Nemzeti Ujság, 1840. július-december (35. évfolyam, 53-104. szám)

1840-09-05 / 72. szám

mnat kezükre keríteni látszanak, bizodalmokat Esparteroban, tet­szőleg megváltozott magaviselete daczára is, helyezni semmiképen nem akarják, sőt inkább vádolják, mikép baráti ’s a’ titkos szö­vetség segedelmével a’ királyné nézeteit csendességben gyanússá tenni igyekezik, ’s a’ kormányzóság magas polczára emelkedni erekedik. A’ fővárosi fellengősdiek gyűléseikben egymást váltva vádolák először Esparterot, miszerint a gonzalezi kormány tervrajz elutasítása után elbocsáttatását mindjárt nem adá be; a’ Feraz test­véreket arról vádolák, hogy az uj szövetkezésre egyezésüket adák __ a’ kormányzónőt végre , mikép a’ nemzet iránt tartozó hálada­tosságot egészen levetkőző! Mindenkép iparkrodának vigasztalni magokat hogy a’ jovellanisták diadala nem leend nagy tartósságu. Van Halén főkapitány parancsa következtében semmiféle templomi­ba nem eresztetik olly szerzetes vagy világi pap , ki a’ carlosi se­regben szolgált, hacsak előbb a’ tisztitóbiztosságtól arra engedel­met nem kap. t nagy britan­uia. A’ Times egy terjedelmes czikben igyekszik levitatni­­a’ Jo­­­urnal des Debats által előhozott alapokokat a’ négy hatalom szö­vetsége ellen , nevezetesen ezen állítást, ,,a’négyes szövetség arra fog vezetni, miszerint a’ fekete tenger ’s az Archipelagus ()rosz) ország kezeibe kerüljön.“ A’ Times kifejti mikép ha a’ négyes­szerződés valaha csalárdság vagy hatalom által orosz hódítások ál­­arczává válnék, Ausztria ’s Anglia politikája egyszerre ugyanazon lenne a’ Francziaországéval. „Fia Oroszország karját kinyújtaná a’ régohajtott martalékot körmeire kerítendő, úgy még elég élet van Asiában, még elég erő és szabadság Európában a’ ragadóál­­latot zsákmányától elijeszteni. O Connel Izlandban folyvást igyekl­­szik az egyesületet létre hozni , ’s e’ czélra tartott beszédében­­4­ egy izgatási lakoma alkalmával Tuamban, mit egy izgató gyűlés megelőze — az Anglia ’s Francziaország közli meghasonlásról is elmélkedék. „Én nem titkolom, mikép a’ franczia király készüle­teit örömmel nézem ; csak egy ellenségi lövés történjék ’s Izland­­nak kell igazságot nyerni; én tökélesen meg vagyok győződve, miszerint ha ezen készületek előbb álltak volna be , a’ parlament jobb testület indítvánnyal lépendett elő mint millyet Wellington hy ’s Lyndhurst lord gyártott vala. Igen, Lajos Fü­löp , a’ ravasz fér­fiú, meggyőződésem szerint soha nem merend valamit Anglia ellen, ha nem tudja, hogy Izland jobb kara, azon iszony és szégyenteli bánás következtében, mellyet ez az utolsó parlamenti ülés alkal­mával tapasztalni kénytetett, a’ testvérországtól elidegenittetett. Lajos Fü­löp szemlélődik — nem az izlandi hajlam elpártolásra mivel azt nem érezzük, hanem részvétlenségünkre tart számot, részvétlennek nevezhet bárki, mennyiszer tetszik. ’S valóban, ol­vastátok Palmerston lord beszédét ? Ó! hol van a’ mi kevély ál­lásunk, mellyel Anglia Poitiers, Cressy és Azincourt napjaitól fog­va mindig bírt ? Mert ő Francziaország azóta csak egy fenyegető szót is emelni Anglia ellen, a’ nélkül hogy az egy fenségesebb ke­­vélyebb fenyegetés, ’s a’ kihívás egy diadalteli hírétől felül nem haladtatott volna? De most először ereszkedék le Anglia hogy a’ kérelem hangjain szóljon Francziaországhoz, a’ nyilvános lapok hangja egy aggályos iparkodásba szorult, miszerint Francziaorszá­­got a’ béke folytatására bírják . Anglia fojtott lélekzettel ’s aláza­tos magatartással kéri vetélkedőjét, hogy össze ne verekedjék.