Nemzeti Társalkodó, 1834. január-június (1-26. szám)
1834-04-08 / 15. szám
# 253 ф gondosságával egészen le nem lánczolható , ezekért a’ császár kegyelmét egy szép és büszke udvari dáma vala szerencsés megnyerni, kit don Pedro Santosi raarquisnévá nevezett ki ; ez illetlen szövetkezést utóbb csakugyan félbe szakasztá don Pedro. — Az ország gyökeres elrendelését, az igazgatás előhaladtát, czélra vezető, ’s bizonyos következésű munkásságát, főként a’különböző pártok öszveütközése gátolá, melyek a’ státus dolgaiba most nyilván majd alattomban folytak bé, ’s ezeknek folyamatját czéljok szerént kivánák intézni. A’ legmiveltebb ’s munkásabb polgárok kétségkivül a’ freimaurerek voltak. Don Pedro azt hitte, hogy ő mint a’ brasiliai freimaurerség nagy mestere, ’s Inoban a’ lázzadáskori időszakban létesült titkos társaság feje , a’ freimaurereknek a’ státus dolgaiban mutatkozó fontosságokat mérséklendi, ’s ezeknek az egész országban elterjedett elágazásoknál fogva az egészre közvetetten befolyással fog lenni; de elhibázta számitását, ez által ugyanis, különös viszonyokba bonyolódva független helyezetét, mely egy ország uralkodójának elkerülhetetlenül szükséges, elveszte , és oly béfolyásoknak engede magához utat, melyek csak hiúságának hizelkedtek midőn ölet a’ liberális párt fejének nevezték, de uralkodását éppen nem erősbtték, — E’ miatt don Pedro egyszerre igen nagy és sok féle dolgokhoz fogott, a’ régi ’s megavult polgári alkotmányból különösen a vám dolgában.