Nemzeti Társalkodó, 1833. január-június (8-26. szám)
1833-04-06 / 14. szám
2100 festett kép’ valóját; ’s mi után a’ két magyar haza minden szögleteit bejártuk vizsgálatunkkal, meg kell vallanunk, hogy a’remek tolmív egészét, több jeles íróink mellett is, kivált Kölcseynk szép lelke adja tükör gyanánt viszsza. Nagy Kölcsey megyéjében , nagyobb országgyűlésünkön, legnagyobb pedig literaturánkban! ! — Óhajtom, hogy a Kritikai lapok második füzetének 20 elsőbb levelét minden a’ literatúrai pályán már küzdő, vagy azon még csak indulni akaró nem egyszer, de százszor olvassa által, ’s higye el, hogy sem a’ tudomány ízlés nélkül, sem a’ művészi kéz és lélek temérdek ismeretek hijával nem elég a’ literatúrai küzdésben borostyánt vívni ki. Alterius sic altera poscit opem res, et conjurat amice. — A’ füzet 45- 72. a Szent hajdan Gyöngyeiről támadt verseny teli bé. Ki, ’s micsoda nyelven irta azokat, tudja az olvasó publicum. Tudja azt is , hogy Kazinczy tette által honni nyelvünkre. Én , ha Goma literatori hős elhunyta után semmit nem felel is a’tudományos gyűjteményben kijött Antikritikára, bátran kezet fogék vala azon állításával , hogy a’ szent hajdan gyöngyeit prózában , bár portáiban fordítani szerencsétlen gondolat lehetett. A’ 75-76 1. Bajza azt igyekszik logice megmutatni , hogy munkát jól és méltólag bírálni nem lehet a’ szerző személyének érdeklése nélkül. Erre neki szüksége van , mint a’ ki korbácsolója az írói világnak. Ez a’ kritikai lapok szerkeztetőjének jelszava: „keveset.