Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-09-27 / 120. szám
NEMZETI ÚJSÁG. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapító taktár István táblabíró, fiadja Útsvegye. Harmincznyolczadik. év. 120. szám. Pest, szent Mihály hava 27kén 1843. lapjainkra az évnegyedes előfizetés (octobertöl december utósóráig) minden cs. kir. postahivatal által 3 fi., helyben pedig a kiadó-hivatalban Zöldkert-utcza 488. szám alatt 2 ff. 30 kr. pengőben elfogadtatik. TARTALOM. flatali napló. Országgyűlés. (XLVII. orsz. u. a 2.. n. egyesültek vallásügye, a karloviczi érsek beszédével. A hímf. törv. könyv vált Korunk ügyei. (A káptalanok szavazatügyében.) Vidéki 1e v. Krasznából (közgy. vege, fölsőbb rendeletek), Győrből (nevelésügy). Tiliosi napló. Portugallia. Spanyol,- Angol,- Porosz- , Olaszország. Sajtó-öv. Juhászat. Napvizsga* világ. Társalgási tere ill. Hiv jel. a kisdedévé /idézett egylettől. — Hirdető HAZAI NAPLÓ. Országgyűlés. XLVIIdik Országos ülés a FORRnél September 16kán. Tárgy'* a legközelebb múlt ülésben előterjesztett indítvány, s a szőnyegen levő szenet folytatólagos vitatása. Az indítványt illetőleg szót emelt egy főispán, ki három részre osztván nézeteit, az elsőt, miszerint a g. n. egyesülteknek országos hivatalokra, alkalmazhatását hathatósan eszközlendő országos választmány kiküldetése javasoltatik, azon okból nem pártoló, mert kívánja, hogy az indítványnak eredménye legyen, eredménye pedig csak úgy lesz , ha itt e helyen , hová nem tartozik , nem tárgyaltatik. A másodikat, miszerint a g. n. egyesültek nemzeti congressusokat kívánnak tartatni, méltányosnak találta, s miután jelesen kimutatta a g. n. egyesülteknek hazánkra nézve tett érdemeit, nevezetesen épen azon megyében is kitüntetteket , mellyel a szólónak van szerencséje jelenleg kormányozni, azt szive szerint pártolá, s a magas főek figyelmébe ajánlá. A harmadikat, tudnillik a Julianum Calendarium mgmaradását melegen óhajtá. Utána szóló püspök szinte hasonló véleményét nyiltkoztatá e tárgy érdemében, jelesen az országos választmány kiküldetését szerfölöttinek, s a fejedelem jogait sértőnek állítván. Egy mágnás nem ellenzé az országos választmány kiküldetését azon föltétel alatt, ha ezen választmány tagjai g.n. egyesültek leendőnek , mint akik illető kiküldetésük feladatába hitvallásuknál fogva beavatottak , ami pedig a congressusok megtartását illeti, szerinte úgy volna megkérendő ő felsége , hogy amikor a carloviczi érsek ő maga azt tartatni jónak és ezélszerűnek látja, azt akkor mindig megengedni méltóztassék. Volt, ki a n. e. görögöket, kiknek számuk hazánkban s a hozzá kapcsolt részekben 11 ezerre terjed, nemzetnek nem tekinté , s a nemzeti congressusokat tőlök megtagadtatni javallá ; de javallata megczáfoltaték, s miután e tárgy minden oldalról megvitattaték , a választmány fölöslegesnek , a congressus pedig eszközlendőnek nyilvánittaték , s ez végzésül ki is mondatott. Ezután olvastatott a n. egyesült görögök vegyes házasságait illető törvényjavaslat, mire latinul szót emelt a temesvári n. e. görög püspök, kinek e tárgybani beszédét egész kiterjedésében magyarul alább közöljük. Egy mágnás figyelmeztető a fő RLlet, miszerint a KK. és RRek üzenetének 5ik pontja egyedül a g. n. egyesült vegyes házasságokra szorítkozik, alább mégis említés létezik az evangélikusokról is, ennélfogva kéri a magas főRRet, határoznák meg, kikre volna a fölhozott pont