Nemzeti Sport, 2021. július (119. évfolyam, 191-206. szám)

2021-07-16 / 191. szám

2 tflBDflRUGflS 2021. július 16., péntek 10 THURY GÁBOR Életét végigkísérte a labdarúgás, a Va­sas és a válogatott középhátvédjeként nemzetközi hírnevet szerzett. A legjob­bak között 61 alkalommal játszott, szö­vetségi kapitányként három időszakban ugyancsak 61-szer ült le a kispadra. A világ- és Európa-válogatott Mészöly Kálmán ma tölti be 80. életévét. AZ 1966-OS, LEGENDÁS MAGYAR-BRA­ZILON (3:1) NÉHÁNY PERCCEL AZUTÁN, hogy értékesítette a büntetőt, egy ös­­­szecsapást követően Mészöly Kálmán a füvön maradt, fájlalta a vállát. Nem le­hetett tudni, hogy visszatérhet-e a pá­lyára, Baráti Lajos arcát premier plán­ban mutatta a kamera, hol a fejét fogta, hol pedig azt mutatta a kezével, hogy Inkább még,a pécsi időkből emlékszem Kálmánra. A fizikai adottságai fantasztiku­sak voltak, szerencsére a gyorsaságommal azért tűrtem borsot az orra alá. Védő létére kiválóan kapcsolódott be a támadásokba, ez emelte társai fölé. Akkor került hozzánk, a Vasasba, amikor nagy szükség volt a fiatalokra. Mészöly Kálmán és Farkas Jancsi színt vitt a csapat életébe. Kál­mán istenáldotta tehetség volt a védelem ten­gelyében, a levegőben, a földön egyaránt. RADULY József 94 éves, 2-szeres válogatott Csodálatosan futballozott. Biztonságot adott, ahogy előttem játszott. Technikás, képzett védő, aki az ellenfél kapujára is veszélyt jelen­tett A hozzáállása igazi példakép a fiataloknak. GELEI József ~~~ ^ „ 83 éves, 11-szeres válogatott Kálmán már nem játszott a Népstadionban az 1972-es magyar-román Eb-negyeddöntőn, amelyen a román egyenlítő gólt fejeltem, de klubszinten korábban találkoztunk a Steauá­­val. Akkoriban még csatárt játszottam, reme­kül fejelt, az egész felépítése és a játéka talán jobb is volt mint Bobby Moore-é. A Jóisten tartsa meg sokáig! . 77 éves, Ludovíc Satmareanu néven 44-szeres román válogatott * ! Bár fakulnak az 1964-es Eb-elődöntő emlékei, a győztes gólom mellett Mészöly Kálmán alak­jára is jól emlékszem. Magas, erős, szőke védő volt a korszak egyik legjobbja a posztján. A mi dolgunkat is megnehezítette, nagyon szoros meccset játszottunk Magyarország ellen. Nem is kérdés, befért volna a Real Madridba. A leg­jobbakat kívánom neki. Fiatalabb vagyok nála, s annak ellenére, hogy nem játszottunk egymás ellen, tisztá­ban vagyok vele, mekkora játékos volt. Az én generációmban még számon tartottuk, kik azok az idősebb futballisták, akiktől tanulni lehet. Ő is ilyen volt. Mircea LUCESCU A 75 éves, 70-szeres román válogatott eltört a védő kulcscsontja. A szövetsé­gi kapitány abban a pillanatban egyik kedvenc futballistája egészségéért ag­gódott, de lehet, hogy átvillant benne, mi lesz a védelemmel, ha kidől egyik legfontosabb pillére? Nos, Mészöly fel­kötött karral játszotta végig a vb-cso­­portmeccs hátralévő perceit. A középhátvéd Barátinál mutatko­zott be a válogatottban az 1961. decem­beri dél-amerikai túrán. A Chilétől el­szenvedett 5:1-es vereséget követően Mészöly került a védelem tengelyébe, Sipos Ferenc, az MTK centerballja egy sorral előrébb játszott, a visszavágó 0:0 lett. A felállás az 1962-es chilei vb-n jól működött (Mátrai Sándor, Mészöly, Sárosi László alkotta a hátsó sort), az 1964-es Európa-bajnoki sorozat mécs­esein is ők szerepeltek védőként (a bronzmeccsre csak Mészöly maradt a hármasból). A kapitány az 1966-os angliai tornára annyit finomított, hogy a jobbhátvéd Mátrait gyorsasága miatt sepregetőként játszatta, előtte Káposz­ta Benő, Mészöly, Sipos, Szepesi Gusz­táv (Sóvári Kálmán) alkotta a védősort, amelyben Mészöly Kálmán nélkülöz­hetetlen láncszem volt. Gyerekként - néha később is... - imádta a cirkuszt, s mivel nem volt rossz tornász, a légtornászokkal gya­korolt, de egyszer megütötte magát, elege lett. Családi nyomásra úszni kez­dett, nagybátyja, Mészöly Tibor kint volt az 1932-ben Los Angeles-i olim­pián (igaz, Komjádi Béla nem tette be a 4x200-as gyorsváltóba), de Kálmán­nak inkább a labda volt a lételeme. Bá­tyját követve a III. Kerületi TTVE-hez igazolt. Egy alkalommal nem jött el a csapat középhátvédje, a ruganyos, jól fejelő srác olyan kitűnően helyettesí­tette, hogy hátul ragadt. Tizenhete­megélte a magyar labdarúgás töb­b mint fél évszázadát, játékával hitet adott a szurkolóknak, hogy igenis, az Aranycsapat nincsen elérhetetlen messzeségben, majd szakvezetőként a sportág honi hányattatását. dik életévében a felnőttcsapatban ta­lálta magát. Vitte volna Textiles (MTK), de Mészöly papa azt mondta: „A poszt egyik legjobbja, Sípos, oda a büdös élet­be nem fogsz bekerülni. ” Édesapja - aki finoman fogalmazva sem volt a Rákosi- és a Kádár-rendszer kegyeltje - a Va­sast javasolta, a klub 1958-ban le is iga­zolta. Már a piros-kékek játékosaként lett UEFA-torna-győztes 1960-ban Bécsben, s ugy­ancsak az ifiválogatott­ból datálható barátsága klubtársával, Farkas Jánossal. Az UEFA-siker évé­ben április 9-én mutatkozott be az NB I-ben a Salgótarján ellen (2:0). Idővel jól ment neki, Bundzsák Dezső talán ezért sem zárt vissza védekezni, s ami­kor a középhátvéd rászólt, a fedezet csak annyit mondott, oldja meg... Igaz, Mészöly neki köszönheti, hogy két­lábas lett, mert Bundzsák az edzések után hajlandó volt tanítgatni. Kálmán a Vasasban azt is megtanulta, a meccsek után a kisfröccs a menő, másnapos­ságra pedig egy korsó sört kell inni... A Labdarúgás havilap 23 szerkesztősé­get kért fel, szavazzon az Év labdarú­­gója­ címre. 1962 májusában Mészöly 63 ponttal végzett az élen. Meghívták az 1963-as szkopjei föld­rengéskárosultak megsegítésére ren­dezett jótékonysági mérkőzésre, az Európa-válogatott 7:2-re megverte a jugoszlávokat, Mészöly mellett Sándor Károly is pályára lépett. Lev Jasin bú­csújátékán 1971. május 27-én Moszk­vában Mészöly a világválogatott első gólját (2-2) fejelte a Dinamo-váloga­­tottnak. Uwe Seeler búcsúmeccsén (1972. május 1., Európa-válogatott-HSV 7-3) mindkét magyar, Mészöly Kálmán és Bene Ferenc is szerzett gólt. Júni­us 9-én, a belgrádi Szport­lap meg­alapításának 10. évfordulója alkal­mából rendezett meccsen (Crvena zvezda-Világválogatott 2-2, 11-esekkel 7-6) Mészöly Kálmán és Albert Flóri­án játszott Belgrádban. Fontos gólo­kat lőtt, 1965-ben a Fiorentina elleni KK-döntőn (1-0) az ő találata döntött. A brazilok ellen az 1966-os vb-n belőt­te a 11-est, akárcsak a hollandok elleni 1967-es budapesti Eb-selejtezőn (2:1). De szerzett gólt az 1966-os odavágón az utolsó előtt percben (2:2), az ő találatá­val fordítottunk 2:1-re a bolgárok elle­ni 1966-os vb-csoportmérkőzésen (3:1). Az 1966-os vb-t követően a sérülése után visszatérő Mészölyre egy sorral előrébb számítottak. Csak „melléke­sen": az 1967-es chilei Hexagonal-tor­­nán mutatott játéka alapján félmillió dollárért szerződtette volna a Világ­kupa-győztes uruguayi, Penarol. de, az ajánlat Magyarországon disszidálás nélkül értelmezhetetlen volt. Akkori­ban a válogatott és a klubcsa­patok telente úgy jártak Dél-Amerikába, mintha a szomszédba mennének. Er­ről Mészöly találóan mondta: „Akkoriban nem nagyon kel­lett télikabát. ’’ A szovjetek elleni 1968- as