Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-12-08 / 161. szám
üdvös léptékké haladott a nemzet a pályán , mert hitte, hogy e nagyszerű tárgyat elhevenyészni csak káros lehet. — ezen kiszámított haladás fokonkint emelte a nyelvet, s jelenleg csak a horvát testvérek akarják még a latánt használni; mert azon harmadfél ezredes nyelv, mellyen törvényeink, s kiváltságaink irvák, melly századokig honolt e teremben, nehezen engedi magát legyőzetni, s inkább törvény által eltemetendő, mint a teremből kivetendő. — A múlt országgyűlés óta nevek támadtak, az illír s pánszláv t.i., mellynek miként utóbbika úgy az első is önkényt elenyészik, ha figyelem nem fordittatik reá, — ennek eredménye a kérdéses határozat, mit szónok o exja miként keltekor is nyilvánitó törvényeken alapultnak el nem ismer; de ajánlja nemzetiségünk iránti hő buzgalmából, hogy a nyelvet illetőleg haladjunk a kezdeti ösvényen a törvényjavaslat eszközlésével , vagy ha a BR. többsége a határozatot megtartani kívánná, annak életbe lépetése függesztessék föl addig, mig ő fölsége e tárgyban fölterjesztendő törvényjavaslatunkat szentesitendi. Ezután a horvát követ emelt szót latán nyelven, mellyre — a teremben még eddig nem látott hallgatóság némát szerepelvén — a követek fölzudultak „magyarok vagyunk , magyarul“ sat. Egy megyei követ pedig hivatalosan fölhívja az elnököt a határozat megtartására, mellyre elnök ő exja a horvátországi követnek javaslá, hogy a többségnek engedvén magyarul beszéljen, egyszersmind kijelenté, miszerint a határozatot törvényesnek nem ismerhetvén semmi erőtető eszközökhöz nyúlni nem fog. A horvát követ azonban szokás adta, s k.k. leirat erősítette jogától elállani nem akarván , többször kísérletté a latán nyelveni fölszólalhatást, melly azonban a követek által ismételve megakadályoztatván — egy követ kerületi ülést kért, s szavai viszhangra találván elnök ő excja a nélkül, hogy a horvát követek nyilatkoznának az ülést eloszlató, és igy Az országos ülés kerületivé alakulván, s itt a jelen történtek holnapra leendő halasztása határoztatván — ezen ülés is eloszlott. K egyetük izenete a mélt. Főrendeknek a magyar nyelv tárgyában. A t. KR. és RR. megjegyzése következtében a m. Fő-RR. kijelentik , hogy ezen "kifejezés „társ-országok“ használatából semmi következést vonni nem kívántak, és hogy általuk jövendőre a törvényekben előforduló következő kifejezések „Horvát- , Dalmát- és Tótországok“ név szerint, vagy „az országhoz kapcsolt részek“ fognak használtatni. Ami a törvényjavaslat 6dikának végső szavait illeti: ő cs. kir. Főhűsége és a m. Fő-Rendek előbbi üzeneteikben kifejtett nézeteikhez képest jelenleg csak a honi nyelvnek kellő emeltetése és annak a kapcsolt részek által is mi módon leendő használtatása iránt kívánván rendelkezni; egyébként pedig a törv.javaslatot a t. Kir. és BKkel egyetértőleg kitűzött megnyugtatás czéljához óhajtván alkalmazni, e tekintetből czélirányosnak s kívánatosnak nem tartják , hogy a törvényhozás még azonkívül Horvátországnak belviszonyait a nyelv tárgyában elhatározólag szabályozza. Ugyanazért a latin nyelv használata iránti határozott rendelkezéshez azon módosítások után , mellyeket a t. KK. és RR. a m.Fő-RR. által első ízben ajánlott törvényjavaslat szerkezetében tettek, ezúttal sem járulhatnak , hanem a Gikának utósó részét következőleg kívánják megváltoztatni : „e szerint Horvátországgal, Magyarország egyes törvényhatóságival , főtörvény- és egyéb itélő törvényszékeivel folytatandó hivatalos levelezéseknek nyelve egyedül magyar leend , nem értve azonban ezt a csatolmányokra , a köz és magánügyekre nézve, amennyiben ezek csak Horvátország kebelében és horvátországi törvényhatóságok előtt folytattatnak, ugyszinte a törvényhatóságok és itélőszékek tanácskozásaira nézve sem.