Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)
1843-02-25 / 16. szám
iu mennyiségben eszközlendő megváltása. 11) A czéhek s egyedárusság megszüntetése. — Terjedelmesebben a közgyűlésről! tudósításom alkalmával. _ A választmány lakén végzé munkálatát. A meghitt táblabirák eleinte számosan, vége felé mindig gyérebben jelentek meg*) elannyira, hogy a borsodi levélhez, midőn szőnyegre került, 9 — mond az elnökkel együtt kilencz— egyén szólott. — A házi adó tárgyaltatatása alkalmával, sőt. h. M. kanonok ur a házi pénztárba történendő adózásban (általa elősorolt igen alapos okoknál fogva) meg nem egyezhetvén , más s bizonyára czélszerűbb adózás-módot ajánlott: adózzék t. i. mindenki vagyonától aránylag egy országos pénztárba, mellyből a kormány, az országgyűléssel atyai nézetei szerint, honunkban a kereskedés , s ipar előmozdítására czélszerűleg intézkedjék **)De ez s vele több alkotmányunkon egyedül módosító vélemények , a többségnél viszhangra nem találtak. Megemlítésre méltó meg, hogy az egész tanácskozás folytán bizonyos párt által bizonyos tartózkodás, s méltányosság gyakoroltatott — lehet , mivel a valódi Capo di Galloppiok nem voltak jelen. — Közgyűlés mart. Ghikán. Erdélyből* (Jan. laki orsz. ülés.) Elnök őnmaga fölszólítja az illető egyéneket, hogy miután a múlt ülésben napirendre tűzetett a Hátszeg városa kérelme és 1815/ibeli törvényczikkek tárgyában készült föliratok, úgy szintén az országos muzeum s tanácskozási terem és nemzeti színházat illető fölirat és törvényjavaslatok összeolvasása, aláírása, megpecsételése és a k. biztos ő malgához leendő fölkihlése, —már mind tisztába íratva föl is hozattak , a pecséteket adják elő; — mire a pecsétek előadatván , a két első fölirat öszveolvastatva bepecsételtetett. Miután a Hátszeg városa sérelmei és az ISZS/ibeli törvényczikkek tárgyában költ föliratok bepecsételtettek, elnök őnmaga előrebocsátván, hogy hátra van még az országos múzeum, nemzeti színház és országos tanácskozási terem tárgyában kelt fölirat és törvényczikkek megpecsételése, mire nézve, habár a szász törvényhatóságok követei mást jelentettek is, nem látja szükségesnek, hogy azon óvást a KK. és Elinek tanácskozás tárgyául kitűzze, minekutána a közelebbi ülésben olly nagy többség jelentette ki magát az iránt, hogy a Rendek teljességgel semmi jogát nem látják arra a szász törvényhatóságok követeinek, hogy a pecsétet eltartóztathassák , miszerint ezen fölirat és törvényjavaslatok megpecsételése is, minden kétségen kívül meg fog történni; — azonban minthogy Szebenszék követe Schreiber Simon egy olly nyilatkozatot tett, melly eddigi nyilatkozataiban illy tisztán nem volt látható , az iránt, hogy a KK. és RR. megynyugtatására a constatus kitétel által teljességgel a szász követek a curiatum votum gyakorlatába belépni nem kívánnak, s ezen nyilatkozatát a többi szász követek is pártolásukkal magukévá tették , reméli, hogy ez által a KK. és KK. e tárgybeli aggodalma megszűnt; fölszólítja azért a KK. és Kliket, hogy az iránti nézeteiket nyilvánítsák, s ha részükről is úgy találják, hogy a felebbi nyilatkozat által az aggodalom e tárgyban megszüntetve van, azon esetben fogadják el az ellenvéleményt cégéhez leendő fölküldés végett. Mire a KK. és KR. határozták: a constatus nevezet , mint polgári alkotmányunkba semmi esetre nem illeszthető, merőben törvény- és alkotmányellenes kitétel, nem ok nélkül szülte a KK. és RR. előtt azon aggodalmat, hogy ez által polgári alkotmányunk alapjaiban megrendittetni intéztetik, a mennyiben az a curiatum votum megállapításának •s mellyre törekvésüket a szász követek több rendben nyilvánították s melly iránti kérelmük még most is a rendszeres biztosság előtt áll — mint első talpköve tétetnék le; mindazáltal, miután a szász követek önkényt és tisztán kijelentették azt, hogy ez által a curiatum votum gyakorlatába lépni nem kívánnak, ezúttal aggodalmuk eloszlattatván, a beadott alleni eseményt azon nyilvános kikötés és határozat mellett