Nemzeti Ujság, 1842. január-június (37. évfolyam, 2-52. szám)

1842-03-23 / 24. szám

TARTALOM. Megtiszteltetés, színházi jutalom­­játék , Rakovszky Ferenc­. bátyai földesur jótékonysága, Bregovics Pál arany miséje , budai evang­­im­ah­áz építése, Jászberényi hívek száma , szaniszlói gyilkolás rövid le­írása debreczeni borzasztó gyilkolás, Bács és Nyitra megyei közgyűlések eredményei, Erdély országgyűlési közlemények, angol ja­vító intézetek vizsgálata, és türelmetlenség példája, Roma és Madrid közti viszonyok , Magyarország és Erd­ély, Veszprém, martius 9-én. Káptala­nunk nagyprépostja s megyénk nesztora, a köz­tiszteletben álló férfin, főtiszt. Kül­lői János ur, f. hó­­kén köz­akarattal, mindnyájunk örömére, káptalani helyet­tesnek elválasztatott. Már az előbbi püs­pöki kormány alatt a helytartói hivatalt szinte 12 évig viselte , s mélyen beható bölcs ítéletével, s a legszövevényesb dol­goknak is nagy könnyűséggel s okosan tett elintézésével a hivatalnak díszt szerzett, vele született nyájas leereszkedésével pe­dig az egész megye szeretetét s bizodalmát teljes mértékben megnyerte. Éltesse a min­denható még sokáig! Ez a köz óhajtás. E. T. Martius 29-én, azaz kedden, Megye­ri Károly jutalom-játékául fog adatni: „A fehérek“ dráma 5 felvonásban, Írták Mallefille és Artigues. Francziából fordí­totta Egressy Benjámin , először adatott Parisban az Odeon színházban 28-ik nov. 1841. rendkívüli hatással. Miután hold. emlékű tekintetes.Tarkó János és szeretett neje Beniczky Teréz, valamint később kedves Anna magzatjuk, nagy rákói Rakovszkyné asszonyok, pest­megyei báty­ai birtoknak az ottani gyám­­noktalan egy­ház iránti bőkezűségüket több megjegyzésre méltó tettekkel megmutatni szíveskedtek, t. i. mindjárt annak építésé­hez olly segély­ly­el járultak, hogy a végre a helybeli minden csapszékeik nem meg­vetendő egész jövedelmét az építés bevé­­geztéig átadták, azt orgonával, ékes szó­noki székkel, öreg oltári drága nagy kép­pel felékesítették, díszes selyem négy mi­semondó ruhával, egy palásttal, szentség hordására szolgáló három kendővel úgy­­nevezett velummal, egy menyezettel vagy baldachinummal megajándékozták, a san­­ctuariumot pedig kifestették volna; ama­zoknak ugyan unokája, ennek pedig hála­adó fia tel, s vitézlő nagy zakói és sel­­meczi Rakovszky Ferencz bátyai, tápiósá­­pi és tassi birtokú urá n. Pest, Pilis, Solt, Bács, Bodrog és Tolna megyék érdemes táblabirája, kiben beteljesedik ama köz­mondás, hogy nem messze esik fájától a gyümölcs,buzgó erdődeinek példás nyomait híven követi, mert istenháza iránti buzga­lomtól megemésztetvén, miután néhány év előtt a bátyai egyházat két selyem mise­­mondó ruhával, oltárvánkosokkal és drága csipkés oltárabroszokkal, nagy­ oltáron égett viasz gyertyákkal meggazdagitotta volna; azon oltárra múlt új év napján is­mét hat olly gyertyát tétetett, a jelen hó­ban pedig aranytól és ezüsttől tündöklő igen pompás három misem­ondó ruhát, két segédpap öltönyökkel, vagy­is dalmati­­kákkal, egy selyem velumot, és a nagy­ oltárra gyertyákat ajándékozott; még az említett drága ruhák tartására szolgálandó új almáriumot is készíttetett. De még mind­ezen erényes tettek nem vetettek határt buzgó bőkezűségének, mert kijelentette, hogy szándéka még idővel egy­ drága egé­szen ezüst, szokás szerint megaranyozott kelyhet, egy