Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-09-12 / 111. szám

Vitelét____­ — azért szükségesnek látják a kivitelé­nek legolcsóbb módjával a vízi úttal ellátni a hont, mert miután csak nyers termékekkel keres­­kedhetünk leginkább — ezek pedig természeti tö­mörségüknél (massiv) fogyást nagyobb helyt fog­lalnak , — a vizi utat a vasutaknál olcsóbb s czélra vezető­bbeknek látják. Azonban bárha el­ismerik is, hogy a Duna szabályozása el nem ha­lasztható , de ha megyénk s több tiszamenti he­lyek többnyire foszlékony terrénumát tekintjük­­mellyel a Tisza dühös árja végelnyeléssel sok fal­vak veszedelmeztetésével fenyeget; ha figyelem­be vesszük ama károkat, mik minden tavasszal milliókra rúgnak ; és ama haszonvehetlenül heve­rő földeket, mellyek most vizzel boritvák, és arra is megemlékezünk , hogy a Duna jelenleg is szabálytalansága mellett hajókat bir , míg a gőzösöket megbiró Tisza eddig elő hátán egyet sem látott; félre téve minden helyérdeki hajlamot, le­hetetlen a nemzet figyelmét e nagy folyóra nem vezetni, mellyek illyetén helyeztetésében legyen bár rendezve a Duna belföldi kereskedésünk nem leend, úgy kívánja tehát Szabolcs megye e nagy vállalatot intézni, hogy a Dunát a hol nem ha­­jókázható, jó­ tekintettel Pestre, rendezni kell , a Tiszát egészen, szinte hogy külföldi kivitelünk biztosítva legyen a Száva - Kulpa nem hajókáz­­ható részeik kiigazítandók",­­ és Fiume építen­dő biztos kikötőjével transito kereskedés helyévé emeltessék. A vaskapunál tervezett csatorna-ásás kérdéséhez — melly minthogy idegen földre ter­jedne ki, még diplomatikai alkudozásoknak is tár­gya leend , — most a megye nem szólott. — Ed­dig tisztában áll a kérdés------papíron; most a munka­­kivitel egyetlen eszközéről a pénzről volt szó, vallyon hol lehetne olly pénzdús forrásra akadni, honnan e költségek fedeztetnének. Az or­szágos választmány ezen forrásokat említette ter­vében : a) a só fölemelt árából minden évben egy millió hatszáz ezer forintot pengő pénzben. b)Víz­­szabályozás következtében a haboktól menekült földek jövedelme, a­mit az illető földbirtokosok bizonyos határozott időben a szabályozási költsé­gek lerovásával megváltanának, c) Az absentisták­­ra rovatandó adó, d) Az úgynevezett laudemium földbirtok- vételeknél, e) A királyi árkászok s ef­féle munkások alkalmaztatandnak az ásásoknál, f) Czimektől fizetendő taksarészek, g) Fiscus örö­kösödése az fölebb ősiségnél tett inditvány sze­rint az ország pénztárát gazdagítsa — mi ismét a viz-szabályozásra alkalmaztassék. h) Ha e for­rások még meg nem bírnák a költséget — a só árához még annyi ajánltassék a nemzet részéről — és a kölcsöntől sem idegenkednek azon föltét alatt, hogy azt egyedül a nemzet vegye föl — és össze nem zavarva a monarchia adósságaival a nemzet kezelje. A fölvétel úgy történjék, hogy a törlesztési öszvegről is, melly által a nemzet adós­ságától legfölebb 30 év alatt szabaduljon, gondos­kodva legyen. Leend pedig biztosítva a törlesztési öszveg a só fölemelt árában és a bizonyos évekre meghatározandó subsidiumban. i) A főpapi javak ürülés idején e czélra jövedelmezzenek. Ez utósó pontnál hevesebb vitatkozás támadt mint a választmányi úgy a közggyülésen. Voltak nehá­­nyan, kik az országgyűlési választmány némelly tagjainak ama különvéleményét pártolták, melly szerint az egyházi javak átalánosan elvétetvén, a vizek szabályozására forditassanak. A papság­nak én még csak disze föntartására sem hagynék jószágot — mond a köztünk mulató Csanádi követ ; hivataluk természete már úgy is valami cy­­nicus viseletet követel tőlök — kiknek főköte­­lességök ájtatoskodni. Mások salariummal ellátni kívánván a főpapokat, a javak általános elvéte­lt inditványozák, míg mások javaikat inkább ter­helő adóval kívánók a papságot járulni az ügy­höz. Fölhozatott egy főkáptalani ügyvéd által , hogy a kollonicsi egyezkedés mint nem törvényes megsemmitessék , és szórhatni óhajtá nemcsak a püspököket, de a kanonokokat is , hogy végren­deleteikben bizonyos meghatározandó öszveget e czélra hagyni tartozzanak, atyafiaiknak ne ha­gyományozzanak (!!), és a fiscus részét az ország pénztára vegye — és....de ki tudná elősorolni