elfogadják , hogy ezen kitétel soha és semmi szín alatt erősségül és alapul, semmi jog, jelesen pedig a curiatum votum követelésére ne szolgálhasson, és föl ne használtathassák ; meghatároztatván egyszersmind az is , hogy ezen alkotmányellenes kitétel , csak mint formasági kifejezés is nem használható, nem lévén annak polgári alkotmányunkkal egyeztethető semmi törvényes értelme és jelentése, a miért is mindazon irományok , mellyek az országgyűlési tagok által — legyenek bár azok valamellyik nemzet összes képviselői — az országgyűléshez beadatnak, s a constatus nevezetet foglalják magukban , az ország rendei által el nem fogadhatók. Ami pedig a nevezett ellenvélemény belső érdemét illeti, arra nézve a KK. és KR. a fölterjesztendő föliratban a következőket látták szükségesnek megjegyzésképen elyitni, ami illeti először a múzeumra tett különvéleményt, erre nézve a KK. és RR. úgy látják, hogy arra még akkor sem lenne szükség észrevételt tenni, ha a nj szász nemzetre is az ő részbeli rovatait kiterjeszteni kívánták volna, mert azok, mik a különvéleményben e tárgyra mondatnak, nem ellenvetések a KK. és KR. határozata gyengítésére, hanem inkább önmentségek arra nézve : miért nem kíván a múzeum fölállításában a szász nemzet részt venni ? Ami az ország házára nézve az ellenvéleményben tett azon észrevételt illeti, hogy valamig az 1891 beli lódik és Ildik t. czikkeknél fogva joga van ő Egének az országgyűlést mindenkor tetszése szerint oda hívni egybe, a hová jónak látja, addig szükség fölötti országos teremről intézkedni, mert ezáltal ő Fölsége joga koczkáztatik ; erre nézve a KK. és RR. a fölirat azon szavaira kívánnak hivatkozni, mellyekkel tisztán kifejezik azt, hogy ő Egének ezen törvényes jogát nem kívánják teljességgel kérdés alá hozni. Továbbá az országos tanácskozó terem építésére tett ravatalbeli részesedés mértékére nézve az mondatik az ellenvéleményben egyfelől , hogy a két nemzetnek nem volna joga a harmadik nemzet megegyezése nélkül reá rovatait tenni; másfelől pedig a részesedés mértéke iránt létetik észrevétel; erre nézve a KK. és RR. azt jegyzik meg, hogy miután az 1791 beli Ildik. czikk tisztán elhatározta azt, hogy az országgyűlési határozatokban az individuális szózatolás dönt, curiatum votumnak helye nem lévén , az első ellenvetés önkényt elenyészik; a mértékre nézve pedig úgy találják a KK. és KR., hogy sokkal kisebb mértékben terheltetik az egyharmaddal a szász nemzet, mint ha contributio vétetett volna föl mértékül, mert ezen esetben az egy harmadnál bizonyosan nagyobb mértékben kellett volna részesednie a rovataiban ; s igy a KK. és RR. még kedvezéssel voltak a szász nemzet iránt akkor, midőn azt csak egy harmadban akarták részesíteni. Ami a különvélemény azon ágát illeti, hogy a fundusok összezavarása által a szász nemzet a múzeumra és talán a színházra is adózásra szórhatnék, erre nézve a KK. és RR. a föliratban fölfejtendőnek határozták , miszerint a Rendek határozata által tisztán ki van fejezve az, hogy a szász nemzet által fizetendő azon egyharmad t. i. a 20.000 p. forint, a maga épségében megtartatván , arra fog forditatni , amire rendelve van , t. hogy abból az ország háza épitessék. Végre az ellenvélemény azon ágára nézve, hogy a rovatai a magyar és székely nemzet kebelében csak azokra tétetett, kik adó alatt nincsenek , csak annyit kívánnak megjegyezni a KK. és RR., hogy a városok is adó alatt vannak, mégis ezen rovataiban önkényt résztvesznek. Melly észrevételek hogy a föliratban megemlitessenek, határoztatok, valamint az is, miszerint alázatosan kérettessék meg .égy az iránt hogy mindaddigig a függőben levő több nevezetes tárgyak , jelesen pedig a systematica deputatio , magyar nyelv , országos múzeum, nemzeti színház és országos tanácskozási terem tárgyában, és a szemelvények útján alkotott törvényjavaslatok törvényezikké válhatnak, az országgyűlés berekesztése idejét kegyesen meghosszabbítani méltóztassék. (Vége köv.) E H. More patria. Szerk. Lapunk indítványához közelítőleg. « . k. llllviel közlések, imóg^i útfból » febr. 22. ,,A népen segítői kell, segítve lesz, bár mibe kerüljön is. De hát azoknak sorsa ne legyen-e enyhítve, kik hozzátok legközelebb állanak? Kik sorsuknak, s viszályaiknak mindennapos osztályosai— a jegyzőké?