Nemzeti Társalkodó, 1833. január-június (8-26. szám)

1833-04-06 / 14. szám

210­0 festett kép’ valóját; ’s mi után a’ két ma­gyar haza minden szögleteit bejártuk vizsgála­tunkkal, meg kell vallanunk, hogy a’remek tol­mív­ egészét, több jeles íróink mellett is, kivált Kölcseynk szép lelke adja tükör gya­nánt viszsza. Nagy Kölcsey megyéjében , na­gyobb országgyűlésünkön, legnagyobb pe­dig literaturánkban! ! — Óhajtom, hogy a Kritikai lapok második füzetének 20 elsőbb levelét minden a’ literatúrai pályán már küz­dő, vagy azon még csak indulni akaró nem egyszer, de százszor olvassa által, ’s higye el, hogy sem a’ tudomány ízlés nélkül, sem a’ művészi kéz és lélek temérdek ismeretek h­ijával nem elég a’ literatúrai küzdésben bo­rostyánt vívni­ ki. Alterius sic altera poscit opem res, et conjurat amice. — A’ füzet 45- 72­­. a Szent haj­dan Gyöngyeiről támadt verseny teli bé. Ki, ’s micsoda nyelven irta azokat, tudja az olvasó publicum. Tudja azt is , hogy Kazinczy tette által honni nyelvünk­re. Én , ha G­oma literatori hős elhunyta u­­tán semmit nem felel is a’tudományos gyűj­teményben kijött Antikritikára, bátran kezet fogék vala azon állításával , hogy a’ szent hajdan gyöngyeit prózában , bár portáiban fordítani szerencsétlen gondolat lehetett. A’ 75-76 1. Bajza azt igyekszik logice megmu­tatni , hogy munkát jól és méltólag bírálni nem lehet a’ szerző személyének érdeklése nélkül. Erre neki szüksége van , mint a’ ki korbácsolója az írói világnak. Ez a’ kritikai lapok szerkeztetőjének jelszava: „keveset.

Next