Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)
1842-12-31 / 104. szám
tiszta szent lánggal, olly elszántsággá húzott, mint ő buzgott. Letűnt a nagy csillag, s a jobb érzet tisztes hamvaira omolva, tűzi emlékére a hervadt koszorút. — Magasztalták az ellenei is, de magasztalták azért, hogy saját nagyságuk, minthogy vele vívni mertek, annál övidöklőbben, annál vakítóbban körül sugározza munka nyomott homlokukat. A hazában, az el nem fogultak tudják,mit kelljen ezen öntetszéskedésről ítélni. Az academia titoknoka Sebedel Ferencz mélyen értette, mit vesztett a haza e fiával, és ezerek lángoló szív sugallotta gondolatait öltöztető szavakba, midőn gr. Dessewffy Aurel emlékét ünneplé. Mi nem tartozunk azok közé, kiket az önérintett titoknok hajlandóságával szerencséltet , de engedje meg, hogy a haza színe előtt nyilatkoztassuk ki a vallás, trón és alkotmány barátinak háláját, rövid, velőig ható , szivmegragadó szavaiért, amilyeket ép olly vidékről hallottunk rosszallatul, hol az angolok bálványozása talán túlságos is, de amint a latán példabeszéd mondja: interdum et bonus dormitatiromerus, — ezen urak megfeledkeztek, hogy ép a csatornán túl vegyül a politika a polgári életnek minden nyilvánításaiba, s nem egyedül a parliament azon hely, azon kör, hol a gentlemenek szinte mint John Bull szőnyegre hozza okoskodásait, hol az egyetemek kancellárjai, tudós társulatok elnökei, suta lakomák hősei, a napi eseményeket idézik elő vitatkozásaik tárgyául, hogy Angliában szinte mint a Seine partján, Tajo mellett úgy mint Szent-Pétervár büszke tornyai között, a Pónál úgy mint Rajna vidékein a politika a vörös fonál, melly a polgári élet szövedékeiből kirí; -é s most miután nálunk is politika az egyetlen tápla, melly nagyot és kicsinyt éltet, rosszalják a haza első intézetei egyike titokunokának derék politikai hitvallását, olly hitvallását, mellyet az előzményekből ítélve, megvalljuk, nem vártunk volna tőle. — De vonjunk gr. Dessewffy Aurel emlékére fátyolt. Az élőket cselekvésre szólítja az idő, s ő kimutatta a pályát, mellyen működnünk kell, ha boldoguljunk , és ezért minden őszinte kebelben áldva, szószorosan áldva maradjon emlékezete. — Többeket nem említünk, mennyi nevet mondanánk, annyi hegedűi indult sebet szaggatnánk föl, — tetteik beirvák a nemzet életkönyvébe. El a szomorú képektől, életvidoran int az új év! A journalistika körében egy európai hírű férfiú fog tollat, egy olly férfiú, kinek neve minden nagy magyar vállalatnál megfordul, kinek szava százados tespedésből villanyárkint fölrezzenté e nemzetet, cselekvésre bírta s a nemzeti gazdálkodás első magvait elhintette , egy olly férjfiú , ki rendülni nem tud, kinek minden érdekei a házáéivá egybepontositvák, kinek szelleme a legmélyebbet és legmagasbat, ha a közjót illeti, föltalálni s érczakarattal létesitni képes is, létesít is. Gróf Széchenyi Istvánt értettük , mielőtt nevét kimondók, olvasóink mindenike tudta. — Ha a legújabb napi eseményekből jósolnunk engedtetik, gyakran ugyanegyéren találkozana nemes gróffal, és ennek, megvalljuk szinévelk örvendünk, bár elismerjük, hogy mind telni bámnul?nyert!b menet eddig benne tisznak , de nag^L a munkára s éberségre szólitadenkor dicsőségelvekben találkozni minket vezet igazoútri\^,tá.V0Zni vagy benminaz ember öröksége. raert gyarlóság grófnak a journali tika kán^"^ ’ a nemes föllépése , nemzeti életünk beír», határozott Ha valaki azokat, miket az alkak? ,e.en(ll, mondottunk, hizelkedésnek vagy kegyva^ G ' nak tartaná, fölötte csalatkoznék, mert av^ kik a védettek hS z Lgarol meggyőződve állításaikkal vissza nem vonulnak és a haza ügyében kegyelmeket nem baji,asznak , s a kegyeléskergetést ez után csak a nemes gróf lelkényes