Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-08-08 / 91. szám

TAN­XALOW. Hazai napló. K­ nev. Korunk ügyei (Egy kis taglalás és igénytelen javaslat) Vidéki lev. Esztergomból (közgy.­ hatósági lev. , és két úton ez ügye), Somogyból (közgy . követjelentés, kir. leiratok.) Rövid közi. Esztergomból (iskolaügy, Prímás c­ége megérkezte, s vegy. tud ), Jászságból (iskolaügy). Külföldi napló. Ausztria. Spanyol-, An­gol-, Német-, Törökország. Lapvizsga. Jelenkor. Társalgási terem. Ikervárosi hónok. Jelentés az iparegylettől — Aprólékok. HAZAI NAPLÓ. Ő cs. s apost. kir. Fölsége a tavalyai k. ha nun­­czadt hivatalnál egy ellenőrködő hivatali írnokot kétszáz pengő forintnyi évi díj, aránylagos szállásbér és ér­­tékmennyiségbeni biztosítás köti­lezése mellett egy évre ideiglenesen rendelni legkegyelmesebben méltoztatott. Minevev­ések. A nagy m. k. udv. ka­mara a sóvári k. sómázsamesteri állomást Marti­­n­y­i Ferencz eddigi sóvári tel­vivő írnokra ruházni,­­ a szigetii sószállítási hivatalnál megürült hivatalir­­noki állomásra pedig Braun József eddigi király­völ­gyi sóaknai díjazott hivatali írnokot kegyelmesen ki­nevezni méltóztatott. A nagy m. k. udv. kamara a diósgyőri korona­­uradalmi igazgatóságnál a Steiger Ferencz halála által megürült első irnoki hivatallal Andrea­nszky Ala­jos eddigi második írnokot fölruházni, ennek helyébe pedig Erdős István harmadik írnokot kinevezni ke­gyelmesen méltóztatott. Ponori Ponori József erdélyi k. kincstári fo­galmazó az ottani igtatói hivatalt nyeré meg. A zalathnai k. igazgatósági segél­i hivatal Mi­­kó Samu ottani huzaigazgatóra r­uháztatott. 1 Korunk ügyei. (Egy kis tagla­lás, és igénytelen javaslat.) I. Bevezetés. Midőn isten igazsága megesett első emberét ki­zárta az éden késeiből, enyhül, és ostorul egye­temben ada neki a képzelődést, mellyel vissza­varázsolhassa eltűnt boldogságát, és százszoros kínnal érezhesse bűnének büntetését. Az időtől maradékról maradékra szállt ez, s alkotta a menny üdveit, valamint fölfedezte a pokolkin­­gyötrelmeit. Az, ki ismeri ennek hatalmát, nem fog csudálkozni ha a P. H. 266dik szá­mában a több hasonlók között a következő sorokat olvassa: „A múlt fél évi jelenetek után nem csak a nemességnek nemzetet regeneráló tehetségéhez immár igen keveset bízunk, hanem ép a nemességtől féltjük a nemessé­get, féltjük megyei szerkezetünket, féltjük a szabadságot, féltjük a rendet, féltjük al­­kotmányos, sőt nemzeti tételünket is.“ Ila e szerencsétlen állítás igaz volna, ebből józan okoskodással lehetetlen mást következtetni, mint hogy a magyar nemességet minden áron le kell alkotmányunk fájáról metszeni, mint lemetszik a fekélyes tagot, nehogy az egész testnek halált okozzon. És mivel a ma­gyar alkotmány nem csak hogy a magyar ne­messég vállain nyugszik, hanem azzal töké­letesen egybeforradva van, úgy annyira,hogy magyar alkotmány és magyar nemesség tökéletesen egyértelmű — mint hajdan Roma, és a római birodalom — tehát következik, hogy a magyar alkotmány többé Magyaror­szágot föntartani nem képes, tehát azt min­den áron el kell törülni, illynemű okoskodá­sok példányát, a­meddig csak a történet a múltak kárpitját szellőzteti —­ majd minden