mind­azokat, miket e szép birtokok utáni vagy némelly szónokoknak nyelvökre tolt?... Annyi évezredes tapasztalás, és a történet mutató újjá nem vilá­gosithata föl eddig elő sem némellyeket, hogy a cath. egyház ereje nem birtokaiban rejlik. Azon egyház, melly keblében statusokat emelkedni s hanyatlani látott, mellynek intézményei és emlékei a világ minden részein föltalálhatok, azon egyház, melly a világ legnagyobb halottját a romai biro­dalmat temetésénél kisérő , a mostan létező euró­pai hatalmasságok bölcsői fölött virasztott — mel­lyek institutióit az országok magukévá tevék s a tár­saságok elvállalók------az lehetetlen, hogy illy egyház erejét —mint némellyek mondják — birto­kaiban bírja­ szegényi koldits Izland egyháza sze­mélyzetével , és még is a cath. egyház azon erő­forrás, melly a nép szabadsága fölött viraszt és elnyomóit rettegteti. Az anphitheatrum véres áldo­zataitól kezdve, a napjainkig jószágait veszített, s hitükért üldözést szenvedő orosz catholicus egy­ház történetéig körben mutatja a história: bár mi vész érje is az egyházat kívülről, alakulja­nak mellette statusok , és essenek vissza zi­vataros napok harczainál, — — ő mindig a régi isteni marad, fölötte érintetlen magasságban szellemi ereje mindenhatóságával — mihez anya­gi erőszak nem fér.------Egy méltóságos szónok komolyan emelvén szót, emlité, hogy midőn a vizek szabályozására rögtön előállítandó pénzösz­­vegről van szó , illy tárgyaktól távol tartsuk ma­gunkat, mellyekben principii kérdés rejlik —­ az egyházi birtok kérdésének jövője még messze van — itt pedig pénzre most mindjárt szükségünk van. A magyarnak az az egy fő baja, a miért elő nem haladt eddig elő, hogy ön­magára nem igen, ha­nem másokra szeret támaszkodni. Kettő az, mi­re a magyart kell szoktatni , engedelmeskedni a törvénynek, s a jó czélokra való fizetést megked­velteim vele. És míg e kettőre rá nem buzdítjuk — sokra nem megyünk vele.............így fej­lett a tanácskozás e tárgy körül, és a nagyobb rész elismeré, hogy az illy elvkérdésekbe való ereszkedés a nem halasztható ügyet messze jövő­be lökné; az előbb elősorolt források elvállaltat­­tak — a teendők azon sorozatával, miként azt a választmány véleményezi. — Tűzkár-mentesitő­­egyesületünk f.h. 13 án életbelép, és a biztosítás megindittatik, a melly napon az igazgatói kar is megválasztatik. Sükers áldás vezesse munkálko­dását. A magyar gazdasági egyesület megkere­sése következtében a megyénkben termesztetni szokott dohány­mennyiség, ha szolgabiráink hiva­talosan kitudandják , és divatozó cselédrendsze­rünk iránti tudakozásaira —egy választmány en­nek kidolgozására kiküldetvén — a munkájat an­nak idejében megküldetik. Eördögh Péter tábla— biró bánatos kebellel vett búcsút megyénk rendei­től elhagyni szándékolván körünket , hogy korán hunyt fia István sírjánál nyugalomban leélje bús napjait; távozását irgalmas tettel téve emlékeze­tessé — az acsádi helység részére dús alapítvá­nyával, melly az éhség s szükség idején a szük­ség kínjaitól megóvandja a szegényeket. A me­gye e vesztését jegyzőkönyvbe iktatta, és szives köszönetét a szegénység nevében alapítványáért hivatalosan tudatandja vele. A lehamvadt Mis­­kolcz részére fölső fölhívásra szolgabirák által se­gély fog gyüjtetni. Tolnával az elnyomott s hitekért üldözést szenvedő catholicusok ügyében fölirás határoztatott, hogy fejedelmünk hatalma súlyával a szenvedők részére az orosz czárnál vesse ma­gát közbe. Egy főbírói jelentés borzasztó színben állitá jövendő szomorú helyeztetését a tiszamenti helységeknek, mellyeket a dühöngő ár medrébe sodorni s földulni indult; minek következtében egy a megye erejével teljes hatalommal rendelke­ző választmány küldetik ki a veszedelem helyé­re. — Sok megyei körlevelek részint fölolvas­tattak részint nem, de mindnyájan az országgyű­lési tárgyakkal foglalkozó választmányhoz kül­dettek. Perger János: Montból, Selmeczbánya, aug. 22én A folyó hó 16. és 17én Svaicz­er Gábor fő­­kamragróf ő méltóságának elnöklete alatt tartó váro­sunk polgári ünnepélyeink legjelesbikét a tiszt­választást ; a legszebb egyetértés és csenddel ment ez véghez. Város bírójának választatott Goldbrunner