Nemzeti Társalkodó, 1831. január-június (1-26. szám)

1831-04-16 / 16. szám

Nro- Id Nemzeti Társalkodó Szombaton, — = (Április^ 16-dikán) 1618 51 •в® 999999999&99999999999999999$&99999999999999999999999999­999999m A’ Római régiség’ fölytatása ( Íszti. Társaik. 14 — 15-dik Szám) I. Iung. A’ C betűt a’ G-vel válto­gatva használták a’ kőfaragók’ vigyázat­­lanságjok, mint pl. feljebb, Augusto hely i­­lyett Augusto áll,’s ezért így olvashat­ni: Ala I. Juncta Fronto, ed­. Vannak , kik Ala II. Ung­nak­­vagy Hongnak tekintik , ’s az Ung tagadha­­tatlanúl úgy­ is van , a’ mi a’ II. illeti, ez­­is tisztán látzható ugyan , de közölték a­ kő egy­ kevés tsorbát szenvedett. Ezek te­hát Magyart gyanítanak, azt adván o­­król, hogy erdédeink nem Ungvár várá­tól nyerték Hung, Hungu nevezeteket, a’ mint Béla’ névtelen Jegyzője állítja Cap. 15. — hanem az 1822. Tud. Gy. 6. 17. szerént, eleink már az előtt több száza­dokkal , sőt ezer évvel használták az Un­­grus nevet ; ide járulván az­ is, hogy Da­ciát a' Rómaiak alatt­ is lakták magyar féle nemzetek Jászok és Pártosok , a’ mint ezek a’ már felhozottakból kitet­szenek, ’s hogy udMagyarok különösen még a’ munkásságtól görög nyelven ne­veztettek Urgus névvel­ is,u­yf hetses .Morvát “Rajzolatok a Magyar Nemzeti Legrégiebb Történeteiből. Pest 1825. 8° 10. fsj. 24. — Ezt elhatározni a’ tudós kö­zönség’ bírt­okai közzé tartozik. Pronto gentoniniana. Ki maradt ugyan a’ Front szóból az utolsó O, de hogy még­ is így keljen érteni, az alább elő­­adandókból világos. Calepinusnál Fron­to széles homlokot jelent, ’s ezért ne­­veztettek­ el az Aeterninusok , Aufidiusok, Corneliusok, és Júliusok Frontoknak. Be­­niamini Meder­lei Sehol. Hung. Rect. Lexicon Manuele. LApsid­e 1739. 4° T. 1. colum. 2225. A’történet-írók egyné­hány Frontoról emlékeznek, szóljunk az e’­tájt éltekről. a) Marcus Fronto , Traianusnak 101- ben co­nsul társa , említi Martialis ex Museo Petri Scriverii Bassani I­. I. Ep. 21. u Vota­tui breviter si vis cognos­cere Marci clarum militiae Fronto / to­gae que decus.il b) u Sextus Julius Frontinus , élt Fes­­pasianustól­ fogva Traianusig. Britan­niában Proconsulságot viselt, mely hiva­tal rólla J. Agricolára ment által. Meg­halt 106-ban. Hogy emlékezetére sem­mit ne építsenek ezen szennaival tiltotta­­meg: Impensa monumenti supervacua est, memoria nostri durabit, si vita me­ritimus. Irt de aquae ductibus Urbis Ho­rnae , két könyvet Nerva alatt midőn rá­ci Rómába befolyó vizekre va­n vigyázás bizódott. — Neve alatt van ilyen titulusa munka : De Coloniis , et de Limitibus agrorum.­ Budai Fiaid, régi Római vagy Deák írók. Debrecsen, 1814. 8° 295. ^«299 — Vigiliarum Tri--

Next