Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-12-08 / 161. szám

üdvös léptékké­ haladott a nemzet a pályán , mert hitte, hogy e nagyszerű tárgyat elhevenyészni csak káros lehet. — ezen kiszámított haladás fokon­­kint emelte a nyelvet, s jelenleg csak a horvát testvérek akarják még a latánt használni; mert azon harmadfél ezredes nyelv, mellyen törvénye­ink, s kiváltságaink irvák, melly századokig ho­nolt e teremben, nehezen engedi magát legyőzet­­ni, s inkább törvény által eltemetendő, mint a teremből kivetendő. — A múlt országgyűlés óta nevek támadtak, az illír s pánszláv t.i., mellynek miként utóbbika úgy az első is önkényt ele­nyészik, ha figyelem nem fordittatik reá, — en­nek eredménye a kérdéses határozat, mit szónok o exja miként keltekor is nyilvánitó törvényeken alapultnak el nem ismer; de ajánlja nemzetisé­günk iránti hő buzgalmából, hogy a nyelvet ille­tőleg haladjunk a kezdeti ösvényen a törvényja­vaslat eszközlésével , vagy ha a BR. többsége a határozatot megtartani kívánná, annak életbe lé­­petése függesztessék föl addig, mig ő fölsége e tárgyban fölterjesztendő törvényjavaslatunkat szentesitendi. Ezután a horvát követ emelt szót latán nyelven, m­ellyre — a teremben még eddig nem látott hallgatóság némát szerepelvén — a köve­tek fölzudultak „magyarok vagyunk , magyarul“ sat. Egy megyei követ pedig hivatalosan fölhívja az elnököt a határozat megtartására, mellyre elnök ő exja a horvátországi követnek javaslá, hogy a többségnek engedvén magyarul beszéljen, egyszersmind kijelenté, miszerint a határozatot törvényesnek nem ismerhetvén semmi erőtető esz­­közökhöz nyúlni nem fog. A horvát követ azon­ban szokás adta, s k.k. leirat erősítette jogától el­­állani nem akarván , többször kísérletté a latán nyelveni fölszólalhatást, melly azonban a követek által ismételve megakadályoztatván — egy követ kerületi ülést kért, s szavai viszhangra találván elnök ő excja a nélkül, hogy a horvát köve­tek nyilatkoznának az ülést eloszlató, és igy Az országos ülés kerületivé alakulván, s itt a jelen történtek holnapra leendő halasztása ha­­tároztatván — ezen ülés is eloszlott. K egyetü­k izenete a mélt. Főrendek­nek a magyar nyelv tárgyában. A t. KR. és RR. megjegyzése következtében a m. Fő-RR. ki­jelentik , hogy ezen "kifejezés „társ-országok“ használatából semmi következést vonni nem kí­vántak, és hogy általuk jövendőre a törvények­ben előforduló következő kifejezések „Horvát- , Dalmát- és Tótországok“ név szerint, vagy „az or­szághoz kapcsolt részek“ fognak használtatni. A­mi a törvényjavaslat 6dik­ának végső szavait illeti: ő cs. kir. Főhűsége és a m. Fő-Rendek előbbi üzeneteikben kifejtett nézeteikhez képest je­lenleg csak a honi nyelvnek kellő emeltetése és annak a kapcsolt részek által is mi módon leendő használtatása iránt kívánván rendelkezni; egyéb­­ként pedig a törv.javaslatot a t. Kir. és BKkel egyetértőleg kitűzött megnyugtatás czéljához óhajt­ván alkalmazni, e tekintetből czélirányosnak s kívánatosnak nem tartják , hogy a törvényhozás még azonkívül Horvátországnak belviszonyait a nyelv tárgyában elhatározólag szabályozza. Ugyan­azért a latin nyelv használata iránti határozott rendelkezéshez azon módosítások után , mellye­­ket a t. KK. és RR. a m.­Fő-RR. által első íz­ben ajánlott törvényjavaslat szerkezetében tettek, ezúttal sem járulhatnak , hanem a Gik­ának utósó részét következőleg kívánják megváltoztatni : „e szerint Horvátországgal, Magyarország egyes tör­vényhatóságival , főtörvény- és egyéb itélő tör­vényszékeivel folytatandó hivatalos levelezések­nek nyelve egyedül magyar leend , nem értve azonban ezt a csatolmányokra , a köz és magán­ügyekre nézve, a­mennyiben ezek csak Horvát­ország kebelében és horvátországi törvényhatósá­gok előtt folytattatnak, ugyszinte a törvényha­tóságok és itélőszékek tanácskozásaira nézve sem.