Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)
1843-05-16 / 43. szám
keink örökké czivódjanak ezekkel a tolakodók föl nem vétele miatt? — Az ungvári pap bevétel ellenem mit sem bizonyít, azért sem, mert ti kedves atyafi! az előbb mondott ok miatt tekintetbe sem jöhettek ez ügyben, azért sem , mert egyes példa átalános állítás megdöntésére elégtelen. A tridenti IIdik fejezet majdnem lehetetlenné teszi a fárak osztogatásában a részrehajlást, azt mondád kedves atyafi? Még a világi patrónusoknál is ? Légy boldog kedves atyafi ezen hitedben!!! Hogy püspökeink néha érdemes rokonaikat hason érdemű vágytársaiknál előbb jutalmazzák meg — nem kárhoztatom, mert ezt a szeretet rendje igy parancsolja. — Hogy korunkban az volna legveszedelmesb nepotismus , ha a nagy családbeliek hatalmas pártfogók által az egyházi főméltóságokra emeltetnének — add hozzá érdemtelenül — igazad van. __ Hogy nepotismus a te értelmedben minden megyében létezik, létezni fog is — tudom, csak azt óhajtanám, mentői kevesebb létezzék, ugyanazért a kiknek érdekükben áll gondoskodjanak, hogy mentői kevesebb létezhessék. — A k. görög nős papok gyermekeiket példásan nevelik ? a hazának sok jeles embereket adnak? atyai tisztük és szoros kötelességük buzgó teljesítéséért áldja meg őket az, ki nekik gyermekeket ajándékozott!— de hiszen én ezt sehol sem tagadtam ! — A nős papságra tett hivatkozásom által soha be nem bizonyíthatót állítottam? és ez által veszedelmes elidegenülést okoztam ? Ha eddig mondott szavaimat kedves atyafi helyesen fölfogtad , remélem ha elidegenültél is tőlem — mert az én czikkem saját véleményem , azért azt az egész latin papságnak ne tulajdonítsd — remélem ismét hozzám fogsz simulni — remélem egyebeket el nem idegenítettem. — Sz. Pálnak kor. I. lev. 7. 2. ajánlása vagy parancsa foganatos igen is átalában , de nem minden egyes emberre nézve , a mint te ezt kedves atyafi tapasztalásból tudhatod , kinek tisztednél fogva tudom többször volt már alkalmad tapasztalni híveid között is ezen szernek gyakori foganatlanságát. A mi Gyarmathy ur elleni nehézségedet illeti, hozzám nem tartozván, ő igazolja magát. Én csak azon kéréseden nem tudok csodálkozni megszűnni, mellyel esdekkel: öleljünk már valahára meg benneteket azon testvéri szeretettel, melly nem gyanakodik, melly távol minden gyanakodó ellenőrségtől ! Hát kedves atyafi mikor taszítottunk mi el titeket testvéri szeretettől lángoló szivünktől? Jöjj kedves atyafi hozzám , jöjjetek mindnyájan hazai latin testvéreitekhez, és tisztes homlokotokra nyomott forró testvéri csókkal fogom, és fogjuk tanúsítani, hogy titeket testvér gyanánt tisztelünk, becsülünk, szeretünk minden gyanuság és ellenőrködés nélkül! — Isten veled kedves atyafi és ha kérésemet szerénytelenek nem tartod, tedd meg, — hogy ezentúl a feleselés mezejéről lelépve a cselekvőség tág terén gyarapitsd literaturánkat becses műveiddel, mert tőled ilyeket óhajtani följogositnak czikkedből kitűnő szép tehetségeid, derék lelkületed! — állapotunk, helyezetünk azt kivánja , hogy erőinket ne oszlassuk, egymás elleni feleselésre ne pazaroljuk, hanem egyesülve minden jóra közerővel törekedjünk. Nagy Sándor: Vidéki levelezések. Nesrogyhól. Kaposvár, máj 4. E hó első napján lelkes főispánunk elnöklete alatt megkezdetett követ - és tisztválasztásunk előzményei nem valónak olly előre elkedvetlenitő előzmények mint más megyékben ; a választást megelőző napon a nemességi — 7 óra között kocsikon , hangászkar kíséretében Cs. P. vezérlete alatt megjelent Kaposvárott, hol ennyi nemest egy tömegben még nem láttak; — megjárták ők a várost s főispánunk ablakai alatt tisztelkedének legelőször is ; onnan , — miután kijelenték, hogy országgyűlési követekül Somssich Pál és Tarlián János urakat óhajtják , Sárközy Albert és Mérey József urakat pedig alispánokut, — Somssich Pál és Tallián János üdvözlésére indultak, — megjelenésük nem volt düh és gőg által jellemezve. Másnap, mivel a nagy számú nemesség a teremben helyet nem kapott, főispánunk a gyűlést a megye udvarán rendelte tartatni, mellyet ő exta