Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)
1843-05-05 / 37. szám
137. szám. Pest, Pri n k és hava okén 1843. BBBSB.... HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSITÁSOKHOL. Alapítá Multsár István tráblabiró, kiadta Özvegye. Harmincznyolczadik év. TARTJJLOjfl. ||jl/lli napló. Halálozások. Orsz. gyűlési követek. Május első napja a Duna színén. Válasz a hasonszenvi orvosok kihivatására (folyt.) Vidéki lev. Abaujból (közgy., követutasitások), Biharból (követválasztás és országgy. vál. műnk. nyers demonstratióval), Szepesitől (országgyűlési vál. műnk.), Sopronból (követválasztás) , Esztergomból (pótlék az utóbbi gyűléshez) , sz. fejérvári új alispánok. Rövid kézi. Pozsonyból (megtérések) , Esztergomból (vakmerő kihágás), Komáromból (tűzvész és egy kis commentar.) ■4üli. napló. Szerb- , Spanyol- , Törökország. Nemveicz. Hayti. Iap Tixolga. Világ. Társalgási terem. Hív. jel. az énekiskola és nemz. szinház részéről. — Hirdető. HAZAI NAPLÓ. Halálozások. Ismét egy jeles férfiút vesztett a haza, vesztett a közjó, mellyekhez mindig ifjúi kebel buzgalmával, tiszta szent tűzzel ragaszkodott. — gróf Hessewffy József, a lelkes Au re nek lelkes atyja fiához költözött élete 73dik évében; Bécsből visszatérve Marcell s Emil fiainak ápolása s könyvei alatt f. h. 2kán reggeli 1/2 órakor végezte koszorús pályáját.—Ki literaturánk lelkes Nesztorát, a m. academia igazgató s tiszteletbeli tagját közelebbről ismerte őszinte igénytelenségével, érezni fogja milly csapás nehezedett azon körre, mellynek ő egyik ritka tündökletű csillaga vala; s midőn a haza benne a nagy polgárt siratja, hogy ne siratná családja a jó atyát, és ha nőjének gr. Sztáray Eleonora assz., Marcell, Virginia s Emil gyermekeinek vigaszul szolgálhat, tekintsenek körül e honban, melly gr. Gessewffy József érdemeit melegen tiszteli, s látni fogják, hogy az ő gyászuk minden nemesé, minden jobb kebel gyásza is egyszersmind. Gyarmathai Sándor József m. k kamarai titoknok i. e. május 2-án elte 50dik évében meghalt. Országgyűlési követek. Beregmegyéből Uray Pál m. alisp. és Lónyay Menyhért ; Krassóból Kiss Andor első alisp. és Papházy György; Ungból Horváth Simon kir. tan. és Orosz Elek fősz.; Marmarosból Sztojka Imre báró és Mihályi Gábor; Hevesből Almásy Pál és Fehér Lajos ; Székesfejérvárból Sárközy Kázmér első alisp. és Fiáth Ferencz másod alispán ; — Horvátország részéről a fő RR. táblájához Busán Hermán, a RR. táblájához Klobucsarics Károly károlyvárosi váltó- törvényszéki ülnök és Osegovics Metell Varasd megyei főjegyző; helyettes követekül Zdencsay Sándor Körös m. alisp. és Mihalyevics Ign. Verőcze m. föb.. —Sopron városából Martini Fridrik városkap. és Érti Nép. tan. főjegyző; Kőszeg város. Nagy Károly városi tan. és Zsiga György tan. — urak lettek orsz. követek. Hajós első napja a Duna színén. Csend vala és kellemes nap , s az ős Duna tükrén szende tavaszi replir lengedezett , midőn mintegy délutáni két óra tájban Pest városáról nevezett uj gőzösünk „Sámson“ társaságában az ikerváros lakóiból s lakónőiből fűzött kettős dicső koszorúval, katonai zenétől kisérve, első próba-útját teendő kiránduló. Az uj gőzös ifjú erejében büszkélkedve jóval előre iramlott, s csak a sz. Margit - sziget fölső végét elhagyva kezdé erejét mérsékelni, utána siető öregebb testvérét Sámsont bevárván. S itt gyönyörű élvezet készíttetett a mulató vendégeknek , mert a két gőzös egymáshoz közeledve , nem különben mint egymást karon fogva vezető két testvér , horizontális vonalban hajsták ketté az ős Duna árjait, s alkalmat nyújtottak egyik hajóról a másik hajón mulatókkal való beszélgetésre. E látvány annyira elbájolá