Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)

1842-07-23 / 59. szám

Második félév. Pest, sz. Jakab hava 13kán 1849. 59. szám. mai/i.i'i UKAU z/ienec/t. ev. Megjelenik minden szerdán és szombaton, fél évi ára helyben kihordással 3 ft. 12 kr. boritokkal 3 ft. 3­5 kr., postán 4 ft. ismeretlen kezektől bérmentesítetni kérjük a leveleket, a lapokat illető levelek a szerkesztőségnek czimeztetendők, hazai s külföldi tudósításokból. AIAPITÁ Hu­/rs.ill ISTVÁN TVIII.VIN­HÓ, HIAN­JI ÖZVEGYE. TAItTAIIO­W s Hazai napló. Kinevezések, egyh. előlépt., m­egtiszt., prímás e hgsége megér­kezte, -J-, Korunk ügyei, nyilatkozni, ikerv. hir­., Komáromból (pótlék az utóbbi gyűléshez), Szé­kesfehérvárról (városi tisztujitás), Erdélyből (or­szággyűlési közi. folyt.); rövid közi., (természet­vizsgálókról, tepliczi fürdő és színészet, slavismus, katonai kihágás). — Külf. napló: Austria Olasz-Franczia-Angi­lország. slöv. közlések. Hird. HAZAI NAPLÓ. Kin­evezések. a cs. s ap. kir. Fölsége H­o e 11 e­r Móricz bárót, a fm kir. udv. cancella­­ria fogalmazó-gyakornokát, a Dunán inneni kér. tábla igtatójává méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. a cs. s ap. kir. Fölsége jun. 27-ei legfölsőbb rendelete által Nem­egy­ei János kir. kincstári ti­­toknokot Erdélyben zalathnai­­ igazgatóvá méltóz­­tatott legkegyelmesebben kinevezni. Egyházi előlénitetésere. A rozsnyói káptalanban Mattyasovszki rst. őrkanonok ha­lála következtében megürült seminarium- és lyceum­­igazgatói helyre a megyés püspök ő méltósága ál­tal főt. Z­a­b­k­a Márton uton kineveztetett kano­nok alkalmaztaték. — N.tiszt. Haynald Lajost Theologia doctorát Therez­ városi segéd lelkészt­ő herczegsége az ország prímása a theologiai en­cyclopaedia tanítójává s tanulmányok ügyelőjévé kegyeskedett kinevezni, az esztergomi praesby­­teriumban. Megtiszteltetés A pesti természetvisgáló társaság Feichtinger Sándor Esztergom me­gye tiszt physicusát és dr. Rumy Károly profes­sort rendes tagjaivá nevezte ki. Szofiácsy József ő herczegsége orszá­gunk prímása s esztergomi érsek a f. h. 17. Po­zsonyból ép egészségben, hívei örömkiáltásaitól fo­gadtatva Esztergomba érkezett. Halálozás. Krasznik-vajdai S­zen­tim­­re­y Gábor kir. tanácsos, Abaujnak egykori jeles alispánja f. hó 12-én ősi birtokában Vajdán meg­halt. Gyászolják őt jeles fiai s ezekhez hasonló unokái. Korunk ügyei, h­a­z úrikban­ A világi alkotván­yok­nak egyes részeit figyelmes szem­ekkel kisér­ve, nem tagadhatjuk , hogy a teremtés nagy napjától jelen óráig, minden egyes részek , Valamint a növények s ásványok, úgy az állatok országában az élet bizonyos rendek­re fölosztva van, a növények tömérdek se­rege vetélkedve egy­mással­­igyekszik ne­­mesilni magát mások fölött , föl föl emel­kedik , ollykor azonban a viszontagság egy vagy más fajt lesújt, s elmarad, m­ig ismét ez sietve emelkedik előre, s megtörtént, hogy az idő vaskeze a legnemebb állásra emelkedett fajt zúzza le, s amaz csak így le­hetett képes előbbre haladni vetélytársának elestével. Így forrong a nagy természet mun­kája a növények országában, hol a sűrű gyom közöl, az idő rendszere bámulásig ren­­geteg erdőt idéz az emberiség elébe. — Ez az élet systemája az ásványok, és állatok or­szágában is; mindent az