lelkesedéssel fogadott elnöki beszéddel meg is nyitott; nem kelle ide szavazás, mert egy lélekkel előbb Somssich Pál, azután pedig T a 11án János felkiáltás által követekké választattak. Ezt követé a tisztválasztás, s nem telt bele 12 percz , Sárközy Albert első és Mérey József másod alispánokká, valamint főadószedőnek Záborszky Imre, főügyvédnek Tar-ián János , alügyésznek pedig Botka Antal és a babocsai járás főbirájául Sárközy Sándor urak fölkiáltással újra megválasztattak. A kaposi járásbeli főbírói hivatalra nézve Kacskovich Ignácz és Tallián Pál közt megoszolván a választók, szavazat után Kacskovich Ignácz nyert többséget; Tallián Pál pedig középponti főbírói czimmel tisztelteték meg; — itt bevégződvén e napra a gyűlés másod és harmadnapon tisztviselőkké szavazás s fölkiáltás utján következők választattak: Főszolgabírók: a szigeti járásban Thassy Károly, a marczali járásb. Véssey István szavazással, az igali járásb. fölkiáltás által Spissich Ignácz. Alszbirák: igali járásban Szalay József és Bodonyi Lukács , babocsaiban Molnár Zsigmond és Csépan József, kaposiban Siklősy Lajos és Vörös Sándor, szigetiben Somssich Lőrincz és Igmándy Károly, marczaliban Forgách Antal gróf, és Beréczfy Péter. Aladószedők : igali járásban Antal Farkas, marczaliban Madarász Pál, babocsaiban Kiss Gábor, kaposiban Záborszky Miklós, szigetiben Hodossy János. Esküdtek : igali járásban Biró Istv. és Farkas Lajos , marczaliban Király Jajos és Szabady Jósef, babocsaiban Tallián Emánuel és Vasdényei Károly , kaposiban Bács megyei János és Dezső Ignácz; szigetiben Bereczk Antal és Herman István. Katonai biztosok Vörös Mihály, Simon Károly , Somogyi Sándor, Boros Imre, Németh István. Főjegyző Véssey Lajos; aljegyzők fe Mérey Miklós, 2k Kiss Lajos. Számvevő Véssey Miklós. Levéltárnok Bezerédy Pál, Szabolcsból. Megyénk f. hó 27-én gyakorlotta legszebb nemesi szabadságát a követválasztásban. — Főispán ő excja hallván az előkészületeket, nehogy itt is — a la Szathmár — vérontások keletkezzenek , katonaságot rendelt. A pártok szilárdak voltak, mert az egyik conservativ elve mellett, a másik pedig túl a követségen saját jövendője mellett harczolt. Az egyik párt főnöke (E. A. tb.) P. L. főbírót és E. E. akarta követeknek ; a másik, a tiszti karral tartó, pedig B. L. és E. L. mind a két részről igen nagy volt a korteskedés ; de hogy mellyik részen volt a nemesebb eljárás, ezt következő soraim mutatják meg. E. A., ki mártius 13 án az adót megbuktatta, és kit a P. H. s annak párthívei méltatlanul róvtak meg; méltatlanul mondom, mert E. A. meggyőződése szerint a magyar nemességnek adómentessége azon sarkkő , mellyen alkotmányunk egész biztossága nyugszik*), sőt az egész adóztatás jelen rendszere is hazánkban ollyan, hogy ha igazságosak akarunk lenni , magát ezt kell vala az országnak előbb rendezni jobban, s az igazság sok szemszúrásait kiegyenlitni; nem pedig hogy uj száz ezereket, kik e kiváltságot vérükkel vivták ki, most csupa bal philantropicus szempontból az igazságtalanság nyomása alá helyeztetni; más oldalról ismervén a köznemesség szellemét is, hogy ezt senki a házi adó elvállalására nem bírhatja; és tudván hogy a tiszti kar, melly nehány év óta a fölsőbbségi mindenhatóságot gyakorolja, az adót megajánltatja , kénytelen volt a nemességet öszvehivni, és saját jogai védelmére fölszólítani, mi minden botrány nélkül meg is történt; és ámbár a P. H. rendes, és rendkívüli levelezőji azt bicskás gyűlésnek nevezték , a grófi aláirás daczára is ezt kereken tagadom ; mert semmi hírlapi tudósitásokból más megyékben történt kicsapongásokhoz hasonló tettekről a szabolcsi nemesség nem vádoltathatik. — Egyébiránt ha a P. N. szerkesztője megnézendi Szabolcs megye jegyzőkönyvét, abból meglátandja, minő megelégedést aratott követségével E. A. az 1830ki orsz.gyűlésről visszatérvén; mert a Megenged a tisztelt közlő ur, ha kinyilatkoztatjuk , hogy e nézetével nem osztozhatunk egészben, és őt lapjainkban kifejtett elveinkre utasítjuk. Szerk. megye nyilván elismerte követi eljárásának tisztaságát, s ebből megtanulandja, hogy E. A. korán sem a tespedes, hanem a józan haladás embere, bár a nemesség adó alá vételét nem tartja a magyar nemzetiség élete conditio sine qua non-jának. Mostani elvének is szilárd jellemét mutató pártja zászlóján olvasható ezen fölirás: „Hazánk virágozz(ék)on — nemes ne adózz(ék)on.