kiterjesztendő , s annak módosítását ajánlá. A karloviczi érsek történetesen elősorolta, miszerint 1650től fogva a mai napokig mindig azon egyházban köttetett a vegyesházassági szerződés, mellyhez a vőlegény vallására nézve tartozott, és ez végzésül is kimondatott. Ezt követte a KK. és RRnek a n. e. görögök vegyes házasságokban váló pereket tárgyazó üzenetének fölolvasása, mellyben, miután egy mágnás érinté,miszerint váló perekben mindenesetre a katholicus bíróságot kell föntartani, mert a katolikusok váló pereit tárgyazó törvények szigoruabbak, mint a protestánsokéi, mint kiknek megengedtetik az elválasztás után is uj házassági szerződésre léphetni; a többség azonban úgy nyilatkozván , hogy a válóperek a vegyes házasságokban azon szószék előtt történjenek , mellyhez a vőlegény, vallására nézve tartozik ; ez végzésül ki is jelentetett, s az ülés eloszlott. A temesvári püspök beszéde : Igaz ugyan, hogy a trulláni, laodiceai, és calcedoni zsinatoknak a görög egyház által is bevett törvényei — mint állitatok — a v. házasságokat úgy kárhoztatják, mint a romai k. egyház, de mivel honi törvényeink a közjó tekintetéből tiltják a v. házasságokat bármilly ürügy alatt akadályozni, nem tekintvén, valljon egy v. más egyháznak fegyelme azokat egyszerűn vagy föltételesen helyben hagyja-é , vagy kárhoztatja? Innét méltányos, hogy a tozás gondoskodjék arról, hogy a v. házasságokat illetőleg olly törvényeket alkosson, mellyek akár azoknak milly egyházban, s pap előtt leendő összekötése,akár azokból származandó magzatok melly vallásbani nevelésökre, akár az illyetén házasságból eredő pereknek milly egyházi hatóságok előtt leendő elitélésére nézve, semmi törvényesített egyház másiknak alá ne vettessék. Tökéletes vallásszabadságot , alázatos véleményem szerint máskép nem gondolhatok, hacsak annak elve és oktatása teljes épségben meg nem tartatik; minthogy azonban a törvényesített hitvallások elveinek és oktatásainak nagyobb kisebb különbségeit tekintve, a vegyes házasságok kivéve a mindkét vallásu evangelicusokét egymás között , kinek - kinek saját fegyelmi szoros megtartásával össze nem egyezhető, innét a vegyes házasságokat nemcsak meg nem engedő, de bármilly ürügy alatt akadályozni tiltó honi törvények értelmében, a vegyes házasságban, illyetén elvek különbségéből eredhető kerülhetlen összeütközéseknek valamelly kiegyenlítése okvetlenül szükséges, melly olly viszonyos engedmények nélkül lehetlen, mellyek bár melly egyház elveinek sérelme nélkül az előadott kérdésekre nézve a különbféle vallások közt egyenlőséget szülnek. És innen , valamint a róm. kath. egyház a hiteredetiséget magának tulajdonítva a vegyes házasságokat kárhoztató egyházi törvények kedvezéseivel élt, —mi pedig a házasságróli oktatásunk , és a mondott egyházi törvényeket illetőleg kelt legfölsőbb rendeleteknek eddig híven engedelmeskedünk , úgy a most alkotandó javallott törvényeknek is, — amennyiben nekünk sérelmünkre nem leendnek — ezentúl is engedelmeskedni készek vagyunk. Mielőtt a t. KK. és RR. üzenetének fő pontjára nyilatkoznám, azokra nézve kívánom véleményemet kifejteni , mellyek a múltkor közlött észrevételeim ellenére fölhozattak , mintha mi dogmánkat polgári rendelményeknek alávetnek. Nem a hitelvekről volt szó , mert ezeket a fegyelmiekkel össze nem vegyíthetni , szó volt a fegyelemről, mellyel a görög vallás a vegyes házasságokat illetőleg tart. A mint minap