idő rendes folyama érlel meg, s minden előre törekszik neme­­sitni igyekezvén ön faját. Az alkotmányban mindazáltal a legnemesebb teremtmény — a csoda ember vág ollykor a természet mun­kájába, s­­igyekszik okoskodásával többre tö­rekedni, és az elme kimeríthetlen játéka szül is gyakorta szép sikert merész próbatéte­lekkel. *Ekép tapasztalom az emberi mű­ködést, hogy t. i. ha a természet rendszeré­be vágunk, — és a helyet, időt, a tárgy ter­mészeti minémű­ségét figyelemben tartjuk, ne­mesebbé tehetjük azt elébb, mint a természet maga munkálta volna ki — de azt is tanú­sítja a dolgok folyama, hogy a nemesítésre való ezetetés az élet időszakát rövidebb ha­tárra szabja ki — például : az erdő nevelte gyümölcsfa kétszáz s több évig képes bel­ső romladozás nélkül fönállani,—• változ­tassuk meg azon gyümölcsfának helyét, ül­tessük gyakorta által, nemesebbé tesszük azt igaz, de életidejét megröviditénk; — mert a levegő, földanyag, s az. megváltozván ne­­mesedése mellett kevesebb életidő alatt vi­rulhat.— Mondám, igy van az állatok orszá­­ban is — mellőzve a többit csak az emberi lényt tüzöm itt ki taglalásul. Világunk kezde­tétől jelen időszakig mióta t. i. emberek tár­sulatba léptek, hány nemzet élt, melly a tö­kély pontjára törekedve , mások fölött tün­döklőtt­? hány ismét, melly a legfőbb pont­ról lebukva helyt adott annak, m­elly egy szá­zad előtt, előtte m­egaláztatva kegyelmétől függött. Olvastunk cretaiakról, pheniciaiak­­ról, Latiumról, Scithákról sat., kiknek most csak sarjadéka törekszik emelkedni — mint egymás fajjá átalakulva. Ha tehát igy ment, s megyen a nagyteremtés rendszere minden lényt tekintve, ha nincs e földön állandó két hasonló minémű­ségben, ha egyik idő a má­siknak mint egy természetes ellensége,­­ akkor az élet philosophiája az emberi társa­ságra nézve azon elvet javalja, miszerint egy társaság maga nemesítésének rendszeré­ben az erőtetést távoztassa !— Ezen kimon­dott elv sokaknak ellenére van, azt hiszem , de csodálni nem lehet, mert sietve haladni, érni kívánság szinte az emberi természet­be oltva van. Lám a kis gyermek mint sze­retne férfiukorba állani, ollykor bajszt fest­ve magának. A növendék barkójával öregiti magát, ha szerencsés lehet a természet játé­ka által sűrű szakást növeszteni, minden tö­­rekedését oda fordítja, mint lehetne nőszül­ni hová elébb, aztán törvényt alkotó, s pa­rancsoló osztályba lépni idő előtt. — baj de ha az élni siető ifjoncz a 40 évet elfutá, ó­­hajtná az ifjúi kort vissz­avarázslani, de hasz­talan f elfut az idő gyermekem! mint az ár­nyék, kivált ha siettetjük azt, s vele minden jó, mellyet át nem karoltunk vesztve van. Az elérés időszaka alatt meggörbülünk, s az idő előtti öreg tehetetlen lénynyé, s csak hamar semmivé lészen. Kérdem most tőletek nemes honfitársa­im! kik a súlyos viszontagságok közt lesü­­­lyedt nemzetünk fölemelésében töreked­tek, a sietve értés systemája czélra vezeti - e hazát? vagy inkáb­b alkai kell-e engedni őt az élet rendszeres pályáján megfutni a ki­mért határpontot. Egy nemzet sem érhet több időt természetes erejét, s orgánumát tekint­ve aránylag — ha sebesen hajtatik az élet végpontja felé,mint azon növény, melly erőtet­­ve sietve nemesittetik — nem többet arány­lag mint egy ember, ki