Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)
1842-07-23 / 59. szám
Második félév. Pest, sz. Jakab hava 13kán 1849. 59. szám. mai/i.i'i UKAU z/ienec/t. ev. Megjelenik minden szerdán és szombaton, fél évi ára helyben kihordással 3 ft. 12 kr. boritokkal 3 ft. 35 kr., postán 4 ft. ismeretlen kezektől bérmentesítetni kérjük a leveleket, a lapokat illető levelek a szerkesztőségnek czimeztetendők, hazai s külföldi tudósításokból. AIAPITÁ Hu/rs.ill ISTVÁN TVIII.VINHÓ, HIANJI ÖZVEGYE. TAItTAIIOW s Hazai napló. Kinevezések, egyh. előlépt., megtiszt., prímás e hgsége megérkezte, -J-, Korunk ügyei, nyilatkozni, ikerv. hir., Komáromból (pótlék az utóbbi gyűléshez), Székesfehérvárról (városi tisztujitás), Erdélyből (országgyűlési közi. folyt.); rövid közi., (természetvizsgálókról, tepliczi fürdő és színészet, slavismus, katonai kihágás). — Külf. napló: Austria Olasz-Franczia-Angilország. slöv. közlések. Hird. HAZAI NAPLÓ. Kinevezések. a cs. s ap. kir. Fölsége Ho e 11 er Móricz bárót, a fm kir. udv. cancellaria fogalmazó-gyakornokát, a Dunán inneni kér. tábla igtatójává méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. a cs. s ap. kir. Fölsége jun. 27-ei legfölsőbb rendelete által Nemegyei János kir. kincstári titoknokot Erdélyben zalathnai igazgatóvá méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. Egyházi előlénitetésere. A rozsnyói káptalanban Mattyasovszki rst. őrkanonok halála következtében megürült seminarium- és lyceumigazgatói helyre a megyés püspök ő méltósága által főt. Zabka Márton uton kineveztetett kanonok alkalmaztaték. — N.tiszt. Haynald Lajost Theologia doctorát Therez városi segéd lelkésztő herczegsége az ország prímása a theologiai encyclopaedia tanítójává s tanulmányok ügyelőjévé kegyeskedett kinevezni, az esztergomi praesbyteriumban. Megtiszteltetés A pesti természetvisgáló társaság Feichtinger Sándor Esztergom megye tiszt physicusát és dr. Rumy Károly professort rendes tagjaivá nevezte ki. Szofiácsy József ő herczegsége országunk prímása s esztergomi érsek a f. h. 17. Pozsonyból ép egészségben, hívei örömkiáltásaitól fogadtatva Esztergomba érkezett. Halálozás. Krasznik-vajdai Szentimrey Gábor kir. tanácsos, Abaujnak egykori jeles alispánja f. hó 12-én ősi birtokában Vajdán meghalt. Gyászolják őt jeles fiai s ezekhez hasonló unokái. Korunk ügyei, haz úrikban A világi alkotványoknak egyes részeit figyelmes szemekkel kisérve, nem tagadhatjuk , hogy a teremtés nagy napjától jelen óráig, minden egyes részek , Valamint a növények s ásványok, úgy az állatok országában az élet bizonyos rendekre fölosztva van, a növények tömérdek serege vetélkedve egymássaligyekszik nemesilni magát mások fölött , föl föl emelkedik , ollykor azonban a viszontagság egy vagy más fajt lesújt, s elmarad, mig ismét ez sietve emelkedik előre, s megtörtént, hogy az idő vaskeze a legnemebb állásra emelkedett fajt zúzza le, s amaz csak így lehetett képes előbbre haladni vetélytársának elestével. Így forrong a nagy természet munkája a növények országában, hol a sűrű gyom közöl, az idő rendszere bámulásig rengeteg erdőt idéz az emberiség elébe. — Ez az élet systemája az ásványok, és állatok országában is; mindent az idő rendes folyama érlel meg, s minden előre törekszik nemesitni igyekezvén ön faját. Az alkotmányban mindazáltal a legnemesebb teremtmény — a csoda ember vág ollykor a természet munkájába, sigyekszik okoskodásával többre törekedni, és az elme kimeríthetlen játéka szül is gyakorta szép sikert merész próbatételekkel. *Ekép tapasztalom az emberi működést, hogy t. i. ha a természet rendszerébe vágunk, — és a helyet, időt, a tárgy természeti minéműségét figyelemben tartjuk, nemesebbé tehetjük azt elébb, mint a természet maga munkálta volna ki — de azt is tanúsítja a dolgok folyama, hogy a nemesítésre való ezetetés az élet időszakát rövidebb határra szabja ki — például : az erdő nevelte gyümölcsfa kétszáz s több évig képes belső romladozás nélkül fönállani,—• változtassuk meg azon gyümölcsfának helyét, ültessük gyakorta által, nemesebbé tesszük azt igaz, de életidejét megröviditénk; — mert a levegő, földanyag, s az. megváltozván nemesedése mellett kevesebb életidő alatt virulhat.— Mondám, igy van az állatok orszában is — mellőzve a többit csak az emberi lényt tüzöm itt ki taglalásul. Világunk kezdetétől jelen időszakig mióta t. i. emberek társulatba léptek, hány nemzet élt, melly a tökély pontjára törekedve , mások fölött tündöklőtt? hány ismét, melly a legfőbb pontról lebukva helyt adott annak, melly egy század előtt, előtte megaláztatva kegyelmétől függött. Olvastunk cretaiakról, pheniciaiakról, Latiumról, Scithákról sat., kiknek most csak sarjadéka törekszik emelkedni — mint egymás fajjá átalakulva. Ha tehát igy ment, s megyen a nagyteremtés rendszere minden lényt tekintve, ha nincs e földön állandó két hasonló minéműségben, ha egyik idő a másiknak mint egy természetes ellensége, akkor az élet philosophiája az emberi társaságra nézve azon elvet javalja, miszerint egy társaság maga nemesítésének rendszerében az erőtetést távoztassa !