettnek látta az időt, hogy bevonuljon, ha a Tria­nonban elcsatolt területekből viszont akar látni valamennyit. Röviden ennyi történt. Március 23-án azonban még „örök barátsá­gos" labdarúgómeccset rendeztek a bajnok BSK (a mai OFK) stadionjá­ban, Belgrádban. Az elsőt a magyar válogatott 1941-es három fellépése közül. (Egy németek elleni súlyos 0:7 és egy Svájc elleni idegenbeli 2:1 fért még bele ennek a zilált esztendőnek a programjába.) Nem sok hiányzott ahhoz, hogy az összecsapást Zágráb­ban játsszák le, de „az MLSZ azt kérte, hogy a mérkőzés füves pályán kerüljön sorra..." Az pedig Belgrádban volt. A kor hagyományainak megfelelően a két B-válogatott mindeközben Újpes­ten (2:0), a két ifi pedig ugyancsak Belgrádban csapott össze (1:3). Te­gyük hozzá, hogy a magyar, a román és a jugoszláv válogatott részvételé­vel 1939 ősze óta csordogáló úgyne­vezett Duna-kupába is beleszámított ez a találkozó, a sorozat befejezését aztán elfújta a történelem. Az ellenfélnek volt épp elég baja, ahogyan Szvetoszlav Grisovics, a korábbi nagyszerű csatár és későbbi edző írt a Politika című lapban: „Mi biztos és mi nem biztos? Biztos az, hogy ma csütörtök, holnap péntek és hol­napután szombat van. De nem biztos, hogy vasárnap csapatunk lesz..." A ju­­gók szomorúan sorolták a gondjai­kat: „Dubac katona, harminc napja nem edzett. Lechner, Cimermancsics, Szaracs beteg, Valjovics katonatiszt. Vujadino­­vics nem akar játszani. Szépen állunk!" Cimermancsicsról utóbb kiderült, hogy kutya baja, de Szvetozar „Kika" Popovics szövetségi kapitány ezzel együtt jókedvűen sorolta azoknak a nevét, akikre számíthatott, igaz, azt is megjegyezte, hogy „Nem nekem való munka ez. Maradok a főtitkárság­nál. .." Felettünk sem volt felhőtlen az ég, hiszen nemcsak válogatott csapatunk­nak volt ez az első 1941-es meccse, hanem a kapitány, Fábián József is új volt, és a Berecz, Zsengellér, Bodola belső hármas sem játszott még együtt soha. „Siker lenne már az is, ha nagyvá­logatottunk döntetlenül végezne Belgrád­­ban" - írta a Nemzeti Sport, hozzátéve, hogy „ha tapasztaltunk is némi fellendü­lést a magyar labdarúgásban körülbelül egy esztendő óta, ez nem volt olyan nagy, hogy egyszeriben azt képzeljük: megint mi állunk az európai labdarúgás élén, mi va­gyunk a verhetetlenek, a nagyok, az utol­érhetetlenek”. Ominózus belső hármasunkból (amelyben például Sárosi György doktor ezúttal szóba sem jött) meg­lepő módon egyedül a nagyváradi Bodola Gyulát tartotta volna a ha­zai sajtó fix pontnak, ha nem kel­lett volna heteket kihagynia sérü­lés miatt. A nagyszerű Zsengellér Gyulát már féltették a jugoszláv kullancsoktól, azaz a követő em­berfogást alkalmazó fedezetektől, mert az ilyenekkel rendre meggyűlt a baja (és tényleg: meg sem tudott mozdulni a zágrábi Ivan Jazbinsek mellett...), a 28 évesen debütáló di­ósgyőri Berecz István pedig „be is válhat, nem is" első válogatott mér­kőzésén. Inkább nem válhatott be, mert soha többé nem húzhatta fel a meggypiros mezt. A Nemzeti Sport mindenesetre ki­fogástalan jósnak bizonyult, hiszen a beharangozója végén ezt írta: „Ha a magyar csapat lelkesen küzd, belső hár­masa és új közvetlen védelme beválik, akkor kiverekedheti a döntetlent. Mi ezt az eredményt tartjuk valószínűnek. Nem elképzelhetetlen az sem, hogy győzünk, de ennél már inkább elképzelhető a ju­­goszlávok győzelme. Belgrádban azon­ban már a döntetlen is határozott siker lenne! Jóslatunk: 1:1." Ezek után természetes, hogy 16 800 néző előtt (463 ezer dinár volt a be­vétel, amitől hihetetlenül boldogok voltak a rendezők) a ferencvárosi Gyetvai László 8. percben szerzett góljára a szünet előtt Szvetiszlav Valjarevics felelt, és 1:1 lett a vége. Ráadásul a 88. percben az első fél­idő közepe óta sérülten játszó kis­pesti Kincses Mihály teljesen sza­bályos gólját les címén nem adta meg az olasz Raffaele Scorzoni já­tékvezető, holott az esetnél Erészt Dubac a kapufánál, a gólvonalon állt... Ma, amikor a játékvezetőket szabályosan eltüntetik a széles nyil­vánosság elől, egyenesen szürreális olvasni, amint Mattanovich Béla, a Nemzeti Sport kiküldött tudósító­ja konkrétan felelősségre vonja az olasz bírót a lefújás után: „A ma­gyarok második góljáról