Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-09-23 / 118. szám

118. szám. NEMZETI UJSÁGJ. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapítá Hultsár István táblabiró, feiadja tösvegye. Harmin­cznyolczadik­ év. Pest, szent Mihály hava 23kán 1843. TARTALOM.­ ­gazai napló. Országgyűlés.­­XLIV. és XLV. orsz. ülések: vallásügy, prímás ő lge beszé­dével . Lili. kér. ülés: a bivit. törv. könyv. LIV. kér. ülés: ( magyar nyelv. LV. kér. XLV. és XLVI. orsz. illések : a hívit. törv. könyv.) Vidéki lev. Nyitrából (közgy. követjelentések), Csanádból (közgy. határozat ) Lé­­l­f­öldi imgálő. Spany­ol- , Franczia- , Angolország. Hirdető: MAISAI NAPLÓ. Országgyűlés. XLIV. Országos ü­­lés, sept. I3kán a fő RR.nél, melly alkalom­mal a RR. és RR. küldöttsége megjelenvén , ál­taladé a büntető rendszer első része fölötti izene­­tet, melly, valamint a fő- RR. vallás fölötti vála­­szizenet is fölolvasás után , mind ennek , mind amannak köziratra bocsáttatni határoztatok — s a gyűlés eloszlott. XLV. Országos ülés, sept. 15k én a fő RR.nél. Fölolvastatván válaszizenete a fő­ RRnek a RR. és RUtől átküldött vallási súlyok , és ne­hézségek pontjai iránt, mellynek szerkezetét ille­tőleg több czélszerít módosítások, és szócserék tétettek, végezetül az üzenetnek azon pontjára, hol a fönebb is érintett gyanúsitgatásokat hárító nézetek kifejtetnek, egy főispán a szerkezetből némelly nyomatosabb hangzatú szavakat kihagy­ni ajánl, mit Ebben azon okból is méltánylanak, mert ő fenségének e tárgyat illető s a tábla által elfogadott javaslata következtében is abból min­den sértő szavak kihagyandók. Primás c­égének ez alkalommal mondott igazoló beszéde : A múltra nézve — mondá, — miként a más félrül is lehetne ollyanokat előhoz­ni, minek a KK. és RRnek az egyházi rendet ér­deklő gyanú-alapelveik. — Ő­égének sajátságai közé soha nem tartozott valakit sérteni, mint je­lenleg is tiszta öntudata teljesen megnyugtatja, mi­szerint felszólítása következtében eligazolására ki­fejtendő nézetével sújtani senkit nem akar. — A protestáns aty­afiak többször fölszólamlottak a tör­vények ellen — mint a múlt idők történetei tanú­sítják , — fölszólásaik s ellenmondásaik pedig sok­kal erősbek valának a kath. papságénál; de az­ért ezen ellenmondásokból senki sem következ­tette, mintha a prot. atyafiak az alkotandó törvé­nyeknek engedetlenségükkel ellenszegülnének. — Továbbá : nem hivatkoztak-e az evangélikusok is saját hitelveikre , midőn valami , azokkal össze nem hangzó parancsoltatok, s nem húzták-e magokat annak védbástyája alá? — úgy történt a keresztelés kérdésében is. Egy század óta helvét vallási­ bábák keresztelték a született s halálveszély­ben forgott kath. csecsemőket. De 1­791 ben valaki azt mondá , hogy e cselekvény a helvet vallás­müdik t. czikkébe ütközvén, ezt tovább nem te­hetik ; e végből ő fölsége a superintendentiákat hallgatta meg , s mind a négynek egyenlő felele­te az lön, hogy ez eljárás hírelvükbe ütköző és tilos; e végből ő fölsége a bécsi consistoriumot, és egy külföldi evang. egyetemet kihallgatván, a tárgyalás vége az lön, hogy a helveta bábát a keresztelésre parancsolólag kényszeríteni nem le­het, és igy olly rendelés tétessék, hogy egy as­szony is legyen ott, ki az előfordulható halál ve­szedelmében a gyermeket megkeresztelje. De ezen törvény ellenében is ,,in mixtis ma­­rimoniis, si pater sit catholicus, omnes proles rleligioriem Patris sequi debeant“ — igen sok­szor történt, hogy az illyetén gyermekek nem az ipjuk , hanem más vallásban neveltettek, s még öbb resolutiok mellett sem vala kivihető. — Mi­­lén végre láladik évben egy k. kir. leirat azon parancsolatot tudata az evang. lelkészekkel, hogy vallásukhoz nem tartozó egyéneknek templomuk­kal járását tiltsák be, azt válaszolák aprót atya­fiak , hogy ők hitelveik szerint olly parancsolat teljesítésében, melly valakit templomjokból kire­keszt ,,non possunt activam partem capere.