Nemzeti Sport, 2021. szeptember (119. évfolyam, 237-251. szám)

2021-09-06 / 242. szám

[V • 2021. szeptember 6., hétfő • A Nemzeti Sport retrómellékleteNépsport 1971 - Hegedűs Csaba csupa kétvállas győzelemmel lett világbajnok A Tuskirály legendája Épp fél évszázada, 1971 szeptemberében a szófiai Vaszil Levszki Stadionban legenda született: a magyar birkózóválogatott 23 éves újonca, Hegedűs Csaba csupa tusgyőzelemmel menetelt a világbajnoki dobogó tetejére. Azóta megkerülhetetlen személyisége a sportágnak. Végy egy kőkemény sportágat, ahol a sikert sohasem adják ingyen. Végy egy embert, aki ebben a kőkemény sportágban megcsinálta a „Grand Slamet", vagyis az összes lehetséges világversenyt (olimpia, vb, Eb) meg­nyerte. Már ez is mesébe illő menete­lés, ám gyakorlatilag az összes sikeré­hez hozzátapadt valami egyéb jelentés, külön bravúr vagy jubileum, miköz­ben pályafutása - néha a szó szoros értelmében vett - törésektől sem volt mentes. Aztán edzőként és sportveze­tőként szintén a legmagasabbra jutott, mindent elsöprő habitusa egyszerűen nem engedett ennél kevesebbet. S ami­kor úgy tűnt, leszállóban a csillaga, akkor sem adta fel, s most, hetvenen felül még mindig ott van, ahol a helye: a birkózószőnyeg mellett. Nincs az a beszélgetés a magyar bir­kózásról, amelynek egy bizonyos sza­kaszában így vagy úgy ne vetődne fel Hegedűs Csaba neve. Már említettük, ő az egyik Grand Slam-győztes honfi­társunk, aki mindent megnyert. Ös­­­szesen egyébként négy világversenyt (egy-egy olimpia és világbajnokság, két Európa-bajnokság), ha ezt nézzük, akkor további öt kiváló társa közül az egyaránt hat diadallal álló Kozma Ist­ván, Kocsis Ferenc és Lőrincz Tamás, valamint az öttel büszkélkedő Varga János is jobb nála, Farkas Péterrel pe­dig holtversenyes. De nem ez a lényeg hanem például az, hogy amikor ő a dobogóra állt, akkor mindig a tetejére. Kétszer volt negyedik, s bizony olyan is többször előfordult, hogy kiesett, de olyan nem, hogy a dobogón felette áll­tak volna. Ez abszolút jellemző egész szakmai pályafutására, sőt, egész lé­nyére. Elárulok egy titkot: nagyon nehéz vele interjút készíteni. Akármit kér­dezünk tőle, egyszer csak azon ves­­­szük észre magunkat, hogy a válasz elkanyarodott valami olyasmi felé, amit úgy írhatnánk körül, hogy a győ­zelem tudománya. Mindegy, hogy régi edzőtábori szkanderpartiról, lábteniszmeccsről vagy éppen az olim­piai bajnoki címről van szó. Ő egy falu­si kocsmába is úgy lép be, hogy „Olim­piai bajnok vagyok!", az önbizalma, a fanatizmusa, pontosabban fanatizáló képessége párját ritkító. Emlékszem, valamikor az 1980-as évek közepén egykori ifiválogatott birkózópalán­taként éppen a címeres melegítőnket vettük át a birkózószövetségben, ami­kor összefutottunk vele, épp felnőtt szövetségi kapitány volt. Olyan be­szédet rögtönzött nekünk, hogy tátott szájjal hallgattuk, s rövid időre el is hit­tük, amit mondott, hogy mi vagyunk a sportág jövőjének zálogai. Aztán a lengyelországi nemzetközi versenyen kiderült, hogy én azért kevésbé, ettől még sosem feledem el a találkozást. Ezt a motivációs erőt azóta sem veszí­tette el, tanúja voltam, amikor most nyáron, a tokiói olimpia előtti utolsó tatai edzések egyikén fanatizálta a kötöttfogású válogatott tagjait. Arany, ezüst és ötödik hely lett, ha nem is csak ennek, de valamennyire ennek is az eredménye... Látszólag kissé elkanyarodtunk fő témánktól, Hegedűs Csaba fél évszá­zaddal ezelőtti berobbanásától, de annyiban mégsem, hogy az 1971-es szófiai világbajnokság volt a kezdő­pontja, ha nem is pályafutásának (hi­szen Szombathelyen, majd a Vasasnál már korábban kiváló „karfiolfülűt" faragtak belőle), hanem az említett le­genda kialakulásának. Lapunk egyko­ri főszerkesztője és szakírója, Szekeres István az évtizedek során több könyvet és írást szentelt Hegedűsnek, legutóbb a Magyar Birkózószövetség (MBSZ) alapításának jubileumára készített, 100 év szövetségben - a magyar birkózás cso­dálatos világa című albumban. Mielőtt ebből szemezgetnénk, annyit az alap­helyzet megvilágításaként minden­képpen említsünk meg hogy 1971- ben az 1968-as mexikói olimpia hősei, aranyérmesei közül Varga János még birkózott ugyan, de nyilvánvalóan kar­rierje vége felé járt, a kétszeres bajnok Kozma István pedig másfél évvel ko­rábban szenvedett halálos autóbalese­tet. Pici tragédiája alapjaiban rengette meg a magyar birkózást, amelynek új vezérre volt szüksége. Ez lett Hegedűs Csaba. Szóval Szófia, 1971 szeptembere. A Vaszil Levszki Stadion adott otthont a világbajnokságnak, szabad téren foly­tak a küzdelmek. Rekordszámú, szak­értő nézősereg kísérte figyelemmel az eseményeket, a döntőkön negyven­ezren is helyet foglaltak a lelátókon. Először a szabadfogásúak küzdelmeit rendezték meg (a mieink közül a 100 kilós Csatári József negyedik, a 90 kilós Bajkó Károly ötödik lett), a bolgárok egy aranyat otthon tartottak. Kötött­fogásban pedig hármat, de nyugodtan állíthatjuk, hogy Petar Kirov, Georgi Markov és Alekszandar Tomov mel­lett (előtte) még valaki igazi sztár lett a helyiek szemében is: a magyarok 82 ki­lós, 23 éves ifjú titánja, Hegedűs Csaba. Elvégre újoncként érkezett és világbaj­nokként, Tuskirályként távozott. Érdemes megemlíteni, hogy az elő­ző évben, az edmontoni vb-n csak 13 induló volt ebben a kategóriában, a bolgár fővárosban viszont a duplája, 26. Szóval tényleg mindenki ott volt, aki számított, Hegedűs nem kevesebb, mint hét mérkőzést vívott. S elég ha­mar kivívta az értő közönség­rajongó figyelmét, hiszen sorra két vállra fek­tette ellenfeleit, a negyedik meccsétől bármikor a szőnyegre szólították, rá­kezdett a kórus: „Hegedűs tus!" A sajtó­teraszon a tudósítók már Mr. Tusként emlegették. A történelmi hűség kedvéért is ér­demes felidézni, hogyan jöttek sorban az ellenfelei: Hoszein Dzsamal (iráni), országos bajnok, tus a 4:32. percben. Kendzsiro Hiraki (japán), az előző évi vb ötödik helyezettje, tus az 1:09. perc­ben. Marcel Vlad (román), Balkán Já­­tékok-győztes, tus a 4:08. percben. Ali Yagmur (török), Mediterrán Játékok­­győztes, tus az 5:09. percben. Adam Ostrowski (lengyel), az előző évi Eb ezüstérmese, tus a 7:05. percben. Jay Robinson (amerikai), az előző évi vb negyedik helyezettje, tus a 6:57. perc­ben. Kiril Dimitrov (bolgár) mérkő­Született: 1948. szeptember 6., Sárvár Sportága: birkózás Szakága: kötöttfogás Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (1972, München, 82 kg), vb-győztes (1971, Szófia, 82 kg), Eb-győztes (1976, Leningrád, 82 kg, 1977, Bursa, 90 kg) rés nélkül feladta. A hazai versenyző az előző körben kikapott a címvédő szovjet Anatolij Nazarenkótól, és már biztos harmadik volt. Gyaníthatóan a szakvezetők nem akarták, hogy a bom­baformában lévő magyar elleni esetle­ges vereség megviselje. Szóval a végén jött Nazarenko, a Di­namo Alma-Ata klasszisa, aki a nem­zetközi szakmai közvélemény szerint új korszakot nyitott a világ birkózásá­ban. Eleinte nagyon nyugodt volt Szó­fiában, a mérkőzései között elmerülten olvasott. Hanem egy idő után már le­tette a könyvét, amikor Hegedűs lépett szőnyegre, és figyelte a trónkövetelő birkózását. A döntőről a