“ Midőn azonban ő cs. kir. Felesége és a m. Fő Rt. a két tábla közötti egyesülés eszközlése tekintetéből ezen módosítást javasolják, nyíltan kijelentik, miszerint ez által Horvátországban a latin és magyar nyelven kívül egy harmadik hivatalos nyelvnek törvényesítésére alkalmat szolgáltatni korán sincs szándékukban. Vidéki levelezések. Husiiból. Ungvári november 25 én tartatott közgyűlésünk fölszínét beecsetlem , ha követeink által jelentésükkel leküldött azon kegyelmes királyi leirat következtében , hogy a Rendek táblája által holt nyelveni fölszólalhatástól eltiltott határkövetek , az eddigi szokás által alakított jogosság folytán úgymint az előtt fölszólalhatni engedtessenek — támadt scissio küzdelmeit ha másba tehetném. — Egy a rescriptum elfogadhatása ellen szólott — és e beszéd folytán jöttek a megye őszei részéről beszédek az elfogadás mellett vívók ; — más szellemben nyilatkoztak olly ifjak , kiknek a nemzetiség melletti buzgó felszólaláskor e megye teremében először nyíltak meg nyilvánosan ajkaik — de mindezek ellenére is a politicai conjuncturak úgy hozván magokkal az oppositio heves küzdései meghiusitattak s a küzdés végeredménye len követeinknek adott azon utasítás! hogy a Rendek táblájának e tárgybani határozatától elállva — nehogy az ehezi ragaszkodásnak más tárgyak, mellyektől a hon boldogabb jövendőt vár,föláldoztassanak — törvényt alkotni sürgessenek , addig a horvátok deákus fölszólalhatása sértetlen maradván. Székes -ejérvárból néhány inolltba-cseppek. Tudva van ő Fölségének jelen országgyűlés előtt kibocsátott azon kegyelmes leirata , melly szerint sz. kir. városunknak megengedtetik, hogy az összes polgárság még fél annyi képviselőt válasszon, a mennyi választó polgár van , s ezek a választó polgárokkal és tanácscsal egyesülve válasszák az országgyűlési követeket , készítsék az utasításokat — meghagyatván egyszersmind , hogy ezen rendkívüli módon választottak műköre az érintetteken túl ne terjeszkedjék. Nálunk a választópolgárok avagy kültanács hatvan személyből áll, tehát a korlátozottak és ideigleniek saját köznéven „harminczadosok.“ Sokan ebből igen szép jövendőt jósoltak városunknak, mert ollyanok is kerültek a tanácsterembe, kik önházukban már az előtt derekasan rostálgatták a közügyekbeni eljárást. S csakugyan történnek is némi mozgalmak , annyival inkább, minthogy a september 5-én kiütött rettenetes tűzvész után városi tanácsunk nem csupán a jelen tűzkárosultak javára , de jövendő időkre is sikeres intézkedésekkel kívánt föllépni; ugyanez okból tudván egyszersmind, milly könnyen izgatható a népvélemény, és milly nehezen válik ez megszokott állapotától vagy körülményeitől — a közszükségek gátolatlanabb födözhetése , valamint a beszivárgó kegyes adakozások nyíltabb kezelése végett is tanácsosnak tartotta üléseit a tűzkárosultak ügyében közönségesbbé tenni, szabad hozzájárulást engedvén nem egyedül a harminczadosoknak, hanem még másoknak is. Illy nyilvános élet mezejéről néhány növényeket láthatni, úgy hiszem , nem lesz érdektelen. A tények tudomásomra következők: a) Több indítványok után mindenek előtt határozattá vált , hogy a tüzelem kártékony pusztításának foganatos gátlására a leégett és jövőben építendő házak födelei mind egy il egyig cserépre legyenek. Ezen rendelvény, bár magában üdvös , most az egyszer tekintve a beköszöntő esőzések, hideg idők, valamint másféle körülményekre is egy kissé súlyosb , mint remélénk. Nem lévén elegendő cserép határunkban, máshonnét kellett azt megszereztetni, mi hogy annál előbb létesüljön, határoztatok továbbá , hogy azoknak , kik a kérdéses anyagot szükséges mennyiségben városunkba szállítják , ezréért tizegő forint ajánltatik. Találkozott azonnal egy vállalatszomjas , de többnyire buktival végző polgár, ki a közjónak előmozdításában szive teljéből egyebeknél kitünőbb akarván lenni. Ígéretet ten a városnak, hogy ő ötszáz ezer cserép zsindelt fog határunkba egész az úgy nevezett Dombos szigetig szállítani, ezréért nem követelvén többet kilencz pengő forintnál. Tetszett általjában a merész ajánlkozás és törekvés, dicsérettel halmoztatott a szives felebarát, és szerződésre lép vele a város. Azonban nem mind arany, ami fénylik, alig telett bele kevés idő, csak jön ám a lelkes polgár , keserűen panaszkodván, hogy jobban