Nemzeti Ujság, 1840. július-december (35. évfolyam, 53-104. szám)
1840-09-05 / 72. szám
mnat kezükre keríteni látszanak, bizodalmokat Esparteroban, tetszőleg megváltozott magaviselete daczára is, helyezni semmiképen nem akarják, sőt inkább vádolják, mikép baráti ’s a’ titkos szövetség segedelmével a’ királyné nézeteit csendességben gyanússá tenni igyekezik, ’s a’ kormányzóság magas polczára emelkedni erekedik. A’ fővárosi fellengősdiek gyűléseikben egymást váltva vádolák először Esparterot, miszerint a gonzalezi kormány tervrajz elutasítása után elbocsáttatását mindjárt nem adá be; a’ Feraz testvéreket arról vádolák, hogy az uj szövetkezésre egyezésüket adák __ a’ kormányzónőt végre , mikép a’ nemzet iránt tartozó háladatosságot egészen levetkőző! Mindenkép iparkrodának vigasztalni magokat hogy a’ jovellanisták diadala nem leend nagy tartósságu. Van Halén főkapitány parancsa következtében semmiféle templomiba nem eresztetik olly szerzetes vagy világi pap , ki a’ carlosi seregben szolgált, hacsak előbb a’ tisztitóbiztosságtól arra engedelmet nem kap. t nagy britanuia. A’ Times egy terjedelmes czikben igyekszik levitatnia’ Journal des Debats által előhozott alapokokat a’ négy hatalom szövetsége ellen , nevezetesen ezen állítást, ,,a’négyes szövetség arra fog vezetni, miszerint a’ fekete tenger ’s az Archipelagus ()rosz) ország kezeibe kerüljön.“ A’ Times kifejti mikép ha a’ négyesszerződés valaha csalárdság vagy hatalom által orosz hódítások álarczává válnék, Ausztria ’s Anglia politikája egyszerre ugyanazon lenne a’ Francziaországéval. „Fia Oroszország karját kinyújtaná a’ régohajtott martalékot körmeire kerítendő, úgy még elég élet van Asiában, még elég erő és szabadság Európában a’ ragadóállatot zsákmányától elijeszteni. O Connel Izlandban folyvást igyeklszik az egyesületet létre hozni , ’s e’ czélra tartott beszédében4 egy izgatási lakoma alkalmával Tuamban, mit egy izgató gyűlés megelőze — az Anglia ’s Francziaország közli meghasonlásról is elmélkedék. „Én nem titkolom, mikép a’ franczia király készületeit örömmel nézem ; csak egy ellenségi lövés történjék ’s Izlandnak kell igazságot nyerni; én tökélesen meg vagyok győződve, miszerint ha ezen készületek előbb álltak volna be , a’ parlament jobb testület indítvánnyal lépendett elő mint millyet Wellington hy ’s Lyndhurst lord gyártott vala. Igen, Lajos Fülöp , a’ ravasz férfiú, meggyőződésem szerint soha nem merend valamit Anglia ellen, ha nem tudja, hogy Izland jobb kara, azon iszony és szégyenteli bánás következtében, mellyet ez az utolsó parlamenti ülés alkalmával tapasztalni kénytetett, a’ testvérországtól elidegenittetett. Lajos Fülöp szemlélődik — nem az izlandi hajlam elpártolásra mivel azt nem érezzük, hanem részvétlenségünkre tart számot, részvétlennek nevezhet bárki, mennyiszer tetszik. ’S valóban, olvastátok Palmerston lord beszédét ? Ó! hol van a’ mi kevély állásunk, mellyel Anglia Poitiers, Cressy és Azincourt napjaitól fogva mindig bírt ? Mert ő Francziaország azóta csak egy fenyegető szót is emelni Anglia ellen, a’ nélkül hogy az egy fenségesebb kevélyebb fenyegetés, ’s a’ kihívás egy diadalteli hírétől felül nem haladtatott volna? De most először ereszkedék le Anglia hogy a’ kérelem hangjain szóljon Francziaországhoz, a’ nyilvános lapok hangja egy aggályos iparkodásba szorult, miszerint Francziaországot a’ béke folytatására bírják . Anglia fojtott lélekzettel ’s alázatos magatartással kéri vetélkedőjét, hogy össze ne verekedjék.