Nemzeti Társalkodó, 1830 (1-52. szám)

1830-05-08 / 19. szám

w\' w°' 19 Nemzeti Társalkodó Szombaton,5­8s. Május 5­8-dikán 1850 A ’ Társalkodó Kiadójához Ha Idegenek, kik Kedves Hazánk­nak polgári alkotása’ valódi állásával, és abból föl jó törvényeink’ lelkével, és szer­ző okaival nem eléggé esméretesek, a­­zokat rágalmazzák, és, eltsárólják, edgy jól gondolkodó Hazafinak nem eshetik oly’ kedvetlenül, mint mikor egy haza­­fitól, a’ kinek kötelessége a’ törvények’ szerző okait is tudni, kivált ha hazáját tanátsokkal éltetni bátorkodik, a’ ha­zai gyökeres törvényeket megtámadtatni látja; így fájdalmas érzéssel telik­ el bol­dogító törvényeinket betsűlle hazánkfiai­nak szíve a’ midőn a’ “Társalkodó h­ato­­­dik darabjába figyelemmel megolvassa; ,,a’ birtokbeli Jus kereshetés örökös vol­nának káros következései“ tzimje alatt Honnyi Bálint, képzelhetőképpen költött név alatt ki adatott tzikkeit. Az alább írt, nem kívánván társalkodni ily’ módon eztet annak is venné, a’ minek maga ré­széről tartya; de mivel a’ Társalkodót Ifjak is olvassák ezeknek szíveket kíván­ván, az ily’ törvényeinket oltsároló’ mér­gétől megoltalmazni, jónak tanálta az If­júságra nézve maga, és sok más hazafi társainak nevébe következendőket meg­­jegyezni. Ősi polgári alkotványunknak eredete, a’ magyar nemzetnek azon eggyezésén gyökereztetik főképpen , a’ mellyet a’ ki jött magyarok, a’ magoknak vezérül, és azután Uralkodóvá szabadon választott Árpád nemzetiségével kötöttek , szabad nemzethez illő szabadsággal esett ez az eggyezés, és tsak a’ szabad választással, választott királyi házak bírták, mind e’ mai napig is a magyar királyi koronát, ’s már a’ midőn a’ nemzet vitézséggel el­foglalta a’ gazdag Pannóniát, és Dacia’ egy részét, meg volt a’ kü­lömbség, ’s a’ hajdani gyökeres nemzetiségeknek tör­­’sökei voltak a’ nemzetnek elsői, ezen törb ’sökös nemzetiségeket nevelték a’ magyar királyok’ elsőbb idejébe a’be jött idegen nemzetiségek fejei, a’ kik (advenae Ge­nerationes ) jöttek német, frantz, spa­nyol , olosz, országokból, kik nem va­lami vándorlók, hanem hazájokban is e­­lő­kelő urak lévén királyainktól öröm­mel fogadtattak, vérek b­ontásával, ’s va­lódi nagy szolgálat­okkal nyertek egyen­­lősíttést a’ törsoki nemzetiségekhez; ’s így a’ két rendbéli nemzetiségek az első osz­­tálykór, vagy az azután következett el­sőbb esztendőkben nyertek fekvő jókat nem Faeudumokat, hanem örökséget, és tulajdont (Haereditatem et Proprie­tatem ) a’ mint eztet a’ Tudós Hor­váth Istvánnak Pesten 1820-ba a’ ma­gyarországi gyökeres régi nemzetségek­ről írt értekeződéséből meg olvasni mél-

Next