a tömérdek vendég sokaságot, hogy édes elragadtatásában a nagy hazafi gróf Széchenyi Istvánnak, mint ezen nagyszerű népünnepi mulatság szerzőjének, egekig ható hangos éjjelieket harsogott. Im mikint tudja a műveltebb nép-j osztály méltánylani: ha valaki nem puszta szavakkal, hanem tettleg s valósággal (mert ez ám az igaz hazafisággal párosult political capacitas ismérves criteriona) tanúsítja, miképp hazának felvirágzásáért nem csak buzog , de azt eszközölni is képes. így haladunk majd nem a szomszéd dunakeszi határig, honnét azonban ismét visszafordulunk Pest felé. Itt az épülő alsóhid és a gőzhajói szokott állomás közötti tér közepén megállapodánk, hol gróf Széchenyi István a hajó fönső födelére föllépvén s az ikerváros virágzásáért poharat emelvén , következő toastot mondott *) : „Legyen szabad a gőzhajó- társaság nevében ezen tiszta keveretlen kőbányai borral e poharat a két ikerváros minden lakosainak s egyáltalában a két városnak, mint hazánk központjának , szivének szerencséjére, díszére elköszöntenem (Éljen!). Azon vizi hatalmak engesztelésére pedig, mellyeket a gőzhajózás és az épülőben levő híd által némileg már meggyőztünk , s mellyeknek Isten segítségével egészen nyakukra hágni iparkodunk, hadd vessem libát tókint e palaczkot és e kenyeret a Duna mélyébe jeléül egyszersmind annak, hogy minden becsületes ember iparkodik,miszerint e hazában lelkiismeret és polgári szabadság mellett * *) mindenkinek elég kenyere és bora is legyen. Isten úgy segéljen , mint egykor a velenczei dogó gyűrűjét Adria hullámjai közé, úgy ő is a kezében levő kenyeret s bort a Duna mélyébe löké. Mire a közlelkesedés a nemes gróf iránt harsogó ,,éj e n“ kiáltások között nyilvánító forró háláját. Ezután az előbbi mód szerint Rákóczy indulójával álgyú - durrogások között másodszor is elindulunk. Azonban alig jutunk oda, honnét előbb visszafordulunk , már látok a Bécsből érkező „István“ gőzöst is felénk közelítni, ezt tehát mint külföldi vendégekkel terheltet élőnkbe engedők iramlani, de „Sámson“ társaságában őt nyomban követők. így suhantunk el az óbudai gőzhajó-gyár előtt, honnét mint egykori bölcsőjükből gőzöseink kirepülének ; önkénytelen s ellentállhatlanul lebájoló szemeinket az ős Accincum kies vidéke és gyönyörű fekvése, mellyről nagy Széchenyink azt mondja, hogy oda kell Pest s Buda mulató helyeinek épülni, ha egykor e két város egygyé kíván olvadni. Elhagyván sz. Margit szigetét, a reánk mosolygó két város között lehetlen volt magunkat a new-yorki öbölben nem képzelnünk, midőn a három gőzös egymást érve álgyudurrogások között sietett szokott állomására. Elragadó volt a közlelkesedés, melly a mulató vendégek között szintén a parton várakozó bámuló sokaságban a legmagasb mértékben mutatkozott. Egy azonban gyönyörű hangulatomat tetemesen megzavaró s keblemet mélyen megszomoritá : t. i. bizonyos epekórságban sintődő mauvais plaisant felém fordulván, tőlem azt kérdé, hogy tudnám-e: mi legyen oka az annyira szembeötlő közlelkesedésnek? — uram — válaszolok neki — mi egyéb, mint azon .) Szavait híven közöljük , mivel alkalmunk volt azokat nyomban följegyezhetni. w. ..!