Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)

1842-11-26 / 95. szám

Második félév. Pest, Szent András hava 20kán 1S4£ 95. szám. NEMZETI IJSKI. nozAtelec/t.* cv. Megjelenik minden szerdán és szombaton, félévi ára helyben kihordással 3 ft. 12 kr. borítékkal 3 ft., postán 4 ft. ismeretlen kezektől bérmentesítetni kérjük a leveleket, a lapokat illető levelek a szerkesztőségnek ezimeztetendők. HAZAI S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. AI.AI'NIÁ HIXTMAK ISIAAY TAKA AKIK«», I4IAU.IA O/A i:(i»i;. T IBT AIIOIM * Hazai napló. Megtiszt., I. Korunk ügyei, jelentések a nőegylet és takarékpénztártól, rendre utalás a jőv. ujdons. írójának, ikerv. hirnek, Zólyomból, Borsodból, Zalából (megyei közgyűlések) ; Erdélyből (országgyűlés); rövid közl. (rendőrség és tolvajlás); igazítás. — Külf. napló.Ausztria. Oláhország. Servia Olasz- Spanyol- Franczia- Angol- Lengyelország. Rövid közlések. Hirdetések. ■— --" ■■ — , ...-.-rz=r HAZAI 1ÍAPLÓ. flettinsztestetés. Ő cs. s ap. kir. Felsége Stürmer Bertalan bárót, az ottomán portánál cs. k. internunciust és fölhatalmazott ministert, a cs. kir. német és magyar tartományokban grófi rangra emelni legkegyelm. méltóztatott. Halálozási Mártonyi Lajos, a nagybányai minorita-kolostor előjárója, nov. 9kén, etetének 54. évében meghalt. — F. hó 19énkor gyengeségben szenderült jobb életre Schneidt Endre ur, an. m. magyar k. udvari kincstár alszámvevője, életének 77 évében. A boldogult nem csak fönémitett hivatala körében 56 évig buzgón s kitűnőleg működött, hanem a magyar nyugpénzintézetnél is 27 évig mint ülnök s számvivő, a jótékony nőegyesületnél pedig mint titoknok 20 évig fáradhatlanul szentelő magát az emberiség közügyeinek. Az elhunyt példátlan atyát, lelkes emberbarátot, egyenes szivü, igazságos s szilárd lelkületű férfiút özvegyén és három gyermekén kivül számos ismerősei s tisztelői mélyen kesergik. Béke hamvaira! horunk ügyel. Csékvonalok és adó.! (Vége) Mondhatnék itt, hogy mindennek, tehát az adókivetésnek és kezelésnek is legnagyobb biztosítéka az erkölcs; az igaz , de az erkölcs természeténél fogva nem esketik a külső,hanem a belső, azaz: a lélekismeret bírósága elébe, mert a vesék kémlője egyedül az Isten; látjuk, gyakran bárány bőrbe bú a farkas, és csak kevés találkozik, ki, mint az arany a tüzet kiállja , úgy állaná ki az alkalmatosság ingerlő kísértését, és arra vonatkozva , hogy tisztviselőknek a törvény értelmében csak a vagyonosabbak választassanak, ki tagadná, hogy az erkölcs vagyonossággal párosítva szilárdabb biztosítékot nyújt? Megengedjük mi ezt, — mindennek daczára e biztosíték csak egyoldalú marad, ti. csak az adófizetőnek személyére terjed ki; a fölidézett szerkesztői észrevételben pedig ez áll, hogy az adó biztosítása abban alapszik, hogy mi azt magunk határozzuk meg, magunk vetjük ki, magunk költjük el s magunk vehetünk számot. Lássuk most ezen biztosítéknak másik oldalát is Ha bár nem igazolhatnék is azt, mit a megyei tisztviselőségről állítunk, annyit a tapasztalás meg is valósít, annyi meg is tagadhatlan, hogy korunkban a megyei határzatok néhány népkegyencz, népszónok ajkaitól függenek,kik többnyire ollyanok, hogy az adót kivetni készek is, képesek is;de