“ A másik párt, melly egészen a követségre kijelölt rokon elvű barátjaival B. L. és főjegyző B. L. együtt a martius 13-i gyűlés előtt, mind a választmányban mind az egész megyében a házi adó elfogadásáért küzdött s a nemességet különbféle tündér-csalképekkel arra bírni törekedett, vörös lobogókkal hozta be a részére hódított nemességet. Eleinte nem magyarázhatom meg, miért vörös zászlósok, de hozzám közeledvén láttam, hogy elpirulhattak saját maguk előtt is, hogy a nem rég egész kedélyingerültséggel vívott adó elvállalás' elvet illy hamar elfeledhették , mert fölirásuk ez vala: „Nem adózunk!“ — Ez az egésznek jellemét mutatja, — de egyenkint mit tettek, azt csak némelly egyéneik korteskedéseiből ítélhetni meg, mert az egész tiszti kar korteskedett, az egyik főbiró mondván az alföldi nemességnek: „Mikor adózni akartam , akkor az úr Isten elvette az eszemet.“ A másik főbiró hasonlón az alföldön tagadta, hogy akart adózni, de egy fiatalember (A. A.) szemébe mondotta, hogy nem igaz — adózni akart a főbiró. Egy alszolgabiró mondd egy helységben: „Soha sem nézzük el hibáitokat , ha most mellettünk nem lesztek.“ Ezt egy eskütt is nyilvánította. Másik alszolgabiró a korteskedés alkalmával egy szegény nemesnek karját is eltörte. Egy főtisztviselő is eltagadta, hogy akart adózni. — Illy előzmények után és a követválasztás alkalmával történt tiszti kar túlfeszített korteskedési buzgalmával, s minden eszközök megkisértése következtében nyerte el B. S. követségére a szótöbbséget *). S. S. Sz. Fejérvárból, **) május 4. Tegnapi tiszt- és követválasztásunk részletes leirását adandó, kérem a figyelmes olvasót, emlékezzék vissza azon eseményekre , mik közelebb múlt közgyűlésünk első npján történtek, s a fejlemények kulcsa kezében leend , megítélni, honnan e szintolly borzasztó, mint siralmas állapotja megyénknek, mellybe a tegnapi esetek — óhajtanám minél rövidebb időre — burkolók. — A magukat intelligentia, jog, törvényesség, békés szeretet embereinek hirdetett, azonban tetteik által mindig ellenkező sajátságuaknak bizonyult pártemberek uj adatait mutaták föl emberi és politikai pályájuk dicső voltának. Reggeli 7 és fél órakor csendesen a megyeházhoz vonultak s betörvén és feszegetvén annak ajtait elfoglalók a termet, hogy az ellenrész be ne férhessen, holott múlt gyűlés alkalmával ők valának elsők, kik a tömegnek a terembe férhetlensége miatt az elnökleti alispánt a gyűlésnek udvaron tartására küldöttségileg fölszólták , most pedig aránylag sokkal több nép volt mind a két részen, s ők megtömték a teremet azon reményben, hogy a nagyobb szám az ő részükön van. 8 óra után az alkotmányos párt népe is bevonult a megyeházhoz , illy alkalommal használni szokott ünnepélyes szertartással. Hogy összeütközésnek s erőszaknak eleje vétessék, az udvarra állomásoztattak, a termet elfogultakhoz pedig ismételt fölszólitás intéztetett, hogy a lisztválasztás az udvaron történendvén, a teremet elhagyva oda költözzenek. Ez megtörténvén, 9 óra eljöttével megnyitó ő excla főispán urunk a közgyűlést, czélszerű beszédet tartván sa csendre és rendre ügyelő törvényszéket nevezvén. Következett az első alispánságra kijelölés. Sárközy Kázmér egyező akarattal felkiáltás utján elválasztaték; midőn azonban a másod alispánságra kijelöltek között S. L. neve nem foglaltatéks a nagy többség F.-ot harsogott, vakmerő szónoklatot kezdett egy kolompos , a főisp. urat S. L. kijelölésére bírandó , ki mellett egyébiránt az .) Ámbár rendes levelezőnk levelében a szabolcsi eseményeket híven közlöltük, nem tartottuk mégis e sorokat visszautasítandóknak, hogy a tények több oldalról világosítva tisztábban tűnjenek elő, s mint itt történt, annál inkább nyilvánuljon az intelligentia napraforgósága. Szerk. IHI*) Rendes levelezőnktől. Szerk.