Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)
1843-01-28 / 8. szám
8. szám. NEMZETI ÚJSÁG. HariníiicziiyolcznriiU év. Pest, Boldogasszony hava 28 kán 1843. Alapítás Kulisár István tárabiró, kiadja Özvegye* TINIVALOM. Iffíl Kuliftfl ító. Halálozás, Korunk ügyei (földliget Ura), Csőd a piacparandiai tanitószékekre. Vidéki lev. Barsból (közgy.: megyei lev., katonaság folyamodványa, házi adó, selyemonyés-zlés), Győrből (közgy.: rögtön bűntető jog kéretik a sok haramia ellen, népnevelés, a zsidók türelmi adója iránt), Zágrábból (közgy.: Torontói levele a károlyvárosi tanács ellen nem , ellenben Nógrádé az északi óriás ellen pártoltatik , a szolgabirák szaporítása kéretik, Sziszek- Károly városi vasút, ügyelten), Erdélyből (az ország gy. zár napja elhalasztatik , az unió tárgyában), alapítvány. külf. líili)50 1. Oláh- Franczia-Angol-Spanyol-Német-Porosz-Iengyel-Bajorország. Schweiez. Szövid köz I. Franezia-Angol-Spanyol-Olaszország. Amerika. Asia. Sajio-Al*a Solennia XXIV. et XXV. Memoriae Anniversariae Bibliothecae Kis - Ilonbhanae Senioralis. B.apVB 31.S.a. Jelenkor , Világ, Pesti Hírlap, Agramer p. Zeitung. Egy czikkbe küldenek.. Tár'sfillg'ári veresfile 1842. A hittudományi karok Francziaországban. Il v. jel a gyermek-kórház-, vak-nevelő-intézet-, népkönyv-társulat- és nemz. színháztól. Bécsi sorshúzás. A p r ó c k o k. — Hirdető: HAZAI AAl3¥ié. Halálozás. Nagyajtai Cserey Farkas Becsben múlt évi dec. 25. eltezedik évében meghatározott. Mollier ügyei. (Intelligentia.) Nógrádi utósó évnegyedes közgyűléseinkben, tiszteletre méltó első alispánunk Fráter Pál elnöklete alatt több érdekes alkotmányi tárgy, élénk vitatkozás mellett folyt le, s ám bár én is egyik valók azok közöl, kik az elnök egyes véleményében nem osztoztak — ünnepélyesen kijelentem, hogy tisztelem Nógrád elnöki székében tapasztalhatni azon praesidialis erőt, lelki éberséget, részrehajlatlanságot , mellyel Fráter tanácskozásaink reggelét megnyitó, és estéjét berekeszté; — neki köszönhetni, hogy a megye külön véleményű rendeinek a tárgy fontossága miatti felindulásuk honunkban nem szokatlan viadalokra ki nem törtek. Mi jön a végzés — úgy hiszem ezt több érdemes közlő hirdette a hírlapokban; azonban miért igy amint történt, és nem máskép ütött ki a dolog, — annak okát municipális, eddig jogszerű rendszerünkben keressük , melly szerint, a szavazat többsége határoz. Volt szó arról , hogy a megyei köztanácskozás (ámbár körlevél által egybegyűjtve) csupán az intelligens párt vezérlete alatt alkothat megyei végzést, és egyedül, ha nem intelligens rész (de eo, utrum?!) kirekesztésével határozhat; de kérdem, mi az intelligentiának a szó szoros értelmében határozata? kit illet azon tulajdoni czim? és kit, s miért rekeszt ki philosophiai köréből? én az intelligentia határozatát röviden ekép vonom egybe: „a megyei tanácsteremben intelligens az, ki az előforduló tárgyakhoz — alapos tudományok után szerzett ön meggyőződéséből, nem pedig mástól vezéreltetve, inkább röviden de velősen, mint hosszas ágasbogasan, s légből merített terveket szétszórva — tud szólni, következésképen kinek illy előkészületek mellett olly lelki miveltsége is van, hogy, nem csak arról ítélhessen , mi fejér mi fekete, de gyakorlatilag arról is, mi alkotmányunk állásához , hazánk politikai, és geographiai