ez által vagy vagyontalanságuk miatt mit sem szenvednének, vagy pedig magukat ij meg uj óvásokkal biztosíthatnák, s az ugy nevezett cortesség riadalmai által pártoltatva mit sem tennének az öj örökké ajkukon forgó drága hazának oltárára, s annál serényebben járulnának az egybegyült áldozatnak elköltésére, másoktól számot kérni akarva , — s így semmi esetre sem fájna az ő erszényüknek , de igen a statusok erszényének. Ezen népvezéreknek , szónokoknak vagy mint nevezik , mióta a szó régi erejét és értelmét vesztette, demagógoknak, minek minden bokorban rejteznek, működéseiket czéljaik elérésére szemlélgetni valóban szint olly mulatságos mint fájdalmas; — fájdalmas igenis, mert erkölcsrontással, értelemkábitással, szivcsábitással, és áltatással járnak; láthattuk ezt a vegyes házasságok ügyében , hol az elferdített törvény az áldást megtagadó r. k. papok nyakába számos megyében egyedül a populé szája által dönté az alapnélküli actlot. — Nézzünk be a megyei gyűlések teremébe, hol ezen veséket rázó népszónokok bolyogó meteorok gyanánt föltűnnek, s az álfénnyel a többség kémlelni nem szerető szemeit megvakitják s általa oraculumként tisztelve, igéiket az üdvözités tanulmányának tartva terveik létesítését rekedt és nem rekedt torokkal sürgetik; azokat, a kik kedvenczeik szellemében nem szólnak , személyesen sértegetik, mielőtt véleményeiket előadhatnák, durva hurrogatásokkal minden tekintet nélkül elnémulni kényszerítik, a véleménykifejtést, józan vitatást gátolják, s mégis mindig a sajtós szólásszabadságot emlegetik. Már ha a megyék közgyűléseken fogják az adót meghatározni, kivetni, elkölteni, számot venni, akkor az illy csiklandós kérdésben a népvezérek hatásukat veszteni fogják,és az egész ügy fölötti intézkedés a cortesektől fog függni, kiket most is fáradalmas dolog féken tartani, s a tanácskozás csendes meghallgatására, a vélemény szabadságának megadására bírni, de akkor lehetlen lesz zablázni, s szántó mint tisztválasztások előtt megalázó és tekintélyt sértő alkudozásokra kell velek lépni, hogy csak a józanabb rész czéljait lehessen általuk és velek megközelíteni; emlékezzünk csak néhány tisztválasztásra, mellyeknél a fölingerült kedélyek nem rettegtek polgártársaik vérének ontásától, élete eloltásától; — hát az adónál, hol az enyim és tiédről leendő szó, mit várhatunk ? Az adó elintézésének arányban kell állani nem csak a belső a külbátorság föntartásával, hogy tehát a megyék az adót kellőleg s veszély nélkül meghatározhassák, szükséges természetesen a külső s belső bátorságnak minden titkait ismerni, mellyeket köztudomás tárgyává tenni annyi volna, mint hazánkat elkerülhetlenül veszélybe dönteni; mert ha ezen titkok közönségesekké válnának, kik lennének ezen ügyekben is a tanácsnokok mint a népszónokok a nagy csoporttal együtt, melly nélkül köztanácskozásokban, ha győzedelmük szivükön fekszik , meg nem jelenhetnek. Ha már az előre bocsátottak után országos és megyei gyűléseink tagjait és fölumát figyelemre méltatjuk, az igaz, akartalanul kénytelen ithetük megváltani, hogy nincs, nem is lehet adó tárgyában nagyobb és kielégítőbb biztosítékot nyújtani mint minővel Magyarország dicsekhetik. Hogy ha. Ezentúl szinte mint az előtt a