fontolóra vévén a dolgot, tetemes kára nélkül tíz pengő forinton alól nem teljesítheti a teljesítendőket. A többség nagyon igazságosnak látván a panasz érdemét, brevi mann megigazítatják a szerződést, kilencz helyett tizet tétetvén. Útnak indult most már a vállalkozó , s miután legfényebb ígérete daczára időn túl maradozott volna, különféle hírek közt megjelenik végre egy alázatos instantiával , előadván, hogy számos nehézségek különösen a víz csekélysége miatt nem tarthatja meg szavát, sem annyit nem szállíthat, a mennyit magára vállalt, sem odáig , a hová kitűzte , hanem a mennyi után van , legfölebb Abáig. — Dictum factum a vetterek ismét fölöslegesnek tartván az állítás megvizsgáltatását, mert ezzel csak idő múlnék , fönhangon végzik, hogy úgy legyen , amint az esedező kívánja. Sőt mivel még pénzre is van szüksége, noha azt határoztuk, hogy az előlegezett sommán túl, míg a szállítás meg nem történik, mit se kapjon, pénzre lévén azonban szüksége jelen helyzetében, amennyit kíván, adni kell neki; ha nincs pénzünk, vegyünk föl; ha pedig ezt nem akarnánk tenni, adjunk neki a befolyt ajándékokból. — így tehát a szerződés, melly különben a szerződőkre nézve törvény, ezúttal nálunk annyiszor mennyiszer földhöz csapatott. b) Az említett tűzvész után fölébredt a csinosító biztosság is, némelly házak szabályoztatását tervezvén. L. kőművesmester mintegy tiz vagy tizenegy háznak idomitását magára vállalta, s e végett hogy a legközelebbi kikeletkor jó korán munkába kaphasson, a várostól az ő illetőségénél ötven ezer téglát szerződés mellett megvett, mellyeket saját lakába is szállított. Most azonban némellyeknek szükségük van a téglára, messzebbről és máshonnét nem akarnak hozatni, mert L. kőművesnek udvarában van még több ezer. Eleinte megkísértik őt kérelemmel, de mivel illy fölszólitásra nem hajolt, azt adván elő, hogy neki is szüksége van reá, folyó hó 24kén gyűlés tartatik, hol elhatároztatott, hogy L. kőművesmestertől a téglát el kell venni, azon egyszerű oknál fogva, mivel másoknak is szükségük van reá. Hiában védetik az által , hogy tulajdona , és ezt engedelme nélkül sértetten kell hagyni — a többség azt kiáltotta : el kell venni. A heves vita közben egyik harminczados azt lobbantá szemére L. kőműves mesternek , ki különben hatvanos , hogy könnyen oda adhatja tégláit, mert hiszen többeknél tégla helyett úgy is vályoggal épitett. Melly állítást midőn a kérdéses fél hazugságnak keresztelte, az okoskodó harminczados magát sértve érezvén , actiót kért ellene , mi csak hamar el is határoztatott, de végrehajtás nélkül, mert a leteendő dij elengedtetett azon egyszerű oknál fogva „L. választópolgár még azt nem tudta, hogy gyűlésben valakit, bár megérdemli, nem szabad hazugnak nevezni, részint talán azért is, nehogy L. választópolgár az ellene gördített rágalom miatt magánkeresetet támasszon, így tehát egyik kéz a másikat mossa, vagy világosabban beteljesedett a latin közmondás: corvus corvo non eruit oculos. c) Istennek hála ! a nemesszivű részvetteljes emberbarátok által több ezrek gyűltek már !*) A szállítás a nagy csatornán kísértetett meg. E szerint módositatván a Gikának utolsó része, elállanak a m. Fő-Rendek annak további szorgalmazásától, miszerint azon kitétel, „hogy a törvényhozás az ország más ajkú polgárok belső nyelvviszonyaira elnyomólag hatni nem akarv a fölírásban használtassák, és mind az e helyett teendő kifejezésre, mind pedig a horvátországi hivatalnokokra nézve elfogadják a t. KK. és RR. javaslatát. A törvényjavaslat cikjának magyar nyelveni levelezést tárgyazó rendeletét Horvátországban minden megyés püspökre kiterjeszteni óhajtván, a helyett „zágrábi püspök“ azon kifejezést „megyés püspök“ kívánnák tétetni. Egyébiránt a fölirás szerkesztésére nézve ő cs. kir. Főhűsége és a m. Fő-Rendek a lehető észrevételeik előadását azon időre, midőn a két tábla közötti egyesség a dolog érdemére megtörténik , halasztván, a t. KK. és RRet egész bizodalommal fölszólítják, hogy a fölebb előadott módosításokhoz járulni szíveskedjenek.