nyilvánítom, felismerem, miszerint a görög egyház bevette régi , fegyelmi szabályai, minden más érzelműekkel , s igy még a r. katolikusokkal kötött vegyes házasságokat is kárhoztatják. A többiek között azon pecum. chalcedoni zsinatnak 14dik canonja, melly egyszersmind megengedi a vegyes házasságokat azon föltétel alatt, ha az igaz hitü (ortodoxa) személlyel házasuló, igaz hitre térendését ígéri, s az illyetén házasságokból születendő magzatok is a kath. egyház tagjaivá neveltetnek. — A r. kath. egyház a hit igaz voltát magának tulajdonítván , a vegyes házasságokat szinte kárhoztatja, mint az idézett szabályok tanítják; — azokat mégis fél század alatt, ha nem is az említett canon egész értelmében; de a törvénynek , és királyi leiratoknak hódolván a canon kisebb sérelmével tűre , én megáldá. A mi egyházunk pedig, szinte eredeti igaznak tartván magát, a törvény és királyi rendeletek kedvezésének hiányával, az említett canonban foglalt föltételek nélkül, annak egész kijátszására a vegyes házasságokat megszenvedte, s azon canonban foglalt fegyelem letiprásával nem vádoltaték ; — most pedig, midőn törvények javalltatnak arról , hogy a vallásos téritvények a múltra nézve megsemmitessenek, hogy a vőlegény egyházában történjék az összekötés, s hogy mind a két nemű magzatok az apa vallásán neveltessenek, és igy olly törvények, mellyek ha nem helyeztetnek is az egész canon gyakorlatába, de ahhoz a lehetőségig közelitnek, a mennyire történhető egyéb vallásokat , és bevett törvényeket illetőleg is , s pedig úgy , hogy amennyire egy részről a canonnak sérvet okoznak , más részről azt illemszerűleg kipótolják, csodálkozom hogy következetlenséggel vádolhatnak, ha a canonnal nem egyező polgári törvényekhez járulunk. Bizonyára ezen esetben, midőn a honi törvények szerint akadályozni nem merjük, nem is akadályozhatjuk, és így egyházam boldogsága , az említett fegyelmi szabályok szoros megtartásával össze nem egyezhető , lelki meggyőződésem szerint az egyházi boldogság nagyobb figyelmet igényel a szerint ,,az egyházi boldogság legfőbb egyházi törvény.“ Ezen értelemben vettem én az általam fölhozott fegyelmi alávetést, úgy általánosan is ha valami, különben az egyház boldogságára alkotott fegyelmi szabályok , ha a körülményekhez képest annak ártalmára vannak, ugyanazon körülményekhez mérve módosíthatók, nem pedig a mi egyházunknak minden fegyelmét megváltoztatni. A dogmák alárendeléséről pedig , mivel a dogmai kérdésekről szó sem volt, nem is gondolhattam, annál kevésbé szólhattam. Elvégre is úgy vélem, hogy mivel egy részről a házassági tan különbségére nézve a törvény szerint bevett vallások, a vegyes házasságokat, kivéve az evangélikusokat, egymás közt saját fegyelmének megtartásával össze nem egyeztethetők, más részről pedig meg nem gátolhatjuk a vegyes házasságokat, egyházam boldogságára hasznosabbnak tartom, ha a vegyes házasságban az elveknek az oktatási különbség miatti elmellőzhetlen összeütközésében olly törvények alkotandására adom egyezésemet, melly minden egyház fegyelmének azt különben beoltására nézve sértetlenül hagyván kisebb sérelmet okoznának, s más részről egyházi egyenlőséget eszközölnének, s illy viszonyos engedményre hajlandónak nyilatkozom. September lükén fölséges királynénk születése napja lévén, az ország rendes primás cége által 10 órakor tartott miseáldozatra teljes ünnepélyességgel megjelenvén , ülés nem tartatott.