jelleme elleni véteknek tartanák. A journalának magának kell a közvéleményt alapitni; s minden korban, minden népben van biztos tapintat, melly által a jót a rossztól, az álfényt a valóditól megkülönöztetni képes, és a journalista legbiztosb iránytűje a közvélemény; egyedek magasztalmai mindig ingatagok maradnak, s végre mindig igazságé a diadal. — Mi egyálaljában e fölizgatott sajtóéletből sok jót óhajtunk, remélünk és várunk, mert minden részről a közjó előmozdítása áll a versenynél kitűzve se pályán vívni, vagy most, vagy utóbb nem lesz hálátlan munka. A lap,mellyben a nemes gróf szót emel, mindenesetre nyerni fog; de nyerni fog a közönség is, mert legalább érdek szerint szinváltozó lapnak valódi szine teend, és megszűnik a cameleonkodás. Mi nyilvánított elveink mellett maradva folytatattjuk pályánkat, mert azt, hogy azon eszmék , mellyek bizonyos vidékről terjesztetnek , nem a kornak szelleméből keletkeznek, eléggé tanúsítja azon részvét, melly czikkeink iránt hazaszerte élénkebben és buzdítóbban nyilatkozott, és ép ezen részvét tünteti ki, hogy az álliberalismus elleni tusa sem nem hasztalan, sem nem korszerűtlen, és hogy a meteor fénye, melly örök ragyogással hizelge magának , bágyadozni kezd; de meggyőződés, nem szenvedély, vihar nem sárga gyülölség, hanem nyugodt kebel megfontolása, s átszivárgand mindazok szívébe, kik a törvényességet tisztelik. Tudjuk, hogy a téren, hol állunk, dicséretet arathatunk, ócsárlást el nem kerülhetünk ; az első buzdítani, az utóbbi a jó útról nem fog elrettenteni. Legyen bármikép, elég az, hogy rövid idő alatt olly barátokat szereztünk, minőkre minden színezetű lap büszke lehetne, s bátran ki merjük mondani, olvasóink egyike sem fogja állítani, — hogy a táj, honnét szózatunk zeng, homály és tespedés hazája, sőt átlátja, hogy előttünk nemzetiségünk és ennek érdekei szentek, és ezeket sem jutalomért sem fenyegetésekért föl nem áldozunk, így hangoivá lépendünk föl ez új év hajnalán — békét és haladást kívánva a hazának, egyetértést és testvéri szeretetet polgártársaink között, szilárdulást a törvénye s alkotmányszerűségnek, hogy dicsőségesen virágozzék a vallás, trón és alkotmány! Mevesből. Eger, dec. 18. (Vége. 8). A nm. m. kir. helytartó tanács k. intéző levele jött szőnyegre, melly szerint fölszólítja a megyét, hogy a hatvani országainak járhatlansága miatt annak helyre hozásáról intézkedjék, mire határozatta jön , hogy amennyiben e megyét illeti a felszólítás, meg fognak a szükséges rendelések tétetni; azonban Pest megye is föl fog ezúttal szólitatni,hogy amennyiben a hatvani országainak egy részét, egyesség útján mint megkészültet épségben tartani köteles, annak átvételére jövő évi martius hónapban egy küldöttséget nevezzen, különben e megye azon útnak további föntartásáról kezét leveszi; meghagyatott egyébiránt az illető szakónak, hogy ezen útat a kitűzött hónapig kellő jókarba tegye. 9) Az adókivetés tárgyában e gyűlésből kirendelt küldöttség jelentése olvastatott föl, mellyből az tetszett ki, hogy a gyöngyösi járás 670 rovással kevésbőlt, melly tetemes küilönség okaid azt adá a járásbeli szolgabiró, hogy 11 helység jég és tűz által károsulván az adó alól kihagyattak. Ezen kifogást általányosnak s nem épen alaposnak találván a megye rendet" határozták, hogy az érintett kárvallottaknak személyenkinti károsodása tudassák meg, s az eredményről jövő évi január 23dikán folytatva egyedül ez érdemben tartandó közgyűlésben jelentés tétessék. 10gyanazon nm. m. kir. irtó tanács kir. intézmeolvastatott föl, mellyben jelentetik , hogy kezesekhez magyar nyelvűértetvények nem csaholtathatnak az azok lefordításával járó nehézség miatt; —tudomásul vétetett. 