És tudjátok , mit szólok nektek ? Anglia kénytelen Izlandnak igazságot szolgáltatni, vagy nem bátorkodik háborút kezdeni Francziaországgal. Bizonyára, Izland nem rokonszenvez Francziaországgal, azt soha nem támogatandja, de Anglia segélyünket a’ dijak legnemesbikével, igazság által szerezze meg. Irlanddal összekötve Anglia bátran ellenállhat Francziaországnak, ’s nem leend szüksége az orosz egyedurral (autokrata) szövetkeznie (itt következik hoszabb kikelés Miklós czár ellen) Valóban Anglia ezelőtt is soha nem adott engedélyeket, hacsak segedelmünkre nem szorult. A’ katholikus szabaditásinditvány, mellyet a’ parlament 1792 ben elhajtta, a’ jemappesi ütközet után helybehagyatott az izlandi nép részére. Épenugy most sem marad egyéb hátra Angliának, mint igazságot szolgáltatni, ’s a’ mi izgatásunk épen a’leghelyesb időben kezdődött. Izland részére nincs biztosság csak tulajdon törvényhozásban. Standard azon reménnyel biztat, miszerint az e’ pillanatban jelentőségteljes egyesülése Guizot ’s Bülow urnak ’s a’ belga királynak Palmerston ’s Melbourne lordokkal, és Wellington hggel Windsorcastleban talán szerencsés sikerű kiegyenlítését eszközlendi a’ francziaországgali meghasonlásnak. A’ lap e’ közbe legtöbb számot tart a’ belga király érdek, belátás, ’s befolyására. London, aug. 17. Most két franczia követünk van, Guizot és Bourqueney urak. Homályos sejtés uralkodott, mikép Guizot urbevn egészen a’ Thiers úrtól kapott utasítások szellemében vitte ügyviselőségi kötelességét. Thiers tehát Guizot ur eubani jövetelét arra használta , miszerint annak oldala mellé egy, ha nem is utódot, legalább mellékest vagy inkább felvigyázót adjon. Guizot ur királya nevében a’ béke mellett fog munkálódni, Bourqueney ur pedig a ministernek mint urának nevében háborúval fenyegetőzni! Azonban Bourqueney úr már fogja tudni, mi lábon áll befolyása , mellyet gyakorolni remél. Midőn rövid idő előtt Parmerston sürgete,miszerint a juh 15ki szerződéshez legalább néhány záradékokat függesszenek, a lord viszonza, miképp egészen Metternich hg végelhatárzását bevárandja , ’s meg fog egyezni a változtatásokban, miket e’ statuskancellár helyesleml : ezt hatalmazták fel az urallkodók utolsó szavakkal s ő vállalta fel a hatalmak végszavát St. Aulaire urnak tudomásul adni. — M. Cronicle a’ legújabb időkben ismételve megjegyzé, mikép Ausztria legmelegebben pártolni látszik az uj szövetséget. Lajos Fülöp boulognebani tartozkodtáról az angol lapok hoszu sorát köztik a’ levelezéseknek, mikből kitűnik, mikép a’ király jelenléte azon városban mind franczia mind angol lakosoktól a’ legszivesb örömkifejezések ’s hódolattiszteletek közt ünnepeltetett. Midőn Lajos Fülöp színházi páholyába léptekor hangos tetszésviharral fogadtatott ’s ez isten hozta viszonozására kezét emelve lengető , érzé, mikép az egy, a’szomszéd páholyból kinyújtott kéz által erősen megfogva a’ legszívesebb módon megszorittatott, mialatt az ismeretlen: isten áldja meg Lajos Fülöp! angolul felkiálta. Ez egy angol vala Brasher ur, ki a’ király iránti vonzalmát illy módon kijelenté, ’s kézszoritását mindjárt nem kevésbé szívesen viszonozva érezé. Azt is mondja e’ levelező, mikép midőn Lajos Fülöp a’ színházból kijővén a’vendégfogadóba gyalog vissza ment,’s épen esni kezdett, a’király nehogy megáznék, halkan futni kezdett, mialatt valamennyi követőji ugyanazon sebességgel őt a’ vendéglő kapujáig kisérték. A’ M. Chronicle Lajos Fülöp bou- Sogneban mutatásáról adott közleményekhez utófüggeszti, mikép a’ király legvilágosabb jeleit tüntető ki kegyének, bölcseségének ’s ügyességének, miket ő a’királyban legnagyobb buzgalommal tisztelni nyilatkozik. „Reméljük, miszerint a’ gondviselés egy illy, Francziaországnak ’s a’ világnak olly becses éltet még sokáig fentartani fog.