És tudjátok , mit szólok nektek ? Anglia kénytelen Izlandnak igazsá­got szolgáltatni, vagy nem bátorkodik háborút kezdeni Franczia­­országgal. Bizonyára, Izland nem rokonszenvez Francziaország­­gal, azt soha nem támogatandja, de Anglia segélyünket a’ dijak legnemesbikével, igazság által szerezze meg. Irlanddal összekötve Anglia bátran ellenállhat Francziaországnak, ’s nem leend szüksé­ge az orosz egyedurral (autokrata) szövetkeznie (itt következik hoszabb kikelés Miklós czár ellen) Valóban Anglia ezelőtt is soha nem adott engedélyeket, hacsak segedelmünkre nem szorult. A’ katholikus szabaditásinditvány, mellyet a’ parlament 1792 ben elhajt­­ta, a’ jemappesi ütközet után helybehagyatott az izlandi nép ré­szére. Épenugy most sem marad egyéb hátra Angliának, mint igazságot szolgáltatni, ’s a’ mi izgatásunk épen a’leghelyesb időben kezdődött. Izland részére nincs biztosság csak tulajdon tör­vényhozásban. Standard azon reménnyel biztat, miszerint az e’ pillanatban jelentőségteljes egyesülése Guizot ’s Bülow urnak ’s a’ belga ki­rálynak Palmerston ’s Melbourne lordokkal, és Wellington hggel Windsorcastleban talán szerencsés sikerű kiegyenlítését eszközlendi a’ francziaországgali meghasonlásnak. A’ lap e’ közbe legtöbb szá­mot tart a’ belga király érdek, belátás, ’s befolyására. London, aug. 17. Most két franczia követünk van, Guizot és Bourqueney urak. Homályos sejtés uralkodott, mikép Guizot ur­bevn egészen a’ Thiers úrtól kapott utasítások szellemében vitte ügyviselőségi kötelességét. Thiers tehát Guizot ur eubani jövetelét arra használta , miszerint annak oldala mellé egy, ha nem is utó­dot, legalább mellékest vagy inkább felvigyázót adjon. Guizot ur királya nevében a’ béke mellett fog munkálódni, Bourqueney ur pedig a ministernek mint urának nevében háborúval fenyegetőz­ni! Azonban Bourqueney úr már fogja tudni, mi lábon áll befo­­lyása , mellyet gyakorolni remél. Midőn rövid idő előtt Parmerston sürgete,miszerint a juh 15ki szerződéshez legalább néhány záradéko­kat függesszenek, a lord viszonza, mikép­p egészen Metternich hg­­ végelhatárzását bevárandja , ’s meg fog egyezni a változtatásokban, miket e’ statuskancellár hely­esleml : ezt hatalmazták fel az ural­­l­kodók utolsó szavakkal s ő vállalta fel a hatalmak végszavát St. Aulaire urnak tudomásul adni. — M. Cronicle a’ legújabb idők­ben ismételve megjegyzé, mikép Ausztria legmelegebben pártolni látszik az uj szövetséget. Lajos Fülöp boulognebani tartozkodtáról az angol lapok hoszu sorát köztik a’ levelezéseknek, mikből kitűnik, mikép a’ király jelenléte azon városban mind franczia mind angol lakosoktól a’ legszivesb örömkifejezések ’s hódolattiszteletek közt ünnepeltetett. Midőn Lajos Fülöp színházi páholyába léptekor hangos tetszésvi­harral fogadtatott ’s ez isten hozta viszonozására kezét emelve len­gető , érzé, mikép az egy, a’szomszéd páholyból kinyújtott kéz által erősen megfogva a’ legszívesebb módon megszorittatott, mi­alatt az ismeretlen: isten áldja meg Lajos Fülöp! angolul felkiál­­ta. Ez egy angol vala Brasher ur, ki a’ király iránti vonzalmát illy módon kijelenté, ’s kézszoritását mindjárt nem kevésbé szí­vesen viszonozva érezé. Azt is mondja e’ levelező, mikép midőn Lajos Fülöp a’ színházból kijővén a’vendégfogadóba gyalog vissza ment,’s épen esni kezdett, a’király nehogy megáznék, halkan fut­ni kezdett, mialatt valamennyi követőji ugyanazon sebességgel őt a’ vendéglő kapujáig kisérték. A’ M. Chronicle Lajos Fülöp bou- Sogneban mutatásáról adott közleményekhez utófüggeszti, mikép a’ király legvilágosabb jeleit tüntető ki kegyének, bölcseségének ’s ügyességének, miket ő a’királyban legnagyobb buzgalommal tisztelni nyilatkozik. „Reméljük, miszerint a’ gondviselés egy illy, Francziaországnak ’s a’ világnak olly becses éltet még soká­ig fentartani fog.