Sándor, polgármesternek Czo­­b­o­r János, kapitány maradt Marsalké Theofil, tanácsosokká lettek Czehen­­ér Sándor, Mar­­kovinszky Alajos, Kachel­mann János, Payer Ignácz, népnök Plank János, árvák atyja Fritz János , épütnök W­agner János , kórház gondnok König Antal. A tisztválasztást aug. 29. az új biró úr 100 személyre készített pompás lakomával ünnepelte. Szepesi)(1. sept. 5. Naponkint uj csa­pások érik honunk külön vidékeit; még élénk em­lékezetben volt Miskolcz szerencsétlensége s már is ugyanazon szerencsétlenség egy más habár ki­sebb várost látogata meg. E hó első napján esti 10 óra felé, épen midőn a mezei munka fárasztot­ta lakosok éji nyugodalomra sietnének . Lubló a szepesi XVI. városok egyikében tűzi lárma hal­latszott, s alig eszméltek föl az édes álomba me­rültek, midőn a lángok az akkori erős széltől ide s tova hajtatva egyszerre az egész várost elbob­­­ták. Egy ötöd részt — többnyire kis s a várostól messzebben fekvő házakból állót— kivéve, mind hamuvá lett, s olly módon, hogy sok kőből épitett háznak csak nyoma maradt, a nélkül, hogy a ben­­lakók csak ruházatukat menthették volna meg. El­égett a városház is, s a város közepén álló temp­lom teteje s tornya , az óra-harangok elolvadtak, a paplakból, az iskolából csak puszta falak marad­tak. A borzasztó elem egész reggelig dühöngött. Szivrázó volt reggel a látvány ; az emberek félig meztelenek sírtak a még füstölgő romok fölött; egy ház előtt megálték — épen esetileg oda jővén — s szemembe ötlött egy fiatal leány, ki feje fölött törvén öszvekulcsolt kezeit a lángok fölemésztet­te anyját siratta; más házban ismét egy asszony három gyermekkel, egy harmadik házban egy szolgáló, porrá égtek, többen megsérültek, a mar­háknak pedig igen nagy száma tüzbe veszett. A mindentől megfosztott szerencsétlenek csak má­sok izgalma után esengnek. E csapás legközelebb Szepest éri, Szepest, melly ez évben naponkint uj szerencsétlenségtől látogattatik, mert a most és már ez előtt is e lapokban közlött három más tűz­vészen kivül ugyan most Lőcse városa is tűz ál­tal négy házat vesztett, több helyen a jégeső a földeket egészen elverte, s minek a jég megke­gyelmezett azt a hegyekről jött nagy vizek else­perték , sőt aug. elején a hegyekben a marhák is megfagytak , hideg és esős napok miatt még csak most aratunk , de az élet szűnni nem akaró eső miatt mezőn lakásokban áll; mi jövendőt éren­­dünk nem tudom, de az időjárás jót nem igér. *) 12. K. líd­’ítsdheli Jótékonyság. Ő exilja Ha­vlik György zágrábi püspök Varasdon ke­resztül utazván a helybeli szegények számára a jótékony egyesületnél 100 pftot méltóztatott le­tenni. HUnFÖLDI MPLÓ. Portu­galllít. —­ A pénzügyminister To­­tal báró a tizedet elzálogositván 300 cento köl­csönt tett. A gyárnokok ismeretlen kéztől levele­ket kaptak , mellyekben gyáraik bezárására szó­­littatnak , minek közvetlenül a mostani kormány megbukása leendne következéke , s Angliával a szándéklott kereskedési szerződést eszközölné , mellyel Palmella hg Londonban semmisitni akar. Azonban ez izetlen fölhívás sükeretlen maradt. Spanyolország. — Madrid, aug. 19. A Francisquista párt, — igy nevezik mago­kat azok, kik Donna Isabellanak Don Francisco infantnak legidősb fiával­ egybekelését óhajtják — a legvérmesb progressisták, ayacuchosok és republicanusokkal egyesült, s fő föladata , mind azon törekvések ellen szilárd ellenzéket képezni, mellyek a királynénak, más mint szabadelmü spanyol hget akarnak férjül adni.Programjuk egyik fő elvei közé tartozik a kormányformának republi­kánus értelembeni változtatása. Ezen különféle elvű hulladékból alakult párt nem bír elég erővel, hogy a dolgok mostani állását veszélyeztesse , s csak arra szolgálhat, hogy az exaltadások és mo­­deradosokat szilárdítsa. Ha valaki , az angol kor­mány leend az, melly e kis forrongást saját czél- Ezenkül a mint értésünkre esett —. Trencsinben Zay- Ugrócz, Pestben Ócsa, Maglód tetemesen szenvedtek a tűz által, alig van vidék, honnét pa­naszokat nem hallanánk. Idején volna éghetlen tetőkkel próbát­­ tenni, ime Vas Imre úr tervét talán még­is jó volna megkísérteni. Ha sükerül milliók megmentnek, ha nem sükerül csekély ár-

Next