Nemzeti Társalkodó, 1841. július-december (1-27. szám)
1841-12-03 / 23. szám
köpönyegéhez, minden benne van s még sincs semmi. Ollyan mint a’ háló, melly ki van terítve egy egész völgyet vagy erdőt befogni, de ■éppen azért, mert illy nagyságot ölel bé, nagyon tág játéka marad közben a’ kikerülésnek ’s kijátszásnak. A’ ravasz rókák távolról meglátják ’s kikerülik, vagy egy vízmosáson, hová mindent bekaroló szövedéke még sem hathatott le, elsuhannak alatta; a’ szárnyas állatok átrepülnek fölötte; a’ csúszómászók át simulnak alatta vagy lyukai köztt; a’ hatalmas oroszlánok és medvék szétszaggatják gyenge szálait; az egerek ha belé akadnának is kirágnak; a’ bogarak csekélyebb martalékok , mintsem elfogásokra számítva legyen, ’s így utoljára is legfennebb egy gyámoltalan nyúl, vagy ízes husii szarvas és félénk öz kerül a’ hálóba. Az idézett czikkből kettőt tanulunk: 1) hogy folyamodásoknak csak fontosabbakban (gravior) van helye, de ez nem nagy tudomány, mert a’ fontosság ’s még inkább a’ fontosabbság nagyon viszonos (relativ). A’ mi szegénynek nagyon fontos gazdagnak lehet nem az, ’s megfordítva; és viszont a’ mi magában fontosság nélküli fontosabb egy még kisebb súlyúnál. 2) a' folyamodásnak csak a’ felséghez (ad regem) van helye, vagy ha a’rex alatt az ő felsége nevében munkáló kir. főkormányt értjük, oda, de mindenik esetben csak egyikhez a’ kettő közül. Másodszor és utoljára van említés felőle az iiödiki 2-ik czikkben, hol ez áll: „recursus ad thronum suae Majestatis non ex dictoriine legis, sed ex benigna regia annuentia omnibus putet; ita tamen ut convicti recurrentes intra le dies ad die latae sententiae deliberationem contra se latam excipere. ... et ex ejus tenore sub trimestri spatio regium mandatum ad inhibendam executionem et submittendam trasmissionem exorare et extrahere obligantur, alias comideto trimestri... causa transit in rem adjudicatam, exclusis omnibus juridicis remediis executioni demandanda. Alább ez van: „si convictus tam per appellationem , quam per recursum sententiam contra se latam ad thronum suae Majestatis provocaverit, fructuum medio tempore perceptorum, expensarum item et fatigiorum refusioni in casu succumbendae obnoxius erit... ab sa e tamen articulari poena ob recursum irroganda, salvisque legibus patriae de appellationibus editis.“ Ebből tanuljuk: 1) hogy a’ folyamodás nem törvény rendeletéből, hanem csak kegyelemből engedtetik meg. Elég szomorú tanúság lenne valóban , ha nem azon humánus szellemből tekintenek, melly az újabbkori intézkedéseket jellemzi, mintegy kárpótlásul az alkotmányszerű szigorú törvényességen ejtett csorbáért. Itt a’ törvényhozás előtt nyilván a’ személyes ügyekbeni megkegyelmezhetés eszméje forgott, ’s mint a’ leopoldi kötéslevél idézett 4ik pontjából megtetszik, csak rendkívüli „fontosabb“ ügyekre nézt volt a’ folyamodás vélve, midőn már a’ vesztett igazságnak utolsó menedékül csak a’ királyi kegyelem marad fenn; különben lehetne-e hinni egy alkotmányos nép törvényhozóiról , hogy kimondjanak olly elvet, melly által az ügy kivétetik törvényes sarkából, s egészen a’ kegyelem határozatlan tág mezejére tétetik át? Törvénykezésünk valóban csak nem rémképpen tépelődik mindig az igazságélyomásával, ’s e’ lágyszívűségre aztán igazán olly rendszabályokat alapít, mellyeknek misericordianus frateri érzelgéséért a’ „Kelet népe“ írója méltóbban elkeserednék, mint a’ Pesti Hírlap lddik vezérczikkjéért. 2) Tanuljuk a’ folyamodás törvényes gyakorlatát, mi a’ halasztás kikerülésén alapszik. Lemondásról, a’hurczolás e’ büntelen neméről emlékezet a’ törvényczikkben nincs. 5) Folyamodásnak az ügy olly állásában van helye, midőn vesztes esetében az alsóbb bírói határozás minden menedékek kirekesztésével elégtételbe veendő, s így nem minden közbeszőtt aprólék kérdés után. 4) Folyamodni csak ő felsége királyszéke elibe lehet. 5) A’ vesztes folyamodó a’ költséget, fáradságot úgy az idő közbeni gyümölcsöt fizeti. A’ törvény szabályszerű (normalis) árról nem szól, ’s így valódi