“ London, aug. 21. A’ Standard által Lajos Fülöp királynak tulajdonított szavak: „Mig én élek, békét élvezzetek, már több angol laptól mint békebiztositással fogadtattak, sőt még a’ tőzsér­­csarnokra is befolyást gyakoroltak. Igaz ugyan e’ dolognál szem­betűnőnek látszik mikép az olly fontos nyilatkozás egy férfinek létetett (Coats Römer ur), kinek előzményei Londonban (hol szín­művész volt) nem nagy politikai­ tekintetű­ek. Azonban, gondolja Herald, a’ franczia kakas által játszott harezbohózat befejezésére egy illy cselekvő személy fellépte annál jelentőségteljesebb. „Az angol oroszlánnak vigaszt okoz azon felfedezés , miszerint a’fran­czia kakas minden hangos kukuk­kolásával, szárnycsattogási ’s viadalmozgatásival nem czéloz egyebet, mint neki, az oroszlánnak egy kis aggályt szerezni, ’s örvendeni a’ félelmén, mit, mint hí­ve , szerezni fog olly csataszerű magaviselete a’ szegény, erőtlen whiggismustól lovagolt állatnak, mellynek gyáva vezetői nem enge­dik egy illő védelemállást elfoglalni. Valóban, mit a’ római guny­­iró kétezer év előtt a’ gallus nemzetről mond a: ,,natio commoda est“ (a’ gallusok komikus nép.) még ma is legkitűnőbb tulajdon­ságuk.“ — M. Chronicle nem barátkozik össze a’ békenézetekkel, ’s inkább részt vesz ama hiedelemben, mintha a’ francziák Candiát, Cyprust, Smyrnát vagy más illy félét készülnének megtámadni. „Lehetséges ugyan miszerint Francziaország sötét terveket kohol, ’s önzésteli buzgósággal az eseményekből hasznot akarván húzni, a’ hatalmakkal összeütközésbe áll. Egyébiránt illymit hinni nem akarunk, mielőtt e’becstelen nézetekről legbizonyosabb tanúsít­ványokat kezünkhöz nem kapunk. Mi jól tudjuk, mikép Franczia­ország helyzete, népének jelleme ’s kiszámithatlan segélyforrá­­sinál fogva Európában mindig nagy befolyást gyakorolni fog, ’s hogy magaviselete a’ többi nemzet előtt soha nem lehet közönös. Egy népszerű dologban, mellyben a’ népbecsület s népérdekek fő szerepet játszanak, a’ francziák semmi ellentől ne féljenek. De mi meg vagyunk győződve , miszerint semmiféle nemzet Európá­ban nem elegendőképen hatalmas, más nemzet jogait büntetlenül bitorolni. H háború nagy szerencsétlenség ; azonban a’ hatalom egyen­súlyát Európában azon uralkodó vélemény tártá fen, miszerint a’ nemzeti függetlenség vesztesége még nagyobb szerencsétlenség mint a’ háború.“ Commerce szerint bizonyosak lehetünk, mikép Rémusat ur Eu várából visszajöv­etelével egy a’ felkészülendő nemzetőrség fe­letti törvényhez szükséges munkálatok előkészítéséről szóló felha­­talmazottságot hozott. Mondatik, miszerint a’ belministeriumban e’ tekintetben bizonyos cselekvőség uralkodik, ’s a’ cabinet nem kedvetlenül nézi, hogy az eziránt az előzményes dolgozatok ja­vára illető tisztekhez küldött levelek nyilváníttatnak. Flozzá füg­gesztik: a’Parisban tartózkodó kormányzók és alkormányzók uta­sítást kaptak, miszerint mindjárt térjenek vissza állomásaikra e’ munkával foglalkozandók. A’ használható nemzetőrség száma 600, 000 létetik ezek közül 300,000 már szolgált katonák. Paris, aug. 21. A’felségek calaisbani rövid mulatásuk után Boulogneba mentek; e’ város meglátogatása csupán a’ népe által kimutatott hűségének jutalmazása tekintetéből tervbe vétetett’s ez vala tulajdonképi czélja a’ királynak ezen utazásnál. A’ hatóságok elfogadása alkalmával a’ vendégfogadóban, hova a’kir. utazó sze­mélyek szóltak , a’ város nagyja szónoklatában mondá : „Síre, egy esztelen ember, kit felséged kegyessége lefegyverzeni nem tuda, gondolá, mikép az ő csupáni megjelenése elégséges leend eskün­ket ’s hálánkat, mivel felségednek a’ rend és szabadság fentartása érdemében tartozunk, velünk elfeledtetni. Ő megcsalatva találata- Francziaország*. 287

Next