Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-12-09 / 162. szám
Pozsonyi tárcza. A napi események sorából kiszemelendőknek véljük: Társalgási s magasabb önmivelési szempontból kiindulva az országgyűlési ifjúság még nyár elején egy „társalgási kör- egyesületet szerkesztvén,annak fontonos virágzását fokonkint növekedő kölcsönös igyekezettel táplálják. Ez üdvös czélnak főbb eszközei a magyar politicai s divatlapok pénzerejükhez képesti hordatása; egy még most kisded , de koronkint gyarapodó egyleti könyvtár, mellyből lehető rövid időre kölcsönöztetnek a tagok által olvasásra kivárit hasznos könyvek. Ollykor (többnyire vasár- és ünnepnapokon) előjelentések mellett fölolvasások és hasznos irányú újdonkönyvek ismertető bírálati tartatnak November 26 án ezen kör havonkint tartatni szokott közgyűlését ülő, midőn valamint fölolvasások alkalmával is a nemtagok szinte részesülhetnek az élvezetben, így folyó hó okán szinte élhetők egy fölolvasás gyönyöreit , ha a kereskedelmi társaság nyilvános közgyűlésének érdekessége a tagok többségének , valamint a tanulni vágyó ifjúságnak jelenlétét nem igénylé is. Ugyanis délelőtti 10 óraa Rendek teremében gróf Vay Ábrahám elnöklete alatt érdekes közgyük tartatván,maga az elnök virágos szónoklattal rajzoló a társaság jelen állását, melly elnöki megnyitó beszéd után a társasági jegyző Kossuth Lajos gyakorlati nézetekben értekezést tartott belkereskedésünk kifejlődhetésének eszközeiről.Minthogy pedig e közgyűlés leginkább az alakulhatásra czéloztatott , a jelenvolt szépszámú részvényesek (kiknek számát négyezer pengő forintig gróf Zichy Ottó részvényével szaporítá) összes akaratával a kereskedelmi társaság magát alakultnak nyilvánító. Jövő évi februárius 2dik napjáig pedig remélik hogy a legkevesb mennyiség (500.000 pengő forint) összegyűlvén a június elején tartandó közgyűlésben elhatározandó irány szerint működését meg is kezdendi. Eloszolván e közgyűlés délután 3 órakor a Körszállásán az arczkép-kiadó társulat tartó zajos gyűlését , melly alkalommal , a bizodalomelvesztés gyakori emlegetése között (a nemzetiség s utóbbi ke leirat tárgyában az ellenzéki követek kitűnőbbjei által tanúsított higgadtabb eljárás miatt) afölött szavaztak : e vállalatot jellemző közbizodalom meggyengülése után, a közérdekű hazai ügy teljes kifejtéséig elhalasztassék , a szándék, vagy teljesedésbe hozása végkép megszüntessék? 30: 22 ellen végkép megszüntetni határozó. Azon fölszólítása pedig az elnöknek, hogy az eddig befizetett öszveg szenteltessék a népkönyv- kiadótársulat alaptőkéjének növelésére — az ingerülés miatt elhangzott. — December 2 án a magyar szinészeti igazgatóság , miután a jobb nevű dalművekből kiszemelt egyes áriák daloltatása sem varázslott nagyobb számú közönséget, fölléptető Fiain Márton gymnasikus családját s mint hirdetve volt acrobatikai, gymnastiai, athletai előadását nézők meg, mi két szakaszra volt osztva; de ez előadás olly silány volt, miszerint nem tudá a közönség elhitetni magával,hogy többet nem lát, mert hiszen Biala családja, a mit tudott, előadta, ezt keveseltük ugyan, de többet nem láthatván a közönség a szintermet nagy elégedetlenséggel ott hagyta, és vár , míg Pestről valami jeles a színész, vagy Döbler meg nem érkezik. — Ugyanez nap bocsátatott árverés alá feketének nagy áldozatokkal fölállított Pálffy-ligeti színköre is , nincs csőd alá jutott tömeg. Őt a bukástól csak hazafiság menthető meg, de úgy látszik merész vállalatok megmentésére magyar hazafiságot korunkban kár volna pazanani, ki számlálhatná azt el, mennyi jámbor óhajtások tartanak igényt e boldogító érzetre. Vidéki levelezések. Vesz 5 az éli fiú ! ? dec. 5. Hosszú, tartalomdús czikket óhajtanék írni tegnap kezdődött közgyűlésünkről , de a nagy közönséget érdekelhető tárgyak hiánya miatt be kell érnem a puszta óhajtással; vegye szerkesztő úr szívesen e keveset is , mit jobbadán csak azért közlök , hogy levelezői tisztemben a tehetségig eljárjak. Tanácskozásaink főbb tárgyai követi utasítások, és fölsőbb rendeletek. Az elsősorból kiszemelendőknek