időben ha nem is minden népeknél — ta­lálhatjuk, mindig a képzelet agyrémei vol­tak azok, s mindig csak lázas vonaglást — sőt ollykor kora halált — idéztek elő az óhaj­tott regeneratio helyett. E politikai zsarno­kok önkényes elvnek, s okoskodási alap­juk mindig a szeretek vagy gyűlölök, Bentham életbűn füsti ez elvet következő szavaiban :„Ezen elv — önkényes elv — ér­zelem utáni helyeslésben áll, az ítéletnek sem- s mi más okát nem engedve, mint magát az íté­letet. Szeretek, gyűlölök, im a sark, s melly körül ez elv forog. Egy celekvény jónak vagy rosznak ítéltetik, nem azért, , mert a fönforgók érdekével egyezik, vagy­­ ellenkezik , hanem mert tetszik, vagy nem tetszik annak a ki ítél. Fölségi hangon mond­ja ki, nem enged semmi fölebbvitelt; nem hi­szi magát kötelesnek véleményét igazolni, a társaság javára vonatkozó valamelly tekin­tetből, ,Ez benső hitem; ez legbensőbb meg­győződésem; érzem ; az érzelem nem hallgat senkire ; jaj annak ki nem igy gondolkozik : az nem ember, az szörny emberi alakban/ ilyen ítéleteik zsarnoki hangja.­ — Tovább ez elvről­­ ismét így szól Bentham : „Mit ti rokon, s ellen­szenv elvének neveztek, az legkevésbé sem okoskodási elv, sőt inkább tagadása, meg­­semmitése minden elvnek. Innen valóságos eszme - anarchia ered, mert minden embernek, mint bár­ki másnak, joga lévén értelmét sza­bályul adni minden ember érzelmének, nem volna többé közmérték, nem egyetemes ité­­lőszék, mellyhez hivatkozni lehetne.“ „Kétség kívül nyilvánságos ez elv kép­telensége, nem is jut senkinek eszébe nyil­vánosan mondani: Akarom gondolkoz­zál u­gy mint én, a n­é­l­k­ü­l hogy fárad­ságot vennék magamnak veled okoskodni. Ki ki föllázadna Uly bátor követelések ellen. De eltakarására különböző leleményekhez folyamodnak ; a zsarnokságot valami elmés kifejezésekbe takarják. —--------­Egyik azt mondja: benne van valami mi neki a­­zért adatott, hogy megtanítsa őt arra, mi jó, mi rész, s ez vagy lelkiismeretnek, vagy erkölcs­érzetnek neveztetik; azután kényére mun­kálván eldönti: ez jó, ez a másik rész, mi­ért? mert igy mondja az erkölcsér­zet, mert lelkiismeretem helyesli, vagy nem helyesli.“ „Jön más , s a kifejezést megváltoztat­ja : nem többé az erkölcsérzet — a köz­érzet — a közvélemény tanítja őt arra , mi jó, mi rész; e közérzet — mondja — olly érzet, melly az egész emberi nemé — jól megértve, ő nem veszi számba azokat, kik nem úgy éreznek , vagy vélekednek mint ő. — “ „Más azt mondja: az erkölcsérzet, a közérzet ábránd ; az értele­m határozza el mi jó, mi rossz. Értelme neki ezt, s ezt mond­ja : minden jó , s bölcs ember értelme úgy van alkotva, mint az övé. Mi azokat illeti, kik nem úgy gondolkoznak, annál rosszabb ne­kik, ez bizonysága, hogy értelmük hiányos , vagy romlott.“ „Más újólag azt mondja: van örök, s változhatlan jogszabály — örök­igazság —, hogy e szabály ezt, s ezt ren­deli; azután magános érzelmeit árulja neked, miket köteles vagy elfogadni, mint a jog örök­szabályának meg annyi ágait.