“ London, aug. 21. A’ Standard által Lajos Fülöp királynak tulajdonított szavak: „Mig én élek, békét élvezzetek, már több angol laptól mint békebiztositással fogadtattak, sőt még a’ tőzsércsarnokra is befolyást gyakoroltak. Igaz ugyan e’ dolognál szembetűnőnek látszik mikép az olly fontos nyilatkozás egy férfinek létetett (Coats Römer ur), kinek előzményei Londonban (hol színművész volt) nem nagy politikai tekintetűek. Azonban, gondolja Herald, a’ franczia kakas által játszott harezbohózat befejezésére egy illy cselekvő személy fellépte annál jelentőségteljesebb. „Az angol oroszlánnak vigaszt okoz azon felfedezés , miszerint a’franczia kakas minden hangos kukukkolásával, szárnycsattogási ’s viadalmozgatásival nem czéloz egyebet, mint neki, az oroszlánnak egy kis aggályt szerezni, ’s örvendeni a’ félelmén, mit, mint híve , szerezni fog olly csataszerű magaviselete a’ szegény, erőtlen whiggismustól lovagolt állatnak, mellynek gyáva vezetői nem engedik egy illő védelemállást elfoglalni. Valóban, mit a’ római gunyiró kétezer év előtt a’ gallus nemzetről mond a: ,,natio commoda est“ (a’ gallusok komikus nép.) még ma is legkitűnőbb tulajdonságuk.“ — M. Chronicle nem barátkozik össze a’ békenézetekkel, ’s inkább részt vesz ama hiedelemben, mintha a’ francziák Candiát, Cyprust, Smyrnát vagy más illy félét készülnének megtámadni. „Lehetséges ugyan miszerint Francziaország sötét terveket kohol, ’s önzésteli buzgósággal az eseményekből hasznot akarván húzni, a’ hatalmakkal összeütközésbe áll. Egyébiránt illymit hinni nem akarunk, mielőtt e’becstelen nézetekről legbizonyosabb tanúsítványokat kezünkhöz nem kapunk. Mi jól tudjuk, mikép Francziaország helyzete, népének jelleme ’s kiszámithatlan segélyforrásinál fogva Európában mindig nagy befolyást gyakorolni fog, ’s hogy magaviselete a’ többi nemzet előtt soha nem lehet közönös. Egy népszerű dologban, mellyben a’ népbecsület s népérdekek fő szerepet játszanak, a’ francziák semmi ellentől ne féljenek. De mi meg vagyunk győződve , miszerint semmiféle nemzet Európában nem elegendőképen hatalmas, más nemzet jogait büntetlenül bitorolni. H háború nagy szerencsétlenség ; azonban a’ hatalom egyensúlyát Európában azon uralkodó vélemény tártá fen, miszerint a’ nemzeti függetlenség vesztesége még nagyobb szerencsétlenség mint a’ háború.“ Commerce szerint bizonyosak lehetünk, mikép Rémusat ur Eu várából visszajövetelével egy a’ felkészülendő nemzetőrség feletti törvényhez szükséges munkálatok előkészítéséről szóló felhatalmazottságot hozott. Mondatik, miszerint a’ belministeriumban e’ tekintetben bizonyos cselekvőség uralkodik, ’s a’ cabinet nem kedvetlenül nézi, hogy az eziránt az előzményes dolgozatok javára illető tisztekhez küldött levelek nyilváníttatnak. Flozzá függesztik: a’Parisban tartózkodó kormányzók és alkormányzók utasítást kaptak, miszerint mindjárt térjenek vissza állomásaikra e’ munkával foglalkozandók. A’ használható nemzetőrség száma 600, 000 létetik ezek közül 300,000 már szolgált katonák. Paris, aug. 21. A’felségek calaisbani rövid mulatásuk után Boulogneba mentek; e’ város meglátogatása csupán a’ népe által kimutatott hűségének jutalmazása tekintetéből tervbe vétetett’s ez vala tulajdonképi czélja a’ királynak ezen utazásnál. A’ hatóságok elfogadása alkalmával a’ vendégfogadóban, hova a’kir. utazó személyek szóltak , a’ város nagyja szónoklatában mondá : „Síre, egy esztelen ember, kit felséged kegyessége lefegyverzeni nem tuda, gondolá, mikép az ő csupáni megjelenése elégséges leend eskünket ’s hálánkat, mivel felségednek a’ rend és szabadság fentartása érdemében tartozunk, velünk elfeledtetni. Ő megcsalatva találata- Francziaország*. 287