“) E dolgot a Pesti Hírlap is közli; de mikint? úgy, hogy a nemes grófnak legfontosb szavait, t. i.: „lélekismeret és polgári szabadság mellett^ nem is említi, s pedig alighanem szándékosan : mert e szavakat a ns gróf olly nyomatossággal (Nachdruck) mondá , hogy azokat nem hallani vagy figyelemre nem méltatni lehetlen volt. S ez ismét nem egyéb , mint a P. H. ismert loyalitásának szokott szüleménye, mert ez által talán pártjánál is kedvessé lett vala gr. Széchenyi István toasija. De épen azért e fontos szavakat ki kellett hagyni, s a dolgot olly alakban adni, mintha Széchenyi a néptömegnek minden vágyát kimeritné, ha annak so aus Gnaden elegendő kenyeret és bort oda vet. Bizony csak ügyes plasmator az a P. H. szerkesztősége!! !, édes sejtelem , hogy nemzetünk még nagy és dicső leend ? — Korán sem — úgymond ő — hanem pusztán csak azon egyszerű csekélység, mivel az egész mulatság ingyen jó. Hijában , mindenhol találkozik illy kiállhatatlan ürömzavaró ! E kirándulás után szállásomra térvén , magánlakom csendes falai között akaratlanul is a nagy Széchenyi és „az idő literét (par excellence) tapogatók“ jutottak eszembe, s agyamban körülbelül illy gondolatok ébredtek: Milly szép, milly dicső eredmény koszoruzá a tettek emberének fáradalmad, de jól kiszámított működéseit! Egy privát társaság közel 30 gőzhajóval s egy roppant láncz-hid — mellynek nem találkozik mása széles e világon — emeli már díszét a magyar névnek, pedig a hazának egy fillérjébe — értsük meg jól: egy fillérjébe — sem került i de szabadságába sem , mert ki nem méltóztatik gőzösön utazni, vagy az álló hídon átköltözni, egy fillért sem kénytelen fizetni. S mi ebben legnagyobb bámulásra méltó , az, hogy mindez ,agitatio‘, ,terrorismus‘ és ,vezérczikkek‘ nélkül jött létre. Csalhatlan tanúság ez arra, hogy épen mindenhez ezen három ingrediens okvetlenül nem szükséges , sőt valóban fölötte sok van , mi e három ingredienssel soha meg nem alakulhatna. Tegyük, föl például, hogy 13 év előtt, midőn a gőzhajóknak és hídnak még csak eszméje fogamzott, már a politicai mezőn állott vala Kossuth Laj., és azt mostani mély bölcsességével (!) s mostani modorja (!) szerint hatalmasan (!) elősegité (!): valljon ténynyé vált volna-é az ige? valljon lett volna-é elegendő béketűrése bevárni a gyümölcs késedelmes megérését? — — alig hisszük; sőt — mostani modorja után ítélve— teljesen meg vagyunk győződve, hogy nagy tirádákat és keserű philippicákat hangtott vala annak idejében mindazon vagyonosbaknak korbácsolására , kik gőzhajói részvényeket venni, s e szerint a részvényes társaság megalapítását tettleg elősegíteni vonakodtak, s kiket — mint tudva van — kezdetkor csakugyan össze kellett kódulgatni. Mi pedig az épülő lánczhidat illeti, mi által (szerinte is) olly gyönyörű érvet nyertünk, valljon nem ostromolta volna-é Magyarország 52 vármegyéjének nagyobb részét makacs csökönyösségre ? nem hátrálta volna-é ép az által, hogy a verebet mindig dobszóval szeretné megfogni , annak fölállíttatását ?------- Bizony bizony mondom nektek : most aligha gőzhajók és épülendő híd helyett mérges vezérczikkel nem volnánk kifizetve! Oh ! mikor fogunk már valahára mindnyájan föleszmélni, s az üres theoriák cyclopsaitól elfordulva , a tettek és gyakorlati élet emberével kezet fogni?? ”-Válasz a hasonszenvi orvosok kiifzivatására. (Folyt.) III. A gyógyversenyről (a „Válaszához bevezetés és vég.) Megtámadónk s kihívónk ismeretlen eddig előttünk, de nem is tartottuk szükségesnek ismeretséget keresni. Bár ki legyen ő, tudtára kell adnunk, hogy e Válasz ámbár b. személyét egyedül illeti is, nem az ő kedvéért adatik , ki rozsdás fegyverével a nevéről is alig ismert Hasonszenvet olly hősi ügyességgel rohanja meg, mint a regényvilág hajdan a szélmalom ellen harczolós Don Quixottéban bámult. Ez ellenünket jelenleg úgy ismerjük, mint mathematical nagyságot, az ő jegye 44 , azért is legméltányosban vélünk cselekedni, ha Őt Dr. 44 czímmel nevezzük. A Világ Tározójának 5 egymást követő számában tette le Dr. 44 „a tudomány és emberiség számára“ tudományának és szíve nemességének kincseit, de úgy elszórva s annyi sár közé vegyítve, hogy mi legalább a kiszemeléssel