Nemzeti Társalkodó, 1830 (1-52. szám)

1830-06-26 / 26. szám

202 nek üressen maradott fenekére, melle­ket, az ismét vissza­omló vizek felemel­vén , a’ Kikötök’ magas falain keresztül repítettek.—Siciliának és más Szigetek­nek Várossal leomlottak, vagy elsü­ljed­­tek , és lakosaikkal eggyütt a’ habok ál­tal elboríttattak. 1­ 742-ben, egész Napkeletet, és E­­gyiptomot, oly’nagy erővel megrázta a’ földingás, hogy egy éjjel szinte 600 Vá­ros résszerént össze-omlott, résszerént elsűrjedt, és ezer-meg­ ezer szerentsétle­­neket fél-halva vagy elevenen eltemettek. * * * Menjünk már által azon időbe, mely­ben, a’ kérdésben forgó szomorú jele­netekről, kornyaláslásos tudósításokat találhatunk. a) 1688-ban, Július’ 9 első napjai­ban Smirna felett földsarki fény veres­­ségü volt az ég, — typhon­ok *) úszkál­tak vára körül, — a’ föld siketen zúgott alatta, háborgott a’gőz-kör felette, szo­morú jövendőt lármáztak néki a’ ten­geri madarak. Illyen elő­ jelek után, a’ sa­ dik na­pon megmozdúlt a’föld, és ollyan nagy erővel, hogy Smirna várának falai egy­mástól elválának, a’ várhellye mely ed­dig 100 lépésnyire volt a’ tengertől, szi­getté változott.— Össze­ omlott magának a’ városnak is három­ negyede, és meg­nyúlt a’ földből felemelkedett lángok mi­att. Feneketlen mérségek nyíltak­ meg az omladványok között, mellyekből iszo­nyú zúgással kénköves füst emelkedett az ég­ felé. Végre, az egész város’ terü­lete két talpal alább sülyedt, Scio, Me­tellino , Scutari, Tripolis megmozdultak. b) 1692-ben, júniusban, Jamaiká­ban egy délután történt nagy hatalmú földingás előtt, délig tiszta volt az ég, és a tenger semmi háborút nem jelen­tett; délután megvereskedett az első, hány­­kódni kezdett az utolsó, —­rjjesztő föld­alatti hangok, gőzköri zúgások hömpö­­rögtek­ elé a’ hegyek közzül, — orkánok kötötték­ össze a’ tenger habjait a’ fel­legekkel,— kénköves szag terjedt­ el az egész szigeten. Ezen elő­ jelek után, hozzá fogott ostromához egy rettentő földingás. A Sziget’ fövénnyel, mint valamely szél­vész által megmozdult habok, felemel­kedtek , felemelték magokkal az embe­reket is, a kik, midőn vissza-hullottak, az, azalatt meghasadozott főid’ kebelé­be estek. Ezen szerentsétlenek közzül né­­mellyeket elevenen elnyelt a’ főid *­ má­sokat pedig össze-zárkozó nyílásainak fa­laival megszorítván , félig sírban állva végzett­ ki a’ világból. A’ halálnak illyen áldozatjai, halva­ se találhatták aj irgal­makat; mert, víz-oszlopok lőtték­ fel ő­­ket ismét a’ levegőbe. Azoknak a’ megrémült halandóknak is, kik, az épületek’ fedelein kerestek me­­nedék-hellyet, nem kedvezett a’mosto­ha sors, leverték őket menedék-hellye­­ikről, a’ haragos hullámok, és testeiket eledelül vitték a’ tengeri tsodáknak. Porto-Royal’ nagyobb része elsül­­yedt, fenn­ maradott épületei pedig kő­halmokká változtak, — sok hadi és keres­kedő hajók, az épületek’ felett repdes­­tek; de, az őket emelő habok’ sebessége miatt épen maradtak a’ Hajósokkal együtt. Siketítő ropogással hegyek és bér­­tzek váltak­ el egymástól; a’ hegyek hely­­ivén vőlgy­ek, a’völgyeken hegyek szü­lettek. Yellovtól nem messze, egy magas hegy szét­ pattanván, 5454 talp messze­ségre ugrott­ el, és egy egész gyarma­tot (tetej­et, Red.) elborított. * Siphon , trombe, Wasserhofen ~ sárkányfark , forgó víz , a’ mit az orcan-forgószél teker­ vagy szí-fel a’ tengerből, vagy sodor-le a’ nehéz felhőből. Red. * Kinek nem jut itt eszébe kőre­, Dátán és Ábirám !

Next