fizetendő adómennyiséget az országgyűlés határozza el, a n. m. magyar királyi helytartó tanács pedig ezen összeget kiveti, miáltal a részrehajlásnak vagy kedvezésnek minden gyanúja elkártalandik, — ezután az egyes megyék két rendbeli választmányt neveznek ki; ezen választmányok egyike az adót az illető testületekre kiveti s ezektől behajtja,a másik választmány pedig a kiadást intézi el, és erről szigorú számadást vesz, ezen választmányok minden hó végével összeülnek, és elintézvén a megyei adóbeli ügyet, ezt a n. m. helytartó tanácsnak fölterjesztik, egy kimerítő számadásban, mellyből az adó kezelése, a bevétel és hátramaradás és ennek okai kitűnjenek, hogy igy ezen hatóság egész haza adóállapotjának ismeretével bírva, ez ügyben czélszerű intézkedéseket alaposan tehessen , egyszersmind a kezelő tisztviselők szigorú fölügyelet alatt lévén, minden kihágások és visszaélésektől erkölcsileg gátolva, további felelet terhétől a múltakra nézve föludoszlathassanak, és családjaik minden illy kezelésnél keletkezhető aggodalomtól fölmentetve, folyvást vésztől rettegi,s ne kénytelenitessenek.) Ezen választmányok két része minden esetre főbirtokosokból, egy harmadrésze pedig kisebb vagyonú nemesekből legyen alkotva; az alispánok elnöklete alatt, a főszolgabirák és tiszti ügyvéd jelenlétében lennének tartatandók a tanácskozások ; a főszolgabirák határozati szavazattal nem bírnának, egyedül utasítási s értesítésivel, az ügyvéd pedig az alnép védelmére köteleztetnék , ezt kívánná a természetes rend. Végre ezen választmányokra felügyelést szív, jelleme s elmére kitűnő vagyonos egyedre himlők bizatandónak, ennek jutalmáró s rögtön fenyitó hatalommal kellene fölruházva lenni, hogy minden visszaélés gyönge csirájában elfojtathatnék, ezen egyednek hatalmában állana minden előleges jelentések nélkül, ott, a hol és a mikor tetszik , meglepve a pénztárakat megvizsgálni, s hivatalát egyedül királya őrszeme alatt viselje. S. A.I. Budai jótékony nőegyesilet. Mgos puchói Marczibányi Lőrincz ur, ő Fölsége aranykulcsos hive, s a tettes kir. Ítélő tábla közbirája, — s neje magos Kállay Antonia csillagkeresztes hölgy, dicső őseinek — kik annyi alapítványt tevének országszerte — nyomdokit követve, a kebelbeli sinylők intézetében egy beteg-ágyat 1000 pőnttal alapítani sziveskedének. Melly nagyszivüségükért azon elhagyatott felebarátok nevében is — kik ez alapítvány gyümölcséből ápolást nyerendnek — leghőbb hála nyilvánittatik. Budán, 1842ki november 17-én tartott ülésből. — Külkey Henrik egyes, titoknok.) Mi megvalljuk, hogy igen tisztelt elvbarátunk ezen adókezelési tervéhez teljes kiterjedésében nem adhatjuk megegyezésünket,mert gyakorlatilag nem egészen látjuk kivihetőnek, egy részről azért, mert a távol fekvő megyék választmányainak tagjai folyvást úton kényszeritetnének lenni, s hon befolyásuk nélkül olly intézkedések történhetnének, mellyekért a felelet terhe őket nyomná , s megegyezésüket meg nem tagadhatták annak idejében; továbbá mindezen utazások, napidíjak egyedül az adópénztárra rovatnának ennek tetemes kárával. Ha már e terv létesítenék , sikeresebbeknek és gazdaságossabbaknak találnék a kerületbeli adópénztárak fölállítását, s számadások vizsgálatát. Szerk.