két Eb-negyeddöntőben jobbfedezetként számított rá Sós Károly szövetségi ka­pitány, Solymosi Ernő játszott center­­halfot. Kiestünk, egy év múlva a cseh­szlovákok elleni vb-selejtezőn Sós Mészölyt állította a védelem tengelyé­be. A budapesti találkozó (1969. május 25., 2:0) után ezt írta az NS: „Mészöly régi napjaira emlékeztetően játszott. Szíve-lelke volt a védelemnek, főleg fej­játékával s helyezkedésével, valamint nyugalmával tűnt ki. Nehéz helyzetek­ben tisztázott." A szeptemberi vissza­vágón Sós lecserélte. Már a szünetben le akarta, akkor még Göröcs visszasír­ta a zuhany alól, de miután Fazekas László berúgta a harmadik gólunkat, lecserélték, 3:3 lett a vége, aztán jött Marseille, a többit tudjuk... Neki tu­lajdonították a mondást­­ „A mi időnk lejárt” -, amit valójában Göröcs Titi mondott. Hoffer József fiatalításba kezdett, ám visszaverekedte magát a legjobbak közé, utolsó, 61. válogatott­ságán Bécsben Ausztria 2-0-s le­győzése során (1971. április 4.) lépett pályára. Ez idő tájt a Vasasban kezd­ték megelégelni, hogy Farkassal gyak­ran bele-belenéz az éjszakába, az azért fejtörést okozott, hogy a csapat dél-amerikai túráján a meghívók ra­gaszkodtak hozzájuk... Négyszeres bajnokként és három­szoros KK-győztesként Farkas János­sal és Ihász Kálmánnal együtt búcsúz­­tatta a Vasas a Fáy utcában 1974 februárjában az öreg­­fiúk-válogatott ellen. Erről a FourFourTwo hasábjain nyilatkozta: „Eredetileg csak Jancsival búcsúztunk vol­na, ám a vezetők kérték, hogy Ihász Kálmánt is vegyük bele a buliba, így aztán hármun­kat köszöntöttek, hármunkat ünnepeltek. Tisztességes bévé­­­ n 61 ALKALOMMAL Futballélet szenvedéllyel DUNAI II Antal 78 éves, 31-szeres válogatott AMANCIO Amaro 81 éves, 42-szeres spanyol válogatott jbl­ÉÉ VOLT VÁLOGATOTT ÉS ÜLT SZÖVETSÉGI KAPITÁNYKÉNT A KISPADON EEnSEEHm „Kibélelt pokróc, kismackó az ágyra fektetve” - így cselezték ki egy görbe estén a futballfegyelemre kényes apát Rendhagyó összeállításunkban Mé­szöly Kálmán két fia, ifjabb Mészöly Kálmán és Mészöly Géza elevenít fel édesapjukhoz kötődő történeteket. Ifjabb Mészöly Kálmán: „Már gyerekko­runkban megfertőzött minket az Üveg a fut­­ball-léttel, szinte szó szerint az öltözőben nőttünk fel. Farkas Jancsi, Fister Ferenc, Ta­más Gyula, később Mészáros Bubu, Ihász Gá­bor, Komjáti Andris, Müller Sanyi mellett. Az az igazság, hogy nehezen viseltem a Mészöly nevet. Sokszor volt, ha valami jót csináltam, azért történt, mert én vagyok a Mészöly, ha meg rosszat, annak is az az oka, hogy én va­gyok a Mészöly. A Vasas utánpótlásában véd­tem, de tizenhat és fél évesen eltanácsoltak a klubtól, tulajdonképpen szintén a nevem mi­att. A tetőről leskelődtünk néhány ifistával a női zuhanyzóba, ám feljött a fűtő, ránk kia­bált, leesett a magasból,­­eltörte a kezét, és mivel én voltam az egyetlen, akit megismert a srácok közül, csak azt tudta mondani, a kis Mészöly ott volt köztük.” Mészöly Géza: „Krimi megszületett 1965- ben, egy baba el is ment, és a szüleim már nemigen akartak több gyereket, pénzben sem dúskáltak. De kiderült, mégis jön az újabb gyermek. Kötött egy fogadást apu és anyu, ha az angliai vébén megverjük a bra­zilokat, akkor megtartanak engem. Mama úgy volt vele, hogy úgysem győzik le a bra­zilokat. Aztán megtörtént a csoda, nyertünk 3:1-re, apu gólt is lőtt, így maradtam meg én is, a rákövetkező év februárjában szület­tem meg. Én aztán elmondhatom, hogy so­kat adott nekem a futball, hiszen én tényle­gesen az életemet köszönhetem neki.” Ifjabb Mészöly Kálmán: „Ültem a B-kö­­zépben, amikor