Nemzeti Társalkodó, 1837. július-december (1-26. szám)

1837-08-01 / 5. szám

GG­ vek apró repűlm­ényei, és a’ bükkcsutkák sarjai, kecskefogak és sokszori harap-tüzek között, míg annyira növekedhetnének, hogy koronáik sűrű­sége által erdőgyomok szaporodásától a’ földet védhetnék, veres bodza, kecske-zsálya és reket­tyefűz bokrok, szederj és málna cserjék, masz­­lagos nadragulya, kék saláta, nagy csalán’sa’ t. annyira sokasodnak és nőnek közölték , hogy az erdők öröklétének természetes feltételei megszűn­nek , az után-növések elnyomattatása miatt. M­e­g­­vénűlt a’ föld és nem teremhet több erdőt, így menti illyenkor magát a’ tudatlan­ság, és még lépik egyet; kiirtja, ha restsége engedi, az erdő­ gyomos helyek jobb fektü da­rabjait, és kaszálókká, szántó földekké, vagy le­gelőkké változtatja azokat, néhány évig ör­vend hogy irtoványai gazdag kalászokat, vagy kövér füvet teremnek; de ez alatt az igazságos természet felemeli ostorát, hogy megbüntesse el­lenségeit. A’ meredek és köves vőlgyfalakról, zá­por essők, hévizek lassanként lemossák a’ puha korhányföldet, mellyet eddig fa gyökerek tartot­tak helyükön , és ekkor, nincs többé erdő, nincs szántóföld , nincs kaszáló , nincs legelő , csak ko­pasz kőszikla, sovány és kopár hegység. Csak 15— 20 év múltával, Kis-Bányahavas lakosai ele­s­tendik lefestett szomorú jövendőröket, ha vala­­melly jótékony kéz le nem törlendi fejszéjük nye­lére irt erdészi szabályaikat. — Ilyen képe van — és nem vastag ecsettel festve — Kis-Bá­­nyahavas erdőségeinek, és hogy mostani és ezutáni utazásaink sorában, több illyen képe­ket festeni kénytelenek ne legyünk, nem sok kivétellel, illyen és a’ puszta egresi tölgy-er­dőkéhez hasonló képe van, mind azon havasi és havasalji erdőségeknek is, mellyek nem csak nemes Torda vármegye alsó kerületében, hanem

Next