Nemzeti Társalkodó, 1840. július-december (1-26. szám)
1840-10-09 / 15. szám
nősen mindenfelől öszvesereglik, mint másutt a’ sokadalomra. Az ájtatosságokat rendesen nem olly ájtatos lakmározások rekesztik be , töméntelen költséggel, szinte pazarlással járók. Szűk években semmi olly hamar és olly bizonyosan nem segítene Csík’ szorultságán mint a’ búcsúk’ betiltása; de semmi sem is lenne bajosabban kivihető. Nem lehet ugyan tagadni, hogy a’ buzgó ragaszkodás vallásukhoz ’s annak szertartásaihoz és külségeihez sokaknál tulságig megyen, mint más felől azt sem, hogy sokan ezt kerülni akarva másik tulságba esnek; de a’ nagyobb részre vonatkozólag óhajtani lehetne, hogy azok, ide értve minden felekezetüeket, kik őket vádolják, saját vallási elveik mellett legyenek annyira buzgók, ’s csak annyira elfogultak. Csík szigorú vallásossága ’s elszigetelt helyzete miatt hazánk’ leghomályosabb részei közé számítatik ollyak által, kik benne soha sem jártak s lakói közűl legtovább egy két éhezett gabonavásárost , vagy cséplőt ismertek. Én is tízen előítélettel léptem közéjök’s tán részint ennek tulajdoníthatom, hogy kö tök töltött kevés napjaim legkedvesebb emléküek, mellyeket kedves emlékű élvekben olly gazdag vándor-utamban töltöttem. Tudományosságban ’s felső miveltségben nincsenek ugyan olly előhaladva, hogy tónust adhassanak, mit havasok közti vidékektől kívánni sem lehet; de úgy hátra maradva sincsenek, hogy honunk’ hasonló körülmények közti élő lakósinak lenne, mit szemökre vetniök ; elromolva pedig éppen nincsenek. Józan elvek nálok nyilt kebelre, fogékony főre találnak. Társalkodási simultságban — miben magyarokul még hátra állunk — hazánk’ bármelly vidékénél—fővárosit nem értve—nem állnak hátrább, előbb sokaknál. Társalgásuktól a’ nyers darabosság, és mézes mázos álszínű udvariskodás egyaránt távol van. Köztök nyilt szívű, de nem gondatlan rokonokkal, barátokkal, vagy embertársakkal leszesz, kik gyöngédségeidet elismerik, > .. . . de nem hizelkednek neki, a’ természetességgel igen jól összeférő társasági hiedelmeket megtartják , ’s megtartatni kívánják a’ nélkül, hogy kültségek’ bábjai legyenek, vagy aprólékos igények’ bilincsei közé szorítkozzanak, vagy éppen hazudjanak illendőségből. Boldogok lesznek , mig a’ faragatlanság és túl finomodás közti egyensúlyban tartják magukat. Csík egyike hazánk’ legvigabb vidékeinek. Minden innep, minden névnap, minden mulatság központosítja a’ kis haza’ egy rendű polgárait, innen magyarázhatni kifejlett társalkodási szellemét. De egy idő óta nagyon kezdett Csíkban is mint hazánkban mindenütt csökkenni a vendégszerető társalkodás. Oka azon körülmény, miszerint most vendéget hívni annyi, mint drága pénzzel, sok alkalmatlansággal gyűjteni bizonyos rágalmazókat önmagunk ellen. Én azt hiszem, a társalkodás legalább ifjaknak, nem kevésbbé szükséges szellemileg mint a’ mindennapi kenyér testileg. Az ifjúkor társasági vigalmak nélkül ollyan mint a’ tavasz virág nélkül. Jaj a’ gyümölcsfának, melly tavaszszal nem hajtott virágot, az nem fog őszszel gyümölcscsel kínálkozni: jaj az ifjúnak, ki ifjúkorában nem élvezte az élet’ örömeit; az vagy idő előtt érő gyümölcsöt hozand vagy a’ tettek’ korában vadászand ifjúi élveket, könnyelműen és léhán, romlásul azoknak, kiknek sorsa tőle függ. Az életnek annyi a’ keserű pillanatja. Ollykori ünnepi óráink kárpótlásul, ’s mintegy úti költségül advák , hogy rögös pályánkon ki ne fáradjunk. De komolyabb szempontból véve is a’kölcsönös társalkodás ifjak’ jövendőjére nagy befolyást gyakorol. Sehol sincs olly biztos mód érintkezésbe jőni, egymást átösmerni, szövetkezni, mint bizalmas társasági körökben. A’házi társalkodás e’ végre vagy igen feszes, vagy igen bizalmas, a’ közhelyek piaczosabbak, mint sem a’ szív’ kényes érzelmei kifejlődhetnének; mind kettő előleges ismeretséget feltételez, mi