“ — sál. A P. H. ns szerkesztőjét újságírói első föllépésétől fogva mindig ez önkényes elvüek sorába számítottuk, innen eszme­­anarchiáján soha nem csudálkozunk, s nem irigyeltük tőle az ékesszólás mezejét, nem a képek alkalmazását, és szürje bevét, megbo­csátottuk neki a túlzott kifejezéseket s a szen­vedélyek egész köznapi névtárát Ollykor mosolyogtunk véleményein, mellyeket mind­annyi hitágazatoknak, örökigazságnak, változ­hatlan s rendű­letleneknek, mint Isten és ter­mészet tartatott. Nyugodtan olvastuk iratait, mellyekben zsarnoki hatalmat gyakorlott, s számkivető mind azokat, kik nem úgy gon­dolkoztak mint ő. De vannak dolgok, mel­­lyekhez szólani polgári kötelesség, s vannak körülmények, mellyek közt hallgatni polgári bűn; s mi a jelen kérdést ép ollyannak tart­juk, mellyhez szólani minden magyar pol­gárnak — ki csak magát valamennyire az egésznek központjába helyezni tudja — kell, miután a következményekbe többé vagy ke­vésbé bele szőve van. Azonban ne gondolja senki, hogy mi is az ékesszóláshoz , és hatalmas phrasisokhoz folyamodjunk ügyünk védelmére, koránsem; mi elveinknél fogva — mellyek a gyakorlati életből merítettek — nem vagyunk illy ked­vező állomásban, s meglehet talán reánk nem is mosolygott annyira az ékesszólás istene , hogy bizonyos egyénekkel abban mérkőz­hetnénk , de különben is ügyünk igazsága nem szorult a csábítás ezen ügyes eszközéhez. Mi nem tulajdonítunk magunknak olly suprematiát, s közönségünket nem tartjuk olly könnyel­műnek , hogy édes beszédünk által szenve­délyeihez szólván elméjét elhomályosíthassuk, hogy azután harsány szavunkra, mint rend­szeres katonák a dob pergésére, s hadgyakor­lati parancsszavakra , vaktában — jobbra vagy balra forduljanak , s sebesebb vagy lassúbb léptekkel haladjanak. Mi nem akarjuk ez árva népet elcsábítani, s nyegleségünkkel saját hasznunkat, vagy dicsőségünket vadász­ni. Eszközeink különböznek mint tárgyaink, s miután nem dogmatizálhattunk, nem is va­kíthatunk, sem meg nem lephetünk. Mi kö­teleseknek érezzük magunkat minden szót értelmezni, s ugyanazon szót, ugyanazon ér­telemben használni. Innen nekünk sok idő­be kerül magunkat megállapítani, alapjain­kat biztositni, eszközeinket előkészíteni, s a türelmetlenség miatt, melly előzményeinket elunja, s mindjárt eredményhez kíván jutni, mindentől félhetünk. De mind e mellett is bátor szívvel állunk a téren, mert keblünk tiszta, s meg vagyunk győződve, miként csu­pán a lassú és óvatos haladás vezet czélhoz, s egyedül a fejlesztésé az igazság fölfedezé­se. — Érezzük ugyan azt is, mennyire ba­jos az erkölcsi irók azon osztályzatával har­­czolni, mellyhez a P. H. tartozik, kik az el­lenszenv gyarapításán törekesznek, s szin­­let és lepel alatt a bosszút s irigységet szol­gálják; azonban jó szándékunk a paizs, melly­­nek védelme alatt harcznak indulunk, s tisz­ta meggyőződésünk a vezér, kit követünk, s bizodalmunk erős mint bérez kőszálai, érde­mes közönségünk tiszta értelméhez s igy re­ményijük, hogy egyszerű polgári szózatunk, ha nem is egészen helyeslést, de legalább némii figy­elemre méltatást talál. H­armincznyolczajlik. év. 91. szám. Pest, Kisasszony hara­skán 1843. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapító M­ultsár István táblabiró, Uraája Özvegye. Lapjaink második félévi folyamából teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. ____________________

Next