ékes színes, és egy fekete palástot, egy misem­ondó ruhát, egy pom­pás hosszú inget vagy' albát, és egy­ rö­videt vagy su­perpelliceumot szerezni, a nagy oltár régi s azért már avult képét uj­jal felváltani, a nagy oltárom­ szentség­tar­tót vagy is tabernaculum és gyertyatar­tók már régi megaranyozását megújítani, és a csak nem egy százados, már alig hasz­nálható orgonát hasonlag ujjal felcserélni. Így­ tanúsítja e nemes lelkű úr, ki soha se volt pénz imádója , és kin a második főbűn, melly ellen teljes éltében vitézül harczolt, soha erőt nem vehetett, hogy menyei mesterének valódi tanítványa, úgy mint ki, annak tanítását híven kö­vetvén, nem gyűjt magának kincset a föl­dön, hol azt a rozsda és moly megemészti s a tolvajok ellopják, hanem menyben, s hol a rozsda és moly meg nem emészti , s se a tolvajok el nem lopják. Ez az evan­géliumi jó és hiv szolga, ki urától a vég­re reá bízott pénzt, hogy vele keres­kedjen,— még eljövendő— nem rejtet­te a kendőbe , hanem a pénzváltó asztal­ra tette, hogy eljövendő ura uzsorával vehesse azt vissza. Szolgáljon Rakovszky ur adakozó lelke például mindazoknak,kik­nek az ég ura jó módot adott, hogyan kellessen a tőle nyert ajándékokkal üdvö­sen élniük. Én pedig egyházam és szegény népem részéről a magas jótevő iránti for­ró hálát nyilvánítni kötelességemnek tar­tom. Terjessze a mindenható becses éltét, szívből kedvelt egy buzgalma párjáéval, nők ritka erényű , páratlan tükrével szü­letett Majthény­i Magdolna asszonyával együtt, sok évekre , hogy idejük legyen üdvös tettek által magoknak több baráto­kat szerezni, kik midőn megfogy­andnak, ön igaz keresztény kivánatuk szerint fo­gadják be őket a boldog örök hajlékokba ügy legyen. —Koross M. báty­ai lelkész. A pécsi püspökségben ns. Tolna me­gyében kebelezett Tamási mezőváros plé­bánosa, és simontornyai alesperes n. t. Bregovics Pál febr.­­án ajánlá föl az egek urának fél százados papsága arany szent miseáldozatját számos egy­házi szolgálat mellett. Evangélium után szónokszékre lépett n. t. Hegedűs László regöli plébá­nos , és népszerű beszéddel figyelmeztet­te a tiszteletre méltó aggastyánt hálaadás­ra a vett jótéteményekért, s békével vár­ni emlékezteté a nem messze álló örökös­i jutalmat, és a népet buzdította tiszteletre azon férfiú iránt, ki 40 év leforgása alatt sok testi és lelki javakkal törekedett igaz atyai szeretetét bebizonyítani.— Sz. mise után, minthogy a tisztelt öreg bágyadsá­­­­ga miatt fejenkint nem osztogathatta áldá­sát, könyhullatások közt általánosan esdek­­lett mennyből áldást térdre hulló s főhaj­tó híveire. Ezek után a ritka kegy­elem­ben részesült aggastyán számos egy­házi és világi tisztelőii megvendégelé, melly alatt a tisztelt Öregnek mindenkitől tiszta meg­elégedés ohajtatott hátra lévő napjaira; nem különben üdvehajtások tétettek a főmél­­tóságu pártfogó Eszterházy Pál ő herczeg­­sége boldogságáért s h­osszu egészséges é­­s létéért, valamint az ő reményteljes fiáért Miklós h­erczegért s mátkájáért is. Nagy­ lelkesüléssel kivánlatolt a magyar anya­­szentegy­ház egy­ik ingathatatlan oszlopá­nak is nagy melt, nagy kéri Scitovszky Já­nos pécsi püspök urnak azon kegyelem, hogy" félszázados áldozatját ajánlhassa va­­lahára édes hazánk boldogulásáért! E. T. A budai evangélikusoknak, a mii. m. kir. helyt.tanácshoz tett folyamodásukra