— Ezen kimondott elv sokaknak ellenére van, azt hiszem , de csodálni nem lehet, mert sietve haladni, érni kívánság szinte az emberi természetbe oltva van. Lám a kis gyermek mint szeretne férfiukorba állani, ollykor bajszt festve magának. A növendék barkójával öregiti magát, ha szerencsés lehet a természet játéka által sűrű szakást növeszteni, minden törekedését oda fordítja, mint lehetne nőszülni hová elébb, aztán törvényt alkotó, s parancsoló osztályba lépni idő előtt. — baj de ha az élni siető ifjoncz a 40 évet elfutá, óhajtná az ifjúi kort visszavarázslani, de hasztalan f elfut az idő gyermekem! mint az árnyék, kivált ha siettetjük azt, s vele minden jó, mellyet át nem karoltunk vesztve van. Az elérés időszaka alatt meggörbülünk, s az idő előtti öreg tehetetlen lénynyé, s csak hamar semmivé lészen. Kérdem most tőletek nemes honfitársaim! kik a súlyos viszontagságok közt lesülyedt nemzetünk fölemelésében törekedtek, a sietve értés systemája czélra vezeti - e hazát? vagy inkább alkai kell-e engedni őt az élet rendszeres pályáján megfutni a kimért határpontot. Egy nemzet sem érhet több időt természetes erejét, s orgánumát tekintve aránylag — ha sebesen hajtatik az élet végpontja felé,mint azon növény, melly erőtetve sietve nemesittetik — nem többet aránylag mint egy ember, ki gyermekkorában siettetett érettségre, elhervad az, mihelyt az idő erősb viszonyaival küzdenie kell. Ha mondom e szerint áll az előre bocsátott alkotás rendszeres folyamában a bizonyos non plus ultra, kérdlek ismét nemes baromfiai! miért siettek e non plus ultra felé ? hiszen elérve azt visszalépésnek oly bizonyos mint való az, hogy az istenség alkotmánya nem állhatna fön máskép, mint az átalakulás systemája által. Hazámra, édes hazámra alkalmazom tehát az elmondottakat. Mi egy nagy nemzet utódi még most is nemzeti társulatban alakulva igyekszünk fölvergődni a fönálló népek közé. Ennyi tülekedés természeti rendeltetésünk, — és ha alkalmas időben, maga rendén, módjával — nemzeti jellemünk, éghajlatunk, topographiai állásunk figyelmes szemmel tartása mellett haladunk előre —habár egész világ ellenünkbe kiált is, hasztalan! Nekünk nagygyá lennünk kell, s lesz idő, mikor ezen, újonnan serdülő nemzetet bámulva tisztelni fogja Európa! Ámde csak igy — mert minden nemzetben csak úgy növekszik erő, ha belső orgánuma idegen ellenszenvű orgánummá küzdeni nem kénytelen, ha egy nemzet sajátságát, s jellemét megtartva, annak nemesítésében az eredetiséget idegennel nem cserélte föl, ha a nemzetet képező nép, az eredeti nemzetfaj jellemre törekszik, nem pedig ellenkezőleg az eredeti idegen fajjá aljasul; mert már igy kész az átalakulás, s természetes, hogy illy átalakult nemz, annak alattvalója leend, kinek véralkata, s jelleme őt elragadó. Ha a nemzeti erő biztosan fejüilt ki szellemileg , s anyagilag, akkor nincs mitől félnünk a haladásban. — A szellemi kifejlődés, a nemzet sajátságát tartja meg, ha rendszeres előhaladást téveszteni nem akar, mellyre a nyelv, szokással, főrugóként fényijenek a nemzeti kifejlődésben. Az anyagira birtokbiztositás szolgálhat műszerül, mert a pénzaristocratia egy nemzetet sem tett állandóul boldoggá. Az olly nemzet, mellynél a birtokaristocratia pénzaristocratiával változott, biztos jelét adá elégségének , halálának. — Nemzetünk jelen haladásában szinte kitűzé a szellemi, s anyagi kifejlődés mottóját. —Ámde szerencsétlen lett megválasztásában a módoknak, mellyek a két rugóerőt ápolgatják. — A szellemi kifejlődés fattyúsarjadékot hozhat rendes systema nélkül, mint a növény, mellyet kiragadva a természet növényinek eredeti országából nemesítés czéljából olly földbe, éghajlatba tettünk által, mellyben soha erőre nem kaphat, s hirtelen nőtt fattyúsarjadékit is a szokatlan éghajlat megemészti, s ezzel oda lett maga a növény is. így van a dolog nemzetünk egyes polgáraival a szellemi kifejlődésre nézve , mert a nevelés, s ápolás rendszere nincs nemzeti alakba öltve, minden megye, minden község más rendszert követ a nevelés eszközlésében, a bonba beszivárgott idegenek nem idomitatnak a nemzeti jellemhez, s idegen szokásaik, s jellemeik fattyúgyümölcsöt teremnek , mig a benszülött eredetivér siet szinte idegen jellem, s szokás bábjátéka lenni, s hová előbb amazokhoz idomulni, hogy az átalakult nemzet idegen népcsoporttá aljasodjék. E részben kimondom tehát, hogy a szellemi kifejlődést tekintve veszedelmes haladási systemát követünk, és ha nem álljuk útját e sebes átalakulásnak, egy nemzeti jellemet, s eredeti