gyermekkorában si­ettetett érettségre, elhervad az, mihelyt az idő erősb viszonyaival küzdenie kell. Ha mondom e szerint áll az előre bocsátott al­kotás rendszeres folyamában a bizonyos non plus ultra, kérdlek ismét nemes baromfiai! miért siettek e non plus ultra felé ? hiszen elérve azt visszalépésnek o­ly bizonyos mint való az, hogy az istenség alkotmánya nem állhatna fön máskép, mint az átalakulás syste­­m­ája által. Hazámra, édes hazámra alkalmazom te­hát az elmondottakat. Mi egy nagy nemzet utódi még most is nemzeti társulatban ala­kulva igyekszü­nk fölvergődni a fönálló né­pek közé. Ennyi tülekedés természeti ren­deltetésünk, — és ha alkalmas időben, ma­ga rendén, módjával — nemzeti jellemünk, éghajlatunk, topographiai állásunk figyelmes szemmel tartása mellett haladunk előre —ha­bár egész világ ellenünkbe kiált is, haszta­lan! Nekünk nagygyá lennünk kell, s lesz idő, mikor ezen, újonnan serdülő nemzetet bámulva tisztelni fogja Európa! Ám­de csak igy — mert minden nemzetben csak úgy nö­vekszik erő, ha belső orgánuma idegen ellen­­szenvű orgánummá­ küzdeni nem kénytelen, ha egy nemzet sajátságát, s jellemét meg­tartva, annak nemesítésében az eredetiséget idegennel nem cserélte föl, ha a n­emzetet képező nép, az eredeti nemzetfaj jellemre törekszik,­­ nem pedig ellenkezőleg az ere­deti idegen fajjá aljasul; mert már igy kész az átalakulás, s természetes, hogy illy átalakult nemz, annak alattvalója leend, kinek véralkata, s jelleme őt elragadó. Ha a nemzeti erő biz­tosan fejüilt ki szellemileg , s anyagilag, ak­kor nincs mitől félnünk a haladásban. — A szellemi kifejlődés, a nemzet sajátságát tartja meg, ha rendszeres előhaladást tévesz­teni nem akar, mellyre a nyelv, szokás­sal, főrugóként fényijenek a nemzeti kifejlődés­ben. Az anyagira birtokbiztositás szolgálhat műszerül, mert a pénzaristocratia egy nem­­zetet sem tett állandóul boldoggá. Az olly nem­zet, mellynél a birtokaristocratia pénzaris­­tocratiával változott, biztos jelét adá elégsé­gének ,­­ halálának. — Nemzetünk jelen ha­ladásában szinte kitűzé a szellemi, s anyagi kifejlődés mottóját. —Ám­de szerencsétlen lett megválasztásában a módoknak, mel­­lyek a két rugóerőt ápolgatják. — A szel­lemi kifejlődés fatty­úsarjadékot hozhat ren­des systema nélkül, mint a növény, mellyet kiragadva a természet növényinek eredeti országából nemesítés czéljából olly földbe, éghajlatba tettünk által, mellyben soha erőre nem kaphat, s hirtelen nőtt fattyúsarjadékit is a szokatlan éghajlat megemészti, s ezzel oda lett maga a növény is. így van a dolog nemzetünk egyes polgáraival a szellemi ki­fejlődésre nézve , mert a nevelés, s ápo­lás rendszere nincs nemzeti alakba öltve, minden megye, minden község más rendszert követ a nevelés eszközlésében, a bonba be­szivárgott idegenek nem idomitatnak a nem­zeti jellemhez, s idegen szokásaik, s jelle­meik fattyúgyümölcsöt teremnek , mig a benszülött eredetivér siet szinte idegen jel­lem, s szokás bábjátéka lenni, s hová előbb amazokhoz idomulni, hogy az átalakult nem­zet idegen népcsoporttá aljasodjék. E részben kimondom tehát, hogy a szellemi kifejlődést tekintve veszedelmes haladási systemát kö­vetünk, és ha nem álljuk útját e sebes át­alakulásnak, egy nemzeti jellemet, s eredeti

Next