kiadatott rendelet következtében a városi tanács egy' év iskola és im­ah­áz építésére 50 öl kő, és 50,000 faltégla, valamint a la­kosoknál teendő adománygyűjtést helyben­hagyja. Tizenhat ezernél jóval több lévén Jász. Berény­ben a katholikus hívek száma, múlt idik­k évben a szaporodás 822 szülöttből állott; ezek közül 416 fő, 106 nőnembeli magzat volt. Halálozás által fogyott a né­pesedés 621-el, kik között 329 férfi, 292 pedig nőnembeli volt. Ebből látható, hogy e népes városban a múlt év 201 el szapo­­ritá mégis az élő hívek számát Házas elei­re összeadatott 128 pár. E. T. (A Nemzeti Újság 4-dik szám alatti Szaniszlón Wolf (Farkas) Ferencz zsidó ál­tal elkövetett borzasztó gyilkolásnak körül­ményes rövid előadása.) Midőn Gnand Jó­zsef és Merker János szaniszlai sváb la­kosok­­ évi december 20-dika estéjén a korcsmából haza felé mennének, minden legkisebb lárma nélkül megölettek a zsi­dó által, a ki a kerteke­n gyékényből úgy­szólván csak öszvedrótozott kunyhóban , törköly szeszt főzött egy mellékelt (oláh) segédtársával a sorházakhoz mintegy 30 lépésnyire távol lévő helyen, mikép tör­ténhetett e gyilkolás , nem tudni; dehogy a zsidó ténye innen világlik ki, mivel ön­maga akkor este, elsőben is mostoha ap­jához ment, hol véres ingét más tisztá­val felcserélte, azután sok házhoz járdáit hírül tévén jönnének el a kertekre, mi­vel ottan halva fekszik két sváb, u. m­. Gnand József, és Merker János, s ime az odaszaladók épen igy találák a dolgot, az egyik embert a kuny­hótól mintegy 10 lé­pésre agybaverve, agy­veleje szétzúzva, koponyája a földbe helyt csinálva, és sem­mi vért észre nem véve, a másikat más­felől szinte megölve 20 lépésre lelték meg, s miután kezdenek az emberek erre s­a­­m­arra vizsgálódni , ráakadának a kuny­hóban odahány­t zsidó véres tűzbeni pisz­ka rúdjára, kint pedig a törköly verembe lökött hasonlóul véres, — és agy­velős kapaásójára (veremvágóra), miszerint a zsidót a birák rögtön elfogatván segéd­társával együtt, ki ittasan a gunyhóban­ aludt vala s rajta semmi vérnek jele sem tettszett — a bitófához kötöztették,(mond­hatná valaki : mi módon bírhatott a zsidó két emberrel? Könny­en; elsőben is a zsidó olly erős , hogy ti véka homok terhet maga vállára föltett, s vitte, a mit sokan láttak, a két ittas s igy­ erőtlen embereken hatal­maskodhatott. — Másnap u. m. 21-kén S. alügyvéd a tényt vizsgálni kijővén, a zsi­dót még keményebben odaczimbokoltatá a bitófához, de kit ugyan 24kén ismét le­­oldata, és II.Károly­ban börtönbetéteté.— Már mikép ütközzenek együvé: a bitóz­­tatás s leoldás? — tán más nálamnál jobban értheti. — Elég az, hogy a vizs­­ g­ffi?arm/ncz/elei/<Á/ cuj 1]ejtuilás11ó 23kán­ PEST Hasznos Mulatságokban felvétetnek mindennemű tu­dós értekezések , a népne­velési, alapítványi, művé­szeti, mesterségi, literatú­rai, és más mulatva okta­tói körből. A nemh­ivatalos leveleknek b­é­r­m­e­n­t­e­s küldetése kéretik. 1892. 24. szám, Első Jelev. Minden szerdán és s­z­o­m­b­a­to­n egy egy ív nemzeti megtisztelteté­sek, kinevezések, hazai s külföldi politikai tudó­sítások gyorsan közöl­tétnek lapjainkban. Félévi ára postán borítékkal 4 pengő forint. NEMZETI UJLÁCÍ. HAZAI S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapit­ói M­ulcsár István táblabiró, Kiadja özvegye. Szerkeszti Dr. Nagy Pál, táblabiró.

Next