Nemzeti Társalkodó, 1832. július-december (1-26. szám)
1832-12-08 / 23. szám
›&‹ 354 ›s‹ nagyon megszorítják szabadságokat, ’s minden lépteiket őrzik ; ’s ezt oly roeszsze viszik , hogy a’ férj nem örömest nézi ha felesége olvasni írni tud, ’s inkább minden aszszonyhoz illő foglalatosságot véghez viszen , csakhogy felesége színt ne találjon a’ háztól kimenésre. Soha a’ házi aszszony , vagy leány férfi látogatót el nem fogadhat, sőt a’szobában sem maradhat akkor is ha férfi ismerős jó férjéhez vagy atyyához; csupán a’ pap házibarát van ezen rendszabás alól kivéve. Sok aszszonyt és leányt talán ezen erőszak ingerel Árgusa megcsalására, ’s abban azután tovább menyben mint ön magának előbb szándéka Volt. Hogy az aszszonyt nem , mely inkább van teremve arra hogy a’ férjfiat elméje ’s erkölcse kellemeivel mint gyakran hamar múlandó szépségével boldogítsa , Portugalliában nagyon elmulasztva van , nincs miért bizonyítgatni, ’s én úgy vélem hogy némely portugáliai házasok, a’ mézhetek eltelte után rettenetesen unják magokat, annyival inkább hogy a’ legtöbb házasságok a’ szülök által köttetnek , a’ nélkül hogy a’ felek az öszvekelés napja előtt valamit belőle tudnának; ’e mégis ezen házasságok egyátaljában nem szerencsétlenek, a’ mi arra mutat hogy a’ házassági békétlenség inkább külső versengések ’s alkalmatok, mint az elmék öszveillése hiánya következése. Szeretők közbenjárót gyóntatójikban találnak,a ki, többnyire jó foganattal, szülőjiknél szól melleitek, ezáltal természetesen háládatjokat megnyeri, ’s azután-