fekvéséhez, élő s holt nemzetek évezredes történeteihez alkalmaztatva üdvös reform reánk nézve; de mindezek mellett, még nem csak tudományos előkészület, és ítélő tehetség kell, hanem rendithetlen character , melly semmi hiúsággal nem párosul, kísértő félelemnek s politizáló deferentiáknak nincs alárendelve, következőleg mindenkép független állású: — ez előttem a szó valódi értelmében intelligens ember ; más alakú intelligentiát én a nyers s ki nem mivett erő sorába számitok ! Immár kérdem, — bár melly megyében , hol a rögtön haladási, s minden régit leromboló korszellemi párt, per sibi attribútum eminentiam, más véleményél kirekesztve csupán magát intelligens tekintetes kar, és rendnek nevezi— valljon mindnyája úgy nyilatkozik- e a megyei köztanácskozásban , mint érez, mint meg van győződve ? — tudja-e alapos okát adni kijelentésének , és honnan merítette terveit?! — mert különben a ruha, a kard, a táblabirói czim, korszellemi agitatio, koránsem teszi őt intelligensnek ; sem az ötönynek nincs olly tekintélye, miszerint a hang, melly abból kikerül, oraculumi szent szózat!—• Fia intelligens bírói ítélet alá kerülne e kérdés, de kis számra olvadna az intelligentia azon czimet bitorló kaputos uraknál a fönebbi értelemben ! —• alkalmasint némelly nemzetes, szijas , bundás úgy gúnyolt cortesnek több józan természetes esze. Ítélete van mint sok tekintetes urnak, ki külső öltönyében az intelligens párthoz tolakodik! — Továbbá volt szó , hogy a rendek közöl egy némellyek önvéleményük kivívására nyers erőt is használtak; — szegényebb sorsú uraimék! ugyan ráütötték uraságtokra a rút bélyeget, csupán azért, mert a jogtalanul, úgy nevezett intelligentia mellett nem harczoltatok, s annak mindennemű erőködései, s tacticája daczára, miután valamennyi cortes (egy, kettőt, ki csakugyan szónoklathoz jutott, kivéve) nem tarthatott kidolgozott oratiókat, csupán voksával osztozott azok véleményében , kik a rögtönzési intelligentiának nem hódoltak!! —Az aristocratiának, mellyel a haladó párt kiirtani szeretne, ismét egy uj neme támadt keblében és igy az intelligens pártnál (a szónoklati aristocratia) ki szép flasculusokkal, parabolákban , szivinditólag tud szólni, az a győztes, az intelligens, az tapsot nyer, szónoklatának nyomatéka van, számtalan szavazatok ellenébe határoz ; ellenben ki úgy nem tud , vagy nem akar, vagy nincs bátorsága elmefuttatva szónokolni, annak nincs köztanácskozásainkban szava, mert csak a följegyzett szónokok száma vétetik tekintetbe, nem pedig az egyszerű kijelentés—jogszerű voks; s ekép, ha bár intelligensnek látszó, kapatos, kardos, pláne táblabíró is, csak auscultánsok sorába kerül, mert nem tud szónokolni ! És így él az intelligens (dicitur nobis) párt czélja kivitelében azon tacticával, hogy az elnök a szónoklati rend végett fölszólítja a közgyűlés tagjait, hogy aki beszédet akar tartani, jelentse magát nyilvánosan elnöki széke előtt, s úgy sorsával lépjen föl; ennek az az eredménye , hogy ha csak a rendek némi erőszakkal ki nem vívják, hogy az érdekes tárgy, melly már minden oldalról megvitattatok, s a pro et contra szónokok egymást capacitatióban kifárasztották, — időnyerés végett, de főkép, hogy ki ki a közügy eldöntésében eddig fönálló municipális rendszerünk szerint részt vehessen, következéskép a valódi számszerinti többség