Nemzeti Társalkodó, 1841. július-december (1-27. szám)
1841-11-26 / 22. szám
П‹14›››lift félév. Kolozsvár, november Зв-kán, IMII. str. м»ш. Tartalom : Széttekintés per folyamunk mezején, s jelesen a’ folyamodás- és ügyvédi meghívásról, ( Szentiváni Mihály) 167. lap. Cora, ( К — г ) 171.1. г---- —". . . ■ т--~И.............. .. -------- ---.-...1_________________ ■ _______. Széttekintés per folyamunk mezején, 4 jelesen a* folya-# modás- es ügyvédi meghí-* vásról. . • (Folytatás.) ítélő biráink négy elvből indulhatnak , ’s indulnak is ki , habár nem tartva mindig következetesen egyik vagy másik elvet: a’törvényszava-, szelleme-, szokás-, és felsőbb rendeletekből. Ki a’ törvény szavához angol szellemmel kivan ragaszkodni, belé vész az Öszve vissza zavart, ’s egymással majd minden nyomon ellenkező chaos ,,in digesta ш , segyébe. A’ Verbőczi perfolyama nekünk ma sokakban érthetlenné vált, sokakban feledékenységbe ment, némellyekre nézt halottaiból a’ „regulejus“ok által ismét felélesztetett, de azon szükséges kapcsolatok nélkül, mellyek az akkori perlekedés rendszerét kiegészítek. Nagy részét a’ gyakorlat annyira eltörlé, hogy rá hivatkozni nem lenne egyéb nevetségnél, de mellyik nincs már hasonlóan eltörölve, azt megmondani semmi biztos mérleg nincs; és az előbbiekről is egy nevezetes elv kérdés van: t. i. szokás törölhet-e el törvényt. Mindez igaz szóról szóra az approbatai és compilatai törvényekről. Ideje még, hogy ezek gyakran ellenkezésbe jőnek a’ Verbőczi rendszerével, néha önmagokkal is; és hogy az Approbata és Compilata töredékeiből kiegészített törvénykezési rendszert sem lehet elvonni. Novellaris articulusainkban kevés a’perfolyami czikk, azok is csak részletek (specialitások), előbbi törvényekre támaszkodók , ’s így utoljára is a’ régi zavarnál vagyunk; többnyire olly álalános kifejezésűek, mellyek mindent mondva semmit sem mondanak. Jőne most a’ táblai utasitvány „motos componere fluctus,“ de ezzel is csak a’ réginél maradunk , mert az ország azt egy igen szent alkotmányi elvnél fogva, csak annyiban fogadta el, menmiben a’ törvényekkel megegyezik. Ennek még azon hiánya is van, hogy sok tekintetben nagyon elméleti, s nagyon nem gyakorlati; legalább két harmada papiroson“ igen üdvös, ’s igen czélszent „jámbor óhajtás“, de csak is papiroson maradott jámbor óhajtás. Nagy része ezen rendszabályoknak gyakorlatba soha sem lépett ’s nem is léphetik; így a’ betűihez ragaszkodni kivánó itt még leginkább megjárná. A sok mindennap előforduló eset pedig átalában nincs törvényeinkben elhatározva. Az angol szellemű magyar biró* tehát sok „három nejüt“ lenne kéntelen feloldozni, mert a’ törvény csak a’ „két nejüség“et tilalmazza, de annál többeket bitofára ítélni „három forintnyi lopásért, égetéssel fenyegetésért, nősparáznaságért, ’s még ki tudna elszámlálni mi sok mindenért. A’ törvény szelleméhez ragaszkodóknak közönségesen azt szokás felelni: „a’ lélek láthattallan“, ’s valóban törvényeinknek, mellyeknek teste is a’ mondottak szerint láthatatlan, bajos szelleméből „bírói meggyőződéssel“ ítélni. Ez olly mező, hol a’ legellenkezőbb nézetnek találkoznak gyakran össze, ’s a’ láthzatlanság végellen űrjében mindenik olly erős helyzetbe képes magát bésánczolni, honnan kivitatni többét lehetetlen. Ez elvből indulva ki hallhattunk