Népsport ki­küldött munkatársa, Bocs Ferenc így számolt be: „Nazarenko kezdett jobban. Csípődobás, levitel, kettős intés. Az első menet végén 5:1-re vezetett a szovjet ver­senyző. A szünet után is támadólag lépett fel. Hátraesést indított, Hegedűs azonban ezt megkontrázta, mozgásában továbbvitte ellenfelét, aki hídba kényszerült. Mindös­­­sze 59 másodperc telt el a menetből, amikor a híd­­ betört... A világbajnoki cím védője két vállra feküdt!" Tus tehát a 3:59. perc­ben. Hegedűs Csaba hét szófiai mér­kőzése elméletileg 63 percet vett volna igénybe, összesen azonban 32 perc 59 másodpercet töltött a szőnyegen. Az 1971-es szófiai világbajnoksá­gon a magyar kötöttfogásúak közül Doncsecz József (52 kg) és Varga Já­nos (57 kg) bronzérmes, Réczi László (62 kg) és Pércsi József (90 kg) negye­dik, a Kozma Pici elárvult helyén in­duló Csatári József (+100 kg) ötödik, Seres Ferenc (48 kg) és Hegedűs Mik­lós (74 kg), Hegedűs Csaba testvére hatodik lett. A közvélemény mégis csak egyetlen eredményre emlékszik erről a vb-ről, hiszen nem csupán egy nagy siker, hanem egyenesen legenda született: a Tuskirály! Aki aztán sosem érte be a közép­szerrel, ő szerezte a magyar sport századik olimpiai bajnoki címét 1972- ben, Münchenben, és 1973-as súlyos autóbalesete után is vissza tudott térni a csúcsra, Európa-bajnokságot nyerve 1976-ban és 1977-ben egyaránt. Gyors váltással már 1979-ben ő edzette a vá­logatottat, amely tarolt a San Diegó-i vb-n, sikeres szövetségi kapitányból 1989-ben alelnöke, 1992-ben (egészen 2015-ig) elnöke lett a hazai szövetség­nek, eközben a nemzetközi szövetség végrehajtó bizottságának is tagja volt. Hegedűs 2001-ben megalapította a Mr. Tus iskolát, ahonnan olyan klas­­­szisok nőttek ki, mint Lőrincz Tamás, Korpási Bálint és Módos Péter. Ma­napság a Kozma István Magyar Bir­kózó Akadémia (KIMBA) szakmai főtanácsadója. A legenda tovább él. Deák Zsigmondi Hegedű­s Csaba (alul) itt testvérével, a szófiai világbajnokságon 74 kg-ban hatodik Miklóssal bemutatózik Fotó: Képes Sport NÉVJEGY HEGEDŰS Csaba Taktikai öntus 1971. szeptember. „Vélemé­nyünk szerint a Videoton ifjú táma­dósora alaposan feladja a leckét az Egyetértés »öregróka« védelmének" - írta beharangozójában a­­ Nép­sport, ám minden fordítva történt: az Egyetértés »öregróka« védelme adta fel a leckét a Videoton ifjú támadó­sorának, mégpedig alaposan. Hogy miért? Mert a Videoton belement az Egyetértés lassú, rövid passzos, sok­­adogatásos játékába, ezt pedig a ru­tinos budapesti piros-fehérek jobban értették! A több ezer fehérvári szurkoló döb­benten nézte, mint veszi át ezt a stílust a Vidi, ahelyett, hogy játékosai sokat mozognának, gyorsítanák a játékot és lerohannák a pörgős tempót egyálta­lán nem kedvelő Egyetértés-védőket. A hazaiak tehát mindenekelőtt tak­tikai „öntust" szenvedtek, amelyre csak részben mentség az együttes ta­pasztalathiánya. Annál is inkább nem mentség, mert mindezt még könnyelműséggel is te­tézték a Videoton labdarúgói. Amikor a 90. percen is túljutott az óramutató, Kovács a jobbhátvéd helyén, a tizenegyesponttal egy ma­gasságban kapta meg a labdát. Bár­mit tehetett volna vele, de ő lágyan középre rúgta Karsaihoz, aki három Egyetértés-játékos gyűrűjében állt, s a labda megszerzése után ugyancsak lágyan emelt haza kapusához, ám Weimper közbeugrott és­ 1-1. Ha be­jön­­ virtuóz megoldás! Tapsot kapott volna érte, bár füttyöt érdemelt volna. Hiszen egy mérkőzés utolsó másod­perceiben, verejtékezve megszerzett egygólos vezetés tudatában nem sza­bad kockázatos virtuóz megoldásokat keresni.

Next