Géza először játszott válogatott­ként a Népstadionban 1988-ban Mezey György­nél. A lelátón mészülyűztek, ez az ügyetlen, biztos csak az apja nyomta be, én meg össze­szólalkoztam velük, és kicsit határozottabban viselkedtem, mint kellett volna, úgyhogy ki­vezettek. Voltak legendás történetek is... Egyik este Géza kimaradt, de megoldottuk, hogy ne legyen gond. Edzője akkoriban a fater volt a Vasasnál. Kibélelt pokróc, kismackó gondosan az ágyra fektetve, és amikor az Öreg hazaérve benyitott, mondtuk, csak csendesen, mert al­szik már. Vagy húsz évvel később derült ki, hogy befűztük szegényt. Nagyon kivált, haragudott, hog­y így megvezettetek engem, hát nem kép­zelitek!" A futballban nem ismert tréfát, de a pályán kívül olyan volt nekünk, mint egy jó ba­rát. Később akadtak közös éjszakázások is, elő­fordult hogy mentünk haza hárman, az Üreg nem talált be a kulcslyukba, nekem se sikerült, mire mondta, szóljál már az öcsédnek, hogy segítsen! Géza fiatal volt, sportember, azt nem gondolta volna az Öreg, hogy ő sem talál be.” Mészöly Géza: „Ott voltunk apu búcsúmér­­kőzésén 1974. február 28-án, Vasas-Magyaror­­szág meccs volt a Fáy utcában, az eseményről még videofelvétel is maradt, amelyen nagyma­mánkkal és édesanyánkkal ülünk a lelátón, és mi bálmival kis tokosként nyújtogatjuk a nya­kunkat. Még a futópályán is ültek. Apunak ezt az egy meccsét láttuk élőben, mégis elég ko­rán, hat-hét évesen már tudatosult bennünk, hogy mekkora játékos volt.” Ifjabb Mészöly Kálmán: „Megszállott­ságban Cristiano Ronaldóéhoz tudnám hasonlí­tani, mindent alárendelt a futballnak. Tizennégy éves voltam, amikor lehívott a felnőttcsapat­hoz, mert edzés végén Várady Béla gyakorolta a szabadrúgásokat. Engem állított be a kapu­ba, na nem azért, hogy védjem a lövéseket, ha­nem hogy adogassam neki vissza a labdát. Az Üreg, nem túlzok, két órán keresztül igazgat­ta, hogy nem jő, Béla, így rúgd, úgy rúgd. Vagy százharmincszor rúgatta vele újra. Aztán kijött a gyakorlás eredménye, mert a Népstadionban úgy verte be Várady a Fradinak a szabadrúgást, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A mögött olyan meló volt, amilyenre senki sem gondolt.” Mészöly Géza: „Gyerekként szerettem meg­mutatni magamat a téren, hogy apu, nézz ide, mondjad, mit csináljak. Ösztönzött, hol né­zett. Farkas János apámnak nagy barátja volt, Agárdon sokat nyaraltunk együtt, nem felejtem, ahogy mezítláb murába, miként kell rúgni a labdát. Eperintőztünk, Kálmán volt apuval, én meg a Jani­kával. Fotók is vannak a közös nya­ralásról, ahogy apu dobál minket a Velencei-tó­ba. Illovszky Rudi bácsinál játszottam először az NB I-ben, aki korábban apunak is volt edzője, de biztos vagyok benne, ettől még nem rakott volna be a csapatba. Apu mellett megtanultuk, hogy a Mészöly névvel vigyázni kell, fokozot­tan oda kell figyelni, hogyan viselkedünk. Tőle tanultuk az idősebbek iránti tiszteletet, az illő köszönés fontosságát, ennek az etikett szabá­lyaira különösen kényes, üdvözlésnél bizonyos esetekben meghajlást elváró Dél-Koreában nagy hasznát láttam. Az akkori időben bátor és szokatlan lépés volt aputól, hogy szövetségi ka­pitányként engem is beválogatott, és azt gon­dolom, helytálltunk. Aztán amikor kaptam egy dél-koreai ajánlatot a Posce Atomstól, az 1990- es, pucér nős kezdőrúgás miatt is emlékezetes, Magyarország-Kolumbia mérkőzés után végül is úgy döntöttünk, jobb elejét venni a méltatlan támadásoknak, inkább nem tesz be, és aztán így is történt, nála csak a következő kapitány­sága idején kaptam szerepet.” CS. P: *

Next