tartom: követeink jelenték hogy a horvát ügyben kiadott kegyelmes leirat iránt előadták ugyan megyénk utasitását, de többséget nem nyertek , mire nézve követ urak eljárása helyeseltetek ; s ez utasításhoz hű ragaszkodás jövendőre is ajánltatik. — 2) Ismét egy honosításérti folyamodás bizonyos Gruber Henrik b. vagy gr. részéről pedig dijelengedéssel. Határoztatok: miután a tur fényes katonai érdemeket sorolt elő személye és családja részéről, ha anyautasításunkban kikötött föltételünknek megfelel, vagyis ha magyarul tud, s a dijt lefizeti, bevezethetik, egyébiránt országgyűlésen szavazattal ne bírjon. __ 3) A királyi városok által kidolgozott, és megküldött munkálat, melly rendeztetésüket tárgyazza, félretétetett , s követ urak oda utasitattak , hogy adott utasításunk mellett állandóan megmaradjanak , s a városok rendezését a nemesi jogok s kiváltságok megszorítása nélkül törekedjenek eszközleni. ( 4) A kerületi indítványt az országgyűlések évenkinti tartására nézve, bármilly átok nehezítessék is ezért az indítványozó cs. követ úr által vállainkra, nem pártoltuk, mert a) országgyűlésünk rendezve , s igy a nemzetérdek kellőleg képviselve nincs; (b) mert a rendszeres munkák tárgyalása nem egy két hónapot igényel, a megszaggatott tanácskozás pedig czélra nem vezet. Óhajtjuk azonban, hogy az országgyűlés mindenkor Pesten tartassék. — 5) Lőcse város levele a királyi városok voksa ügyében félretétetett. — 6) Arad kérelme a besoroztatás iránt nem pártoltatott, mert mi a kir. városokat szaporítani egyátalán nem akarjuk. — 7) Temes levelére határoztuk , hogy mi a kerületi börtönöket nem pártoljuk egyéb ha kincstári költségen emeltetnek, ha azonban a törvény emeltetésüket elrendelendi, a helyek kitűzésében követeink a megyék helyzetére , s a szállítás könnyítésére figyelemmel legyenek. ( 8) Győr megyét egyik, nyiltszivüségéről s azon magyar közmondást híven követéséről, mondott szóból ért az ember, ismeretes, s a köztanácskozásokban mindig erélyesen résztvenni szokott főbiránk jelentése következtében újólag megkérjük , hogy megyénk határáig nyúló utágát egyszer már járhatóvá tenni sziveskedjék , különben mi azon útrészünket, melly az ő elhanyagolt útjokkal összefügg, az országutak sorából kihagyni kénytelenitetünk. ( 9) Szót érdemelne még bizonyos Szeredi Kovács János ügye, melly azonban mivel törvényszéknek adatott át, még most részletesen tudomásomra nincs , egyébiránt sajnálom , mert olvasóimnak egy kis mulatságos czikket írhatnék, csak az eddig hallottak után ítélve is. Végül ha szabad önt igen bizodalmasan kérnem , súgja meg ön Emich úrnak , küldjön a már rég megjelent, s e lapokban is a körünkben élő szerkesztőt igen igen lekötelező méltánylással említett „Őrangyalból“ egyszer valahára hozzánk is példányokat. E napokban is megkerestük a szerkesztőt, de ő nekünk is azt vala kénytelen válaszolni mit más keresőknek : ,,még magam sem láttam Őrangyalt.í£ Mert hogy ez az ügynek használna, épen nem hihetem. — Isten önnel. Boldog ünneplést, s ha addig nem találkoznánk, boldog uj évet. Veszprémi levelező, lógrállból. (Felelet a „Va 1asz Nógrádból“ ez i mii haragra.) ,,Quis deus tibi non bene ailuocatus Vecordem parat exoilare rixam ? Anne, vt peruenias in óra volgi? Quid vis? Qua lubet, esse notus opías ? C a t u 11. Az engem érhető legnagyobb kellemetlenségek egyike ollyan válaszra felelnem , mellynek írója, vagy inkább iratója, mint látom, a boszúnak embere ; kiválasztott tagokból állott gyűlés előtti szavait tagadni meri, ki a nyilvános ügyet alacson személyeskedések mezejére általa vinni nem átalja. Ez baj , s nagy leczke lehet minden levelezőnek haecest históriáé nona lex: ne dicere verum audeat, et falsum dicere ne meruat. Övén ! igazat szóltál. — Személyem , s tetteimre nézve nekem, mint mindenkinek , van illető birám , ki előtt bármikor megfelelni készen vagyok, örülve, hogy válaszoló ur nem az. Neki, feleletül tulajdon mondata untig elég: ,,csak azokból oszthat ki ki , a mié van.