“ Midőn azonban ő cs. kir. Felesége és a m­. Fő Rt. a két tábla közötti egyesülés eszközlése tekintetéből ezen módosítást javasolják, nyíltan kijelentik, miszerint ez által Horvátországban a latin és magyar nyelven kívül egy harmadik hi­vatalos nyelvnek törvényesítésére alkalmat szol­gáltatni korán sincs szándékukban. Vidéki levelezések. Husiiból. Ungvári november 25 én tar­tatott közgyűlésünk fölszínét beecsetlem , ha kö­veteink által jelentésükkel leküldött azon kegyel­mes királyi leirat következtében , hogy a Ren­dek táblája által holt nyelveni fölszólalhatástól el­tiltott határkövetek , az eddigi szokás által ala­kított jogosság folytán úgymint az előtt fölszólal­hatni engedtessenek — támadt scissio küzdelmeit ha másba tehetném. — Egy a rescriptum elfogad­­hatása ellen szólott — és e beszéd folytán jöt­tek a megye őszei részéről beszédek az elfoga­dás mellett vívók ; — más szellemben nyilatkoztak olly ifjak , kiknek a nemzetiség melletti buzgó felszólaláskor e megye teremében először nyíl­tak meg nyilvánosan ajkaik — de mindezek ellenére is a politicai conjuncturak úgy hozván magokkal az oppositio heves küzdései meghiusi­­tattak s a küzdés végeredménye len követeinknek adott azon utasítás! hogy a Rendek táblájának e tárgybani határozatától elállva — nehogy az ehezi ragaszkodásnak más tárgyak, mellyektől a hon boldogabb jövendőt vár,föláldoztassanak — tör­vényt alkotni sürgessenek , addig a horvátok de­ákus­ fölszólalhatása sértetlen maradván. Székes -­­ejérvárb­ól néhány ino­lltb­a-cseppek. Tudva van ő Fölségének jelen országgyűlés előtt kibocsátott azon kegyel­mes leirata , melly szerint sz. kir. városunknak megengedtetik, hogy az összes polgárság még fél annyi képviselőt válasszon, a mennyi választó polgár van , s ezek a választó polgárokkal és ta­nácscsal egyesülve válasszák az országgyűlési kö­veteket , készítsék az utasításokat — meghagyat­ván egyszersmind , hogy ezen rendkívüli módon választottak műköre az érintetteken túl ne terjesz­kedjék. Nálunk a választó­polgárok avagy kül­­tanács hatvan személyből áll, tehát a korlátozot­tak és ideigleniek saját köznéven „harminczado­­sok.“ Sokan ebből igen szép jövendőt jósoltak városunknak, mert ollyanok is kerültek a ta­nácsterembe, kik önházukban már az előtt de­rekasan rostálgatták a közügyekbeni eljárást. S csakugyan történnek is némi mozgalmak , annyi­val inkább, minthogy a september 5-én kiütött ret­tenetes tűzvész után városi tanácsunk nem csu­pán a jelen tűzkárosultak javára , de jövendő idők­re is sikeres intézkedésekkel kívánt föllépni; u­­gyanez okból tudván egyszersmind, milly könnyen izgatható a népvélemény, és milly nehezen válik ez meg­szokott állapotától vagy körülményeitől — a közszükségek gátolatlanabb födözhetése , vala­mint a beszivárgó kegyes adakozások nyíltabb ke­zelése végett is tanácsosnak tartotta üléseit a tűz­károsultak ügyében közönségesbbé tenni, szabad hozzájárulást engedvén nem egyedül a harmincza­­dosoknak, hanem még másoknak is. Illy nyilvá­nos élet mezejéről néhány növényeket láthatni, úgy hiszem , nem lesz érdektelen. A tények tudomásomra következők: a) Több indítványok után mindenek előtt határozattá vált , hogy a tüzelem kártékony pusztításának fogana­tos gátlására a leégett és jövőben építendő házak födelei mind egy il egyig cserépre legyenek. Ezen rendelvény, bár magában üdvös , most az egy­szer tekintve a beköszöntő esőzések, hideg idők, valamint másféle körülményekre is egy kissé sú­­l­­yosb , mint remélénk. Nem lévén elegendő cse­rép határunkban, máshonnét kellett azt megsze­­­­reztetni, mi hogy annál előbb létesüljön, hatá­roztatok továbbá , hogy azoknak , kik a kérdé­ses anyagot szükséges mennyiségben városunkba szállítják , ezréért tiz­egő forint ajánltatik. Ta­lálkozott azonnal egy vállalatszomjas , de több­nyire buktival végző polgár, ki a közjónak elő­mozdításában szive teljéből egyebeknél kitünőbb akarván lenni. Ígéretet ten a városnak, hogy ő öt­száz ezer cserép­­ zsindelt fog határunkba egész az úgy nevezett Dombos szigetig szállítani, ezré­ért nem követelvén többet kilencz pengő forintnál. Tetszett általjában a merész ajánlkozás és törek­vés, dicsérettel halmoztatott a szives felebarát, és szerződésre lép vele a város. Azonban nem mind arany, a­mi fénylik, alig telett bele kevés idő, csak jön ám a lelkes polgár , keserűen pa­naszkodván, hogy