Nemzeti Társalkodó, 1839. január-június (1-26. szám)
1839-03-21 / 12. szám
felöl Oláh, másfelől Magyarhonba ’s Austriába vándorolnak. Telvek ezekkel mindég a’ fogadók’ fészerei, utczák, piaczok. Ezen szekerek’ örökös fel- és lerakódásuk, az áruk körűl forgolódók’ tarka csoportja, kik köztt a’ tűzről pattant székelyt a’ csendes szásztól ’s a’ keleties öltözetű görögtől a’ beretvált homlokkal könnyen megismerheted; az a’ sürgölődés, mozgás, futás látás, súrlódás, melly itt mintegy tengerparton a’ legfestőibb vegyületekben hullámzik; aztán az előre látó szásznak, ’s gyanakodó görögnek azon nyugtalan reménye , melylyel gazdag fuvarját szivétől kiszakasztva a’ nyereség’ szélveszés útjába indítja ’s a’ t., mindezek bizonyos élénkséget kölcsönöznek Brassónak, melly más városok’ dologtalan, ’s emberszóló tátogóival éles ellentétben áll. Sokan, talán ebbeli fogyatkozásunkat fedezni akarólag, Brassót az erdélyi kereskedés’ középpontjának szeretik nevezni. Ám de a’ középponti kereskedés’ áldásai, mint a’ viztükör felett képződött karika az utósó partokig, elterjednek a’ középpont’ mint szívér körülti erek minden ágazataiba, holott a’ brassói kereskedés’ főiránya Moldva ’s Oláhország; valami szivárog csak át belőle a’ Sárkányon, ’s annak is egy része Magyarhonba szállítatik. A’ mit Erdély’ termesztményeiből Brassó feldolgozik, az azokért fizetett pénzt külön nemű gyapjú szöveteiben , nyers és festett gyapott fonalával többszörösen visszafizetteti. Aztán Erdély tavairól sincs kereskedő országnak érlelve, lakosai’hibája miatt az igaz, mellyért keservesen is lakóinak, ’s Brassó benne úgy áll, mint az egykor magasra hágható honi kereskedésnek egy tiszteletreméltó intő példánya. Brassóban jelenleg mintegy 80 nagyobb kereskedő ház találtatik, apróbb száma nélkül. 42 czéhokban ’s több szabad társulatokban készítik fel a’ növényi és állati termékeket, melylyekből ha egy részt elemészt is a’ város’ népessége, de a’ legnagyobb résznek árra készpénzben kerül vissza Brassóba ’s a’ vidékbe. — 1815 ban a’brassói műszorgalom czéhos és czéhatlan társulatokban, Marienburg szerént, 1638 mesterek által űzetett, kikhez még ha a’ szoros értelemben vett divatárusokat, boltosokat ’s mindnyájoknak segédeit, az úgy nevezett mesterlegényeket ’s inasokat számláljuk, bátran állíthatjuk, hogy Brassó’ 24.000 népességének hatoda legalább a’ kereskedési vagy műszorgalmi egyesületben munkás részt vészén. Az említett iró, ki mint huzamosan brassói lakos, ’s később vidombáki pap a’ brassói viszonyokat gyökeresen ismerte, a’ brassói műszorgalom’ értékét 1807-ben a’feldolgozott anyagot is oda foglalva, 2,653,964 fr. teszi. Ebből Erdélyben ’s a’ császári tartományokban 1,223,748 fr., a’ török tartományokban 975,549 fr. értékű adattatott el. A’ tulajdonképpeni portéka ’s pénzkereskedés is mintegy annyira mehetvén, felvehetjük hogy a’brassói kereskedésben évenként mintegy öt millió ft. fordul meg. Azonban a’ bévitel,’s kivitel közti viszonyokat miután a’ testvér hon’ határszélein fennálló harminczadok eltöröltettek, csak hozzávetőleg is bajos, sőt szinte lehetetlen meghatározni. A’ brassói műszorgalom’ nagyszerűségének, ’s terjedtségének bizonyságául a’ Marienburgtól 1815ban felhozott számviszonyok szerént közlünk némellyeket. Szerinte 1807ben a’ brassói dolgozó osztály’ jeleslejei közűl kézmiveikkel terjedelmesebb kereskedést űztek: 153 kulacskészítők: évenként készítenek 37,200 kisebb nagyobb fakulacsokat, ezeknek ára— 48 krt számítván darabjára — 29,760 ft... mellyből Brassóban 100 fr. érő áruitatván el, a’ Bánátba és Slavoniába 10,660, Oláhországba 19,000 fr. ére vitetik ki. 2) A’ kalaposok évenként 43,500 darab kalapot készitnek, melly számból, darabját egy v.ftra számítva, Moldovába ’s Olához-