11) A Tisza szabályozásához megkívántató napszámosok napdijainak meghatározott mennyisége fölött élénk vita támadt; sokan emberi jogok elleninek tárták erőtetni embert megszabott árért, mások és igy a többség oda dönté el a tárgyat, hogy mivel e nagy czél kivitele csak hátráltatnék azzal, ha a leküldött napi bérjegyzék, minekelőtte az ellen néppanasz hallatik, el nem fogadtatnék, az a jelen körülményeknél fogva elfogadtatott. 121 Inditványoztatott , hogy a megye szükségére megkivántató fafuvarozás a szegény népnek egy részét nyomván jövendőre e teherben az egész megye adófizetői részesüljenek, — erre fölolvastatni rendeltetett a házi adó könnyitésére kirendelt küldöttség jelentése, mellynek következtében határoztatok: a) A kisebb vétkeseket maguk a szbirák büntethetvén meg, azok a megye terhére börtönbe ne küldessenek ; esküdtek s csendbiztosok pedig a rabokat mindig a szbirának adják át. b) A rabnak elfogatása után tüstént minden vagyona zár alá vétessék , hogy a házi adó terhe abból pótoltathassék. c) A rabok, mint eddig történt, jövendőben önkényes vallás nélkül be ne küldessenek. d) Ha a beküldött rabok száma csak 15-re is szaporodnék, azonnal rendkívüli fenyitó törvényszék tartassák ; egyébiránt nehogy a rab megítélés nélkül bektönöztessék , minden hónapuik napján fenyitő törvényszék tartása határoztatok. c) A rabok tartására tett költségek visszaszerzése iránt a megyebeli tiszti ügyész időről időre a megyének jelentést tegyen, f) A katonai állományokhoz megkivántató szerek mennyisége összehassék , s csak a szükséghez képest adassanak eszközök, mellyekről az illetők felelni kötelesek. g) A megyei tisztviselő egy gyűlésben, vagy törvényszékben csak két rendű előfogatot használhat — oda és vissza. Megyei gyűlésekre, megyei orvosok, földmérő, úti és csendbiztosok, tiszteletbeli tisztviselők nyugtatós előfogatokat nem használhatnak. (r) A tisztviselőknek fa- s gyertyabeli illetőségük nevezetes mennyiségben leszállitatván , a házi adó terhe könnyebbült, egyébiránt a fafuvarozásra nézve határoztatok, hogy a szbirák a kellő mennyiségű tűzifát olly módon vegyék, hogy a fuvarozás könyebbsége, s faár figyelembe vétessék. 13) A gyűlésnek abbeli határozata folytában, hogy a nép kérdeztessék meg, valljon a pénzes előfogatok kiszolgáltatása javára vagy terhére szolgáljon-és minekutánna a helységek egy része az előfogatozást reájok nézve hasznosnak, másik része ismét károsnak nyilatkoztatta , némellyek pedig az előfogatok kiszolgáltatását fölemelendő áron kívánnák teljesiteni — illy körülmények között jónak látta e megye , a pénzes előfogatok kiszolgáltatására való kényszerítést ezúttal minden tekintetre eltörleni, egyedül a tisztviselői nyugtatás, és katonai fuvarozási előfogatok hagyatván meg! melly határozat a szomszéd megyékkel közöltetni fog. Eszerint tudósitatnak a bérkocsisok, hogy a szegény nép adójának lerovását eszközlő e jövedelmi kútforrást hová elébb meglepni igyekezzenek Pozsonyból, dec. 19. Megyénk közgyűlése f. hó 12-én kezdődött, mellynek érdekesebb tárgyait ezúttal csak röviden s mintegy kivonatban közlöm. Több táblabirák kinevezése után u. gróf Pálffy Leopold főispáni helyettes előadá, hogy a megyeház szomszédságában lévő Apponyi féle könyvtári épület meg- vagy nem vételéről, mi már többször szóban forgott, eldöntő határzal hozassák, Jankó Mihály alispán ur, ki a megyétől a végre megkéretett, hogy ő méltóságával Apponyi Antal gróffal az épületnek a megye részére jutalmas árom átengedéséről szóljon , jelenté, hogy annak ára a fölnevezett m. gróf által hat ezer pengő fra létetik. Mivel azonban hosszabb vitatkozás után úgy vélelmedlének a KK. s RR. hogy azon épület megvétele nem volna épen ezélirányos, azt abban hagyni határoztak. — Továbbá jelenté