jobban fontolóra vévén a dol­got, tetemes kára nélkül tíz pengő forinton alól nem teljesítheti a teljesítendőket. A többség na­gyon igazságosnak látván a panasz érdemét, brevi mann megigazítatják a szerződést, kilencz helyett tizet tétetvén. Útnak indult most már a vállalkozó , s miután legfényebb ígérete daczára időn túl maradozott volna, különféle hírek közt megjelenik végre egy alázatos in­stantiával , előadván, hogy számos nehézségek különösen a víz csekélysége miatt nem tart­hatja meg szavát, sem annyit nem szállíthat, a mennyit magára vállalt, sem odáig , a hová kitűz­te , hanem a mennyi után van , legfölebb Abáig. — Dictum factum a vetterek ismét fölös­legesnek tartván az állítás megvizsgáltatását, mert ezzel csak idő múlnék , fönhangon végzik, hogy úgy legyen , a­mint az esedező kívánja. Sőt mi­vel még pénzre is van szüksége, noha azt hatá­roztuk, hogy az előlegezett sommán túl, míg a szállítás meg nem történik, mit se kapjon, pénzre lévén azonban szüksége jelen helyzetében, a­mennyit kíván, adni kell neki; ha nincs pén­zünk, vegyünk föl; ha pedig ezt nem akarnánk tenni, adjunk neki a befolyt ajándékokból. — így tehát a szerződés, melly különben a szerződők­re nézve törvény, ez­úttal nálunk annyiszor men­­nyiszer földhöz csapatott. b) Az említett tűzvész után fölébredt a csi­nosító biztosság is, némelly házak szabályoztatá­­sát tervezvén. L. kőművesmester mintegy tiz vagy tizenegy háznak idomitását magára vállalta, s e végett hogy a legközelebbi kikeletkor jó korán munkába kaphasson, a várostól az ő illetőségé­nél ötven ezer téglát szerződés mellett megvett, mellyeket saját lakába is szállított. Most azonban némellyeknek szükségük van a téglára, messzebb­ről és máshonnét nem akarnak hozatni, mert L. kőművesnek udvarában van még több ezer. Elein­te megkísértik őt kérelemmel, de mivel illy föl­­szólitásra nem hajolt, azt adván elő, hogy neki is szüksége van reá, folyó hó 24kén gyűlés tar­­tatik, hol elhatároztatott, hogy L. kőművesmes­tertől a téglát el kell venni, azon egyszerű oknál fogva, mivel másoknak is szükségük van reá. Hiában védetik az által , hogy tulajdona , és ezt engedelme nélkül sértetten kell hagyni — a több­ség azt kiáltotta : el kell venni. A heves vita köz­­ben egyik harminczados azt lobbantá szemére L. kőműves mesternek , ki különben hatvanos , hogy könnyen oda adhatja tégláit, mert hiszen többek­nél tégla helyett úgy is vályoggal épitett. Melly állítást midőn a kérdéses fél hazugságnak ke­resztelte, az okoskodó harminczados magát sértve érezvén , actiót kért ellene , mi csak hamar el is határoztatott, de végrehajtás nélkül, mert a le­teendő dij elengedtetett azon egyszerű oknál fog­va „L. választó­polgár még azt nem tudta, hogy gyűlésben valakit, bár megérdemli, nem szabad hazugnak nevezni, részint talán azért is, nehogy L. választó­polgár az ellene gördített rá­galom miatt magánkeresetet támasszon, így tehát egyik kéz a másikat mossa, vagy világosabban beteljesedett a latin közmondás: corvus corvo non eruit oculos. c) Istennek hála ! a nemesszivű részvettel­­jes emberbarátok által több ezrek gyűltek már !­*) A szállítás a nagy csatornán kísértetett meg. E szerint módositatván a Gik­ának utolsó része, elállanak a m. Fő-Rendek annak további szorgalmazásától, miszerint azon kitétel, „hogy a törvényhozás az ország más ajkú polgárok belső nyelvviszonyaira elnyomólag hatni nem akarv a fölírásban használtassák, és mind az e helyett teendő kifejezésre, mind pedig a horvátországi hivatalnokokra nézve elfogadják a t. KK. és RR. javaslatát. A törvényjavaslat cik­jának magyar nyel­veni levelezést tárgyazó rendeletét Horvátország­ban minden megyés püspökre kiterjeszteni óhajt­ván, a helyett „zágrábi püspök“ azon kifejezést „megyés püspök“ kívánnák tétetni. Egyébiránt a fölirás szerkesztésére nézve ő cs. kir. Főhűsége és a m. Fő-Rendek a lehető észrevételeik előadását azon időre, midőn a két tábla közötti egyesség a dolog érdemére megtör­ténik , halasztván, a t. KK. és RRet egész bi­­zodalommal fölszólítják, hogy a fölebb előadott módosításokhoz járulni szíveskedjenek.

Next