“ Ezek valának a többek között szavai egy B. Gyarmathon tartatandó tánczvigalom szétküldözött hirdetésének, s minden résztvevő kebel sietett , nem a táncz végett, hanem hogy a jegyzők öreg napjain, s hátrahagyott özvegyeiknek leverő sorsán enyhítve legyen ; sietett minden emberbarát, mert ha máshonnan nem tudá, tudata vele a hirdetmény, mikép a jegyzői nyugdij-intézetnek pártoló főnöke Horváth Elek, a kékkeői járás főbírája. Már az igaz, Nógrádban minden jó, és nemes csak addig nélkülöz gyámolt, mig szerencse csillaga H. E-hez nem vezérli. Köszönje is az intézet, hogy igazgatójául e méltán szeretett, méltán becsült nagy név vola kitűzve, mert máskép nem gondolom, hogy belépti jegy 270en fölül, sorsszám TO0on fölül elkelt, s a tiszta haszon 200 pengőforintig rúgott volna. Tudniillik , ki ne adóznék jó czélra édes örömest, midőn a fölszólitás tiszta kebelé, a vezérlet tiszta jellemé, a kezelés tiszta kézé ? — A tánczról sokat nem mondhatok. Derült, s nyugodt arczot , fesztelen vigalmat, búfelejtést, megelégedést láttam mindenfelé, s —jegyzőink becsületére legyen mondva ■— illedelmes mulatást. A szelidebb kor minden osztályhoz simul, s most minden év újabban cáfolja apáink axiómáját: ,,Cantores — humores.“ Maga az ős Baal, ha becsületes érzet van benne , örvendve pillanthatott e neki tett áldozatra. •— Tőlünk is farsangolni ment valahová, s félő, hogy mámoros fővel térendve vissza — sok izgágát, s zavart okozand. Jövő májusban csak egy napot óhajtandjon is pótlékul mosti távollétéért: legalább annyival kevesebb lesz borunk, mennyivel e szép napok hamarább és többször csalják a pinezékhez Prisznitz antagonistáit. 31. §z.-Fejérvárból. Adony. Febr. 8. borzasztó eset jött tudomásunkra. Egy 17 éves porlyány kiment a hegyi pinezébe ebéd után , a munkás családnak egy korsó bort hozandó. De a várva várt lyány többé nem érkezik vissza, és 3 órakor a szőlők között egy árokban, fölső ruháitól fosztottan halva találtatott. Csodálatos , hogy olly helyen , hol egyébiránt majd mindig emberek járnak, s alig száz lépésnyire két ház is teli van lakosokkal, a gyilkolás senkitől észre nem vétetett. De az isteni gondviselés a gonosztevőt csak hamar kézre szolgáltatta. A gyanú egy Pécsről Pest megyébe születéshelyére utazott s Adonyban szállásolt lovas katonára esett, ki szigorú nyomozás után felelőség alá vonatva, megvallotta, hogy ő, baromi indulatának engedve, az esdeklő ártatlanon erőszakot tett, és hogy elkövetett irtózatos gonoszsága napfényre ne jöhessen , a kínlódó leány nyakán tipródott, mig csak lelket gondolt abban lenni ; ezután minden fölső ruhájától megfosztó, azon szándékkal, hogy majd útjában valahol eladandja azokat; de féltében, pár nyakkendőt magánál megtartván, a többit a legközelebbi épület háta mögé dugá, hol azok meg is találtattak. Azt is nyilvánítá még az istentelen, hogy, ha szerencsésen haza érhetett volna, édes anyját, mostoha atyját s talán 5 hozzátartozót végzendett ki a világból. MIlFFÖFlíIAPIiD. Szerbia* — Zimony, febr. 12. Folyó hó 10. Belgrádban új forradalom fedöztetett föl, melly a Miloság palotája alatti puskaporos pinczét — hol épen tetemes mennyiségű puskapor létezett — akarta 11 én éjjel légbe vettetni, hogy Szerbiának mostani hatalomtartóit egyszerre kiirtsa. 18 lázadó fogattaték el; — mi történt velük, nem tudhatni; — az elfogottak között mint állitatik Ljubicza hgnőnek egy atyjafia is van. Francziaország. — Paris, febr. 10. Thiers barátainakigyekezetei a ministeriumot Mólé hasznára szétoszlatni, meghiúsultak, mivel maga Mólé gr. nem volt elég munkás Guizot urat Thiers részére megnyerni. — Komolyabbak az angolok és spanyolokkal’ összeütközések , mivel a kereskedés és ipar legbensőbb