Nemzeti Társalkodó, 1841. január-június (1-26. szám)
1841-04-16 / 16. szám
Kl*o félév, Kolocsváráprilis* Kilián. I Hd ffi. szám. Тл . Vándorlások Kolozsvárban és Коlо z s Monostoron, (Nagyajtai Kovács István) 12 Kl. Л 7 nejű férj, ( T - - ki) 128. I. Vikind*lások S Kolozsvárban és Kolozs monostoron. ( Türedékközlemény ) K. Monostor, szept. 17. 1840. A” k. monostori apátság;. alapátatásaról — Papi jósavagrok’ vi-I asfi . ra ári a is ж ábtatasa. Midőn az utazó Magyarország felől érkezik Kolozs Monostorra, ennek végéről domb tűnik szemeibe, telesikján templommal ’s közel hozzája kürtőjéről ítélve emberi hajlékkal. Néhány pillanat alatt egyenest a’domb’ aljához ereszkedik le; de itt útja jobbra kanyarodik, ’s ő rajta sietve halad keresztül Monostor’ falván, anélkül talán hogy dombunkat bár egy figyelmes tekintetre méltatta volna. ’S miért is?! Hiszen annak omladásos oldala jobbadlán nyár’ szakában is kopár, ’s min rajta szem megakadhat, az néhány oláh kunyhó, füsttől megbámult szalmafedéllel. És fenn a’ templom kicsiny , torony nem nyúlik fel homlokzatából , külseje nem bír semmi vonszóval. Ama’ hajléksem rendszereresen épített ház, csak valami régi épület’fennmaradt romjához idomtalanul alkalmazott lak a’ templomőr’ számára. Délelőtt korán jelenőnk meg e dombon. Az úrné gyermekei játszódva és lármázva szaladgáltak erre s amarra; de minket meglátván kunyhójokba vonultak, és körülünk egyszerre csend lett. Az égboltozat felhőtlenül s ék lett felettünk ; a’ najdúsan lövellte le ránk sugárait, de nem égetett; azonban a múlt és’ harmatig annyira felszáraztotta, hogy a’ füves téren óvakodás nélkül lépdelhettünk akárhol. A domb’ párkányát kezdettük megkerülni , legelőbb is a mindenfelé ajánlkozó kilátás’ gyönyöreit elvezendők. Nyugotra láthatárunk’ szélén a gyalul hírvasok emelkedtek. Keletről a’Szamos’ völgye’ vvit fel előttünk, mellyben jobbról Kolozs Monostor, tovább ezzel összekapcsolódva Kolozsvár külső monostorutcza nevű külvárosa, s tol ezen a belváros mutatkozott. Távolság és néhol magas fasorok és csoportozatok az utósót nagyobb részint elrejtették ugyan szemeink elől, de emelkedettebb épületei — az ájtatos atyák két ágú tornya Torda utczában, a’ r. catholicusok’ nagy temploma a’piaczon , szent ferencziek’ csillogó tornya az avarban meg is eléggé kitűntek , az alanlibb pontokról is. Balról a’ Szamos kövér lomba fűzek között darabig párhuzamban hömpölygött Kolozs Monostorral és Kolozsvárral; majd szűkülvén völgye ’s külön pályatért nem lelve, becsapott a’ városba, s ezzel együtt letűnt látkörünkből. Éjszakra, Szamoson túl, szőlőhegyek vonultak el hosszú lánczozatban, ’s gazdag, de éretlen terméseikkel még mind táplálták a’ csalóka reményt, hogy rég óhajtott jó szüret lesz. Mind ezen tárgyak vegyesen a’ nem említettekkel gyönyörű látványt tükröztek élőnkbe.