“ Átmenvén már a tárgy érdemére — körülbelül vádoltatom, hogy a) hizelgek; b) a vál. urnák vizekről mondását rosszul fogtam föl. Az a)ra elég Czáfolat e harag, melly a válaszon elömlik ; felül, hogy szigorún az igazságot rajzoló tollam előtt csak az elme- , s koránsem a pénz-aristocratia nyert bókot, s ez tán csak nem vala hizelgés , nyerendett volna pedig, ha a viszkető természetemben kegyvadászat, s hizelgés rejlenek, hogy a hatalmasok kegyeiket elnyerhessem.“ Mert higyje el a t. vál.ut, hogy én őt valóban hatalmasnak ismerem, s ismertem. Ha pedig a kir. biztosról, s Beszédes úrról irt szavaim hizelgés szüleményei : úgy a hazában — s ha a minden üdvös iránt lelkes Fráter alispán , Horváth E. s többek magasztos említése hizelgés , úgy Nógrádban keveset, vagy kit sem lelend kit a hizelgés szennyével be ne mocskolhasson. b) Én fogtam volna föl rosszul t. vál. ur szavait — akkor is jövedelmeim pontos beszedéséről mélyen gondolkodva, s azért, mivel bennem a több napok által használt érmelléki szabályozott mederre talált ? — Legyen úgy ! Hát a kir. biztos, ki megütközve a nem várt ellenvetésen tüstint a föld-abroszhoz kapott megmutatandó, mikép Békésben van viz — hogy fogta föl ? ő is rosszul, ő is azért-é ? — — Bizony nagynak kellett t. válaszoló urban a méregnek lenni, hogy szavainak tüstint a gyűlésben történt miképeni czá- latáról megfeledkezett!— Hogy Békés és Nógrád között nagy a különség,mert az szabályozáson alul, Nógrád pedig fölül van; hogy Békésnek a szabályozáshoz társulni kellett, mert a sebesen lefolyó viz által telkei megrongáltattak volna — ezt olvasom ugyan a ,,Válasz“ban, de akkor t.vál. ur koránsem említette, s pedig igen bölcsen nem említette. Mert azt véli-é, hogy a kir. biztos, s Beszédes ur Békés helyzetét Aradhoz, s Nógrádét Honthoz nem tudták? Véli-é, hogy a királyi biztos azt állította, mintha Békés a szabályozáshoz társulni nem akart volna? Csalatkozik, s ne állítsa ezt többé az istenért, hiszen nem erről volt szó ! Méltóztassék csak meg egyszer azon átkozott közleményt a Nemz. Újság 45. s 46. számaiban átolvasni; ott világosan ki van téve hogy a kir. biztos igy szóla: — ,,A rad is Békés is szabályozott, hanem Békés a malomcsatornában — jól tessék figyelmezni! — a malomcsatornában társ lenni nem akart.“ A kir. biztosnak ezen állítására, kérden bátor vagyok, micsoda ellenvetés lett volna igy szólani : „Békés kénytelen volt a szabályozáshoz állani, de Nógrád nem úgy van iz.“ Hol lett volna az értekezés nexusa? Minek lett volna a kir. biztos ellenében mintegy cáfolólag fölhozni azt, mit ő nemcsak nem tagadott, de sőt erősített mondván: „Arad is, Békés is szabályozott.“? Minő zavar lett volna az általános szabályozást a malom csatornával akár fölcserélni, akár egyesíteni ? — Higgye el t.vál úr, hogy legszemtelenebb rágalmazója sem vádolhatná nagyobb illogikaiságral, mint miilyent „Válasza“ tanúsít. ..Ilonunk nevezetes folyói, úgymint Duna, Tisza, Dráva, Száva közé — igy szól tovább a vál. úr — más kisebb folyókat nem lehet számítani.“ Mi ez ? jól értem- e ? Azt hiszi a t. vál. ur, hogy volt a teremben, ki ezt nem tudná ? Hát a szabályozás szükségét a folyónak csak nevezetessége , s nem kártékonysága határozza el? Hát a dicsőn szabályozott Sárvíz, Sió , Kőrös a fönemlitett honczintes folyamok közé számitandók-e ? — Valóban, minden sajnom daczára, mellyet t. vál. urnak nem akart megsértése bennem teremte , mosolyognom kell „Jelenleg, mint tapasztalt mezei gazda, merem állitani , ha hogy az Ipoly vize ki nem önt: --------— a szénától megfosztatunk“ — ezt olvasom a Válaszban. — De már csakugyan látom , hogy Beszédes ur tervét vagy vál,át nem érti, vagy én, vagy épen egyikünk sem. Hiszen a kiöntés haszna a szénatermésre nézve kétségbehozhatlan lévén, a szabályozásnak épen egyik legüdvösb eredménye gyanánt a tetszés szerinti rétöntözés már százszor föl volt hozva. Most az árvíz után Ipoly mentében kaszálni szerencse, (noha sok helyütt van kivétel) s azon patakoknál , mellyeknek Ipoly a recipiense, ritka szerencse, — a szabályozás után pedig parancsolva lesz az árvíznek , s a belé siető folyamok köz ?t.