Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-08-08 / 91. szám
TANXALOW. Hazai napló. K nev. Korunk ügyei (Egy kis taglalás és igénytelen javaslat) Vidéki lev. Esztergomból (közgy. hatósági lev. , és két úton ez ügye), Somogyból (közgy . követjelentés, kir. leiratok.) Rövid közi. Esztergomból (iskolaügy, Prímás cége megérkezte, s vegy. tud ), Jászságból (iskolaügy). Külföldi napló. Ausztria. Spanyol-, Angol-, Német-, Törökország. Lapvizsga. Jelenkor. Társalgási terem. Ikervárosi hónok. Jelentés az iparegylettől — Aprólékok. HAZAI NAPLÓ. Ő cs. s apost. kir. Fölsége a tavalyai k. ha nunczadt hivatalnál egy ellenőrködő hivatali írnokot kétszáz pengő forintnyi évi díj, aránylagos szállásbér és értékmennyiségbeni biztosítás kötilezése mellett egy évre ideiglenesen rendelni legkegyelmesebben méltoztatott. Minevevések. A nagy m. k. udv. kamara a sóvári k. sómázsamesteri állomást Martinyi Ferencz eddigi sóvári telvivő írnokra ruházni, a szigetii sószállítási hivatalnál megürült hivatalirnoki állomásra pedig Braun József eddigi királyvölgyi sóaknai díjazott hivatali írnokot kegyelmesen kinevezni méltóztatott. A nagy m. k. udv. kamara a diósgyőri koronauradalmi igazgatóságnál a Steiger Ferencz halála által megürült első irnoki hivatallal Andreanszky Alajos eddigi második írnokot fölruházni, ennek helyébe pedig Erdős István harmadik írnokot kinevezni kegyelmesen méltóztatott. Ponori Ponori József erdélyi k. kincstári fogalmazó az ottani igtatói hivatalt nyeré meg. A zalathnai k. igazgatósági segéli hivatal Mikó Samu ottani huzaigazgatóra ruháztatott. 1 Korunk ügyei. (Egy kis taglalás, és igénytelen javaslat.) I. Bevezetés. Midőn isten igazsága megesett első emberét kizárta az éden késeiből, enyhül, és ostorul egyetemben ada neki a képzelődést, mellyel visszavarázsolhassa eltűnt boldogságát, és százszoros kínnal érezhesse bűnének büntetését. Az időtől maradékról maradékra szállt ez, s alkotta a menny üdveit, valamint fölfedezte a pokolkingyötrelmeit. Az, ki ismeri ennek hatalmát, nem fog csudálkozni ha a P. H. 266dik számában a több hasonlók között a következő sorokat olvassa: „A múlt fél évi jelenetek után nem csak a nemességnek nemzetet regeneráló tehetségéhez immár igen keveset bízunk, hanem ép a nemességtől féltjük a nemességet, féltjük megyei szerkezetünket, féltjük a szabadságot, féltjük a rendet, féltjük alkotmányos, sőt nemzeti tételünket is.“ Ila e szerencsétlen állítás igaz volna, ebből józan okoskodással lehetetlen mást következtetni, mint hogy a magyar nemességet minden áron le kell alkotmányunk fájáról metszeni, mint lemetszik a fekélyes tagot, nehogy az egész testnek halált okozzon. És mivel a magyar alkotmány nem csak hogy a magyar nemesség vállain nyugszik, hanem azzal tökéletesen egybeforradva van, úgy annyira,hogy magyar alkotmány és magyar nemesség tökéletesen egyértelmű — mint hajdan Roma, és a római birodalom — tehát következik, hogy a magyar alkotmány többé Magyarországot föntartani nem képes, tehát azt minden áron el kell törülni, illynemű okoskodások példányát, ameddig csak a történet a múltak kárpitját szellőzteti — majd minden időben ha nem is minden népeknél — találhatjuk, mindig a képzelet agyrémei voltak azok, s mindig csak lázas vonaglást — sőt ollykor kora halált — idéztek elő az óhajtott regeneratio helyett. E politikai zsarnokok önkényes elvnek, s okoskodási alapjuk mindig a szeretek vagy gyűlölök, Bentham életbűn füsti ez elvet következő szavaiban :„Ezen elv — önkényes elv — érzelem utáni helyeslésben áll, az ítéletnek sem- s mi más okát nem engedve, mint magát az ítéletet. Szeretek, gyűlölök, im a sark, s melly körül ez elv forog. Egy celekvény jónak vagy rosznak ítéltetik, nem azért, , mert a fönforgók érdekével egyezik, vagy ellenkezik , hanem mert tetszik, vagy nem tetszik annak a ki ítél. Fölségi hangon mondja ki, nem enged semmi fölebbvitelt; nem hiszi magát kötelesnek véleményét igazolni, a társaság javára vonatkozó valamelly tekintetből, ,Ez benső hitem; ez legbensőbb meggyőződésem; érzem ; az érzelem nem hallgat senkire ; jaj annak ki nem igy gondolkozik : az nem ember, az szörny emberi alakban/ ilyen ítéleteik zsarnoki hangja. — Tovább ez elvről ismét így szól Bentham : „Mit ti rokon, s ellenszenv elvének neveztek, az legkevésbé sem okoskodási elv, sőt inkább tagadása, megsemmitése minden elvnek. Innen valóságos eszme - anarchia ered, mert minden embernek, mint bárki másnak, joga lévén értelmét szabályul adni minden ember érzelmének, nem volna többé közmérték, nem egyetemes itélőszék, mellyhez hivatkozni lehetne.