“ — Ezek azon c­ége által a múltkor átalánosan ki­fejezett, s most fölszólitás következtében részle­tesen is előterjesztett nézetek. Elvégre a szerkezet nádor ő fönségének e tárgy fölött kimondott végzetéhez mérve , egy­szerűen s minden sértő kifejezések nélkül hatá­­roztatván átküldendőnek — az ülés eloszlott. Lili. Kér. ülés, sept. 13. (Elnökök s a t. kik előbb.) Tárgy a büntető könyv. A 3­4dik §ra nézve indítványoztatik , hogy ott a kerületi börtön­épület föntartásának költ­ségei is nyilván kitétessenek, és igy ezeket is épen úgy mint a §. szerint a rabok tartása , ruházása , gyógyszerek , dolgozási szerszámok költségeit, a­­­mennyiben ezek a rab munka­­­béréből, vagy va­gyonából ki nem kerülnek, a hatóságok viseljék. Mások az épület föntartási költségek említé­sét a 385. §ban kívánák megemlítetni , mások a 386ban. A végzés az , hogy a 385dik §ba fog tétetni. A 386dik §. pedig úgy módosítatik , hogy a 385. §ban említett költségek, a 382dik §ban megállapított mód szerint a nemesek és nem ne­mesek által lesznek viselendők sat. A költségviselés eszméje rögtön azon társ eszmét pendített meg, hogy mi szolgál majd mind­ezen költségek viselésének kulcsául. A 384dik­lusban foglalt s fönemlített költ­ségeket némellyek a rabok, mások a porták szá­mától kivánák méretni, úgy de az első ellen az hozaték föl, hogy igy p. o. Marmaros, három országgal határos lévén , az átszökötteket elfogat­ván épen helyezete miatt jobban fog terheltetni, mint igazságos lenne. A porták szerinti kivetés ellen pedig nem is kellett más okot fölhozni, mint annak napfénynél világosb igaztalanságát, hiszen ezt mindenki tudja, sok pedig érzi is. A 384. §ban érintett költségek kulcsául a rabok száma még­is legelfogadhatóbbnak találta­tott. Azonban a 385. §ban foglalt, kerületi bör­tönök tiszti s szolgai személyzetének, úgy egyéb költségeknek fizetésére kivántató pénz az ország és ehez kapcsolt részekbeli hatóságok által kö­zösen viseltetni javaltatván , egy megyei követ kiemelvén a porták száma szerinti kivetéseknek azon minden igazságot kigúnyoló anomáliáját, mi­szerint az allodialis nemesi birtok számba nem vé­tetvén , egyedül a jobbágyi telkek, tehát épen az vetetik számolásba , mit nem a földes ur bir, a végre hogy kitudassék, mennyit fizessen attól mit bir ; és igy ki minél kevesebbet bir maga s job­bágyai többet, annál többet fizet, és megfordit­­va,­­ mind­ezen világos igazságtalanságnak véget kellvén vetni, küldessék ki egy választ­mány , melly bármelly subsidiaris kivetésre igaz­ságos kulcsot javalljon. Egy más követ erre nézve országos választ­mányt kívánt, mivel, úgymond, ezen fontos kér­désre nézve a főtáblánál sympathiát és egyesü­lést óhajt eszközölni. Tud példát, mondá a szó­nok , hogy a plebánus többet fizetett mint az egész helységet bíró püspök. Igen­is kell ezen még jelen országgyű­lésen segíteni, mondá egy harmadik követ; de nehogy azon váddal illettessünk , hogy míg a nép fizetett, nem gondoltunk vele, bármilly igazság­talan kivetés szerint fizetett is, és csak most, mi­dőn a börtön­költségek terhe a nemesekre is há­­ríttatik , jut eszünkbe először az igazságos kive­tés eszméje , ezen választmány kiküldetését ké­sőbbre halasztatni tanácsolja. Mire az jegyeztetek meg, hogy már több országgyűlés akart ezen rémítő igaztalanságon segíteni, de mindig bizonyos körülmények miatt elmaradt, így tehát azon vád az országgyűlést épen nem érdekelheti. Végre szavazat sürgettetek, s az első kér­désre, ha most küldessék-e ki a választmány vagy később, a szavazatok többsége a mostra dőlt el; a 2dik kérdésre nézve pedig, ha t. i. országos le­­gyen-e ezen választmány, vagy csak kerületi, az utóbbi nyert többséget. Ezen választmány te­hát megszerezvén magának a szükséges adatokat, egy igazságos subsidionalis kulcsot dolgozzék ki, de utasítást nem kap. A tanácskozás folyama egy kis demonstrá­­tiót fejtett ki aziránt, ha a tegnapi ülésben elfo­gadott börtön­­költségeket a nemesség a nemte­lennel együtt mint subsidiumot-é, vagy pedig a háziadónak egyik rovatát fogja viselni. Némelly követek minden adónak ellen nyi­latkoztak, mások a tegnap megajánlott terhet sub­­sidiumnak mondották, mások azonban nyíltan ki­jelenték, hogy az nem subsidium, hanem a házi adónak egy része, és i­lyennek akarják tekintet­ni, és ezen okból a tegnapi napot fölvirulásunk­­ra tett első dicső lépésnek vallják. Ugyanezen ülés a büntető könyv­eik részét befejező. LIV. Ker. ülés septemb. 14 (E­l­n­ö­k­ök: Arad (Török) , Moson (Sötér). N­a­p 1­ó v­i­v­ő : Zsoldos. Jegyzők: Szemere, Palóczy, Zombor­­csevics.) Szemere olvassa a büntető könyv­edik ré­szében tett módosítások iránti üzenetet a FFRR- hez. Heves jelenti, hogy b. Baldacci regalist nem kapott. Palóczy olvassa a FFRR­ második vála­szát a magyar nyelv tárgyában, melly azt kíván­ja, hogy a törvény mondja ki, miszerint Magyar­­orsz. Horvátországra elnyomólag hatni nem akar, — a horvátországi egyes hivatalnokok a magyar egyes hivatalnokokkal­ levelezéseikben a magyar nyelv használatára ne köteleztessenek, — ^Hor­vátországnak a latin nyelv használatára megha­­gyatik“ kitételhez ,,tetszésök szerinti használata“ tétessék, s végre mondassék ki, hogy Horvát­országnak a magyar országgyűlésre küldendő kö­vetei a magyar nyelv használatára köteleztetnek. Fél századja már, igy kezdé az első szónok beszédét, hogy nyelvünket, nemzetiségünket biz­tos alapra állítani törekszünk, és az­óta nem volt nagyobb hibánk e tekintetben, mint a nagy enge­dékenység, és mégis az kívántatik tőlünk , hogy törvényben mondjuk ki, miszerint a horvát nem­­nemzetiségre elnyomólag hatni nem akarunk; mit tenne ennek törvény általi kimondása mást, mint azt, hogy elismerjük az illyr pártnak ezen vád­ját, és ez ellen mentegetjük magunkat ? Mi a hor­­vátokat elnyomni sohasem akartuk,s itt illy alaptalan koholmány ellen nyilván védekezni a nemzet mél­tóságának lealacsonyítása lenne csak. Fáj nekünk az, hogy a FFRR­ bizalmatlansága azt hiteti el ve­lük, miszerint nem képes a nemzet kezeskedni arról, mit az üzenetben úgy is kimondott. Ebbéli ellenszegülése a FFRR, onnan van, mivel többen közelök az i­lyrismushoz inkább hajolnak, mit ön nemzetiségükhöz és nyelvünket alacsonyitani nem átalják. Azt kívánják a fFRR, hogy mondassék ki törvényben, miszerint a horvátországi követek az országgyűlésen magyarul szólani köteleztet­nek, holott a Btk §. nyíltan kimondja, miszerint törvényhozási ügy egyéb hivataloskodási nyelv egyedül és kizárólag a magyar leend. Alkalma­sint szemet szúrt a főrendeknél abbeli határoza­tuk, hogy ezen képviseleti táblánál többé máskint mint magyarul szólni nem lehet, ha ez így van , ám ők is biztosíthatják illy határozat által ma.

Next