kérdezem, és mondom, hogy nem volt les, mire azt válaszolja, hogy Bodola állt lesen. Arra a válaszomra, hogy Dubac a kapuba ál­lott, tiltakozik..." Szrdjan Mrkusics, a Beogradszki SK kapusa pedig elő­zetesen a legjobban Zsengellértől tartott, aki másfél évvel korábban a Közép-európai Kupában egy laza ötöst rúgott neki a Megyeri úton az Újpest 7:1-es diadala alkalmából. Pluhár István, a BEAC egykori kétszeres válogatott fedezete, a Ma­gyar Rádió népszerű kommentátora amiatt kesergett, hogy csak az egyik pótlelátó alatt találtak neki munka­helyet a derék szerbek, nem pedig a megszokott salakon, Fábián kapi­tány pedig szűkszavúan értékelte első mérkőzését a nemzeti tizenegy élén: „A magyar csapatban Bíró, Lázár, Csikós és Kincses játszott elsőrangúan, Sárosi Bélának voltak ragyogó negyed­órái és ötperces visszaesései. Szűcs óri­ási lámpalázzal játszott, nincs ahhoz hozzászokva, hogy idegenben a vendég­­játékost annyit lökdösik, ezért jött több­ször zavarba. " A még nem egészen húszéves szol­noki Szűcs Sándornak a belgrádi volt az első válogatott mérkőzése a 19- ből. Még a háború vége előtt Újpestre szerződött, kora egyik legnagyobb középső védője lett belőle, majd amikor 1951 márciusában szerelmé­vel, Kovács Erzsi énekesnővel tiltott határátlépés kísérlete miatt letartóz­tatták, a példastatuálás szándékával egy sötét kor egyik legsötétebb pilla­natában kivégezték. De vissza a nem kevésbé sötét 1941-be! Április 6-án tehát a német hadsereg egy pillanat alatt elfoglalta Jugoszláviát (lezárva ezzel a Balkánt a szövetségesek lehetséges offenzívá­­ja elől), és hasonló sikereket ért el a labdarúgópályán is: aznap Kölnben 7:0-ra mosta le a magyar válogatottat. A második gólt az ifjú Fritz Walter, az ötödiket és a hetediket bizonyos Helmut Schön szerezte... És ezzel egyszersmind az 1942-ben aztán két meccsre még visszatérő Fábián Jó­zsef első kapitányságának is gyorsan vége lett. A Pap István örökbarátságos Zsengellér Gyula (balra) elöl ment Szrdjan Mrkusics, a kapus a tudósítás szerint igazi klasszis, aki remekül játszotta a negyedik hátvéd szerepét Fotók: Képes Sport Vojin Bozsoviccsal (balra) volt elég gondja Polgár Gyulának, de ő lett a győztes Emlékeztető Jugoszlávia-Magyarország 1:1 (1:1) 1941. március 23., Belgrád, barátságos mérkőzés BSK-stadion, 16 800 néző, vezette: Scorzoni (olasz) Jugoszlávia: Mrkusics - Brozovics, Dubac - Manola, Jazbinsek, Djanics - Cimermancsics, Valjarevics, Bozsovics, Velfl, Nikolics Szövetségi kapitány: Szvetozar Popovics Magyarország: Csikós - Szűcs, Polgár - Bíró, Sárosi III, Lázár - Kincses, Berecz, Zsengellér, Bodola, Gyetvai Szövetségi kapitány: Fábián József Gólok Valjarevics (43.), illetve Gyetvai (8.) Engedetlen ,1941. március. Az MLSz értesü­lést kapott, hogy az MTK alapsza­bályellenes magatartást tanúsít, s a vizsgálat eredményeképpen László András dr. egyesbíró az MTK játékjo­gát és működési jogát a jogerős hatá­rozat meghozataláig felfüggesztette. A határozat megállapítja, hogy az MTK-nak az NB II-ben, vala­mint a budapesti kerületi szereplő csapatait a bajnokságból kizárta. Ugyanakkor javasolja, hogy hogy az MTK-t a szövetség tagjai sorá­ból zárja ki, és a belügyminiszter­től kérje az MTK feloszlatásának elrendelését. A határozat indokolása szerint az MTK a március 9-én Szombathelyen lejátszott bajnoki mérkőzéssel kap­csolatban a vasúti kedvezmény iránt előterjesztett kérelmében Boronkay Gábort mint egyesületi képviselőt és vezetőt tüntette fel, annak ellenére, hogy az MLSz korábban Boronkay Gábort nem fogadta el egyesületi képviselőnek. Az egyesbíró az MTK- nak ebben a cselekedetében a szövet­séggel szemben tanúsított engedet­lenséget lát, és egyben a szövetség félrevezetését állapította meg. A másik panasz tárgya az volt, hogy az MTK nem magyar állam­polgár játékosokat igazoltatott le és szerepeltetett csapatában. Az egyes­bíró megállapítása szerint a vizs­gálat adatai igazolták, hogy Burkó Jenő MTK-játékos lengyel állampol­gár, miközben az egyesületi alap­szabály szerint csak feddhetetlen előéletű magyar állampolgár lehet az MTK tagja. Az MTK sorsát meg­pecsételő határozat lényegében már most megvonja a működési jogot az egyesülettől.

Next