kitudása végett voksra is menjen —a legfontosabb alkotmányi tárgyakban s életkérdésekben egyedül a szónokok száma határoz, és igy a ki korszerűleg szólni nem tud, v. nem akar , vagy nincs elegendő bátorsága per longum et latum szónokiam, elveit halomra kitálalni, vagy olvasottságát kitüntetni — egyenlő párvonalban van az úgynevezett szegény cortessel, miután szónoklatok, nem pedig voksok vétetnek számba; —valljon igazság ez? —Fia pedig mindenki, minden tárgyhoz szellemi módon virágkoszorúkban fél óráig szólna — akkor egy pár hét kellene, míg egy tárgy szónoklatok által eldöntetnék, főkép a nemességgel dús megyékben. Adja elő tehát ki ki véleményét, amint tudja. Hogy szavazati jogommal más polgártársam , azért , mert szébőséggel bir, kizárólag rendelkezhessék, ebben sem igazságot nem látok sem reá törvényt nem tudok —s igy elég az, ha szavazati joggal bíró (mig ez alkotmányos rendszerünk fönáll) kimond- t ja, p. o. hogy állandóul adózni kívánok vagy nem; mert piperés oratiókba fűzve szavazati okát adni sokan úgy sem képesek bár olvasott, bár tudósok is, s elvből meg vannak igy vagy amúgy győződve. Általánosan minipális rendszerünkkel s törvényes jogunkkal igenis megegyez, s egymásból foly az, hogy aki a köztanácskozásban jogszerűleg részt vehet, az voksával szabadon rendelkezhetik , és egy vagy más párthoz vagy szónokhoz, kivel az ő véleménye, ha bár sympathiából is, párosul —csatlakozhatik, melly törvényes gyakorlatról (s általjában semmiről a jogszerűségben) egy nemes a másiknak számot adni nem köteles, valamint szinte meggyőződési okokról számot kérni senkinek sincs honunkban törvényes joga, következéskép mig azon municipális rendszerünk fönáll, hogy a többség, melly főképen, és többnyire voks által nyilatkozhatik, határoz s ez minden szabadabb alkotmányi országban gyakorlott nemzeti jog, addig nem a szónokok, hanem a voksok többsége fog rendelkezni. Itt pedig e rendszert meg kell változtatni, — akkor előlegesen határoztassék meg: ki az intelligens? vannak-e előkészületei s ítélő tehetsége, hogy az alkotmányhoz, közügyekhez, alaposan hozzá szólhasson? s akkor csak ily tulajdonú intelligens párt határozzon, — mi valóban kívánatos volna; de ha a kaput, kard, táblabiróság, mellyek az értelmességnek csak külső jelei, és a csevegési,s szószaporitási tehetség ad jogot a tárgyak eldöntésére, — akkor csak az a hiánya úgynevezett éortestársainknak, hogy nincsenek olly divatosan fölruházva , mint az intelligentia, és nem mernek a szónoki padon föllépve úgy csevegni, mint némelly intelligens pártiak, kik szólaltak de verbis quantum vist, csak hogy mondhassák, hogy ők is szónoklottak, és ha őket, vagy egymást kérdenék: Mit mondtak ? — semmit. legfölebb az a vége a vitatásnak , hogy egy vagy más párthoz csatlakoznak, ezt pedig időmegkimélés végett, három velős szóval kimondhatták volna! — Egyébiránt milly becses, és kapós a nyers, és éretlen erő, midőn követeket, és megyei tisztviselőket választunk: erre egy ahoz értő intelligens úr azt mondá, hogy nem kell értelmi megfontolás! Ez rendkívüli combinatio! és e két esetben csakugyan az intelligens párt az aristocratiai elvtől eltávozik, mert nem kapkod a koszorús szónokokon, sem a kardos, sőt az arany-ezüstös táblabirákon sem, hanem a nyers erőn, a szegény cortesen, akkori urambátyámon, öcsémen, só-