Nemzeti Társalkodó, 1840. július-december (1-26. szám)
1840-07-24 / 4. szám
NEMZETI TÁRSALKODÓ. Második félév. Kolozsvár, Julius 21 kén. 1940. 4. szám ______________________________ Tartalom: Utazás a’ Mont Blanc körűl, (P) 25. 1. Barton Károly angol úr’ magyar nyelvünkkel és literaturánkkal foglalkozása, (Nagy ajtai Kovács István) 30. 1. Ádám János és 1606 — beli siralmas éneke, 30. I. Utazás a’ Hont Шанс körül. (Vége.) Rosta kicsiny város Piemontban, a’ hol egy Augustus’ idejéből való római arcust és bid— maradványokat mutogatnak; ezeket meg kellett látnunk. De miképpen ? mert lábam olly keserves állapotban volt, hogy nehéz papucsomat reá nem vonhattam, ’s lépni alig tudtam. Ablakommal szemben egy bolt vala, ebben pár nagy zöld papucsot megszemlélék és megverém, így felkészülve öszvéremre felül tettek ’s egy odavaló Ciceroneval a’ tőlünk csak néhány lépésnyire levő régiségek’ nézésére mentünk; de az egész csekélység ’s alig érdemel említést. Az arcuson felirat van. Nagy a’ különbség az olasz elmés és régiségekbe igazán szerelmes Cicerone köztt, ki minden bémodosult márvány töredék’ becsét, szépségét ismeri, minden jegyet, feliratot könyv nélkül tud , ’s az idegennel túlontúl is bámultat, és az aostai nehéz koponyánt mutató közit, kinek, ha valamiről tudakolódtunk, felelete ez volt: “Az idegenek mind meg szokták nézni.— Ott fel van írva.— A’tudós urak mind el tudják olvasni.— Deákul van.” — Úti levelünket nem akarták visázni, mig tanúk előtt igen pontos személyes leírásunkat nem vették. Rossz lábam nem engedvén , hogy utamat az nap gyalog vagy öszvéren tovább folytassam, 18 francon egy chara banc-t fogadtunk, ’s vezetőinknek meghagytuk, hogy estére a’ cormajeuri feredőn érjenek el.— A’ chara banc egy lova, kigsire döczögős alkalmatosság; fedeles és egyik oldalán nyílva van úgy hogy könnyen ki lehet belőle lépni. Az ülés benne nem a’ lóval egy irányban hanem keresztül esik, ’s két személynek való. A’ kocsis’ ülő helye egy keskeny deszka. Más alkalmatossággal ezen meredek, szűk, oldalas, kanyargós havasi ösvényekből álló lejtőken lehetetlen menni, így is az ép nyakkal megérkezés sokszor kétséget szenved. — Mi nagy sebességgel rögöttünk. Az idős vidék szép volt; felettünk hóval fedett havasok, fenyvesek, alattunk az oldalon kies szőlőkertek , apróra osztott búzaföldek , veteményesek, virágos táblák , gyümölcsfák , csinos parasztházak gyönyörködtették szemeinket. Úti társam megunván magát döczögtetni, leszállóit, én pedig kényteleníttettem magamat tovább rázatni. így értük el Cormajeurt, hol egybetörve, rázva , nagy örömmel szálltam ki a’ szekérből, Cormajeur Piemontban fekszik; ferdői büdöskövesek és jóltévőknek mondatnak. Csak két rossz hotele van a’ ferdő vendégek’ számára ; ezek többnyire mind olaszok , és most számosan lévén, alig kaptunk két szobácskát. Mivel a’ hely nagyon félre esik és elrejtett, minden mulatság nélküli, miért jobbadán csak nagyon beteg és aljas vendégek járják. A’ ferdő ház félórányira fekszik a’ fogadótól; egy paraszt tartja haszonbérben; a vizet melegítik benne, ’s kádakban ferednek.