“ „Kétség kívül nyilvánságos ez elv képtelensége, nem is jut senkinek eszébe nyilvánosan mondani: Akarom gondolkozzál ugy mint én, a nélkül hogy fáradságot vennék magamnak veled okoskodni. Ki ki föllázadna Uly bátor követelések ellen. De eltakarására különböző leleményekhez folyamodnak ; a zsarnokságot valami elmés kifejezésekbe takarják. —--------Egyik azt mondja: benne van valami mi neki azért adatott, hogy megtanítsa őt arra, mi jó, mi rész, s ez vagy lelkiismeretnek, vagy erkölcsérzetnek neveztetik; azután kényére munkálván eldönti: ez jó, ez a másik rész, miért? mert igy mondja az erkölcsérzet, mert lelkiismeretem helyesli, vagy nem helyesli.“ „Jön más , s a kifejezést megváltoztatja : nem többé az erkölcsérzet — a közérzet — a közvélemény tanítja őt arra , mi jó, mi rész; e közérzet — mondja — olly érzet, melly az egész emberi nemé — jól megértve, ő nem veszi számba azokat, kik nem úgy éreznek , vagy vélekednek mint ő. — “ „Más azt mondja: az erkölcsérzet, a közérzet ábránd ; az értelem határozza el mi jó, mi rossz. Értelme neki ezt, s ezt mondja : minden jó , s bölcs ember értelme úgy van alkotva, mint az övé. Mi azokat illeti, kik nem úgy gondolkoznak, annál rosszabb nekik, ez bizonysága, hogy értelmük hiányos , vagy romlott.“ „Más újólag azt mondja: van örök, s változhatlan jogszabály — örökigazság —, hogy e szabály ezt, s ezt rendeli; azután magános érzelmeit árulja neked, miket köteles vagy elfogadni, mint a jog örökszabályának meg annyi ágait.“ — sál. A P. H. ns szerkesztőjét újságírói első föllépésétől fogva mindig ez önkényes elvüek sorába számítottuk, innen eszmeanarchiáján soha nem csudálkozunk, s nem irigyeltük tőle az ékesszólás mezejét, nem a képek alkalmazását, és szürje bevét, megbocsátottuk neki a túlzott kifejezéseket s a szenvedélyek egész köznapi névtárát Ollykor mosolyogtunk véleményein, mellyeket mindannyi hitágazatoknak, örökigazságnak, változhatlan s rendűletleneknek, mint Isten és természet tartatott. Nyugodtan olvastuk iratait, mellyekben zsarnoki hatalmat gyakorlott, s számkivető mind azokat, kik nem úgy gondolkoztak mint ő. De vannak dolgok, mellyekhez szólani polgári kötelesség, s vannak körülmények, mellyek közt hallgatni polgári bűn; s mi a jelen kérdést ép ollyannak tartjuk, mellyhez szólani minden magyar polgárnak — ki csak magát valamennyire az egésznek központjába helyezni tudja — kell, miután a következményekbe többé vagy kevésbé bele szőve van. Azonban ne gondolja senki, hogy mi is az ékesszóláshoz , és hatalmas phrasisokhoz folyamodjunk ügyünk védelmére, koránsem; mi elveinknél fogva — mellyek a gyakorlati életből merítettek — nem vagyunk illy kedvező állomásban, s meglehet talán reánk nem is mosolygott annyira az ékesszólás istene , hogy bizonyos egyénekkel abban mérkőzhetnénk , de különben is ügyünk igazsága nem szorult a csábítás ezen ügyes eszközéhez. Mi nem tulajdonítunk magunknak olly suprematiát, s közönségünket nem tartjuk olly könnyelműnek , hogy édes beszédünk által szenvedélyeihez szólván elméjét elhomályosíthassuk, hogy azután harsány szavunkra, mint rendszeres katonák a dob pergésére, s hadgyakorlati parancsszavakra , vaktában — jobbra vagy balra forduljanak , s sebesebb vagy lassúbb léptekkel haladjanak. Mi nem akarjuk ez árva népet elcsábítani, s nyegleségünkkel saját hasznunkat, vagy dicsőségünket vadászni. Eszközeink különböznek mint tárgyaink, s miután nem dogmatizálhattunk, nem is vakíthatunk, sem meg nem lephetünk. Mi köteleseknek érezzük magunkat minden szót értelmezni, s ugyanazon szót, ugyanazon értelemben használni. Innen nekünk sok időbe kerül magunkat megállapítani, alapjainkat biztositni, eszközeinket előkészíteni, s a türelmetlenség miatt, melly előzményeinket elunja, s mindjárt eredményhez kíván jutni, mindentől félhetünk. De mind e mellett is bátor szívvel állunk a téren, mert keblünk tiszta, s meg vagyunk győződve, miként csupán a lassú és óvatos haladás vezet czélhoz, s egyedül a fejlesztésé az igazság fölfedezése. — Érezzük ugyan azt is, mennyire bajos az erkölcsi irók azon osztályzatával harczolni, mellyhez a P. H. tartozik, kik az ellenszenv gyarapításán törekesznek, s szinlet és lepel alatt a bosszút s irigységet szolgálják; azonban jó szándékunk a paizs, mellynek védelme alatt harcznak indulunk, s tiszta meggyőződésünk a vezér, kit követünk, s bizodalmunk erős mint bérez kőszálai, érdemes közönségünk tiszta értelméhez s igy reményijük, hogy egyszerű polgári szózatunk, ha nem is egészen helyeslést, de legalább némii figyelemre méltatást talál. Harmincznyolczajlik. év. 91. szám. Pest, Kisasszony haraskán 1843. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapító Multsár István táblabiró, Uraája Özvegye. Lapjaink második félévi folyamából teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. ____________________